Kapu, 2012. május (25. évfolyam, 5. szám)

MAGYAR MÚLT - Bakay Kornél: Requiem a magyar múzeumokért

jV­ WTvW, W/K kJ VV Másik része a somogyvári Széchenyi­­kastély pincéibe. A somogyvári régésze­ti feltárás százezres nagyságrendű, gon­dosan rendezett leletanyagát pedig az erre a célra épített balatonszárszói raktá­rakból máshová hordták el, mivel az európai uniós pályázati kiírás csakis gyermek­­foglalkoztatók (!) kialakításá­ra ad pénzt. Az embertani anyag meg­mentett része a Ludovika épületébe telepített Magyar Természettudományi Múzeum Ember­­tani Tárába került, ahonnan - hamarosan - ismét tovább költöztetik. Isten tudja hová, hiszen sem a Ludovika, sem a Kúria nem lesz a jövőben múzeum. De miért tették azzá? Az uniós pályázati pénzek címkézései kifejezetten tudomány­ellenesek. Miért nem lépnek fel ellene az illetékesek? Ezért kell a múzeumi raktárakból gyermekfoglalkoztatókat (gyurmázó, feste­­gető) kialakítani sok tízmillió forintból. Ugyanezt tették a Vas megyei Kőszegen is, ahol a megyei igazgató és a helyi múzeumi vezető egyszerűen felszá­molta a Tábornokházi Városi Múzeumot, teljesen feldúlva a 30 év alatt kialakított rendet, mondván nin­csen pénz a fűtésre, világításra. A Patikamúzeumban viszont 20 millió (uniós) forintért gyermekfoglalkoztatót készítettek. Hasonló létesítmény „üze­mel” a szombathelyi Savaria Múzeumban is. Mindezzel egy időben a textil­raktárakban soha nem működtek a beszerelt légkondicionálók. A megye egyetlen textilrestaurátor műhelyét pedig egyszerűen felszámolták. Nem mindegy tehát, hogy kik irányítják a múzeumokat. A provincializmus súlyos kártékonysága csak a helyi kiski­rálykodás megszüntetésével orvosolható (vagy legalább­ csökkenthető). Jól látható tehát, hogy most vissza­hoztuk (vagy el sem hagytuk?) azt az alapelvet, hogy a múzeumok egyszerű közművelődési intézmények, amelyek­nek a célja és egyedüli értelme a közön­ség szórakoztatása és kiszolgálása. Nehéz lenne kitalálni, vajon kik adják a kormányzati embereknek a tanácsokat? Most sem egyeztettek senki­vel. Mint más esetekben sem. Hadd említsük meg a köztársasági elnök esetét. Egy doktori vagy PhD disz­­szertáció megítélése, elfogadása és minősítése esetében kizárólag a bíráló bizottság a felelős. Senki más. Legkevésbé maga a disszertáló jelölt, mert ha csalt, el kellett volna azonnal utasítani a beadott művet! Példátlan gyalázat és szégyen, amit az olimpiko­nunkkal műveltek. A SOTE teljes cső­döt mondott. A doktori cím megvoná­sára semmiféle joguk nem volt! Ugyanakkor máig nem hozták nyilvá­nosságra a bíráló bizottság tagjainak és az elnöknek a nevét. Azok maradtak homályban, akik egyes egyedül felelősök a „plágium-ügyben”. Mikor játszunk már tiszta lapokkal? Miért nem vizsgálják a felsőfokú diplo­mák, nyelvvizsgák eredetét és értékét más esetekben is? Magam is vétkes vagyok (nagyon kicsi arányban) sok funkcionárius diplomássá tételében. Ezerkilencszázkilencven előtt a buda­pesti Tárogató úton működött az egyik vidéki főiskola karaként az un. SZOT- iskola, ahol néhány éven át magam is taníthattam. Itt kapott diplomát, töb­bek között sok, később ismert „nagy” ember, akiknek addig csak szakérettsé­gijük vagy levelezős gimnáziumi érettsé­gijük volt. Rádiósok, tv-sek (O. Péter, P. Dezső, M. Ákos), katonatisztek, s sorolhatnám a neveket. Veszélyben vannak a nemzeti intéz­ményeink: az iskolák, a kórházak, a ren­delő intézetek, a könyvtárak, a levéltá­rak, a múzeumok. S ha ezek veszélyben vannak, veszély­ben a Haza! Kapható az újságárusoknál és kedvezményes áron a varmegyehaz.hu könyváruházban. Előfizetési díj egy évre 3300 Ft. Email: kiado@karpatiastudio.hu Tel.: +36-20-346-8781

Next