Kapu, 2012. szeptember-október (25. évfolyam, 9-10. szám)

MAGYAR MÚLT - Kristóf Zoltán: Őshonosak vagyunk-e a Kárpát-medencében?

másik gyakori embertani típusa a pamíri vagy közép-ázsiai, amelynek előfordulá­sa 20-31% közötti. A közép-ázsiai török népekre ugyanúgy a turanid és a pamíri típus jellemző, mint a magyarokra. Kiszely István szerint a turanid típus Belső-Ázsiában, Kelet-Turkesztánban, és Kirgizisztánban a legjellegzetesebb típus. A pamíri vagy közép-ázsiai típus leggyakoribb a tadzsikok, az üzbégek és a karakalpakok között. A Cser-Darai szerzőpáros Kiszely Istvánt idézve megállapítja, hogy a hunok eredete bizonytalan, csupán annyit lehet tudni, hogy részben mon­goloidok voltak, és a maradék rész volt csak europid. Kiszely 1976-ban valóban leírta, hogy a hunokra a mongoloid rassz volt a jellemző, de azt is közölte, hogy kijelentése Jordanes és Ammianus Marcellinus hunokról adott jellemzésén alapult. Kiszely István 2004-ben belátta az előbbi tévedését, hogy az európai tör­ténetírók leírásait a hunokkal szembeni rosszindulat miatt nem lehet hitelesnek tekinteni. Ekkor már úgy vélekedett, hogy a hunok embertani megjelenése az avarokhoz és Árpád népéhez volt hasonló. Nemrég Fóthi Erzsébet antro­pológus azt nyilatkozta, hogy az ázsiai hunoknak az Ordosz vidékéről előkerült vaskori csontleletei europidok. Fóthi kijelentését megerősíti japán és kínai genetikusok kutatása, amely során a hunok ordoszi központjától keletre, a Sárga folyó mentén fekvő Linzi terüle­tén feltárt 2500 éves csontvázakat vizs­gáltak. A genetikusok meglepő ered­ményre jutottak, mert a csontleletek genetikai jellemzői az európai populáci­ókhoz állnak legközelebb. A genetikai vizsgálatok eredményei Cser Ferenc és Darai Lajos úgy vélik, hogy a genetika adja a legszilárdabb bizonyítékot a magyarság Kárpát­medencei eredetére és több tízezer éves folytonosságára. A Semino-féle kutató­­csoportnak Európa kőkori benépesülé­sére vonatkozó elképzelésére úgy tekin­tenek, mintha az sziklaszilárd tény lenne. Holott a genetikusok tanulmá­nyukban elismerik, hogy elméletük csu­pán egy hipotézis, amely a mai európai férfiak Y-kromoszóma vizsgálatának eredményén alapul. Semino és munka­társai az Ml 73-as marker európai megje­lenését 35-40 ezer évesre becsülik és az aurignaci régészeti kultúrához kötik. A tanulmány genetikus szerzői úgy gondol­ják, hogy az újkőkori Európában a közel­­keleti eredetű, földművelést elterjesztő népesség csak a Földközi-tenger térségé­ben volt jelentős, de Közép-Európába csak kevesen jutottak el. Azonban Seminonak és társainak a mai európai népesség genetikai vizsgálatából levont őstörténeti következtetéseit az eddig végzett archeogenetikai vizsgálatok eredményei nem támasztják alá. Az elmúlt években a több ezer éves archai­kus csontmaradványok vizsgálatai során kiderült, hogy az európai vonaldíszes kerámia kultúra földműveseinek és az európai őslakos vadászó-gyűjtögetőknek genetikailag semmi közük nincs egymás­hoz. Nem állapítható meg genetikai folytonosság az előbb említett kőkori népcsoportok és a mai európai népesség között sem. A Haak-féle kutatócsoport vizsgálata megerősítette a régészek korábbi elméletét, hogy az első európai földművelők a mai Anatólia területéről vándoroltak Közép-Európába. A legú­jabb genetikai vizsgálatok pedig átérté­kelik Semino és munkatársai egyik lényeges megállapítását is. Myres és tár­sai tavaly megjelent tanulmányukban az Rlb (Eul8) alcsoportjainak részletes elemzéséből és azok földrajzi elterjedésé­ből arra következtetnek, hogy az Ml 73- as mutációhoz köthető Rlb haplotípus nem 35-40 ezer éve van jelen Európában, mert azt a kontinensen a Közel-Keletről bevándorló újkőkori földművelők terjesztették el. Magyar genetikusok 2011-ben közölt vizsgálata szerint nem mutatható ki egyértelmű genetikai kapcsolat az alföl­di vonaldíszes kerámia kultúra népessé­ge és a mai magyarok között, sőt az új­kő­korból származó kárpát-medencei csont­­leletek ázsiai eredetre utalnak, mert többségükben ázsiai mtDNS haplotípu­­sokat észleltek. A kutatás eredménye cáfolja Cser Ferenc és Darai Lajos elképzelését a Kárpát-medence kőkori és mai magyar népessége közti folyto­nosságról. A fentiek alapján beláthat­juk, hogy kizárólag a mai népesség gene­tikai vizsgálatából mennyire kockázatos őstörténeti következtetéseket levonni. A Cser-Darai szerzőpáros a ma élő emberek genetikai vizsgálatának ered­ményeit vetíti vissza a távoli múltba, mintha azok a régi korokra is érvénye­sek lennének, holott őstörténeti bizo­nyító ereje csak az archaikus csontlele­tek vizsgálatának van. Az utóbbiakkal viszont műveikben egyáltalán nem fog­lalkoznak. Őstörténetünk szempontjából érté­kelhető eredmények a 10. századi őseink és a ma élő magyarok genetikai jellem­zőinek egybevetéséből születhetnek. 2001 és 2008 között az MTA Genetikai Intézete a Régészeti Intézettel közösen 10-11. századi magyar temetőkből szár­mazó csontleletek anyai ági öröklődési vonalait vizsgálta, összehasonlítva az adatokat a ma élő magyarokéval és szé­kelyekével. A kiemelkedő jelentőségű vizsgálatok ismertetését a Cser-Darai szerzőpáros néhány mondatban elintézi: "a legújabb magyarországi mtDNS vizsgá­­­atok... nemcsak a mai lakosok, hanem a honfoglalás kori temetők csontállományára is kiterjedtek és arra a megdöbbentő ered­­ményre vezettek, hogy a honfoglaláskor a Kárpát-medence korábbi, európai eredetű lakói alkották a lakosság zömét, az ún. ‘honfoglalók’ elenyésző kisebbséget jelentet­tek.” Az utóbbi kijelentés Raskó István genetikustól származik, aki a vizsgálat eredményeiről azt nyilatkozta, hogy "kevesen voltak a honfoglaló magyarok". A genetikus véleménye szerint a gazdag mellékletekkel eltemetett honfoglalók és a köznép genetikailag jelentősen elt­értek egymástól, vagyis a keletről jött magyarok ázsiai génjei „felhígultak” az itt élők európai génállományával. A szerzőpárosnak eszébe sem jut az lehető­ség, hogy Raskó István következtetése nem a vizsgálat adatainak elfogulatlan értékelésén alapul. 2011-ben a KAPU-ban megjelent cikkemben (Honalapító őseink geneti­kai öröksége) bemutattam, hogy Raskó állítása csak a hartai temető esetében igaz (ázsiai gének 26%-ban), de a többi 14 temetőből származó csontvázaknál a középréteg és a köznép genetikai jellem­zőinek nagy mértékű egyezése cáfolja a genetikus kijelentését. Az ún. klasszikus honfoglalók és a köznép génállományá­nak azonossága megdönti a Cser-Darai szerzőpárosnak az Árpád katonanépéről és az általuk leigázott őslakókról kiötlött elméletét is. Cser Ferenc és Darai Lajos szerint a Közép-Ázsiából jött hunok jellemzői az Eur-Bull (az újabb jelöléssel J és F) haplotípusok lehettek. Azt nem közlik, mire alapozzák az elképzelésüket, de a 2008-ban kiadott könyvükben megem­lítik a mai közép-ázsiai népek körében végzett Wells-féle Y-kromoszóma vizs­gálatot (amelyet ők tévesen archeoge­netikai kutatásnak vélnek) és az ered­mények értelmezéséből derül ki, hogy ebből következtetnek az előbbi feltevés­re. Wells és társai kutatása szerint a kir­gizekben, tadzsikokban, dél-altájiakban, üzbégekben és az ujgurokban az Rial, míg a kazakokban a mongolokra jellem-

Next