Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)

Siposhegyi Péter: CorDonLeone világa

■ SIPOSHEGYI PÉTER KorDon Leone világa S­chopenhauer, akit nagyon sze­rettem ifjúkoromban, mert hi­vatalosan lenézték, tette meg azt a kunsztot, hogy műve első mon­datául annak mondandóját választot­ta. A tudomány ezzel szemben általá­ban úgy működik, hogy a probléma rituális körültáncolása után szép las­san halad az ember a cél felé, és miu­tán fél életét eltöltötte valamivel, ak­kor kimond valami jelentőset vagy je­lentéktelent. Schopenhauer cserélt a sorrenden, ami neki és akkor műkö­dött. Most én is megpróbálkozom va­lami hasonlóval. Jöjjön tehát a mon­dandó, ami után, ha a nagyon kedves olvasó úgy dönt, hogy lapunk többi írását, esetleg más lapot, portált vagy portörlőt részesít előnyben, akkor megadtam neki a gyors szellemi me­nekvés lehetőségét. Ennyivel tulaj­donképpen tartozom is az én nagyér­deműmnek, hiszen kitartó és szeretet­teljes, s ugyan mit adhatna többet az ember, mint egy B változatot a gyors szeretet gyors lerovására. Ennek meg­felelően, tekintettel arra, hogy egy kü­lönben kitűnően sikerült rendezvény miatt mulasztanom kellett az or­szágértékelést, bizonyára helyesen pocséknak értékelve az ország helyze­tét, ide írom - csupa nagybetűvel - a mondandót: HA A MAJDANI VÁLTO­ZÁS UTÁN A JELENLEG HATALMON LEVŐK MINDEGYIKE MEGÚSSZA SZA­BADLÁBON, AZ A MAGYAR TÖRTÉNE­LEM EGYIK LEGNAGYOBB IGAZSÁG­TALANSÁGA LESZ. Vessük össze a két csapatot! Szálasi-Gyurcsány. iksz; Draskovics-Imrédy: nulla-egy; Szilvásy-Sztójay: nulla-egy; Veres-Bárdossy: iksz. Részletesebben: Szálasi nemzetve­zető ugyan néhány ifjú barátom szá­mára példakép, de fanatizmusa áldo­zata, az okozott kár jelentős, neki nem volt esélye 44-ben megvédeni a hazát, s ha marad a proklamáció nap­ján volt állapot, Budapest például megmenekül. A 40-es Szálasi egy nagy párt vezetője volt, a 44-es már csak egy bábkormányé, embereket Dunába lövetni akkor is szörnyű dolog, ha nem szeretjük a Kóka Janit, ő ráadásul megvan, meg a Horn Gabi is, sőt ge­netikai okokból feltételezhető, hogy felmenőiket sem érte visszavonhatat­lan hátrány. Őt tehát el lehetett ítélni. Gyurcsány drusza szintén fanatikus, egy gazdasági lobbi fanatikus embere, egy bábkormány feje. Vezetése nélkül a béke megkímélte volna Budapestet, az ország gazdasága nem itt, hanem sokkal előrébb tartana. Feladata nem egyéb, mint az ország erőforrásainak végső mozgósítása a megbízók érde­kében, valamint az ellenség, a magyar nép elleni kíméletlen küzdelem. A két játékos hasonlósága, hogy mindkettő hisz saját őrületében, és az is azonos­ság, hogy mindkettő után nem kor­mányváltásra, hanem újjáépítésre volt, illetve lesz szüksége Magyaror­szágnak. Ahogy a korabeli baloldali propaganda (helyesen) mondotta: új élet kezdődött a romokon. Bárdossy László alapvetően tisztes­séges ember volt, ebben különbözik antagonistáitól, de azért elkövetett egy hibát, amire máig emlékezünk. Ő jelentette be a hadbalépést a nagy vö­rös folt ellen (e kitétel térképészetileg értendő). Ez a tette hozta ikszre a sza­bolcsi pénzturkász elleni pároscsatát, hiszen pontos j-vel hülye, aki beleköt a nagy vörös foltba, mely ráadásul minket nem bántott, sőt még nem is utált, kopasz vezérük volt az egyedüli, aki Trianon után hullajtott néhány tintapacnit - könnyeinkkel együtt - a mi érdekünkben. A bankár Imrédy győzelme a kortárs felett papírforma. Imrédy a háború alatt nem volt hatal­mon, csak előtte. Legyünk igazságo­sak vele, Imrédy Béla, a galiciáner vi­téz a magyar történelem egyik legje­lentősebb gazdaságpolitikusa volt. Háborús bűnös nem lehetett, mert a háború alatt gazdasági tudásához amúgy gyakran méltatlan szónokla­tokkal borzolta ugyan a kedélyeket, de tevőleges, hatalmi szava nem volt. Nevéhez fűződik a világgazdasági vál­ság utáni felfutás megtervezése; az erősödő pengő (egy dollár egyenlő négy pengő, ó, hol vagy Drasek, hogy ezt tudd egyáltalán?); és a később ha­dbra átállított, de működő magyar gaz­daság, a külkereskedelmi mérleg po­zitív volta, az életszínvonal növekedé­se. Nevéhez fűződik a munkaállam fo­galma, mely úgy képzelte el jövőjét, hogy termelési eredmények által válik gazdagabbá - és nem spekuláció által! Kivégzése bűn, hiánya sír a lanton !GONDOLKODÓ még, széke üres, mint egy mai kor­mányközgazda kicsi és csapott buksi feje. Sztójayn vitázzunk, ha jó, legyen döntetlen, az ő idejében történtek embertelen dolgok, és esze sem volt sok, akkor kezdődtek a deportálások, azzal egyetérteni kóros tudatállapot, így van ez akkor is, ha nem jószántá­ból csinálta, hanem mert közben megszálltak minket a német megren­delők. De ha a jelen embereinél bűn a kollaboráció, akkor legyen bűn a múlt emberénél is. Ez tehát annyi, mint nagyjából csa­patdöntetlen. A magyar közélet tánc­rendje szerint a fenti urak és a többi­ek a szajréval kézben vonulhatnak el­lenzékbe, esetleg a gazdaság valamely magas polcára, míg a régiek rendben akasztva lettek. Nos, ez az a valami, ami miatt úgy hiszem, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb igazság­talansága történik meg, ha bünteté­sük nem büntetőjogi lesz, csupán annyi, hogy nyolc év hatalom után el­veszítenek egy választást, s várhatóan nem túl erős ellenzékként meghúzód­nak a sarokban. Ez itt nem politikai hibák láncolata, hanem bűnöké. A po­litikai hiba megbocsátható, a bűn büntetendő. Nem hiszem ostobának őket, ebben nem értek egyet néhány nemzetféltő ismerősömmel. Rosszab­bat képzelek róluk, előre megfontolt szándékot, hogy tovább fokozzam, előre megfontolt szándékkal, bűnszö­vetségben (koalícióban) való elköve­tést, különösen nagy kárértékre. E fő­bűnben vélem (el)ítélhetőnek ezeket az embereket. Romantikus énem per­sze lázong másképpen is. Mondjuk közvetett népirtásban is megítélném ezt a társaságot, ha lenne ilyen. Az utóbbi évek hatalmas jóléte csökken­tette a házasulandók számát, a gyer­mekvállalási kedvet, ami a népszapo­rulat további csökkenéséhez vezetett. Ne tévessze meg a kedves olvasót, hogy még mindig tízmillióan va­gyunk. A hiány azért nem nagyobb, mert hazánkban növekszik a magyarul nem tudó itt lakók száma, amit mellesleg nem tartok akkora bűnnek, mintha még ők sem lennének, főként nincs bajom a dolgos kínaiakkal. Szerény meglátásom szerint az or­szágos kifosztás tervezett, nem re­formról van itt szó, hanem a még meglévő értékek eltüntetéséről. Miután tudják, hogy a regnálásnak közeledik a vége, annál inkább. Itt és most felteendő a kérdés: megnyerhe­­tő-e onnan nézve a következő válasz­tás? Nem hinném, hogy igen, bár úgy 2008. 02

Next