Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)

AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XXI. ÉVFOLYAM 2008. 08/09. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Gángoly Attila OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS NYELVI LEKTOR May Gábor TÖRDELŐ ÉS KÉZIRAT-ELŐKÉSZÍTŐ CÍMLAP: Zorro de Bianco NYUGATI SZEMMEL: Hollai Heris Ottó BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél GAZDASÁG: Mándoki Andor EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar HOROSZKÓP: Papp Gréti KERESZTREJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Borbély Zsolt Attila Czike László Henkey Gyula Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter Tóbiás Áron KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ KIADÓ: MAGYAR A MAGYARÉRT ALAPÍTVÁNY A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: 14100440­66722249­01000001 Volksbank IBAN: HU 12141004406672224901000001 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága: 1089 Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, faxon: 303-3440 További információ: 0680-444444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Zrt., a Lapker Zrt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@upcmail.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASD beértek kertem gyümölcsei, csak a naspolya leselkedik novemberig a déli sarokban. Sző­lőim (11-féle) fokozatosan érnek. Lugasaimról már két kis szüretet letudtunk, a mustot el­ajándékoztam, és lefagyasztottam műanyag palackokban, így húsvétkor is tudunk mustot in­ni. Körtéből, ringlóból kevés volt. Bezzeg a birsalma! Dölyfös, sárga hassal kérkednek a fán, hogy leszedjem őket kompótnak és befőttnek. Ízes az őszibarack is, jó volt a füge, az egres. Milyen más a nálam termett paradicsom és zöldpaprika - mint a bolti! Ősi jó érzés a mun­ka, az évszakok és a föld gyümölcseinek betakarítása. A tavasz és a nyár összegzése. Megérett a KAPU is? Nem tudom, mit írjak róla. 1988. szeptember 25-én este a nyomdától kaptunk 2 köteg újságot, és Krausz Tivadarunk (milyen fiatal volt még akkor!) a Blaha Lujza téri aluljáróban „rikkancsolva” árulta lapunkat, hogy a bevételt örömünkben elsörözzük. Ro­hantak is Kádár (ma már talán emeszpés) rendőrei, hogy elkapjanak minket. Mert persze va­laki telefonált, hogy ellenforradalmi... stb. Políciánk intézkedői döbbenten nézték az imp­resszumot, a nálam lévő lapengedélyt, és mozgó fejcsóválással elkotródtak. Mi meg elsöröz­tük a bevételt. Mindez húsz évvel ezelőtt volt. Akkor még fiatalabb és naivabb, vagy csak hülye voltam. 100-120 ezres példányban fogy­tunk, és a hirdetők kerestek minket, én meg kitértem ajánlataik elől, mert sajnáltam volna, hogy a reklámfelületek miatt kevesebb mondanivalót tudunk a lapba gyömöszölni. Még nem tudtam, hogy a reklámnak mily óriási jelentősége lesz a későbbi időkben. Talán balga voltam abban is, hogy a sajtószabadságban híven, gondoltam, megőrizzük függetlenségünket, és nem pártszócsővé silányodunk. Akkoriban alakultak meg a pártok, s mögéjük sorakoztak fel az újságok. Az orgánumok nagy része persze az utódpárt és a liberálisok mögé sorakozott fel (hiszen ott volt a pénz), és megkezdődött az egymás elleni acsarkodás. A KAPU-ban persze elfértek egymás mellett a különböző ideológiai fogantatású írások. Minden olyan színvona­las publikációt leadtam, mely a nemzet érdekeit szolgálta. Máig is így van. Meglepődnek, ha elolvassák jubileumi kötetünk végén a 20 év alatt nálunk publikálók névsorát, hogy ki min­denki írt lapunkban, akik közül sajnos már sokan meghaltak. A függetlenségünk miatt ma­radtunk egyedül, ezért szegényedtünk el. Több párt próbálkozott, hogy beleszóljanak, pénzt adva, a folyóirat szerkesztésébe - de nem fogadtam el. Kétségtelen, merészség volt részem­ről, hogy 2400 forinttal a zsebemben indítottam útjára a KAPU-t, ám azért valahogy megma­radtunk. Nyögve, kínlódva, de végigvittük a 20 évet. A legnagyobb válságot most éljük át. E lapszámunkat és jubileumi könyvkiadványunkat (melyet minden előfizetőnk ingyen megkap) tavaly meghalt anyám örökségéből finanszíroz­tam. Lehülyéztek. Lehet, hogy az vagyok, de nem tudtam elképzelni, hogy a jubileumi szám nélkül fejeződik be a KAPU sorsa. Közben tarhálásunk eredményes volt. Már 3 számra összekoldultuk a pénzt. Aztán majd csak lesz tovább! Nevetséges lenne, ha évi tízmilliós hiány miatt becsődölnénk. A tízmillió fo­rint évente csak nekünk nagy pénz! Borzasztó, hogy a hirdetések is pártérdekek szerint van­nak szétterítve. Egyik cég megkeresett, hogy segítene, de gyorsan, mert a nagyfőnök (liberá­lis notabilitás) szabadságra ment, és a háta mögött hirdetnének egy lapszámunkban. Ha visszajön, legfeljebb balhézik, de hátha már nem ez a kormány lesz. Egy közismert személy (jó barátunk és olvasónk) szólt az egyik multicégnek, aki ezért vagy azért lekötelezettje vagy barátja volt. A vezérigazgatónak engedélyt kellett kérnie a holland központtól, akik vissza­üzentek, hogy nem, csak egy buta tömeglapban legyen szíves hirdetni! Külön köszönettel tartozom azon olvasóinknak és barátainknak, akik 20-30 ezer forinttal állítottak be szerkesz­tőségünkbe, s kis hirdetési felületet vásároltak, hogy megjelenésünket segítsék. Bizony-bizony, 20 évvel ezelőtti eufóriánkban nem sejtettük, hogy a Nyugat kivásárol min­ket, felvásárolja gazdaságunkat, és fölibénk terpeszkedik. Elnyomja életünket, magyarságun­kat, emberi érzéseinket. Idegen érdekek hűséges kiszolgálói mindig is éltek hazánk földjén és nyakán. A szétporladó magyarságnak minden megaláztatást el kell viselnie. Rágalmak ke­ringenek rólunk a világsajtóban - amiket itthon fogalmaznak. Tabutémák hazudtolják egy­mást, s mindebből mi, magyarok, kerülünk ki vesztesen. Nos, ezeket nem gondoltam 20 év­vel ezelőtt. Mentegetőzöm, hogy nincs jóstehetségem, bár politikai Horoszkóp rovatunk sok mindent jelzett, s azok nagy része be is jött, de hát tetszik tudni, nem az én világom. Az e szá­munkban levő horoszkóp is forró őszt ígér. Kormányválság van. Hogy mi lesz, nem tudni. Ki kerül hatalomra, vagy kik maradnak hatalmon, nem tudni. Azt viszont tudjuk, hogy mennek föl az energiaárak, és csődközeli helyzetbe került az ország, mint folyóiratunk is. De mi talán kimászunk a gödörből, és reménykedjünk, hogy ez hazánknak is sikerül. Visszatérve a horoszkópra, meg kell vallanom, hogy mi már évekkel előtte figyelmeztettük az olvasókat - főleg a Nyugaton élő magyarok publikációi által, amit tapasztalataikról írtak hogy mi várható ebben a kis Kárpát-medencei térségben. De hát nem történt semmi... mint ahogy ez Magyarországon lenni szokott. Folytatás: 143. oldal

Next