Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)
Siposhegyi Péter: CorDonLeone világa
■ SIPOSHEGYI PÉTER KorDon Leone világa Schopenhauer, akit nagyon szerettem ifjúkoromban, mert hivatalosan lenézték, tette meg azt a kunsztot, hogy műve első mondatául annak mondandóját választotta. A tudomány ezzel szemben általában úgy működik, hogy a probléma rituális körültáncolása után szép lassan halad az ember a cél felé, és miután fél életét eltöltötte valamivel, akkor kimond valami jelentőset vagy jelentéktelent. Schopenhauer cserélt a sorrenden, ami neki és akkor működött. Most én is megpróbálkozom valami hasonlóval. Jöjjön tehát a mondandó, ami után, ha a nagyon kedves olvasó úgy dönt, hogy lapunk többi írását, esetleg más lapot, portált vagy portörlőt részesít előnyben, akkor megadtam neki a gyors szellemi menekvés lehetőségét. Ennyivel tulajdonképpen tartozom is az én nagyérdeműmnek, hiszen kitartó és szeretetteljes, s ugyan mit adhatna többet az ember, mint egy B változatot a gyors szeretet gyors lerovására. Ennek megfelelően, tekintettel arra, hogy egy különben kitűnően sikerült rendezvény miatt mulasztanom kellett az országértékelést, bizonyára helyesen pocséknak értékelve az ország helyzetét, ide írom - csupa nagybetűvel - a mondandót: HA A MAJDANI VÁLTOZÁS UTÁN A JELENLEG HATALMON LEVŐK MINDEGYIKE MEGÚSSZA SZABADLÁBON, AZ A MAGYAR TÖRTÉNELEM EGYIK LEGNAGYOBB IGAZSÁGTALANSÁGA LESZ. Vessük össze a két csapatot! Szálasi-Gyurcsány. iksz; Draskovics-Imrédy: nulla-egy; Szilvásy-Sztójay: nulla-egy; Veres-Bárdossy: iksz. Részletesebben: Szálasi nemzetvezető ugyan néhány ifjú barátom számára példakép, de fanatizmusa áldozata, az okozott kár jelentős, neki nem volt esélye 44-ben megvédeni a hazát, s ha marad a proklamáció napján volt állapot, Budapest például megmenekül. A 40-es Szálasi egy nagy párt vezetője volt, a 44-es már csak egy bábkormányé, embereket Dunába lövetni akkor is szörnyű dolog, ha nem szeretjük a Kóka Janit, ő ráadásul megvan, meg a Horn Gabi is, sőt genetikai okokból feltételezhető, hogy felmenőiket sem érte visszavonhatatlan hátrány. Őt tehát el lehetett ítélni. Gyurcsány drusza szintén fanatikus, egy gazdasági lobbi fanatikus embere, egy bábkormány feje. Vezetése nélkül a béke megkímélte volna Budapestet, az ország gazdasága nem itt, hanem sokkal előrébb tartana. Feladata nem egyéb, mint az ország erőforrásainak végső mozgósítása a megbízók érdekében, valamint az ellenség, a magyar nép elleni kíméletlen küzdelem. A két játékos hasonlósága, hogy mindkettő hisz saját őrületében, és az is azonosság, hogy mindkettő után nem kormányváltásra, hanem újjáépítésre volt, illetve lesz szüksége Magyarországnak. Ahogy a korabeli baloldali propaganda (helyesen) mondotta: új élet kezdődött a romokon. Bárdossy László alapvetően tisztességes ember volt, ebben különbözik antagonistáitól, de azért elkövetett egy hibát, amire máig emlékezünk. Ő jelentette be a hadbalépést a nagy vörös folt ellen (e kitétel térképészetileg értendő). Ez a tette hozta ikszre a szabolcsi pénzturkász elleni pároscsatát, hiszen pontos j-vel hülye, aki beleköt a nagy vörös foltba, mely ráadásul minket nem bántott, sőt még nem is utált, kopasz vezérük volt az egyedüli, aki Trianon után hullajtott néhány tintapacnit - könnyeinkkel együtt - a mi érdekünkben. A bankár Imrédy győzelme a kortárs felett papírforma. Imrédy a háború alatt nem volt hatalmon, csak előtte. Legyünk igazságosak vele, Imrédy Béla, a galiciáner vitéz a magyar történelem egyik legjelentősebb gazdaságpolitikusa volt. Háborús bűnös nem lehetett, mert a háború alatt gazdasági tudásához amúgy gyakran méltatlan szónoklatokkal borzolta ugyan a kedélyeket, de tevőleges, hatalmi szava nem volt. Nevéhez fűződik a világgazdasági válság utáni felfutás megtervezése; az erősödő pengő (egy dollár egyenlő négy pengő, ó, hol vagy Drasek, hogy ezt tudd egyáltalán?); és a később hadbra átállított, de működő magyar gazdaság, a külkereskedelmi mérleg pozitív volta, az életszínvonal növekedése. Nevéhez fűződik a munkaállam fogalma, mely úgy képzelte el jövőjét, hogy termelési eredmények által válik gazdagabbá - és nem spekuláció által! Kivégzése bűn, hiánya sír a lanton !GONDOLKODÓ még, széke üres, mint egy mai kormányközgazda kicsi és csapott buksi feje. Sztójayn vitázzunk, ha jó, legyen döntetlen, az ő idejében történtek embertelen dolgok, és esze sem volt sok, akkor kezdődtek a deportálások, azzal egyetérteni kóros tudatállapot, így van ez akkor is, ha nem jószántából csinálta, hanem mert közben megszálltak minket a német megrendelők. De ha a jelen embereinél bűn a kollaboráció, akkor legyen bűn a múlt emberénél is. Ez tehát annyi, mint nagyjából csapatdöntetlen. A magyar közélet táncrendje szerint a fenti urak és a többiek a szajréval kézben vonulhatnak ellenzékbe, esetleg a gazdaság valamely magas polcára, míg a régiek rendben akasztva lettek. Nos, ez az a valami, ami miatt úgy hiszem, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb igazságtalansága történik meg, ha büntetésük nem büntetőjogi lesz, csupán annyi, hogy nyolc év hatalom után elveszítenek egy választást, s várhatóan nem túl erős ellenzékként meghúzódnak a sarokban. Ez itt nem politikai hibák láncolata, hanem bűnöké. A politikai hiba megbocsátható, a bűn büntetendő. Nem hiszem ostobának őket, ebben nem értek egyet néhány nemzetféltő ismerősömmel. Rosszabbat képzelek róluk, előre megfontolt szándékot, hogy tovább fokozzam, előre megfontolt szándékkal, bűnszövetségben (koalícióban) való elkövetést, különösen nagy kárértékre. E főbűnben vélem (el)ítélhetőnek ezeket az embereket. Romantikus énem persze lázong másképpen is. Mondjuk közvetett népirtásban is megítélném ezt a társaságot, ha lenne ilyen. Az utóbbi évek hatalmas jóléte csökkentette a házasulandók számát, a gyermekvállalási kedvet, ami a népszaporulat további csökkenéséhez vezetett. Ne tévessze meg a kedves olvasót, hogy még mindig tízmillióan vagyunk. A hiány azért nem nagyobb, mert hazánkban növekszik a magyarul nem tudó itt lakók száma, amit mellesleg nem tartok akkora bűnnek, mintha még ők sem lennének, főként nincs bajom a dolgos kínaiakkal. Szerény meglátásom szerint az országos kifosztás tervezett, nem reformról van itt szó, hanem a még meglévő értékek eltüntetéséről. Miután tudják, hogy a regnálásnak közeledik a vége, annál inkább. Itt és most felteendő a kérdés: megnyerhető-e onnan nézve a következő választás? Nem hinném, hogy igen, bár úgy 2008. 02