Kapu, 2009. január (22. évfolyam, 1. szám)
KULTÚRA - Rózsa Iván: Csúcs - Egy szépíró dokumentarizmusa
A Rúzsa Iván Csúcs börtönben termelési csúcsértekezletet hívtak össze. Váratlan dolog történt ugyanis: a régi idők idős hóhérja tragikus hirtelenséggel, balesetben elhunyt, az országban viszont húsz év szünet után újra bevezették a halálbüntetést. Az új, fiatal hóhér azonban tapasztalatlan volt, nem akasztott fel még senkit, s nem tudta ellesni mástól sem a szakmai titkokat, hiszen a környező, uniós országok szintén hasonló problémákkal küzdöttek. Egy fejlődő országtól viszont snassz lett volna segítséget kérni. A börtönigazgató régi motoros volt, de szintén elméleti ember lévén, az előző és a mostani rendszerben is csak utasításokat adott. Azt gondolta azonban, az ügy másik főszereplője, az elítélt, talán tud segíteni. Ám ő is csak sajnálkozott. - Tapasztalt bűnöző, s immár többszörös gyilkos és halálraítélt vagyok, de sajnos nem tudok segíteni. Igaz, több mint húsz évet ültem eddig különböző börtönökben, de még egyszer sem akasztottak fel életemben... így az ügyet újratárgyalták, és másodfokon bizonyítottság hiányában az elítéltet felmentették, tehát megoldották e felettébb kényes problémát. A hajdani elítélt két évvel később parlamenti képviselő lett, s rendszeresen felszólalt a halálbüntetés újbóli eltörlése mellett... . Egy szépítő dokumentarizmusa Juhos-Kiss János Am őrük című kötetéről A szerző az erdélyi Széken született tetszeretetet, elkötelezettséget és hűséget, 1959-ben, gazdag transzszilvánia- amely írásainak lobogó szenvedélyességével gyémányokkal rendelkező vidéken, fűthet föl, és ezzel reményt csepegtethet a Felsőfokú tanulmányait a nagy irodalmi [...] hazai olvasókba.” és tudományos tradíciókkal bíró Szege- A lélek örök elbeszéléskötetének élen végezte, a Juhász Gyula Tanárképzőményszerű cselekményessége, hevülete, Főiskolán. Jelenleg családjával Budapest mondanivalója hasonlóan időszerű életten és, érzést tükröz. Első verseskötetét (Bensőm szorítása, Juhos-Kiss minden történelmi átte- 1996) Fodor András a következő szakintésben és irodalmi szárnyalásban vakkal méltatta: „Szemléletét közösségi meghittebbé igyekszik varázsolni a kármentalitás, természetes közvetlenség, a lelpát-medencei létformákat. (Vereckétől ki-szellemi értékekhez való szívós ragaszko- kezdve - Kolozsváron, az egyesített Budás jellemzi. Képei, gondolatai elevenek,dapesten és a Hunyadi-kor Nándornépontosak. A változott életforma s a kor kihérvárján át - a kismartoni [eisenburgi] hívásaira nagyobb lélegzetű, erőteljes költő- kastélyig.) Mindazonáltal nem siklik élményekkel igyekszik felelni.” A pályatárs szó nélkül a közöny, gyarlóság és hitsorai találóak Juhos-Kiss a Létezésünk vanyság fölött sem, finoman ösztökélve, kötelesség (1997), de még inkább a Te hogy vessünk gátat százados értékeink drága élet (1998) verseskötetére is vesztenek. E költemények után a szerző a 2003- Az elbeszélések egy része a keresztény ban napvilágot látott Életre-halálra cím ünnepkörök - karácsony, húsvét, pünmű elbeszéléskötetével tért új utakra, kösd, advent - tematikája körül forog, s legalábbis formai tekintetben. Művét a vallásos érdeklődés jele a Szenthárom- Szeghalmi Elemér irodalomtörténészság, valamint a címadó A lélek örök is. - ajánlotta az olvasók figyelmébe. Alábbi kötetnyitó novellában pedig a zeneszavai érvényesek Juhos-Kiss legújabb szánsz katonaköltő kardjával mintha novelláskötetére is, jóllehet az Életre- utat vágna magának, nemzetének mehalálra és A lélek örök (1998) „doku- részen, állhatatosan és lovagiasan küzdmentalista elbeszélései” között hét évre a jézusi úton telt el: „A mai fiatal nemzedékek [...] (kis- Mellesleg a magyar és egyetemes műsé romantikus kifejezéssel) ereiben alig-alig vészettörténet megidézett alakjainak gacsörgedezik az a fajta magyarságtudat és témája a „trubadúr” Balassi Bálinttól nemzeti érzés, amely az elszakított ország- egészen a szexszimbólum Marilyn Monrészek, a Felvidék, a Délvidék vagy Erdély rve-ig terjed. Mi több, az amerikai szímagyar kisebbségének ifjúságában szinte nésznő dialógusa a Nagy Szellemmel magától értetődő örökségként jelentkezik, formai szempontból megegyezik mate-Juhos-Kiss János [...] szerencsére magával matikus lángelménk Világegyetemmel hozta mindama értékeket, a töretlen nem folytatott párbeszédével. E két írás a klasszikus műnemek ötvözése is: epikába oltott dráma. Az Univerzum és Bolyai János diskurzusa kicsinység és nagyság, végesség és végtelenség, emberen inneni és emberen túli lépték ellentétpárjaira épül, sajátosan ironikus színezettel. Hasonló ellentétpár Az örök pesszimista és Az örök optimista egymást kiegészítő „ikernovellája” is. A kötet legterjedelmesebb darabja, A Veredrei- és a Tatár-hágóról nézve világunk, melynek alcíme Kirándulás Kárpátalján. Ez az úti beszámoló korszerű példája továbbá a jobb sorsra érdemes hajdani Ruténföldre vetett irodalmi fénysugár. Az „útirajz” sokrétű művelődéstörténeti háttere éppolyan érdeklődésre tarthat számot, mint az a párhuzam, melyet a szerző egy másik írásában von az 1456-os nándorfehérvári diadal s az 1956-os forradalom és szabadságharc közt. „Megy a hajó a Dunán, lemaradt a kapitány” - dúdolja hároméves kisfia a kötetzáró novellában, s megkérdi, énekelje-e el még egyszer. Persze, válaszolja Juhos-Kiss János, majd megjegyzi: ha a kapitány rosszul kormányozta hajóját, aligha baj, hogy lemaradt róla. Az utolsó lap befejező mondata pedig így hangzik, minden revizionista felhang nélkül: „Szellemi szememmel a nyugati ostorfák alatti őszi derengésben látni vélem, hogy az elcsatolt területek jogtalan bérlői örökre elmennek, nyugalomra térnek.” A szerzőtől prózában is költészetet olvashatunk. Született lírikus, aki az újságírást is megtanulta, egyszersmind összefüggéseket, jelképeket értő történelemtanár. Változatos, színes, sajátos hangvételű írásokat sorakoztat föl hol fényes gyöngyként, hol „rozsdás golyóbisként”. Legtöbbjük napvilágot látott már magyarországi és erdélyi lapok, folyóiratok hasábjain. Az igényes kiállítású kötetet az Új Könyvkuckó kiadó gondozta. [Gangoly]