Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)
KEDVES OLVASÓ, AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XXI. ÉVFOLYAM 2008. 02. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS NYELVI LEKTOR May Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Mediagraphics NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehs Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar 1956 koszorúi: Tóbiás Áron REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Siposhegyi Péter KÖNYVSZERKKOSZTÓ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSFKKSZÁMLASZÁM: 141004406672224901000001 Volksbank IBAN: HU12141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X sokszínű foltocskák lepték el kertemet. A krókuszok. Lilák, sárgák, csíkosak, pettyesek, kicsicskék, nagyocskák. Élénk színeikkel biztatják a többi évelőt, hogy dugják ki levélcsücskéiket a föld sötét hidege alól, mert már ábrándozik a tavasz napsütéssel, enyhe fuvallatokkal. A fák duzzadt rügyei még több meleg fényre várnak. Virág, születés, évforduló, hízelgés, figyelmesség, halál. Mindent szépíteni és enyhíteni próbál színes szirmaival. Megint a halál. Megint nekrológ. Pakol Fülöpöt gyászoljuk. Most ért hozzám Kunszabó Ferenc halálhíre is. Régi munkatárs, régi barát. Életveszélyes volt megismerkedésünk. 1964-ben még egyetemista, kezdő rádiós voltam, és már akkor sokat kóboroltam téma után kutatva. Salgótarjánban barangolva észrevettem egy kis plakátot a villanyoszlopon, hogy egy Kunszabó Ferenc nevű szociológus előadást tart az Acélárugyár kultúrtermében az ember és a gép viszonyáról. Odamentem Kunszabóhoz, és interjút kértem erről a témáról. Csodálkozott, de belement. „Úgysem fogják leadni” - tette hozzá. Mondom, 1964 volt! Csak a Kossuth és a Petőfi rádió létezett. Kevés fekete-fehér tévékészülék működött még hazánkban. Valami luk keletkezett egy rádióműsorban, s a szerkesztők szaladgáltak egy tízperces anyagért. Akkor vágtam meg a Kunszabó-interjút, s a rohanó szerkesztő (meg sem hallgatva) műsorba tette, a szuperlektor sem fülelt bele, és Kunszabó Ferenc főműsoridőben, több millió hallgatónak beszélt az éterben. Nem tudtam, hogy Kunszabó nemrég szabadult a börtönből az 56-os fegyveres felkelésben való részvétele miatt. Nem tudtam, hogy el volt tiltva a közügyektől, tehát nem publikálhatott volna. Persze hogy kitört a balhé! Főszerkesztő, elnök, Pártközpont. Citáltak jobbra-balra. Pimaszkodtam, hogy 56-ban kiskamasz voltam, honnan tudtam volna Kunszabó 56-os szerepéről, és különben is, miért nem függesztenek ki egy névsort, hogy kikkel nem lehet interjút készíteni. Akkoriban, ha ilyesvalaki megszólalt a rádióban, vagy megjelent írása a Népszabadságban, azt jelentette, hogy rehabilitálták, tehát más orgánumok is közölhetik. Nem akartak még nagyobb botrányt, végül is egy Vonsik nevű (hogy ezt a nevet nem tudtam elfelejteni!) apparatcsikfőnök legyintett, hogy hagyjuk... így rehabilitáltam tudtomon kívül Kunszabó Ferencet, aki most meghalt. Összebarátkoztunk, s ezt követően sokat dolgoztunk együtt, szociográfiai ihletésű rádió- és tévésorozatokat készítettünk, főleg a mezőgazdaságban dolgozókról. A rendszerváltás után elindította a Hunnia című folyóiratot, ízlésem szerint nekem jobbszélső volt. Nem köntörfalazott. Nem csomagolta a vádakat, tényeket ezüstpapírba. Mondtam: „Feri, ne idegenezz!, ne zsidózz!, túlzottan se magyarkodj! Vigyázz, mert kicsinálnak!” Sok külföldön élő szélsőjobbos magyar is publikált a Hunniában, s már csak azért is leadta írásaikat, mert pénzadományokat küldtek. Jóslatom bevált. Elfogyott a levegő a lap körül, s tönkrement. Utólag bevallom, párszor én fizettem ki a nyomdaszámláját. Aztán csőd, árverés, a háza is odalett. Feri magába roskadt, nem ezt várta a rendszerváltástól, amiért fegyvert fogott 1956-ban. Rendszerváltó haverjai, társai mindenből kihagyták. Amúgy a Hunnia erénye volt, hogy sok-sok magyar értéket előbányászott a múltból... és különben is, a sajtószabadság el kell viseljen egy ilyen lapot is, ha szükség van rá. Ezért nem értem a Kurucinfó elleni hadjáratot sem... hát miért ne jelenjenek meg ott olyan írások, amitől esetleg mások felháborodnak, és undorodva, de elolvassák... és akkor mi van? Ettől nem roskad össze a sajtószabadság. Balgaság! Kunszabó Ferenc méltatására még visszatérünk. Több szociográfiai könyve maradandó a magyar irodalomban. Legkomolyabb műve a Széchenyiről írt vaskos kötet. S hogy kicsinálták? Egy orgánum sem volt hajlandó közölni halálhírét, és nem publikáltak nekrológot róla... mondom, kicsinálták. Szembeszállt a szinte természetfeletti erőkkel - s ez lett a nyugta... / TVI És mit csinál adója 1%-ával? A Magyar a magyarért Alapítvány adószáma: 18166875-2-42 Ha a cseh Student Agency buszaival utazik a Budapest- Pozsony-Brünn-Prága-útvonalon, és onnan Nyugat-Európa nagyvárosaiba igyekszik, úgy az úton bámészkodás helyett ingyen olvashatja folyóiratunkat, a Kaput. Ha nem látja - kérjen a stewardtól vagy a sofőrtől. Jó utat! Versek: Holbay László (Érsekújvár), Kormányos Gábor, Mészáros Ferenc, Pethő László, Sárándi József, Szabó Zsolt, Viczián Sándor, Zas Lóránt (USA)