Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)
KÁRPÁTMEDENCEITISZ - Komjáthy László: Tiszai árvizek a szabályozás megkezdésétől napjainkig
város) található mintegy 2, 2 millió lakossal. Ehhez hasonló vízkár-veszélyeztetettség Európában csak Hollandiára jellemző. A védekezést, illetve a tájékoztatást nagyban segítené egy monitoring rendszer kiépítése a Tisza menti államok összefogásával. Ennek legnagyobb hátráltatója a pénztelenség. Segítséget jelentene, ha jobban megbecsülnék a vízügyi szakembereket anyagilag, erkölcsileg egyaránt, és kellő számban lennének alkalmazva. A töltésvonalak mentén a gátőrszolgálatot legalább az 1900-as évek szerint kellene működtetni, a mai kor műszaki színvonalán. Az ismétlődő tiszai árvízveszély elhárítására már korábban is születtek tanulmányok. Például erdők telepítésével, hegyvidéki tározók kiépítésével a Tisza felső szakaszán. Születtek javaslatok a töltésvonalazások szélesítésére, síkvidéki szükségtározók kiépítésére is. Végezetül Iványi Bertalan vízimérnök 1948-ban megjelent tanulmányából szeretnék idézni: "Nincs mién kételkednünk a Tisza-szabályozás helyes voltában, még nekünk, kései utódoknak sem. Az Alföld ármentesítése, a Tisza szabályozása helyes alapon indult el, és az egyedül járható úton ért célhoz■ Eredményei kétségbevonhatatlanok, hibái pedig, ha ki nem is küszöbölhetők, feltétlenül ellensúlyozhatók. Végeredményben ha az árvizek magasságnövekedésének megfelelő védelmi berendezésekről gondoskodunk, magát a védekezést jól megszervezzük és erélyesen végrehajtjuk - a veszély súlyossága és a védelem hatékonysága között fenntartható az egyensúly". A Tisza által okozott árvizek általában összefüggő, néha országhatárokon túlterjedő, nagy kiterjedésű területeken okoznak bajt. Az események kombináltan fordulnak elő. A következmények viszonylag gyors felszámolása az adott időszak korszerű technikájával, képzett erők bevetésével lehetséges, de ez nem mindig megoldható. Nem lehet eltekinteni a lakosság közreműködésétől, bár az esetek nagy többségében ezeket a feladatokat a helyi erők általában nem képesek egyedül megoldani. Az árvizek közös jellemzői között kell megemlítenem azt is, hogy a Tisza vízgyűjtő területén az erdők irtása miatt lehulló csapadék a növényzet vízmegtartó képessége nélkül akadálytalanul és gyorsan folyik le az alacsonyabb területekre, hirtelen megemelve így a folyók vízszintjét. Példaként említhetem az 1920-as évek máramarosi / Románia / fenyvesek fokozott irtását, az 1990-es évekből pedig ugyanezt a Kárpátok Ukrajnához tartozó részén. Az 1830. évi nagy tiszai árvíz adta meg a lökést a Tisza átfogó szabályozásához. 1846 augusztus 27-én a tiszadobi töltés építésének első kapavágásával kezdődtek meg a munkák, melyek első időszaka 1879-ig tartott és az árvízi védekezés szervezettebb formáinak kialakítása irányába hatottak. 1858-ig az árvizek ellen a veszélyhelyzet elhárítására az érintett települések elöljárói kötelesek voltak ingyen közmunka igénybevételével azonnal intézkedni. 1858-tól változott a helyzet: először a megyefőnökséget és a szolgabírói hivatalt kellett felkérni a segítségre, amely ezután térítés ellenében elrendelte a védekezést. A vízi munkák üteme azonban teljesen ki volt szolgáltatva a mindenkori időjárásnak. Ha szárazabb időszak köszöntött be, a kész védművek karbantartását is elhanyagolták, illetve sajnálták rá a pénzt. Pedig ez az időjárás kedvezett volna leginkább a töltések kijavításának, a csatornák kiásásának. Ilyenkor lehetett volna olcsóbb munkaerőhöz jutni. A szárazföldből pedig szilárdabb építményeket emelhettek volna, feleannyi költséggel. A nagytömegű csapadék általában készületlenül éri a védműveket. Ilyenkor megint sürgőssé válik az évek óta elhanyagolt munkák bepótlása. 1879 Szeged. Az árvíz után 151 halottat temettek. A város 6350 háza közül 5966 teljesen elpusztult, 70000 ember vált hajléktalanná. A Tisza csak 182 nap után húzódott vissza medrébe. Szeged szerencsétlensége Európa életének szerencsés pillanatában zajlott. Az országokat nem gyötörték háborúk, járványok, így Szegednek is maradt a figyelemből. Amikor a világ sajtója a hetvenezer hajléktalanról cikkezni kezdett, megsajdultak a szívek, megnyíltak a pénztárcák. A nemzetközi segélyakció keretében Európából, Ázsiából, Afrikából, Amerikából valamivel több, mint kétmillió forintot küldtek Szeged városának az újjáépítéshez. Ebből a pénzből - ami az újjáépítési érték 1/16-od része volt, ezer parasztházat lehetett volna felépíteni. Hálából a városban több közútszakasz neve őrzi a mai napig is az adakozó országok fővárosainak nevét. A védekezésben itt használtak először elektromos világítást, hála Zipernowsky Károly transzfer 12. KÁRPÁTMEDENCEI TISZ motorának. Az árvíz elmúltával a Tisza szabályozás felülvizsgálatára hívott külföldi szakértő bizottság komoly hibaként értékelte a munkák egységes vezetése és az együttműködés hiányát. Az 1888-as nagy téli csapadék és tavaszi esőzés ismét árvizet eredményezett a Tiszán. Az árvíz hatására számos szakember sürgette az árvízvédelem korszerűsítését. Főleg a gátak állapota feletti éber őrködés, a védelmi eszközök és szerek, a védelmi erők előkészítése került a figyelem középpontjába. Azt, hogy a védekezés érdekében kellően összehangolt, fegyelmezett és gyakorlott árvízi gárda álljon készenlétben, senki sem gondolt. Még két szempontra hívnám fel a figyelmet, ami az akkori szakemberek szerint nélkülözhetetlen a sikeres védekezés során: az árvízi előrejelzés és a működő telefonhálózat. Százhúsz évvel később, a mai védekezésben ezek közül az előrejelzés még mindig aktuális téma! A vésztározás egyik korai előfutáraként említhető az az intézkedés, amely során 1888. március 17-én Szatmár városának megmentése érdekében átvágták a nagykárolyi országutat. Ezzel a művelettel rövid idő alatt másfél méterrel tudták csökkenteni a víz szintjét, megmentve Szatmárt az árvíztől. Ugyanígy cselekedtek 2001-ben, a 41-es főút átvágásával mentesítve Gelénes és Csaroda településeket. Az 1895. évi tiszai árvíz alkalmával kiderült, hogy az árvédelmi töltések több helyen az ülepedés és bizonyos mértékig a gázkoronán való közlekedés miatt nem felelnek meg az előírt méreteknek. A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében a töltések méreteit újból fel kell venni, ahol eltérés mutatkozik, ki kell egészíteni. Ahol a töltések szikes anyagból készültek, ott a veszélyeztetett helyeken elrendelte a töltések anyagának gipszezéssel történő javítását. 1919-ben a tiszai töltések két oldalán a Magyar Tanácsköztársaság és a Román Királyság csapatai néztek egymással farkasszemet. A fenyegető árvízi veszély elhárítása érdekében a román oldalon egyszerűen átvágták a töltést, ezzel az alacsonyabban fekvő magyar részekre engedték a vizet. Az 1932-es árvíz alkalmával a korábban ármentes vidéknek számított borsodi részt, - ahol ezért nem is építettek védműveket - 345 km 2-en öntötte el a Tisza. Egyes településeket csak repülőgépről tudtak élelmezni. Ettől az árvíztől számítva vált