Kapu, 2012. június-július (25. évfolyam, 6-7. szám)
GONDOLKODÓ - Urbán Károly: Görög tragédia
álmodott a gellérthegyi „szabadságszobor”-nak szánt nőalak kezébe, de sajna, csak egy francos pálmaág lett belőle. Hála Istennek, ezt már akkor „elkúrták”.) Emlékeznek az 1966-os londoni világbajnokságon a magyar-orosz futball mérkőzésre? A nem szocialista - tehát gaz imperialista filmkészítők „ármánya” folytán mindenki jól láthatta Banyisevszkijt, amint szovjetoroszul, primitíven és bugris módra beleordít a kamerába. Ljudmilla Banyisevszkij már kitanulta a csíziót, ő már nem ordít, inkább pénzen (nyilván keményen megdolgozott érte) mentőmellényt vesz, és az összes Fehér vesztest hagyja belefújni a nagy büdös szabadságba. Lehet, hogy Heller Ágnes nehezményezi mindezt, mert inkább a fasiszta magyar (cigány) Fehér Sándornak (s ráadásul még FEHÉR is) kellett volna okoznia szegény oroszok vesztét (hiszen mint tudjuk, minden magyar fasiszta) ám a dolog rosszul sült el filozófiai alapvetése szerint. Lám egy vízbe pottyanás - és máris kész a tragédia. A philadelphiai színben is, S. Dóra magyar diáklány saját mentőmellényét dobja oda a személyzet egy vízbe ugrott tagjának, aki már látta miféle hajókatasztrófa fog bekövetkezni hamarosan, s azonnal a saját irhája mentésére gondolt. Dóra biztosította őt, hogy azt az irhát bizton megmenteni lesz képes, ne is izgassa magát, itt az ő élete, (részben) saját gyártmány, vegye, vigye. Matróz Muki túlélte - Dóra vízbe fúlt. Tragédia három pont null. Robikám, kevés vagy. Frissen végzett magyar orvosnő félreérti a cukorszint mérő jelzését egy roszszullétes esetnél, egy diabéteszes úrnak cukros oldatot javall, s azon nyomban meg is itatja vele. Sutyerák tudatlan mentőápoló veszteg maradni nem képes, állandóan óbégatja mellette, hogy a „Hi” jelzés nem Hibát, hanem magas (HIGH) értéket jelent, ám képzett kollegina buta szóra nem hallgat. Hl az hiba, sose hallott ő a High Techről mint olyanról, a Hi-Fi-ről még úgyse, s hogy ezek megfelelő képzettársítást okozzanak az agyában, hát Isten ments, nem azért vette ő meg a piacon drága pénzen angol nyelvvizsgáját, és nem azért nyomta őt be orvosnak a családja, hogy mindezen hülye rejtvények megfejtésén törje fejét s veszítse drága idejét. A helyzet rosszabb mint akár tegnap. Felnőttek és tokat eresztettek az apukaanyuka munkásmozgalmi kitüntetései által doktorrá lett volt kádergyerekek, akiket viszont még (még) a Horthy korban szocializálódott professzoroknak nevezhető professzorok okítottak. Mára itt a sok vizesnyolcas, számítógéptől függetlenedni képtelen Ifjú Gárda csecsen felnőtt pókember, rosszabbul tudnak angolul mint mi oroszul, s egy felajánlott wellness hétvégéért cserébe talán György Horváth László EGY ÖNMAGÁVAL HATÁROS EURÓPAI ORSZÁG Magyarország önhatárán Hogy érzed magad? Rab vagy. Vagy szabad? Tudod, azért mégiscsak Budapest a magyar főváros. Még akkor is, ha csonkaországa Mindenhol önmagával határos. Érzed, a torzhatár Lassan lassan nem bír e néppel, Ébredj dél- és felvidéki, Ébredj magyar, támadj fel székely! eltalálják az injekcióval, hol a beteg segge. (Kegyetlenül túlzók, bocsánat). Persze piszkosul rosszul vannak fizetve. Na és? Aki nem tud arabusul ne beszéljen arabusul. És Mari néni is piszkosul rosszul van fizetve, meg egy páran még szintén. A dráma végkifejlete: cukros víztől a delikvens újra rosszul lesz, ügyeletet újra kihívják, újra kedvenc bárisnyánk érkezik, műszer - a hülye makacs - újra azt mutatja ki, no ez újra visszapofáz és vihog nekem, gondolja bárisnya, s újra cukros vizet rendel a biztosítottnak, majd a hatás kivárása nélkül faképnél hagyja. S mivel biztosítottnak ott volt egész életében a biztos biztosítása, hogy biztos jól fogják kezelni, ha beteg lesz, így hát tuti biztosan átesik a túlvilágra a sziruptól, mást nem tehet, cukorbeteggel cukros vizet itatni nem jó jel, s nem a legjobb életbiztosítás. Kaszás színre be, függöny le. Kicsiny falu kocsmából leválasztott „Kultúr”-jában, új darab bemutatója készül, kukkantsunk bele. A mű címe: Hiába kértem - ne! Apuka bekötött fejjel nyilatkozik egy benne vagyok a tévének, s táblából szerény hajlékában, mely szerénynek is igen szerény, falai feketék, a berendezési tárgyak rongy csomókká állnak össze, egyetlen rendes suvickos napvilágos tárgy van a helyiségben, egy aranykeretes fénykép, apuka kisfia első általánosban, büszkén s nagy reményekkel néz bele a világba s a kamerába. Apuka mutatja is kiről van szó, mert hát róla van szó, 32 évessé cseperedett kicsiny fia rabolta ki a minap egy társával úgy, hogy utána a gyerek jelentette be a rablást, oly biztos volt dolgában. Nyilván álarc mögé bújt, a papa könyörgött hogy ne, mert fáj, de ennek ellenére kegyetlenül összeverték, kirabolták, a negyvenezer forintos rokkantnyugdíj (bocsánat, a reform már azt is elétte, ez most rokkant „járadék”) Alsó-Magyarisztánban nagy pénz, egyenesen aranytojást tojó tyúk ez az apuka, mit nekik Monte Carlo, mikor itt van az öreg jó magyar járandó izéje, nem cafatéria az, mit még orgazdálkodni kéne, elgépezhető, közvetlen bankó lapul a szalmában, a fater hülye mint a segg, kár belé a szárazkifli is, husáng van a kertben tengernyi, hát lássunk munkához, mert a munka ennyi - nem több és nem más. A partitúra: csapat kunyhóba be, husáng piff-puff, apuka vízszintre le, negyven rongy ide, a többi rongy oda, másnap Timur és csapata lebuk, könynyes szemű apa falra mutat, csodás jövőbe révedő angyalhajú kicsiny fia fényképére. Kép felnagyul, az ország bőg - függönye. Új techno-szinti dráma három és fél felvonásban. Szereplők: a bank, a bank és a bank. Az összes ember statiszta, a súgó, egy bank. Lányom visszautalt számlámra egy összeget, melyet azért vettem fel készpénzben, hogy ne kelljen neki egy petákot se fizetni saját pénze felvételéért. Ez mondjuk drámaindításnak kiváló egy bankovics bankaja világban. A katarzis felé haladva kiderül a középső felvonás-