Kapu, 2009. április (22. évfolyam, 4. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István ás Hársasi István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar sakkrejtvény: Solt Dezső Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Czike László, Henkey Gyula, Nádor István, Rózsa-Fipres Eduardo Siposhegyi Péter, Tóbiás Áron könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIIl. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66722249-01000001 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők. ISSN 0238 888 x e-mail: kapu@upcmail.hu internet: www.kapu.ee @ hello Edu, nem tudtam aludni, így már reggel (mindkettőnknek túl korán), hat órakor kimentem a kertbe. Hármat sikoltozott a duzzadt tavaszi pázsiton. Az orgona és a futó akác gyászlilába borultak, s az elvirágzás végét senyvedő tulipánok és jácintok utánad indultak a halálba. Ők jövőre feltámadnak, de veled mi lesz? Több éledő virágbokor is jajgatott, hogy mi lesz a testvéreikkel, sarjaikkal, mert minden tavasszal vittünk neked a szétterjeszkedőkből, hogy szurdokpüspöki kertedben virágozzanak. Kezdetben meg akartalak tanítani a kertészkedésre, de legalább olyan jól tudtad, mint én. Arra azért tanítottalak, hogy beszélgess velük, és akkor szebbé válnak. Megfogadtad anyámtól szerzett tanácsomat, és mesélted, hogy spanyolul vagy magyarul szavaltad nekik a verseidet. Neten küldtél fotókat róluk, és én elégedett voltam. Álmodban lőttek le. Késő este Kaliforniából és Venezuelából kaptam e-maileket, hogy Bolíviában az elnök emberei lecsaptak egy terroristacsapatra, akik közt magyarok is voltak. Megremegtem. Kepes meg én tudtam csak, hogy ott vagy Santa Cruz környékén. Bolíviai honlapokra klikkeltem. Nem tudok spanyolul, de a francia- és a latintudásom alapján sok mindent megértek. Neved még nem szerepelt, csak az egyik helyen kivérzett tested fotóját vettem észre. Megismertelek. Sok mindent láttam, hallottam és átéltem... de ilyet soha. Húsz évvel vagyok idősebb nálad, így már veled is lehetett beszélgetni a betegségekről, frontokról. Ugye nekem a vérnyomásom... Meginogtam, éreztem. Mértem, 178, pedig gyógyszer is volt bennem, 110 lett a pulzusom, majd sírásba higgadtam vén fejjel. Utoljára anyám halálakor sírtam. Rameg’, pár órával előtte beszéltünk! Majd’ minden nap cseteltünk, s ha ott volt az informatikus, akkor Skype-on fecsegtünk. Mikor elindultál őrjáratba, felhívtál. Ha visszatértél, jelentkeztél. Hogy tudjak a dolgaidról, hisz’ mindig intéztünk neked valamit. Utolsó beszélgetésünk a lapzártára kedden érkezett anyagodról zajlott, hogy le merem-e közölni, és kell-e javítani rajta, hisz’ tudtad, hogy nem avatkozunk a szerzők opuszaiba. A személyiségi jogokat vesszük figyelembe, és a magyartalanságokat írtjuk. Mondtam, hogy a kézirat rendben, s te vidáman mesélted, hogy kikapcsolódni jöttetek Santa Cruz ba, hogy sörözzetek és bulizzatok, végre ágyban, és nem a dzsungelben akarsz aludni, egy fárasztó hét után. Pár óra múlva alvó testedet golyók roncsolták, véred megfeketedett a padlón. Másnap kürtölték a rádiók, televíziók, újságok, honlapok a nevedet, és hogy merénylő terroristák voltatok. A legfájóbb az volt, hogy a hazai orgánumok cinikus röhejjel színezték, tupírozták a hazugságokat. Hát, mint tudjuk, utáltak téged, mert mindig több voltál, mint ők, és így sohasem értettek téged. A sok beszari szürke egér. Így hívtuk őket. Tisztában voltunk azzal, hogy hazudós, manipulatív és félrevezető nálunk a sajtó. Az elbutított nép meg elhiszi, amit lát és olvas. A viszonylag korrekt HVG-n akadtam ki. Legalábbis idáig azt hittem, hogy balos, de korrekt. A másfél oldalas beszámolóban tizenegy hibát vétett a szerző. Világnézetünk különbözősége ellenére jó viszonyban vagyok (szakmailag kiválónak) a honlap főszerkesztőjével. Felhívtam, hogy mi ez a marhaság? Tengerparton pihengett, és hápogott, hogy ő mondta a szerzőnek, hogy hívjon fel engem, mert én sokat tudok rólad. De hát nem hívott föl, de Hirschler uram valamit intézkedett, mert pár óra múlva enyhítettek a cikken, de a Népszabadság másnap az első változatot nyomtatta ki. Egyébként mondtam a főszerkesztő uramnak, hogy a szerzőt minősítse vissza takarítónővé. Szóval dívott a fröcsögés, a gusztustalan, vájkáló hazugság-cikkek ármádiája. Mikor meg sunyin azt hebegték a sorok, sanda természetességgel, hogy „férfitársaságban látták rendszerint”... tehát hogy meleg voltál... bepipultam. Egyrészt a barátnőd miatt, akivel együtt éltetek, és gondolván, hogy lenyugszol, és gyermeket is nemzetek. Meg bevallom, hogy amiatt is, (bocsáss meg az intimitásért) szerkesztőségünk gyakran hülyét kapott a nőügyeidtől. Na hagyjuk! Hogy tudtál volna olyan gyönyörű szerelmes verseket írni (például 47 Szufi vers kötetedben) a nőkhöz, ha... Na hagyjuk! Harcba indultam. Tudod, hogy utálom a közszereplést, mert nem szeretem, ha az utcán vagy a kocsmában felismernek. Bevállaltam az interjúkat. A titkárságom szerint legalább 85 interjút adtam idáig, hogy más kép rajzolódjon ki rólad. Te Edu! Hogy mennyi buta újságíró van! Nincsenek tisztában a szakmánkkal. Egyetemeken elméletet tanulnak, és nem gyakorlatot. Butított népnek meg jó a buta cikk, hogy még butábbak legyenek. Televízióknak csak egyenes adásban vállaltam a nyilatkozást. Láttál volna csak a Szólás szabadságában vasárnap! Bajnai Gordon és Varga Mihály után következtem. Nahát a szakmához mit sem értő műsorvezető be akart kergetni az őserdőbe. De úgy látszik, fogalma sem volt, hogy kiféle vagyok... Szóval csodálkozó tátott szemekkel nézett ki kétségbeesetten magából, s ezt látva a rendező átkeverte az adást egy lóversenyre... Hál’ Istennek sok néző észrevette, és röhögött. Tudod, hogy ezek milyenek! Nincs műgond, tervezés, szerkesztés, felkészülés. Alázatosan kezelte Bajnai Gordon butácska nyilatkozatát is... Jé! Emlékszel mikor Gyurcsánnyal interjút csinált a CNN? Hogy elterült a kérdések hallatán!? Érthető, mert seggnyaló magyar újságírókhoz szokott. -folytatás a 109. oldalon KAPU XXII. ÉVFOLYAM