Kapu, 2014. november-december (26. évfolyam, 11-12. szám)

KULTÚRA - Simonné Schuck Mária Magdolna: Munkács

dolog: a munkácsi várat korabeli hadá­szati eszközökkel nem lehet bevenni. Lipót elkezdi felrobbantani a különböző zempléni várakat, hogy ne legyen kuruc fészek, úgy van, hogy Munkácsot is fel­robbantják, ám jön valaki a bécsi kan­celláriából, hogy „Ne tegyük! Vegyük el a magyaroktól a szabadság szimbólumát, legyen börtön!” És átalakítják státusz­börtönné. Kufstein vára után az egyik legszörnyűbb politikai fegyház az egész későbbi Osztrák-Magyar Monarchia területén, Kazinczy Ferenc kapcsán. Említettük már, Budáról indul a fogsága, Munkácson végződik. 1800-tól 1801-ig van Munkácson, elmegy, és ezután kez­dődik Széphalmon a tevékenysége. Nézzük meg Kazinczy szellemiségét, lel­kivilágát! Nem önsajnálatba süllyed, pedig lett volna oka rá, hanem elkezd szolgálni. Ír mindenkinek levelet Magyarországon, akiről feltételezte, hogy tud írni, és megrázza az országot, és felrázza az országot. A sorok között pedig ott van az, hogy „higgyétek el, hogy lesz a nemzetnek felemelkedése, csak tegyünk érte és higgyük el!” Nézzék meg, hogy micsoda reformkor lesz Magyarországon! Vörösmarty, Jókai, Arany, Petőfi, meg mindenki csak ezután jön. Egy ember hitt valamiben és tette a dolgát. Valami olyasmit csinált, amit Horthy csinált, és olyasmit csinált, amit IV. Béla királyunk csinált a tatár­járás után. Kölcsey Ferenc: Mindenki tudja, hogy megírja a gyönyörű végű „Hass, alkoss, gyarapíts” epigrammáját a huszti várban, de kevesen tudják, hogy van egy gyönyörű hexameterben megírt verse, a Munkács című verse. Hasonló egy kicsit a huszti vár hangulatához. Petőfi Sándor - legyünk stílszerűek egy könyvnapon - azért jár Munkácson, mert idejön az esküvője után. Egy nagy­károlyi bálban megismerkedik Szendrey Júliával, és napra is pont egy év múlva, 1847. szeptember 8-án van az erdődi vár kápolnájában az esküvő. Pest-Budáról elindul. Miskolc, Újhely, Patak, Ungvár, Munkács, Beregszász érintésé­vel megy oda. ír erről egy művet, a Kerényi Frigyeshez írt Úti leveleket, amit érdemes elolvasni. Petőfi lelkét itt lehet igazán megtapasztalni, vagy kicsit megérezni. Munkácsról azt írja, hogy nem szeretne a várhegy oldalában termő borból inni, mert azt hinné, hogy a rabok könnyeit issza. „Szegény Magyarország, szegény Kazinczy.” Igazából Kazinczy miatt látogatott el a munkácsi várba. Ábrányi Emil: Talán ismerős név. Ő volt a tizenkilencedik század végének egyik legünnepeltebb költője. Rokonai, barátai vannak Munkácson. Amikor a Magyar Nemzeti Színházat megnyitják, akkor Ábrányit kérik fel a munkácsiak, hogy írjon egy verset. Ez lesz a Prológus, amelyben a kultúra honfoglalását hangsúlyozza ki. Ha már itt tartok, még egy érdekes dol­got szeretnék elmondani Önöknek a Kárpátalja szóról. Egy érdekes újságcikk került a kezembe, amely az első jelzése a Kárpátalja kifejezésnek. 1886-ban írja le egy munkácsi lap azt, hogy Liszt Ferenc utolsó tanítványa Munkácsra jött ven­dégszerepelni, a kárpátaljai városba. 1886-ban a kárpátaljai város alatt azt érti a cikkíró, a Munkácsot körülvevő dombok alatt értendő település. Kizárólag ezt jelenti a tizenkilencedik század végéig. 1920-ban, amikor a cse­hek ellopják ezt a területet, onnan kezd­ve van geopolitikai értelme, és van olyan kifejezés, hogy Podkarpatszkarusz, ami a mai négy vármegyényi területet, ezt a tizenháromezer négyzetkilométert jelentik. Sáfári László nevét szerettem volna még az önök figyelmébe ajánlani, egy fantasztikus költő. Harminchárom évesen a Don kanyarnál tűnt el. Ő volt a felvidéki irodalom talán legnagyobb ígérete. A fiatal fák című versére hívom fel figyelmüket, amelyben a kisebbségi sorba jutott magyarság életérzését, a lel­kivilágának rezdüléseit járja körül cso­dálatos módon. Még egy érdekesség. Amikor Magyarországot széttépték, és kitépték az elcsatolt területeket az anya­ország vérkeringéséből, akkor éveken keresztül érett egy olyan gondolat, hogy kéne olyan irodalmi folyóirat, amelyben meg tud szólalni a magyar entellektüel, írók, költők, kritikusok stb., és ez lett a Magyar írás, amely a felvidéki irodalom­nak a csúcsa volt. A Magyar írást Munkácson kezdik nyomtatni, Munkácson szerkesztik három éven keresztül. Móricz Zsigmond - akinek a gyökerei kárpátaljaiak, s az édesanyja Beregszászon született, Csetfalván -, amikor meghallotta, hogy a lap megin­dul, egy fantasztikus levelet ír a Magyar Írás szerkesztőségébe, amit 1832-ben az első szám le is hozott. A festészet: Munkácsy Mihály, Lieb Mihályként Munkácson látja meg a napvilágot. Nagyon szereti a városát és a Munkácsy nevet használja, sokáig jogtalanul. 1868-ban, nem sokkal a kiegyezés után ír egy levelet a belügyminiszternek, amelyben kérvényezi, hogy hivatalosan is használhassa a Munkácsy nevet. Természetesen megkapja ezt a lehetősé­get. Nagyon -nagyon boldog. Nem sok­kal ezután Budapest díszpolgárává avat­ják, és hamarosan ezután lesz Munkács díszpolgára is. Hihetetlenül boldog Munkácsy Mihály! A szülővárosát nagyon szerette, végig úgy írta alá a képeit, hogy Munkácsy Mihály. Ír egy gyönyörű levelet a városházára, hogy szeretné tiszteletét tenni és személyesen is megköszönni a városnak ezt a gesztu­sát. 1882-ben történik mindez, s a következők miatt érdekes. Egy népes küldöttség megy el Munkácsra Pestről, vonattal. A küldöttség egyik tagja Jókai Mór. Munkácsy Mihályék jól érzik ott magukat. Esznek, isznak, táncolnak, körmenet, díszmenet, vadászat, fáklyás menet s minden van. Életének talán legszebb három évéhez tartozik. Ott még nem beteg vagy nem tudja magáról. Jókai a ruszin-magyar barátság szépségé­ről beszél Munkácson. Hazamennek Pestre. Ekkor már Jókainak a rokona Feszty. Jókai az apósa Feszty Árpádnak. Feszty úgy jön haza Párizsból, hogy sze­retne valami nagyon nagyot festeni, mert Párizsban megcsodálta a napóleoni háborúról kiállított egyik hatalmas kör­képet. Sok tanácsot kap, többek közt pl. Noé legyen a téma, és Jókai, az apósa mondja: kedves Árpi barátom, itt a mil­­lenium néhány év múlva, adott a téma, a Magyarok Bejövetele. Feszty belesze­­relmesedik a témába. Rengeteg köny­vet, minden múzeumot átrág a német családból hozott nagy precízséggel Árpád. Lemegy Munkácsra azért, mert Jókai mesélt az ottani élményeiről, a történelmi tájról. Fesztyék két nyarat ott töltenek a Csillag Szállóban és elké­szülnek a Feszty-körkép vázlatai, amiket néhány évvel ezelőtt találtak meg. Emlékhely létesült azon a matematikai pontossággal beazonosított helyen, ahol beazonosítható a Feszty körkép a Munkácsi panorámával. A mai Szépművészeti múzeum helyén volt a körpanoráma kiállító­terem, és itt tet­ték fel a hatalmas, száztíz méter hosszú és tizenöt méter magas Belgiumból hozott vásznat, amire ráfestik a panorá­mát. Fantasztikus érzés elmenni Ópusz­­taszerre és látni Munkácsot! Egy az egy­ben Munkácsot. A két táj egymásra helyezhető. Zene. A tizenkilencedik szá­zadban Liszt Ferenc és Erkel Ferenc mel­lett a magyar zenét a világban Reményi Ede hegedűművész és Platényi Nándor népszerűsíti nagyon. Reményi Ede úgy szolgálta a magyar nemzetet, hogy kiment a honvédek közé és játszott. Haynau ezért akarta elkapni a frakkját.

Next