Kapu, 2009. október (22. évfolyam, 10. szám)

IKAPUS Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakk­­­rejtvény: Solt Dezső, Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Fürkó Zoltán, Henkey Gyula, Nádor István, Siposhegyi Péter, Tóbiás Áron könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán kiadványmenedzser: Gáspár Dániel nyomás: Profilmax Nyomda Kft. 7400 Kaposvár, Jutai út 37. felelős vezető: Nagy László ügyvezető kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIII. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66722249-01000001 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők issn 0238 888, e-mail: kapu@upcmail.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASD. I­tt mégis megjelentünk. Ezt elmondtam levélhullató szomorú kertemnek, de a krizan­témok és a fagyra váró naspolya és a kékülő kökény örültek neki. Remélem Önök is. Előfizetőink és vásárlóink megkaphatják folyóiratunkat. Az idén nyögvenyelősen, inkasszókkal terhelten, kilakoltatási fenyegetéssel, de azért megjelenünk kisebb terjedelemben, egy-két rovatot ritkábban láthatnak. Köz­ben bővítjük a honlapunkat (­www.kapu.cc), januártól pedig, ha az ígérgetők betart­ják jóslataikat, úgy visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Mindig szidom magam, hogy vén, hetvenéves fejjel mi a csudáért küzdők, hajtok, ácsingózok, koldulok... hát nem akarom e lap megszűnését. Mi lenne állandó szer­zőinkkel? Jó kis csapat alakult ki az elmúlt évek alatt. Sajnos halnak ki munkatár­saink, de az élet természetes rendje szerint egyre több fiatal szerző jelentkezik, olya­nok, akik az igényesebb tollforgatással barátkoznak a bulvár helyett. Jó jelnek tar­tom azt is, hogy az ifjak körében egyre több konzervatív, és magyar érzésű, és ma­gyar­ érdek­gondolkodású fiatallal lehet találkozni, akik talán egy új Magyarország­ról ábrándoznak, s talán tenni is tudnának érte. Megtudtam, hogy sajnos a lapterjesztő cégek forgalma alaposan csökkent. Nincs pénz újságra sem! Mi meg nem tudjuk kielégíteni a megrendelőinket. Több ezer példánnyal többet kérnének, de hiába. Úgy látszik szellemi értékünk nem devalvá­lódott. Nyomdát is váltottunk. Szó szerint szinte könnyes búcsút vettünk Barkó Imrétől, a Korrekt Nyomda tulajdonosától, akit 17 éves kora óta ismerek,, jó barátnak tudhatom... akkor még pólókat szitázott. Szíves tanácsra a kaposvári nyomdához szegődtünk, s várom a januárt... a régi kerékvágást. Október huszonharmadikát megható méltósággal ünnepelte az ország. Nem vol­tak felbérelt, fizetett provokátorok. Nem volt előtte hördülő propaganda, és élőfé­­lemlítés. Mindenki úgy és ott ünnepelt, ahol és ahogyan akart. A FIDESZ a mozgal­mas - jószokásosan­­ és nagy hívő-tömeggel jeleskedett. A Jobbik ünnepsége ele­gánsan fegyelmezett volt, és nem bántottak senkit a gárdisták. De a rendőrök sem őket. A tömeg reménykedve hallgatta a szónokokat. Derültem, mikor Vona jósolta, hogy a Tesco helyett Turul áruházak lesznek, ha a Jobbik kerül hatalomra. Derűsen képzelődtem, hogy Demszky és Gusztos vásárolni indulnak a Turulba. Talán azért sem volt felfordulás és szemkilövés, mert Draskovicsot eltüntették. Nem látta senki... talán egy pincében tartották leláncolva, és keselyűk tépték máját, mert még ellenforradalmi tüzet sem mert ellopni. Sólyom László az MSZP elődpártjainak folyamatosságáról beszélt. Meg kell adni, hogy nem találta ki a történelmi tényeket. Ettől sikoltozni kezdett az MSZP vezér­kara, hogy ők nem... meg nahát! Elfelejtették múltjukat, és elődpártjukat. Lendvai Ildikó is, aki anno az MSZMP KB cenzor munkatársa volt. Akkor is ugyanolyan ve­hemens volt, mint most. Sajnos szenvedtem tőle... csak ő elfelejtette... mi nem. Hátrál a hatalomból az MSZP, az önmagába dőlt SZDSZ hátán. Még adnak egymás­nak kitüntetéseket is a rendszerváltásban kiválóan közreműködő elvtársaknak. Rö­högve álmélkodtam a névsoron. Hiányoltam Kádár János poszthumusz kitüntetését. Szomorú mindennapjai vannak az országnak. Milyen is legyen a kizsigerelt haza, a vérünket szívó, élősködő paraziták között? Már több százezer a munkanélküli, de én a kilátástalanságtól megvakult fiatalokat sajnálom. Nem látják a jövőt. Nem tud­nak, vagy nem akarnak érte tenni, félnek, hogy vakvágányra futnak az EU kényszer­ölelésében? Le kéne már rázni a reménytelenség rabigáját. Kérdés, ki mit mer? Ide­je lenne már változtatni. A költők már érzik. Egyre több harcos, forradalmi hangu­latú vers érkezik szerkesztőségünkbe, dübörög bennük a változtatás dühös vágya... hogy itt az idő. Igen, itt az idő. „­­ Lapunk nyomdába adása után érkezett a hír: 52 éves korában meghalt Siposhegyi Péter főmunkatársunk. Emlékezésére következő számunkban visszatérünk. E lapszámunk költői: Gittai István, Juhász Károly, Kormányos Gábor, Zas Lóránt (USA)

Next