Kapu, 2013. március (25. évfolyam, 3. szám)

GONDOLKODÓ - Sütő Gábor: A magyar Magyarországért harcolt

13. KAPU XXV. ÉVFOLYAM terén tartott kampánygyűlésünk. Viszont igény tartott rá, hogy a kampány alatt sorra kerülő vidéki ebédek­ vacsorák alatt mellette üljek, és ő rendeljen mindket­tőnknek. Általában egy jó csülköt, amelynek a nagyobbik felét mindig nekem szánta, de korlátolt teljesítőké­pességem miatt neki kellett elfogyaszta­nia. Ment is, ha volt hozzá kovászos uborka, és bánkódtunk, ha nem volt. A vörösbor önmagában nem helyettesítet­te. S mivel azzal az egy nappal én voltam idősebb (ő egy nappal utánam, a később — milyen szimbolikus véletlen — színházi világnappá nyilvánított március 27-én született), az első liter után tréfásan bátyámnak szólított, én meg őt öcsém­nek. S bár később egy harmadik személy, mivel többször szó lesz róla, nevezzük egyszemélyes háttérhatalomnak (bár idő­szakonként akadt egy-két kényszerhely­­zet­ szülte kisegítője), önkényes eljárása megzavart bennünket, kapcsolataink megritkultak, ami nekem fájt bizony - merem remélni, valamicskét neki is - de az öcsém-bátyám viszonyunk megma­radt. S hogy ki az egyszemélyes háttérhatalom? Azt hiszem, kevesek előtt titok, hiszen a sajtó név szerint sokszor szellőztette. Felesleges is lenne kerülgetnem, vagy körülírással próbálkoznom: Csurka István élettársáról van szó. Érzelmi kér­désekbe azonban nem kívánok belebo­nyolódni, senkit nem áll szándékomban megsérteni, a személyeskedést is el aka­rom kerülni, ezért nevezem egyszemélyes háttérhatalomnak, ami politikai érte­lemben a legközelebb áll ahhoz a kárté­kony szerephez, amit játszott, vagy - ahogy sokan vélik - játszottak vele. Túl azon, hogy a MIÉP-nek nem voltam, nem vagyok tagja, ami eleve szabad kezet ad nekem, Csurka Istvánnal a legtermé­szetesebb módon kialakult emberi közel­ség okán érzek rá jogosultságot, hogy szóljak azoknak a majdhogynem nyílt tit­koknak egy részéről, amelyek a közel­múltban megjelent „Csurka István emlé­kére” című emlékkönyvből kimaradtak. A MIÉP politikai-szervezeti válságfolya­matának azon eseményeiről, amelyek lis­tavezetőjének minőségében engem is érintettek. Annál inkább megtehetem, mert mindezt Csurka Istvánnak fájdal­mas négyszemközti beszélgetésen nyíltan elmondtam, majd a MIÉP Elnökségének hosszú tanulmányban is kifejtettem. Mivel azonban majdnem biztosra vet­tem, hogy háttérhatalom érintettsége miatt az Elnökséghez nem jut el, jeleztem Csurka Istvánnak, hogy egy idő után köz­kinccsé teszem. Becsülöm, hogy nem volt ellenvetése. Mégis mostanáig halo­gattam. Nem hiszem, hogy ennél többet kellene bevezetőként elmondanom, vagy bármi­vel is igazolnom kellene jelen írásomat. Magáról az esetről pedig röviden a követ­kezőket érdemes tudni. A MIÉP XVI. Országos Gyűlése küldöt­teinek egy része akkor találkozott velem először, amikor 2009 februárjában, mint listavezetőt bemutattak és ennek kap­csán programbeszédet mondtam, írása­imból azonban sokan ismertek. Rövid idővel előtte jelent meg a Havi Magyar Fórum 2008. novemberi számában az egyik legsikerültebb írásom, „A gol” című elbeszélés, amellyel kapcsolatban Csurka István nemegyszer dörmögte az orra alatt: „Mióta megírtad A gojt, te vagy a pártban a félisten!” (Bár ilyen szándékaim nem voltak, de ha valami mégis erre utalt volna, abban neki volt nagy érdeme, mert ekkor már nem akart Isten lenni a saját pártjában. Viszont a párt vezetését önhatalmúan magához ragadó háttérhatalom e szavak hallattán rosszat neszett, gyanút fogott, hogy vala­ki vele szemben akar félisten lenni, és lépett is! De erről pár sorral alább­. El kell ismernem, sőt méltatnom kell, hogy a küldötteknek teljes őszinteséggel, a valóságnak megfelelően, népi származá­sú, baloldali indíttatású, a nemzeti érde­keket védelmező külpolitikai szakértő­ként mutattak be, és ezt a kampány során végig nyíltan hangsúlyozták is. Mély benyomást tett rám, s a párt tagságának és közvéleményünknek a politikai érett­ségét mutatja, hogy ez senkinek nem okozta a legkisebb problémát sem. Megértették a nyitás szükségességét, s hogy az adott nemzetközi és belpolitikai helyzetben a nemzeti érdekek és értékek védelme mindennél fontosabbá vált. Kifejezett örömmel töltött el, hogy párt azon vezetői és tagjai, köztük magas műveltségű értelmiségiek, akikkel addig nem volt személyes ismeretségünk, ugyancsak az első perctől kezdve minden fenntartás nélkül elfogadtak, érdeklődés­sel, megbecsüléssel vettek és vesznek körül ma is, s teljes erővel támogatták kampányunk sikerét. Ennek folyamán sok ismerőst, barátot, küzdőtársat nyer­tem, s a magam részéről megmásíthatat­­lanul nagyra értékelem, hogy e közösség tagjává válhattam pártonkívüli minősé­gemben is. Ma is hálás vagyok mindenki­nek, és - úgy érzem - kölcsönösen remél­jük, hogy közös ügyünk folytatása nem várat magára. A párt nagy lelkesedéssel vett részt az EU parlamenti választás előkészületeiben, és összegyűlt a kellő számúnál több kopog­tatócédula. Mivel azonban a háttérhata­lomnak az volt a feladata - ami az előző választásokon sorozatban bebizonyoso­dott - hogy biztosítsa a MIÉP startját, de akadályozza meg a finisét, ezt ezúttal is teljesítette. A párt Országos Gyűlésének a határozatát illetéktelenül felülbírálva, százak és százak lelkes, odaadó munkájá­nak, országosan ismert, de szintén nem párttag politikusok, valamint szervezetek támogató erőfeszítéseinek eredményét önkényesen kidobva az ablakon, a MIÉP Elnökségének, s a listavezetőnek a feje felett, az utolsó napon önhatalmúlag kia­dott egy szörnyszülött közleményt, misze­rint a MIÉP nem vesz részt tovább az EP- választásokon az alábbi okok miatt. 1) Az EP azért változtatta meg házszabá­lyát, hogy Jean-Marie Le Pen ne tölthes­­se be a korelnöki tisztséget (Barroso újra­választásig), s ez a "súlyos diszkrimináció ... erkölcsileg és politikailag lehetetlen­né teszi", hogy a MIÉP induljon a magyarországi EP-választásokon.­­ Ez egyrészt pontatlan, mert a MIÉP nyil­vántartásba vétette magát az indulók között, kampányolt, és a siker pillanatá­ban ezzel az illetéktelen közleménnyel léptette vissza. Másrészt, bár az EP hivat­kozott lépését politikailag helyesen ítéli el, annak semmi, de semmi köze a MIÉP- hez; nem azért indultunk, mert arra szá­mítottunk, hogy Le Pen egy pár napra átmenetileg korelnök lehet - eszünkbe sem jutott - hanem mert be akartunk kerülni az EP-be, képviselni akartuk a magyar utat, s ott akartunk harcolni, többek között éppen az ilyen diszkrimi­natív lépések ellen. A MIÉP-től teljesen független, külföldi esemény miatt okta­lan volt felülbírálni az Elnökség és az Országos Gyűlés döntését. De ők csak a másnapi újságokból értesültek a "saját" döntésükről, azaz arról, hogyan döntött sokadszorra a háttérhatalom a fejük felett. Csurka István azonban még aznap este otthon megtudhatta. 2) Az autófeltörés miatt elveszett ajánló­szelvényeket nem sikerült pótolni, csak 20.058 ajánlószelvény gyűlt össze, ezeket pedig, a párt híveit védendő, nem teszi ki "piszkos kezek vizsgálódásainak". Nos, e kezek tisztaságát illetően tényleg nem vitatkoznék, de ez mégis félreveze­tés, mert ott és akkor nem erről, hanem a MIÉP ellehetetlenítéséről volt szó. Ezért a "piszkos kezekre" hivatkozás naiv, átlátszó ürügy. 25.000 hívünket kiadott volna "piszkos kezekbe", de 20.058-t

Next