Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)

INTERJÚ-RIPORT -DOKUMENTUM - Dinnyés László: Néhány szó 1956-ról - Frigyesy Ágnes: A lengyel-magyar barátságnak nincs alternatívája

Néhány szó 1956-ról Innyés László, 1956-os elítélt vagyok. A forradalomról kívánok szót ejteni, egy kissé rendhagyó módon. Forradalmunkat ünnepelni nem csak jogunk, de kötelessé­günk is. Ám mindez egyre inkább a hivatalos protokoll ünnepségek közé került, állami megemlékezéssé vált. Ezzel magának az ünnepnek a tartalma és jelentősége is elveszett. Felvonják a Köztársaság lobogóját, koszorúkat helyeznek el a 301-es parcellában, beszédek hangzanak el, a TV hosszasan mutatja a katonákat (a mostaniakat), a díszmenetet, miköz­ben recseg a katonazene, ott azon a helyen, ahol 1956. októ­ber 25-én 61 békés tüntetőt mészároltak le, ugyaninnen 263- at vittek el lőtt sebbel kórházba. Örömmel értesültem, hogy ez évben az ünnepi megemléke­zés hitelesebb és méltóságteljesebb lesz. A forradalom visszhangja is sommás. A megemlékezések­ben túlteng a fegyveres harc. A forradalmakról és a forradal­márokról a köztudatban téves elképzelések vannak. Megismétlem: a fegyveres harcot tekintik forradalomnak, valamint az abban résztvevőket forradalmároknak. A fegyveres harc nem lehet cél, csak eszköz! A fegyveres harcban résztvevők felkelők, szabadságharcosok, gerillák, netán partizánok a diktatúra vagy az idegen elnyomás ellen. A forradalmárnak céljai vannak, elvei! Egy új, szabad, igaz­ságos világot akar teremteni. Ez sugárzott október 23-án az egyetemistákkal együtt fölvonult munkások, katonák arcán is, ez tükröződött a „Pontokban”, a Forradalmi Bizottságok, a Munkástanácsok megalakításában. A megemlékezéseken kevés szó esik az előzményekről, az Irodalmi Újságról, az írók lázadásáról, és a Petőfi-körről. És itt egy pillanatra felemelném a hangomat. A Petőfi-körben meg­vitattuk az ország minden ágazati problémáját. Elvtársi szloge­nekkel ugyan, de kemény szavak hangzottak ott el. A forradalom utóharcairól is csend van. A Munkástanácsok, az írószövetség nem vett tudomást a forradalom leveréséről, továbbra is fenntartották követelései­ket, míg föl nem oszlatták őket erőszakkal. A sunyi ellenpro­pagandáról sem esik szó, a lakosság még mindig jobban isme­ri a Köztársaság téri atrocitásokat, mint a békés tüntetők lemészárlását. Kossuth tér: 61 halott, Tiszakécske: 16, Mosonmagyaróvár: 25, Salgótarján: 52, Eger 11, összesen 61 helyen lőttek a tün­tető tömegre, akik fegyvertelenek voltak, míg a Köztársasági tériek nem. Avósok öltöztek rendőregyenruhába, járőröztek, letartóztattak, fegyveresen ellenálltak annak a követelésnek, hogy bocsássák szabadon a letartóztatottakat.Dinnyés László­ Frigyesy Ágnes A lengyel-magyar barátságnak nincs alternatívája [Konferencia a demokratikus ellenzék helytállásáról az Ellenpontok folyóirat 30. évfordulóján] Az Erdélyi Szövetség 1988. novem­ber végén alakult Budapesten. Alapító tagjai közül 1988. június 27-én többen részt vettek a falurombo­lás elleni tiltakozó felvonulás (Hősök tere) szervezésében, Budapesten. Az alapító tagok közé tartozik: Köteles Pál, Páskándi Géza, Für Lajos, Raffay Ernő, Kása Ferenc, Botlik József és Kreczinger István. Ekkor az Erdélyi Szövetség az erdélyi magyarok érdekében és helyettük emelt szót, nem lévén autonóm érdekképviseleti szer­vezetük - mondta Bácsfainé Hévízi Józsa, az Erdélyi Szövetség jelenlegi elnöke Budapesten, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának kiállítóter­mében. A 30 éve indult Ellenpontok folyóirat megalakulásának tiszteletére rendezett egész napos konferencia a demokratikus ellenzék szerepét vizs­gálta Lengyelországban és a Kárpát­medence magyarok lakta területein. Hévízi Józsa:­­ Az Erdélyi Szövetség közbenjárt, hogy az ENSZ genfi székhe­lyű Emberi Jogok Bizottsága tűzze napi­rendre a Romániában élő magyarok emberi és nemzeti jogfosztottságának állapotát. 1990-től tevékenysége a hazai és erdélyi közösség közötti kapcso­lat kiterjesztésére irányult, hogy tudo­mányos tanácskozásokon, irodalmi, művészeti programok keretei között ismertesse meg az egyetemes magyar kultúra Erdélyben született kimagasló eredményeit, Erdély történelmi szerepét a nemzet életében. Az Erdélyi Szövetség elnöke rámuta­tott: -Jelen konferenciával céljuk kap­csolataik szorosabbra fűzése nemcsak a kárpát-medencei - a trianoni békedik­tátum következtében jogfosztott hely­zetbe jutott határon túli - magyarság között, hanem egymásrautaltságuk foly­tán a lengyel és magyar értelmiség között is. Példaként említette gr. Teleki Pál miniszterelnök és kormányának döntését, aki a II. világháború kirobba­násakor mintegy száznegyvenezer len­gyel menekültet fogadott be hazánkba. Mint mondta, keveset tudunk egymás­ról, pedig Kapronczay Károly feldolgozta 1000 év lengyel- magyar kapcsolatait, s a Lengyel Múzeum kőbányai épületében lévő kiállítás szemléletesen mutatja be a két nép barátságának lépcsőfokait. Konrad Sutarski, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára igazga­tója bemutatta az intézményt, mely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma engedélyével 1998-ban jött létre, az Országos Lengyel Kisebbségi ny. dandártábornok

Next