Kapu, 2009. április (22. évfolyam, 4. szám)
Rózsa-Flores Eduardo: Ha háború van, akkor kérem háború van
4 Rózsa-Flores Eduardo utolsó orasa Ha háború van, akkor, korom, háború van -néhány idézet és én- Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam, / ölni szeretnék, mint mindannyian. (József Attila) Ölni kell, igen, ölni, mert kell a haza újjáépítéséhez a habarcs, / És nincs jobb összetartó anyag, mint az agyagban, / Hazánk meggyötört földjében / Az áruló ellenség, / De a hős vére is. Ha győztök, tudjatok félni; ha vesztetek, tudjatok remélni. (Jókai Mór) A győzelemben, azaz utána, a későn érkező, jóllakott és egészséges, középszerű, de fényes csizmájú, jól vasalt egyenruhájú opportunistáktól óvjon meg minket az Úr. Ha vereséget szenvedünk, nem baj, mert minden egyes vereség újabb csatákra, újabb háborúkra ösztökél, és ez a sorsunk. Gyönyörű sorsunk. Mikor a világban csak mi vagyunk, csak mi számítunk, és persze egy kicsit - mert kell a szép koreográfiához — az ellenség is. Az igazán bátor férfi nem gondol a küzdelem eredményére. Hevesen a halál karmai közé veti magát, így feltárul tudatában igazi énje. (Részlet a szamurájok kódexéből) Ki fél a haláltól, nem érdemli meg az életét. Ki nem menetel énekelve a csatába, és ijedtségében, magában, démonokkal küzd, végül azok le is győzik őt. Nem belső démonainkkal kell játszadozni, hanem az ellenségre koncentrálni: ha nem ezt tesszük, nincs győzelem. Viaskodunk árnyékokkal, fata morganára lődözzük nyilainkat... a tényleges, igazi ellenség közben lecsap, és a legelvetemültebb, kis, „saját” gazemberünknek is pillanatok alatt eszébe juttatja, mi a valóság. A kemény idők soha nem tartanak sokáig. A kemény emberek igen. (Robert Schuller) Oh, gyönyörűséges kemény, zord idők! Oh, fergeteges vihar! Villámcsapások vágják az éj sötétjét, mennydörgés kergeti el az álmunkat. Vihart akarok! Méteres hullámokat! Habozzon tajtékja az élő víznek! Tűnjön el a Hold és majd a Nap is a vörös felhők mögött! Oh, szépséges látvány: végre tapossuk az ellenség zászlait, égő várainak fénye az eget világítja... Mi meg menetelünk tovább. Légy kemény, irgalmatlanul, a harcban. És gondold végig, megéri-e számodra a béke. A lanyha, nyugodt és unalmas hullámzás a kemény sziklát őrli. Célszerűség? Kit érdekel! Mentem volna lókupecnek, vagy jól fizetett hivatásos hazudozónak. És nem állnék itt és most, talpig nedves forróságban, puskával a vállamon. Végérvényesen: nem szeretem a béke csendjét. Mert aljasan hazug. A béke után mindig háború lesz, és nem fordítva. A béke csupán átmeneti állapot. Erőgyűjtésre, tanulásra alkalmas... És mindig eljön a pillanat, ha várjuk. És akkor menni kell és tenni a dolgunk. És hálát adni a Sorsnak, Istennek, hogy számít ránk, hogy kiválasztott. A személyes ragaszkodás olyan luxus, amit csak azután engedhetsz meg magadnak, ha minden ellenséged elpusztítottad. Mindaddig mindenki, akit szeretsz, túsz, gyengíti a bátorságod és rontja az ítélőképességed. (Orson Scott Card) (Ezt az idézetet csak azért tettem ide, mert, ugyebár, világos, hogy nem csak én gondolkodom úgy, ahogy, és teszem, amit. Szóval: vegyék, vegyétek nyugodtan magyarázkodásnak. Egyébként nem az.) Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj! (Szun-ce) Halálos terepre értünk. Nincs hova hátrálni. Megadni magunkat? Soha! Marad a harc. Csupán a harc. És a kitartó, becsületes és önfeláldozó harcnak, a sok valós gyötrelem után, édes gyümölcse lesz, és annak neve: győzelem! Az ember tiszte, hogy legyen / Békében, harcban ember. / Méltó képmása istennek, / S polgára a hazának, / Válassza ott, válassza itt / A jobbik részt magának. (Arany János) Ma már nem tudom megérteni azt a lázt, amely akkor annyira hatalmában tartotta a lelkeket. Mind a hárman gyöngék voltunk még. Sebeink még alig gyógyultak, de azért készek voltunk rá, hogy újra odaálljunk a harcsorba és küzdjünk. És a vérünket ontsuk a hazáért. (Gárdonyi Géza) Isten áldotta betegség, melyből nem akarok sohasem meggyógyulni. Mert ki az a bolond, aki a szerelemnek nevezett állapot felfutó időszakában képes másra gondolni? És a haza iránti szeretet jobb és több annál, mert égi, mert isteni ajándék, és mert e láz, még ha felemészt is: gyönyörűséges kiváltság. Misztika, elhivatottság nélkül számok vagyunk csupán, statisztika, és mint olyan, nem létezők. Soha ne hátrálj meg a küzdelemtől. Támadj akkor is, ha kedvezőtlen helyzetből kell, ezzel megzavarod az ellenséget. (Adolf Galland) Mást nem is tudok. Mert a taktikai visszavonulás című eufemizmust gyávák találták fel, hogy kiskaput hagyjanak maguknak, és ezért erre keresztelték át a megfutamodást, az árulást. Előre, manőverezni és lecsapni. Persze ésszel, de több szívvel, merthogy ez különböztet meg minket a számító, ún. professzionális katonáktól. Mert minekünk nem csinnadratta, kitüntetés és zsold kell, hanem csak tisztán és nyersen: a Győzelem! Van a háborúnak egy törvénye, amelyik így szól: a tiszta fegyverek győznek a szeny-KAPU XXII. ÉVFOLYAM