Kapu, 2007. november-december (20. évfolyam, 11-12. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XX. ÉVFOLYAM 2007. 11-12. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Oláh Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 KOSZORÚS: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 FAX: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: 14100440­66722249­01000001 Volksbank IBAN: HU12141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASÓ, melegházamban Erzsébet napján kinyílt a Tacca Rameyri nevű trópusi virágom. A Brazí­lia őserdeinek mélyén megbúvó, gyönyörű, fekete szirmú virága elámított. Fehér bajuszkák lógnak ki a fekete színek közül. Nem hiszek a babonákban. Anyám Erzsébet, és a virág kibon­takozása napján meghalt. Június óta szenvedett, s ezt főleg az egészségügyi reformnak kö­szönhette. Ezért is tálaltam olvasóink elé e magánügyemet. Több kórházat megismertem be­lülről a hat hónap alatt. Voltak köztük elkeserítően mocskosak, trehányak, felelőtlen, gon­­datlan személyzettel, de ahol elhalálozott, az Uzsoki kórházban, ott gondos ápolónők, tiszta kórtermek, ízletes-ehető ételek voltak. Minden betegért egyformán fizet az OEP... akkor mi­ből adódnak e különbségek?­­Attól függ, mennyit lopnak el belőle!” - válaszolt néhány or­vos barátom. De még nem írhatom nevüket, munkahelyüket. Tényleg szükség van egészség­­ügyi reformra, ámde nem ilyenre, amit az SZDSZ akar lenyomni a torkunkon. Anyám temetésére székelyföldi rokonok is érkeztek, könnycsepp alakú koszorúikkal, Farkaslakáról, Székelykeresztúrról. Köszönöm nekik. Nem rémisztem önöket, hogy manapság milyen drága egy temetés. Szlovákiában ingyen van a sírhely, és a pap kb. 800 forintért eltemet. Itt csak a katolikus papnak harmincötezret kellett fizessek egy egyszerű szertatásért, holott anyám szorgalmasan fizette az egyházi adót. No, hagyjuk... Befejezésül anyámnak emléket állítva elmondok egy életmódot, amiben felnőttem. A mai ifjak csak tátják a szájukat, és hallgatják, mint a mesét. Midőn kisiskolás voltam, csak apám dolgozott, inkább nyomorogtunk, mert anyám dolga egy szem fiuk felnevelése volt. Reggel, midőn felébresztett, meleg reggeli gőzölgött az aszta­lon. Frissen sült bukta vagy lángos... hát persze hogy ő csinálta. Táskám összepakolva­­ le­ellenőrizte az órarend alapján. Tanítás után hazatérve meleg, frissen főzött ebéd várt. Kis ej­tőzés volt engedélyezve, és utána tanulás. Anyám a közelemben némán vasalt, stoppolt, hím­zett, horgolt. Ha készen voltam, kikérdezett, és ha tudtam a leckét, mehettem játszani. Söté­tedéskor visszhangzott a völgy kiáltásától, hogy menjek haza. Meleg vacsora várt. Az egyik székre kikészítve a másnapi ruhám. Utána fürdés (kezdetben teknőben), olvasás (anyám ké­zimunkázott), imádkozás, és kezdetben a petróleumlámpa elfújása, majd később a villany el­oltása után alvás. S ez így ment tizenhárom éves koromig - aztán mégis muszáj volt, hogy munkát vállaljon egy gyárban. Akkor még nem volt tévé. Dicsekedhetek: végig kitűnő tanu­ló voltam. Most ez már mesének hangzik. Ki tud nevelni így manapság gyermeket? Elnézést kérek, ha magánügyeimmel untattam olvasóinkat - ámde hátha okulnak belőle. Ez évi utolsó, dupla számunkat tartják kezükben. Olvasmányos dolgok mellett igyekez­tünk összefoglalni és elemezni az elmúlt év paranoiás „politikatüneteit” - de hát úgyis rájön­nek és rájöttek. A jelenlegi kormány sem ígéri, hogy jövőre jobb lesz. Ezzel az optimizmussal élhetjük át év végi ünnepeinket. Lapunk jövőre lesz húszéves. Pénzhiány miatt túlzott ünnepléseket nem tudunk tartani, majd meglátjuk, mire telik. Végül is az első független lap voltunk. Akkor írtuk, hirdettük szlo­genünket: „A pártállamnak kaput. Olvassa a KAPU-t!” Ám akármilyen kínos, az embernek az az érzése, hogy a pártállam és vaskos maradványai a szocializmus embereinek vezetésével mégsem kaput... itt vannak a nyakunkon, s az ország lakossága meg csak egykedvűen ül, és néz unottan a tévé fölött a távolba. Ahol se fehér vi­torlát, se boldog jövőt nem lát. De azért próbáljunk meg egy szebb jövőt kreálni, higgyünk benne, és tegyünk is érte va­lamit! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok a KAPU szerkesztősége nevében. Versek: Balogh József, Holbay László (Érsekújvár), Szigeti Lajos, Zas Lóránt (USA), valamint válogatás a karácsonyi népköltészet gyöngyszemeiből.

Next