Kapu, 2014. április (26. évfolyam, 4. szám)

GONDOLKODÓ - Gazdag László: Orbán korszak?

magyar gazdaság legfőbb rákfenéje, gaz­daságot visszafogó mozzanata. Bokros és Surányi primitív csomag­ja a közgazdasági voluntarizmus tipikus példája. A voluntarizmus a gazdasági törvények figyelmen kívül hagyása, amiért mindig nagy árat fizet az adott társadalom. Jó példa volt erre a „szocia­lizmus” gazdasági csődje. Surányi kétszer volt jegybank­elnök, kétszer inflációs csúcsot produkált: 1991-ben 35 százalé­kot, 1995-ben 28 százalékot. A Magyar Nemzeti Bank alapszabályzatának első mondata: „A Magyar Nemzeti Bank leg­főbb feladata őrködni a nemzeti valuta stabilitása fölött.” A Bokros-Surányi csomag súlyosan megsértette a Milton Friedmann pénzel­látás egyenletessége szigorú kritériumát, amikor az 1989-be kint lévő hitelállo­mány (pénzmennyiség) 70 százalékát szívta vissza. Még egy egészséges gazdaság is belerokkant volna, nemhogy a súlyo­san beteg magyar gazdaság! Bokrosék tyúkeszű csomagja ugyanakkor erkölcste­len gazemberség is volt! Százezreket elnyomorított, milliókat elszegényített, miközben a nagy pénztulajdonosok kaszáltak, milliárdokat kerestek pusztán azzal, hogy bankba tették a pénzüket. A gazdaság pangott, miközben egekbe szök­tek a megtakarítások a hihetetlen, húsz százalékpontot is elérő reálkamatláb (­ nominálkamatláb - infláció) miatt. Ez a csomag maga volt a közgazdasági dilet­tantizmus orvosi lova. Volt egy „érdekes” eredménye a politikában: bukott az álballiba Horn­­kormány, és jött először, a később oly gyűlöltté vált Orbán Viktor. 1998-2002 között már nem a rendszerváltás utáni gazdasági válsággal kellett megbirkóznia Orbán Viktoréknak, hanem a Bokros- Surányi csomag által előidézett, még súlyosabb válsággal. Bokros és Surányi a V alakú válságot mesterien W alakúvá transzformálták. Roppant egyszerű ezt bizonyítani! 1994-ben véget ért az 1989-93 közötti „rendszerváltó” válság. 1989-93 között a GDP 19 százalékkal zuhant, de ez 1994-ben megállt, sőt, megfordult. 1994-ben a GDP már 2,9 százalékkal, az export 16,6 százalékkal, a reálbér 7 százalékkal nőtt. Minden rend­ben volt, elkezdődött a válságból való spontán kilábalás. Horn Gyula első pénzügyminisztere, a tesze-tosza Békesi László csak sírt, vítt nyolc hónapon keresztül, ha egy virág lett volna a kezé­ben az is elhervadt volna. De legalább nem csinált bajt, mert nem csinált sem­mit. Hogy honnan szalaj­totta Horn Gyula Bokrost, ezt a rakás szerencsét­lenséget, fogalmam sincs. Horn Gyula történelmi személyiség volt, mint kül­ügyminiszter, aki valóban elévülhetet­len érdemeket szerzett a rendszerváltás­ban, a berlini fal lebontásában, de katasztrófa volt, mint kormányfő. Mert nem értett a gazdasághoz. Akár Antall József. Vagy most, 2014-ben Mesterházy. Ha ő, mármint Mesterházy jött volna, akkor eljátszotta volna újra Horn Gyula gyászos szerepét: rábízta volna a gazdaságot megint egy Bokroshoz hasonló dilettánsra, Bajnai Gordonra, aki aztán ugyanúgy tette volna tönkre a gazdaságot, mint Bokros, avagy mint egyszer már saját maga, 2009-ben. Gyurcsány, a tabó Gyurcsány nem gratulál a politika íratlan szabályai szerint 2014­ április hatodikán este a győztesnek, hanem keresztesháborút hirdet. Majd ő, a kis töredékpártocska vezetője fogja meg­buktatni Orbánt 2018 előtt. Gyurcsány, aki közölte egyszer, hogy „az öregecske feleséget le kell cserélni”, valamint locsogott valamit jópofikázva a „szaúdi terroristákról” egy magyar szaúdi futball­­mecs után. Aztán jött az őszödi böszme beszéd, a trágárság verbális trágyadomb­ja. Hogy egy ekkora bunkó Magyarország miniszterelnöke lehetett? Hadd ne minősítsem. A választási cir­kuszban ő volt a főbohóc, gesztikulálva, idegbeteg rángatózással, sírósan remegő hanghordozással, és az erkölcs fővédnö­keként. Csak emlékeztetnék rá, hogy a bíróság a privatizációs visszaélésekben játszott szerepéért csak azért nem tudta felelősségre vonni, mert a bűncselek­­mény, amit elkövetett, már elévült. Bármelyik jogállamban bukott volna a kormányfő, repült volna a politika tájé­káról is a politikus! Gyurcsánynak tény­leg igaza van: Magyarország nem jogál­lam. Ha az lenne, Gyurcsány is, Bajnai is valami csöndes hűvös helyen ülne... Zuschlag János tudna erről mesélni. Mesterházy sem gratulált Orbánnak. Jellegtelen szürke kis veréb volt ő a választási cirkuszban, elfelejthetjük. Most nem mond le. Kíváncsi vagyok, hogy a párttagság mit szól ehhez. Ha meg akar újulni a baloldal, az MSZP, és nem akar a Torgyán féle kisgazdák, meg az MDF sorsára jutni, akkor fenéken kell billentenie Mesterházyt, a többi levitézlett „nagymenővel” együtt, gon­dolok én Lendvai Ildikóra, Kovács Lászlóra, Szanyi Tiborra és társaira, vagyis azokra, akik ide vezették az egész baloldalt. Lumpen álbaloldal, semmi közük az eredeti jelzőhöz. Hagyó ügy, Zuschlag ügy, Simon ügy, hadd ne sorol­jam. A Szili Katalin által zsákmányszer­­ző csoportnak titulált bűnöző-maffiózó csoport. Medgyessy leváltása Az egyetlen igazi baloldali politikát megvalósító miniszterelnök Medgyessy Péter volt 2002-2004 között. 50 százalé­kos közalkalmazotti béremelés 800 ezer embernek. A magyar gazdaságtörténet legnagyobb egyszeri béremelése! És mégis lefelé ment az infláció, egészen 3,6%-ig. Nesze neked bérinfláció! A gazdasági növekedés üteme négy száza­lék fölött maradt. Tehát egyszerre nagy­arányú, tartós növekedés + jelentős életszínvonal javulás + letört infláció! Melyik kormány tudott ilyen eredmé­nyeket felmutatni a rendszerváltás után? Visszakúszott a GDP arányos államadós­ság 53 százalékról 59 százalékra? A nagy­arányú béremelések után? Ma, ha itt áll­nánk, minden közgazda megnyalná a tíz ujját! Ez olyan rossz eredmény, hogy meg kell buktatni a kormányfőt? És mégis kígyót-békát kapott, mégpedig pont a saját oldalától. Amikor a Gurcsány-Kóka páros 83 százalékra tor­názza föl ezt a mutatót, a fű se rezdül. Ki érti ezt? Medgyessyt a Tocsik botrány miatt elhíresült Suchman Tamás szólít­ja föl lemondásra 2004­ augusztus 14-én. Van ebben is valami jelképes dolog. Medgyessy mibe is bukott bele? Le akar­ta váltani Csillag István szabaddemok­rata minisztert. Miért is? Hogy is írjam körül, talán mert nem harcolt elég eré­lyesen a korrupció ellen. Mármint Csillag István. Az olvasó úgyis érti, miről van szó. Csillag mostanában a Közgazdasági Szemle hasábjain osztja az észt... 2009-ben Bajnai megvonja a 13. havi bért és nyugdíjat, ez 7,8 százalékos nomináljövedelem csökkenés. A hatás katasztrofális: 6,8 százalékkal zuhan a GDP, amely mutató csak 2013 végére érte el a 2005-ös szintet. Nyolc évet elvesztegetett a magyar gazdaság a Gyurcsány-Kóka-Bajnai trió kóklerke­dése következtében. Ha hagyták volna Medgyessyt tovább dolgozni, akkor sze­rintem ma Orbán Viktor egy ugyan­olyan elfelejtett politikus lenne, mint Torgyán Józsi Bácsi, vagy Dávid Ibolya. De ne legyünk Orbánnal szemben igaz­ságtalanok: igaz, hogy primitív, gyenge, semmirekellő az ellenzéke, de hogy ő

Next