Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)
OLVASÓ A KAPUBAN - Ma a turul, holnap a kereszt?
OLVASD A KAPUBAN pénzein Krisztus orra lesz olyan hosszú, mint a turini leplen. 2) Ugyanezt a hosszú Krisztus-orrot II. Bazileiosznak ez ideig csak egyetlen, Krétán őrzött érmén ismerjük. 3) Thesszalonikában az V. században nem építettek semmiféle „Száz templomot”. A szóban forgó templomot az V. században a Szent Szűznek építették, s az nyerte utóbb az Acheiropoiétosz, magyarul „Nem Kézzel Készített”, valamint a Hagia Paraskeuve nevet, ami szintén kapcsolatban áll a Lepel tiszteletével. 4) A „szerémi hercegség” eredetileg Mária Margit hozománya volt Wertner Mór szerint. 5) Spalato fekszik a tengerparton, Kuissza pedig Spalato közelében emelkedik, de nem a tengerparton. 6) Vilmos macsói herceg sírfeliratában a latin szövegben a „lucem et supernam” magyarul „felső fény”, nem pedig „felülről világít”. 7) A latin ikon felirata nem eredetileg, hanem most is cirill betűs. 8) A szávaszentdemeteri kolostorban sosem voltak szlovén szerzetesek, hanem görögök, magyarok és szlávok. A tanulmányomban kimutattam, hogy ezek a szláv szerzetesek főképen bolgárok voltak, mint a laoni ikon cirill betűs felirata is az. 9) A tanulmányom 25 oldala szerint a templomosok tisztelték, nem imádták a Leplet. 10) A Pray-kódexet illetően a tanulmányomban kifejtettem, hogy a rajzok a XXVII. és a XXVIII. levélre kerültek, és az azokat megelőző XXVI. levélen 1203-ból és 1216-ből származó feljegyzések vannak, amiből az következik, hogy a rákövetkező oldalak 1203-1216 között még üresek voltak, így a turini leplet tükröző rajzok csak 1216 után kerülhettek a kódexbe. 11) Az nem kérdés, hogy Vilmos macsói herceg özvegyétől a templomosok kezébe került a Lepel, mert máshová nem kerülhetett. 12) A templomok nem Kussza várában laktak, a vár a templomosoké volt már a tatárjárást megelőzően is. 13) Dante nem emlékezik meg az Adria-parti templomos kastélyokról. 14) Babits Dante fordítása nagyon szép, de nem idézi betűhíven az eredeti és a kérdésben erősen döntő jellegű szöveget: „Hasonlóan ahhoz, mint aki jön talán Horvátországból, hogy lássa Veronika [kendőnket], akinek régi vágya sosem elégül ki, de azt mondja: »Jézus Uram, igaz Isten, ez volt akkor az igaz képmásod?«” Ez a szöveg ugyanis azt jelzi, hogy a Veronika kendőjéről a horvát tudta, hogy az nem a Lepel, de azt kívánta látni. 15) A Korcsulában őrzött képről megírtam, hogy az a bizánci ikonográfia szóhasználata szerint „Dicsőség királya”, a nyugati művészettörténet ugyanezt pedig „Fájdalmak férfiúnak” nevezi, de az semmiképpen nem Pieta, mert a Pieta-ábrázoláson a keresztről levett Üdvözítő a Szűzanya ölében fekszik, és a szóban forgó képen a Szűzanyának nincs nyoma. Kiss Irén összefoglalásából kimaradt azonban a magyar múlt szempontjából igen lényeges tény, hogy az erdélyi Gyula vezér az edesszai Mandilion érkezése után jutott Konstantinápolyba, s ez lehetett az oka, hogy Vérbulcsúval ellentétben őszintén megtért és megkeresztelkedett, és Szent Hierotheoszt hozva Magyarországra megindította a bizánci egyházat magyar földön, amit a számtalan kiásott Lepel-arcú betont is tanúsít. Az is igen lényeges, hogy tanulmányom 40. oldalán idézem Peter Freelandot, aki megírta 1980-ban, hogy a Lepelben eltemetett személy körülmetélt volt. Szíveskedjék a fenti pontokat az olvasók tudomására hozva kiigazítani. Kiváló tisztelettel: Prof. Dr. Váralljai Csocsán Jenő Ma a turul, holnap a kereszt? Magyarország jelenlegi állapota, szégyenlete nem balkáni, hanem afrikai szintre süllyedt. Úgy látszik, hogy a kommunisták és elvtársaik a turulszobor lebontásával akarják elterelni a figyelmet a komoly bajokról. Emberemlékezet óta csoportok, törzsek, nemzetek, sportegyesületek, vallási felekezetek, üzemek, gyárak különböző szimbólumot (logót) választottak maguknak. A magyarok - valószínűleg a népvándorlás alatt a harcokban elfáradva - a magasban szálló turult választották a szabadság, a legyőzhetetlenség jelképéül maguknak. Egy évezreden át a turulmadár bekerült a szobrászatba, a művészetbe mint nemzeti jelkép. Magyarország különböző pontjain szobrot emeltek a turulnak. Nem bántották azt a tatár, török, osztrák, német, orosz megszállók, tiszteletben hagyták a magyar szabadság szimbólumát. Most a „zabimagyarok”, akiknek anyjuk volt, de nem volt édesanyjuk, édesapjuk, és nem volt magyar papjuk, akik megtanították volna őket tisztelni a nemzeti szimbólumot, le akarják bontani a turulszobrot, hogy ne legyen, ami emlékeztet a szabadságra. Szégyen, hogy akad magát magyarnak valló személy, aki a több mint ezeréves szimbólum lebontását akarja. Ha ez sikerül nekik, a következők a keresztek lesznek. Az is szégyen és gyalázat, amit Dávid Ibolya nyilatkozott egy cikkben. Van fogalma arról, hogy mi épült Magyarországon építési engedély nélkül, olyasmi, amiben laknak is? A szoborban nem lakik senki, nem kell szellőzés, fűtés/hűtés és elektromosság. Akik építették, jól építették. Amint látható, áll, nem dől senkire. Ki jött rá, hogy nincs építési engedély? Azok számára, akik ezt kifogásolták, nem az lenne-e a nemes megoldás, ha összeszednék a bontás, az építési engedély és az újraépítés költségeit a turulszoborra? Így nem kellene kiszámíthatatlan költségbe kerülő tüntetést szervezni. Abból az összegből, amibe ez kerül, sok házat lehetne építeni építési engedéllyel a rászorulóknak. Akkor ezek biztos az MDF-re szavaznának, s maradhatna a helyén a képviselőnő. De úgy látszik, az oroszok magukkal vitték a józan észt a Parlamentből. A megoldás egyszerű: egy statikus vizsgálja meg a turulszobor szerkezetét, s ha az megfelelően erős, utólag adják meg az építési engedélyt. Akinek nem tetszik a turul, ne nézzen rá. Dávid Ibolya tanulhatna a Los Angeles-i turultól. Ugyanis építettünk emlékművet az 56-os szabadságharc emlékére a város nevezetes parkjában. Természetes a turul van a tetején. A törvény előírja, hogy a parkban csak 5,48 méter magas szobor építhető. A turul már kész volt, kiterjesztett szárnya 3,5 méter. Úgy látszott, az emlékmű a turullal nem valósítható meg a tervezett helyen. Az emlékmű tervezője kérte az KAPU XXI. ÉVFOLYAM