Kapu, 2009. október (22. évfolyam, 10. szám)

GONDOLKODÓ - Urbán Péter: Válság, álság

Urbán Péter Válságv­álság D­öcögősen, de azért láthatóan elkez­dődött a kampányidőszak, vidám négyévenkénti vértolulásaink ked­ves féléve. A kezdés talán legnyilvánva­lóbb jele, hogy Lendvai ötszázezredszer is lenácizta a Fideszt, biztos, ami biztos. Nem unják? Mire számítanak? Esetleg a jobbiknak hozhatnak így szavazókat. A kettő közül az egyik jobboldali na­pilapban Negatív kampány az MSZP- től? címmel jelent meg cikk nemrégi­ben. Ez kérdés? Naná, mi az hogy (félre­bólintó államférfiakat idézve). Ráadásul a „birtokunkba került dokumentumok” semmi eredetit, újdonságot nem tartal­maznak. Marad a jól ismert (persze rész­leteiben ki nem fejtett) korrupciós-spe­kulációs ügyek „feltárása”, összekacsin­­gatás a nácikkal aljas, piszkos módon, meg a fideszes villák, ingatlanok bemu­­togatása. Akár unalmas is lehetne ez az egész, ha nem a bőrünkre játszanának. Szóval számíthatunk egy jó kis hecce­­lős, köpködős, sározós, bővérűen dema­góg kampányra. Amúgy a demagógia mára természetes és szinte elfogadott, normális tényezője lett a hazai érvelés­nek, a politikusok ilyenfajta megnyilvá­nulásait a polgárok is átveszik. A gazda­sági válság mellett a szó válságát is éljük, ami pedig egy romboló erkölcsi válságból fakad. A szavak már nem fedik a valósá­got, kialakult egyfajta új magyar, mely­ben a munkahelyteremtés állások meg­szüntetését jelenti, a „nem lesz gázáreme­lés” azt, hogy igenis lesz, az ésszerűsítés bezárást és csonkítást, a pénzügyi rend­betétel vonalbezárást, a bűnmegelőzés a felelősség elmosását. Ida gazdaságunk - évek múlva - lábra is áll, vissza kell nyer­ni az uralmat az elszabadult erkölcsök és mondatok felett. A tisztesség ne avíttas, megmosolyogtató valami legyen, hanem életünket alakító érték. Közben az őszödi beszéd kipattanása is szép csendben há­roméves lett a múlt hónapban. Kacsabeszélünk fő alakjának, Furcsán Nyelencnek (Temesi után szabadon) másolata, Tavalyi Kordon (vagy Ha­­waii?) a legszürkébb miniszterelnökünk, még Medgyessynél is jelentéktelenebb, pedig ő sem volt egy Kossuth. Persze nem is erős, hanem aláíró emberre van most szüksége a Pártnak. Nyilván azért is esett rá a választás, mert még Orbánnál is alacsonyabb. Kistermetű fickó ellen küldünk mi is egy Babszem Jankót, a vá­lasztók majd csak megsajnálják. Túllőt­tek a célon, mert még a Fidesz-vezér bo­kájáig sem ér föl, még úgy sem, hogy je­len pillanatban mini dakotánk sem ma­gasodik gigászként a közélet egén. A viccben a rendőr lelkendezik IQ- tesztje fölött: hála istennek, negatív lett. A kormány hasonló „örömmel” nyugtáz­hatja majd, ha beérik a kampány vetése: nemcsak maga a tevékenység volt nega­tív, de számukra a végkifejlet is. Viszont a győztesek öröme sem lesz felhőtlen: amit a nyakukba kapnak tavasszal, in­kább nyáron, azt a kupacot nehéz lesz ám visszalapátolni. Mindenki reménykedik, várja V. Orbánt, most aztán eljön a tej­­jel-mézzel folyó Kánaán, lesz itt még kol­bászból a kerítés, a Fidesz meg ígéri min­denre, visszacsináljuk. Gúzsba kötve próbálnak majd táncolni, ennyire meg­kötött kezű kormányunk még nem volt, mint ez lesz. Bár egy racionalizált, egy­szerűsített rendszerben van esély arra, hogy valamivel kevesebb ideig tartson a kátyúból való kikapaszkodás, de addig... Ráadásul nem csak a meggyengült, azon­ban még mindig erős pozíciókat (és te­mérdek pénzt) birtokló MSZP lesz az el­lenfelük, jobbról is kapják majd a verbá­lis sortüzeket. De kellett nekik kivárni, volt lehetőségük az előre hozott válasz­tásra, ha 2006-ban kierőltetik, most ők kezelgethetnék a válságot. Persze hiába borítékolható a naran­csosok győzelme, azért sok milliárd le­úszik addig az offshore Dunán. Most ép­pen egy füzettel jönnek. Amiről Önnek is joga van tudni, a visszaélésekről meg a pazarlásról, megszorításokról. Füzet? Eh­hez inkább többkötetes könyv kellene. Pedig részükről a legokosabb, ha csend­ben maradnak, keveset beszélnek és te­vékenykednek, akkor van esélyük a nagyarányú győzelemre. Minél aktívab­bak, annál inkább csökken az esélyük. Na bumm, ez egy ilyen párt. A törvény elüti.. ...mindenki egyenlő, még Roman Polanski is. Azért kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e ezek után a­­ vitathatat­lanul kiemelkedő - filmjeit úgy nézni, hogy nem jut majd eszembe a rendező pedofilügye. Főleg mondjuk a mélyen humánus és erőteljesen moralizáló A zongorista kapcsán. A művészetétől füg­getlenül azonban tény, hogy ha börtön­re ítélik (ami korántsem bizonyos), ak­kor ülje le úgy, mint ahogy azt bárki más kénytelen lenne az ő helyében. A mel­lette ágálok pedig olyan erkölcsi talajon állhatnak, melyet én nem ismerek (és nem is szeretnék). Apropó, megérdemelt börtön. Úgy háromhetente, havonta megpróbálom felidézni magamban az elmúlt időszak legfőbb politikai bűnügyeinek főszerep­lőit - egyrészt mind hosszabb a lista, másrészt egyre többet felejtek. Zuschlag, Kádái, Hunvald, Orbán (nem a Viktor, ez László), Szilvásy stb. (Ha kihagytam valakit, valakiket, kedves Olvasó, a mar­gó szélén folytatható a sor.) Kolompár felkészül. Ráadásul, ha belegondolunk, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, csoda­­­, hogy a magyar Titanic egy ekkora „ejektumot” nem tud kikerülni? És itt is lesz jó néhány áldozat. BKV- és MÁV- botrány, felsővezetőink offshore cégei, lassan már a fejünket sem kapjuk fel. És hiába a hatalmas végkielégítések miatt ökölbe szoruló kéz, változás nincs, és nem is lesz. Hogy tavasszal majd jön az elszámoltatás, a kérdőre vonás? Talán az „első szavazók” még elhiszik... Az ország kivéreztetése, ami most folyik, aljasságá­ban talán csak a 2. világháború után zaj­ló zabráláshoz mérhető, esetleg még a privatizációnak nevezett rabláshoz. Emlékszem, úgy pár éve még egy-egy nagyobb, országos botrány után újdon­dász kollégáim mindig megemlítették: bezzeg, ha ez Nyugaton történne, akkor az egész kormány csomagolhatna. Ma már ezt a közhelyet egyszerűen elejtették: értelmetlen is lenne ilyen panamák mel­lett folyton Európa boldogabbik felét emlegetni. Másrészt pedig nyolc-tíz éve még létezett olyan is, hogy Fidesz-bot­­rány. No, nem azt mondom, hogy nekik ne lennének ügyeik, de megdöbbentő, mekkora lett mára a különbség a két ol­dal nyilvánosságra kerülő disznóságai kö­zött, mind mennyiségre, mind súlyra. U20 Hát ezt is megértük. Mikor e cikket írom, már a legjobb négy között vannak a fiatalok az egyiptomi világbajnoksá­gon (de jó ezt leírni), ami óriási ered­mény, fél évszázada nem volt hasonló si­kerünk a nemzetközi porondon. És nem csupán jól játszanak a korosztályos játé­kosok, hanem gólerősen és izgalmasan is. A csehek utáni 11-es thriller után nem számítottam újabb idegfeszítő meccsre, pedig... Tombolt a barátaim­mal meglátogatott családias ivolda húsz­fős közönsége, mikor másodszor is veze­tést szereztünk az olaszok ellen, az egyenlítésnél is, majd a harmadik ma- KAPU XXII. ÉVFOLYAM

Next