Kapu, 2007. november-december (20. évfolyam, 11-12. szám)
KULTÚRA - Furkó Zoltán: Az Élet Kapujában
2n7 11-12. KULTÚRA Nyirőt sosem fog népszerűsíteni az egyenlő mércék jegyében! Igaz, ezzel önmagát is korlátozza, hiszen csőlátás létrehozója, ha amúgy igen nemes eszközökkel is teszi. Továbbmenve, a múlt század történéseinek máig érvényes elemzője, Szerb Antal pontosan fogalmaz: .Amikor a front 1918 őszén összeomlott, a hivatalos hatalom elmenekült, és Magyarországot a sorsára bízta. A megszervezetlen polgárosztály nem állhatta meg a helyét a rettenetes válságban. A történelmi osztályok passzivitásban nézték a radikális polgárság ügyetlen igyekezeteit és minden kötelék felbomlását, míg végre a fejét vesztett polgárság megrettenve a felelősségtől, átadta a hatalmat egy kis polgári töredéknek, amely a proletáriátus nevében diktatúrát alapított.” Szerb Antal csodálkozva jegyzi meg, hogy Lukács György népbiztos forradalom előtti irodalmi működéséből mindenre lehetett következtetni, csak arra nem, hogy forradalmár lesz, stílusa homályos, beavatottak és csak magas filozófiai műveltségűek számára érthető. Hogy mi vihette a proletáriátus élére, máig lélektani rejtély, melyet Balázs Béla kortörténeti regénye az Ummögliche Menschen sem magyaráz meg teljesen. Lukács nemcsak a harctéren vált hírhedtté, de ő tiltja be nacionalistának bélyegezve Herczeg Ferenc éppen hogy a népek közötti kiengesztelődés című darabját, a Hét svábot a Nemzeti Színházban. Később a hatalom mámorában Madách Tragédiáját veszi le a színpadról. A szobatudós hatalomra, széleskörű ismertségre vágyott, nem elégedett meg azzal a tucatnyi hívével, akik sejtelmes munkáit talán el is olvasták. Minden egész eltörött... Az első világháború után nemcsak a belső politikai feszültségek terhelték az országot, de a méltatlan békeszerződés következményei is, milliók számára vált bizonytalanná a megélhetés, és szinte felrobbant a nemzeti összetartozás kultúrája. Az irodalom a váratlan helyzetre sokféle választ adott, Szabó Dezső nagyhatású regényeket és dühös tanulmányokat írt, Tormay Cécile Bujdosó könyvében ábrázolja a forradalom bomlasztó hatását és viszontagságait. Herczeg Északi fény című regényében kíméletlen őszinteséggel ír a szereplők hitványságáról mindkét oldalon. Kassák markáns tehetsége felülemeli a politikai gettón, és az Egy ember életében megírja a Károlyi-forradalom valós történetét. Illyés meg sem áll Párizsig, Márai is jobbnak látja tanulmányait külhonban folytatni. Móricz elkomorul, és feltör Szekfű Gyula, aki történelmi munkáival nagyobb olvasottságra tesz szert, mint a szépírók. A Nyugat begyűjti a jó írókat, vele konkurál a Klebersberg által támogatott Napkelet, Tormay Cecile szerkesztésében. A folyóirat 1925-ben indul, és tanulmányai vetekszenek a Nyugat cikkeivel, csak a szépirodalmi rész nem tud felemelkedni, mert például az egyébként agrárszociális elképzeléseivel is idetartozó Móriczot a Nyugat már lefoglalta. Az Új Idők hódít a középosztály körében, a főszerkesztő Herczeg Ferenc könyvei és színdarabjai nagy közönségsikert aratnak. Kiterebélyesedik a népi mozgalom, és máris elkezdődik a népi urbánus vita. A Tolnai Világlapja és sok más képes hetilap a színvonalas magazinkultúrát terjesztik ipari mértékben, megindul a rádiózás, és a film tömegeknek nyújt szórakozást. A példátlanul hamar talpra álló gazdasági élet és sok önfeláldozóan gondolkodó államférfi érdemeként, bár sok helyen a szociális nyomor ijesztő méreteket ölt, de alapjában konszolidált ország alakul ki, gazdag szellemi talajon. A háttérben azonban a feszültség jól mérhető, ennek egyik összetevőjét Jászi Oszkár így fogalmazta meg Magyar kálvária, magyar föltámadás című könyvében: „Valahogyan nálunk megszűnt a vérbeli kontaktus a legmagasabb szellemi értékek és a legmélyebb néphumusz között. A magyar lélek egyre meddőbbnek bizonyult, és a kultúra hadseregének ritkuló sorait idegenek és elsősorban zsidók töltötték be. Mégpedig nagyrészt olyan zsidók, akikben a legtöbb alkalmazkodási képesség volt ahhoz a kizsákmányoló szervezethez, amelyet magyar államnak neveztek. Ekként a leglármásabb, legtekintetnélkülibb, legskrupulustalanabb, legelsunkeresedettebb zsidók érvényesültek, és létrejött a világ legundorítóbb lelki szintézise, mint a budapesti vezető szellemiség keresztmetszete: a nyegle, urizáló, felszínes, dologtalan dzsentriszellemnek a vegyülete a Lipótváros amoralizmusával, cinizmusával és élvező nihilizmusával. A basáskodó szolgabíróléleknek a zsákmányra éhes kapitalista léleknek, a feudalizmusnak és az uzsorának, a turáni nemtörődömségnek és a hóderes relatívizmusnak nagyon bőszítő keveréke.” Az élet kapuja 1918. október végén kitört a forradalom, a zavaros helyzet keserűséggel tölti el az írót, de előveszi regényét, a Hét svábot, amely a 48-as szabadságharc szép emléke, benne a svábok és a magyarok vállvetve küzdenek. Meglátja, hogy munkája dramatizálásra is alkalmas, újra tollára veszi szülőföldje, a hős Versec eposzát, mely vigasz a mocsárba süllyedt Budapest tragédiájával szemben. A proletárdiktatúra Szigeti Lajos FEHÉR KARÁCSONY Tél: tavasz negatívja könnycseppekben előhíva-nagyítva. Hány hatszöges hópehely angyalka fér el kristályhegyén a jégnek és szempillánó fenyőfa tűlevelén? Meddig marad titok: kapni vagy adni jobb? - A sugárzó boldogság másnak is örömforrás. Szeretetünnepen az ád többet, aki szegény. Legyen bő asztali áldás: ikrás méz édessége, mandula keserűsége, kereszt jelével szegett mindennapi kenyér.