Kapu, 2009. november-december (22. évfolyam, 11-12. szám)
INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Sipka Tamás: Az éhes gyermek a művészetért sem lelkesedik
KAPU XXIL ÉVFOLYAM Az éhes gyermek a művészeiért sem lelkesedik Elvonási tünetek menzára és zongorára. Holnap az árvák könnye következik? — Kérek meg - ismételte Olivér felügyelő úr. A felügyelő fejbe vágta Olivért a merőkanállal, lefogta a két karjával, és kiabálni kezdett az egyházfiért. (A tanács épp ülést tart, mikor Bumble beront az egetverő hírrel az ünnepélyes terembe.) — Ráadást! - mondta Limbkins úr. — Szedje össze magát Bumble, és beszéljen értelmesen. Azt akarja mondani, hogy ráadást kért, miután elfogyasztotta a vacsorára előírt szabályos adagját? — Azt, kérem - felelte Bumble. — Ez a kölyök egyszer még lógni fog - mondta a fehér mellényes úr. - Biztos, hogy akasztófán végzi. Az ilyesmi természetesen csak nagyon régen, úgy 1830 táján történhetett, az is egy londoni dologházban. Az meg már Charles Dickens beteges fantáziájára vall, hogy az általa kitalált Twist Olivér nevű fiút ezért a zabkásás (bár nagyon egészséges) repeta rebelliója miatt még el is adják öt fontért, aztán persze éhesen nem rajong a művészeti oktatásért, kivált, ha nem önként akar „rajzolni” tanulni, ugyan valamivel kevésbé nyomorultabb szállásért, és ennivalóért Fagin fészkében. Szerencsére manapság az ilyesmi nem eshet meg. Kivált Magyarországon nem, ahol a mindent elsöprő válság úgy kezelve van, mint a pinty. Csupán minden ötödik gyerek éhezik. Ilyen jó mutató után nem csoda, hogy a válságkezelők úgy döntöttek, az iskolai menza támogatását harmadjára csökkentik. Hiszen a szülőket szétveti a pénz, a második negyedév végére még csak a lélektani 9,6 százalékot közelítette meg a munkanélküliségi ráta, ami csak 401 ezer embert jelentett. Valahol csak be kell hozni az államháztartási hiányt. Meg az IMF koncát. Szeptember végére aztán még a KSH szerint is 9,9 százalékos lett a munkanélküliség, s bizony nem akar csökkenni az utcára kerülők, fizetést nem kapók száma. De lám, lám mégis felülkerekedett a szocik híres szociális érzékenysége, s egyelőre (januárig?) érintetlen marad az amúgy is szegényes, nyomorult menza támogatása. Szfip dolog a pártegység Persze ennek van egy kis előzménye. Csak nem lesz ez így jó, csóválták fejüket az MSZP-n belül. Az önéletrajzában diplomát hazudó Török Zsolt, hiszen mégis csak család meg ifjúságpolitikai reszortos (mellékállásban az Orbán család meggazdagodását vizsgáló bizottság élharcosa, különös tekintettel a szőlővesszőket kutatva) jó szívvel felezésről beszélt, mondván, úgyis vannak a gyermekétkeztetésben alternatív források. Hogy melyek lennének azok, olyan jól titkolta, hogy el sem mondta. Lamperth Mónika „maradjon a régi támogatás a rászorulóknak” csiviteléssel sztárolta magát. A nemes tekintetű oktatási (meg kulturális) Hiller Istvánnak a szeme sem rezdült: nyer, harmadolunk, mondta kurtán. Szép dolog ez a pártegység. Hiller miniszter pedig nem is olyan régen szintén ilyen kérlelhetetlen harcosan állt ki, addig nem nyugszik, míg minden iskolában nem lesz angolvécé. Hát, ha nincsen „ingyenebéd”, már nem lesz szükség budira sem. Meg a méregdrágán elsózott amúgy IBM-reklámszóróanyag - kakaóbiztos számítógépekre sem, hiszen biztos, hogy nem látnak kakaót. Mert az iskolatej program is lefulladt, s felmérések szerint a gyerekek 80 százaléka nem visz magával tízórait. Megegyező arányban az otthon nem reggelizőkkel. Marad, illetve maradna hát egyetlen étkezés a „csűrni”, vagyis az iskolai ebéd. Mert mire hazaér, kopog a szeme, s vacsora is egyre többejüknek olyan, mint a „kutya vacsorája”. (A fizikailag legyengült gyerekeknek, aki már nem képes birkózni a krétával, viszont praktikus az elektronikus tábla, melyről a szadeszos, aranyszájú, melegfelvonulós Horn Gábor talán egyetlen bemutatóján a kamerába mondta, hogy hülye az, akinek ez nem tetszik.) Egy szó, mint száz, a kormány a jövő évi büdzsé módosításaként tervezi, hogy visszavonja a menzatámogatás megvonását. Szép, értékelendő szándék. De többeknek van olyan drillje, hogy erről is kiderül, nincsen forrás rá, mit át lehetne csoportosítani, akárcsak a gáz áfájának csökkentésére. Ezt Oszkó Péter a tuti ígéretek után, most az utolsó pillanatban veszi észre. Még jó, hogy ő pénzügyminiszter. De sok mindenre csak később jön rá. Például, hogy mégiscsak nagy családi életre gondolt, mikor új házát az engedélyezett tervtől eltérve száz négyzetméterekkel nagyobbra építtette. Ha ő nagy családra gondolt, akkor tényleg ismerheti azt a tételt, hogy mondjuk, egy egyéves gyerek nem gondol vele, hogy éppen nincs szükségingere, de egy óra múlva már lesz... Igaz nem is szoci közgazdász még. Különben meg az iskolák. Ha nem is lesznek, nem is lesz gond menzára. Szép propagandisztikus kirakat-csinnadrattával a Kisalföld gyöngyszemén, Győrújbaráton Molnár Csaba kancelláriaminiszter a napokban átadta a felújított óvodát és iskolát. Igaz, ez a településnek 40 milliójába kerül, többe, mint amit a gondoskodó állam ajándékként ad bele. S még nyerhetik mellé az önkormányzati elvonást. Egyébként elhangzik, az állam terve még 365 új iskola átadása! (Miért 365? Mert ennyi napból áll egy év? Kabalisztikus.) Persze a győrújbaráti protokollbulin szó sem esik arról az 1290 iskoláról, amit bezárnak gyerekhiányra és más gyártott ürügyekre hivatkozva. Legyenek csak felduzzasztott osztályok messze a lakóhelytől. Délutáni tanítás is. Vagy vonják össze, mint a múlt század eleji vidéken az alsó meg felső tagozatokat egy terembe, s egy tanító is elég. Kiadja a feladatokat osztályok szerint. Mondjuk, mint régen, Móra Ferenc írásaiból ismerten. Na, Móra szülővidékén nem is lesznek ilyen „kirakatok”. Ilyesmire alkalmas Győrújbarát, ami különben, nemcsak a Kisalföld gyöngyszeme, de a Sukoró-vidék egyik legszebb része. Nem, nem Sukoróé, ahol a King’ City - bár most, hogy győz az igazság... A te-