Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)
INTERJÚ -RIPORT-DOKUMENTUM - Frigyesy Ágnes: Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára
INTER.il)- RIPORT-DOKUMENTUM ta az Anasztáz szerzetesi nevet. A nyugodt szerzetesi élet nem tartott sokáig. A szerzetesrendeket feloszlatták, s a ciszterciek néhány hét múlva elhagyták Zircet. A szerzetesrendek feloszlatása miatt 1950 őszén a ciszterci novíciusok Budapestre kerültek, de elöljáróik kérésére szerzetesi hivatásukat titokban tartották. A rend vezetésének az volt a szándéka, hogy növendékeit illegális körülmények között is felkészítse a szerzetesi életre. A novíciusok családoknál laktak kettesével. Rendszeresen találkoztak, és a rend budapesti tagjai tanították nekik a teológiát. A szerzetesi életre való készülés nehéz időszaka volt ez számukra. A lelki életet természetesen nem hanyagolták el. Naponta jártak szentmisére, ám mindig más templomba. Vigyázniuk kellett, hogy ne vonják magukra a hatóságok figyelmét, mert bármikor letartóztathatták volna őket. Brenner János az 1950/1951-es tanévben a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója volt. Nem a Központi Szeminárium lakója, de itt, az egyetemi templom szomszédságában végezhette tanulmányait. Brenner János Anasztáz 1951. augusztus 19-én tette le első szerzetesi fogadalmát, melyet azonban később már nem volt lehetősége megújítani. A szerzetesrendek nehéz helyzete miatt a ciszterci rend elöljárói az egyházmegyei szemináriumokba irányították a növendékeket, hogy ha már nem lehetnek szerzetesek, egyházmegyés papok legyenek, így került Brenner János szülővárosába, Szombathelyre, és lett az egyházmegye kispapja. Kovács Sándor püspök jól ismerte a Brenner családot, ezért örömmel fogadta Jánost, aki a székesegyház melletti szemináriumban folytathatta teológiai tanulmányait és felkészülését a papi szolgálatra. „Ne hanyagold el magadban a kegyelmet!” A papok arra kapnak meghívást, hogy Jézus életstílusát megvalósítva láthatóvá tegyék Őt az emberek számára. Az Ő szavát közvetítik az igehirdetésben, az Ő irgalmas és üdvösséget nyújtó cselekedetét ismétlik meg a szentségek, különösen a keresztség és a bűnbocsánat kiszolgáltatásakor, továbbá az Ő cselekedetét megismételve változtatják át a kenyeret és a bort az Úr testévé és vérévé a szentmisén. A pap Krisztus szeretetét sugározza minden ember felé. Ennek megvalósítására csak akkor képes valaki, ha már kispap korában, a felkészülés évei alatt, és később, egész papi élete folyamán szívesen időzik az oltáriszentségben jelenlévő Jézus közelében. „Ne hanyagold el magadban a kegyelmet!” (Tim 4,14) - szól Szent Pál apostol figyelmeztetése Timóteushoz és hozzánk. Figyelj Jézusra! Hallgasd meg Őt! Ő legyen életed középpontja! Ha rá figyelünk, napról napra növekszik bennünk a kegyelem. Csak akkor vagyunk képesek legyőzni a mindennapi nehézségeket, ha nemcsak a magunk emberi erejében bízunk, hanem együttműködünk az isteni kegyelemmel. Az oltáriszentségben megtaláljuk életünk és hivatásunk forrását és csúcsát, Jézus Krisztust. Az eucharisztiában rejlő és belőle áradó szeretet lelki energiával tölt el minket, és megerősít abban, hogy hivatásunkhoz hűségesek maradjunk. Ebben az időben odahaza Szombathelyen az édesapának szóvá tették a munkahelyén: miért engedi, hogy két fia pap legyen. Brenner József, aki szívből örült fiai hivatásának, mosolyogva javította ki a kérdezőt: „Nem két, hanem már három fiam készül a papságra!” Brenner Jánost 1954. december 12- én megyéspüspöke diakónussá szentelte Szombathelyen. A szemináriumi tanulmányokból ekkor már csak fél év volt hátra. A papszentelés előtti jellemzésben az elöljárók az „egyik legtehetségesebb növendéknek” nevezték, akinek kiforrott egyénisége és magatartása paphoz illő. Bátran állítják róla, hogy kiválóan felkészült a papságra, és mindenütt megállja a helyét. A tanulmányok befejezését követően Brenner Jánost Kovács Sándor püspök 1955. június 19-én pappá szentelte a szombathelyi székesegyházban. A felkészülést követően elkezdődött a lelkipásztori munka. A felszentelt pap pásztori feladata, hogy megjelenítse Krisztust, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mk 10,45). Brenner János a papszentelést követően egy héttel, 1955. június 26-án mutatta be első szentmiséjét a szombathelyi Szent Norbert-templomban. Bátyja, László már szintén felszentelt papként, öccse, József pedig kispapként vett részt az újmisén. A prédikációt Winkler József teológiai tanár mondta. A mise szerény, de fölemelő volt. Ebben az időben a család annyira szegényen élt, hogy - Brenner József elmondása szerint - édesanyjuknak nem jutott pénz új ruhára. Az újmisés ebéd szintén szerény körülmények között zajlott a családi házban. „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik” A szentelendők a papszentelés előtt újmisés jelmondatot választanak a Szentírásból, amely személyes hivatásuk célját a legjobban összefoglalja. János atya Szent Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből a következő idézetet választotta: „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Brenner János 1955. augusztus 17- én kapta meg első s egyben utolsó dispozícióját, amelyben Kovács Sándor püspök a magyar-osztrák határ melletti Rábakethelyre helyezte káplánnak. János atya szeptember 1-jén kezdte meg kápláni munkáját dr. Kozma Ferenc plébános mellett, akivel rövid időn belül nagyon jó kapcsolatot alakított ki a hívek örömére. A plébániához négy filiális község tartozott: Farkasfa, Magyarlak, Máriaújfalu és Zsida, amelyekbe a plébános, illetve a káplán felváltva jártak misézni. Rövid kápláni évei alatt a fiatal pap különösen megszerette Zsidát, ahová a falu iskolakápolnájába járt misézni és hittant tanítani a gyerekeknek. Mindig időben érkezett, és felkészülten tanított. Brenner János atya nagyon lelkiismeretesen végezte lelkipásztori feladatait. A hírek elmondása szerint a hittanórákat és a szentmiséket pontosan kezdte, és megragadóan prédikált. A lelkipásztori munka fontos része volt a betegellátás, azaz a betegek gyóntatása, áldoztatása és szükség esetén a betegek szentségének felada t KAPU XXI. ÉVFOLYAM