Kapu, 2013. március (25. évfolyam, 3. szám)
GONDOLKODÓ - Sütő Gábor: A magyar Magyarországért harcolt
13. KAPU XXV. ÉVFOLYAM terén tartott kampánygyűlésünk. Viszont igény tartott rá, hogy a kampány alatt sorra kerülő vidéki ebédek vacsorák alatt mellette üljek, és ő rendeljen mindkettőnknek. Általában egy jó csülköt, amelynek a nagyobbik felét mindig nekem szánta, de korlátolt teljesítőképességem miatt neki kellett elfogyasztania. Ment is, ha volt hozzá kovászos uborka, és bánkódtunk, ha nem volt. A vörösbor önmagában nem helyettesítette. S mivel azzal az egy nappal én voltam idősebb (ő egy nappal utánam, a később — milyen szimbolikus véletlen — színházi világnappá nyilvánított március 27-én született), az első liter után tréfásan bátyámnak szólított, én meg őt öcsémnek. S bár később egy harmadik személy, mivel többször szó lesz róla, nevezzük egyszemélyes háttérhatalomnak (bár időszakonként akadt egy-két kényszerhelyzet szülte kisegítője), önkényes eljárása megzavart bennünket, kapcsolataink megritkultak, ami nekem fájt bizony - merem remélni, valamicskét neki is - de az öcsém-bátyám viszonyunk megmaradt. S hogy ki az egyszemélyes háttérhatalom? Azt hiszem, kevesek előtt titok, hiszen a sajtó név szerint sokszor szellőztette. Felesleges is lenne kerülgetnem, vagy körülírással próbálkoznom: Csurka István élettársáról van szó. Érzelmi kérdésekbe azonban nem kívánok belebonyolódni, senkit nem áll szándékomban megsérteni, a személyeskedést is el akarom kerülni, ezért nevezem egyszemélyes háttérhatalomnak, ami politikai értelemben a legközelebb áll ahhoz a kártékony szerephez, amit játszott, vagy - ahogy sokan vélik - játszottak vele. Túl azon, hogy a MIÉP-nek nem voltam, nem vagyok tagja, ami eleve szabad kezet ad nekem, Csurka Istvánnal a legtermészetesebb módon kialakult emberi közelség okán érzek rá jogosultságot, hogy szóljak azoknak a majdhogynem nyílt titkoknak egy részéről, amelyek a közelmúltban megjelent „Csurka István emlékére” című emlékkönyvből kimaradtak. A MIÉP politikai-szervezeti válságfolyamatának azon eseményeiről, amelyek listavezetőjének minőségében engem is érintettek. Annál inkább megtehetem, mert mindezt Csurka Istvánnak fájdalmas négyszemközti beszélgetésen nyíltan elmondtam, majd a MIÉP Elnökségének hosszú tanulmányban is kifejtettem. Mivel azonban majdnem biztosra vettem, hogy háttérhatalom érintettsége miatt az Elnökséghez nem jut el, jeleztem Csurka Istvánnak, hogy egy idő után közkinccsé teszem. Becsülöm, hogy nem volt ellenvetése. Mégis mostanáig halogattam. Nem hiszem, hogy ennél többet kellene bevezetőként elmondanom, vagy bármivel is igazolnom kellene jelen írásomat. Magáról az esetről pedig röviden a következőket érdemes tudni. A MIÉP XVI. Országos Gyűlése küldötteinek egy része akkor találkozott velem először, amikor 2009 februárjában, mint listavezetőt bemutattak és ennek kapcsán programbeszédet mondtam, írásaimból azonban sokan ismertek. Rövid idővel előtte jelent meg a Havi Magyar Fórum 2008. novemberi számában az egyik legsikerültebb írásom, „A gol” című elbeszélés, amellyel kapcsolatban Csurka István nemegyszer dörmögte az orra alatt: „Mióta megírtad A gojt, te vagy a pártban a félisten!” (Bár ilyen szándékaim nem voltak, de ha valami mégis erre utalt volna, abban neki volt nagy érdeme, mert ekkor már nem akart Isten lenni a saját pártjában. Viszont a párt vezetését önhatalmúan magához ragadó háttérhatalom e szavak hallattán rosszat neszett, gyanút fogott, hogy valaki vele szemben akar félisten lenni, és lépett is! De erről pár sorral alább. El kell ismernem, sőt méltatnom kell, hogy a küldötteknek teljes őszinteséggel, a valóságnak megfelelően, népi származású, baloldali indíttatású, a nemzeti érdekeket védelmező külpolitikai szakértőként mutattak be, és ezt a kampány során végig nyíltan hangsúlyozták is. Mély benyomást tett rám, s a párt tagságának és közvéleményünknek a politikai érettségét mutatja, hogy ez senkinek nem okozta a legkisebb problémát sem. Megértették a nyitás szükségességét, s hogy az adott nemzetközi és belpolitikai helyzetben a nemzeti érdekek és értékek védelme mindennél fontosabbá vált. Kifejezett örömmel töltött el, hogy párt azon vezetői és tagjai, köztük magas műveltségű értelmiségiek, akikkel addig nem volt személyes ismeretségünk, ugyancsak az első perctől kezdve minden fenntartás nélkül elfogadtak, érdeklődéssel, megbecsüléssel vettek és vesznek körül ma is, s teljes erővel támogatták kampányunk sikerét. Ennek folyamán sok ismerőst, barátot, küzdőtársat nyertem, s a magam részéről megmásíthatatlanul nagyra értékelem, hogy e közösség tagjává válhattam pártonkívüli minőségemben is. Ma is hálás vagyok mindenkinek, és - úgy érzem - kölcsönösen reméljük, hogy közös ügyünk folytatása nem várat magára. A párt nagy lelkesedéssel vett részt az EU parlamenti választás előkészületeiben, és összegyűlt a kellő számúnál több kopogtatócédula. Mivel azonban a háttérhatalomnak az volt a feladata - ami az előző választásokon sorozatban bebizonyosodott - hogy biztosítsa a MIÉP startját, de akadályozza meg a finisét, ezt ezúttal is teljesítette. A párt Országos Gyűlésének a határozatát illetéktelenül felülbírálva, százak és százak lelkes, odaadó munkájának, országosan ismert, de szintén nem párttag politikusok, valamint szervezetek támogató erőfeszítéseinek eredményét önkényesen kidobva az ablakon, a MIÉP Elnökségének, s a listavezetőnek a feje felett, az utolsó napon önhatalmúlag kiadott egy szörnyszülött közleményt, miszerint a MIÉP nem vesz részt tovább az EP- választásokon az alábbi okok miatt. 1) Az EP azért változtatta meg házszabályát, hogy Jean-Marie Le Pen ne tölthesse be a korelnöki tisztséget (Barroso újraválasztásig), s ez a "súlyos diszkrimináció ... erkölcsileg és politikailag lehetetlenné teszi", hogy a MIÉP induljon a magyarországi EP-választásokon. Ez egyrészt pontatlan, mert a MIÉP nyilvántartásba vétette magát az indulók között, kampányolt, és a siker pillanatában ezzel az illetéktelen közleménnyel léptette vissza. Másrészt, bár az EP hivatkozott lépését politikailag helyesen ítéli el, annak semmi, de semmi köze a MIÉP- hez; nem azért indultunk, mert arra számítottunk, hogy Le Pen egy pár napra átmenetileg korelnök lehet - eszünkbe sem jutott - hanem mert be akartunk kerülni az EP-be, képviselni akartuk a magyar utat, s ott akartunk harcolni, többek között éppen az ilyen diszkriminatív lépések ellen. A MIÉP-től teljesen független, külföldi esemény miatt oktalan volt felülbírálni az Elnökség és az Országos Gyűlés döntését. De ők csak a másnapi újságokból értesültek a "saját" döntésükről, azaz arról, hogyan döntött sokadszorra a háttérhatalom a fejük felett. Csurka István azonban még aznap este otthon megtudhatta. 2) Az autófeltörés miatt elveszett ajánlószelvényeket nem sikerült pótolni, csak 20.058 ajánlószelvény gyűlt össze, ezeket pedig, a párt híveit védendő, nem teszi ki "piszkos kezek vizsgálódásainak". Nos, e kezek tisztaságát illetően tényleg nem vitatkoznék, de ez mégis félrevezetés, mert ott és akkor nem erről, hanem a MIÉP ellehetetlenítéséről volt szó. Ezért a "piszkos kezekre" hivatkozás naiv, átlátszó ürügy. 25.000 hívünket kiadott volna "piszkos kezekbe", de 20.058-t