Kapu, 2015. január (27. évfolyam, 1. szám)

OLVASÓ A KAPUBAN - Fuksz Sándor: "Szelíden ...szolgálni ...Petőfi legendáját"!

2015.01 . horrorisztikus történetektől sem mentes az a több mint száz éve tartó igyekezet: Török Aurél tervétől, amely a fehéregy­­házi csatatér felkutatását célozta, Barátosi Lénárth Lajos szibériai „zarán­doklatán” (nagyapja 10 éves várfogságot szenvedett egy írás miatt, amely Petőfi orosz fogságba eséséről szólt), Svigel Ferenc fényképén, a hajdani barguzini kisfiú, Vinokur bácsi eligazításán keresz­tül Szuromi Lajos verstantanár „meg­rendült a vele agyamban”- jáig. Megannyi nekibuzdulás és bukás, áldo­zat és keresztre feszítés­­ eredmény nél­kül. És a barguzini feltárás és azonosítás után 25 évvel, még mindig büntetlenül gyalázkodnak azok, akiknek a feladatuk lett volna kutatni, akik az energiájukat a „dilettánsok” lejáratására fecsérlik ahelyett, hogy kalapot emelnének előt­tük, mint ahogy a Bajkál-tó környékén letelepített honvédek és leszármazottai előtt is - eltagadás helyett. A Magyarok Világszövetsége elnöke, Patrubány Miklós 4 évvel ezelőtt hir­dette meg: „El kell temetnünk Petőfi Sándort!“ Akkor még nem tudtuk azt, ami mára egyértelművé vált: Petőfi Szibériába való elhurcoltatása nem legenda, hanem a „hivatalos szervek” által ismert és eltagadott tény. A sza­badságharc leverését követő években szigorú büntetésre számíthatott az, aki a költő hadifogságba eséséről adott hírt vagy tanúskodott (Barátosi nagyapja ezért 10 év várfogságot szenvedett), később - a mai napig - „csak“ hazugnak, szélhámosnak, csalónak neveztetnek azok, akik kétségbe merik vonni a Segesvár melletti nyomtalan eltűnés meséjét. Az 1989-ben történt - Morvai Ferenc által finanszírozott és szervezett - bargu­­zini sírfeltárás és az azt követő antropo­lógiai összehasonlítás egyértelműen bizonyította az addigi feltételezéseket, miszerint több szász társával a Bajkál-tó környékére került hadifogolyként és ott hunyt el Petőfi Sándor. A történelmi szenzációval is felérő felfedezést kísérő érdeklődés és össztársadalmi figyelem, még magyarázatot adhatott arra, hogy miért kellett az igazságot még egy vizs­gálattal megerősíteni. De hogy a Hrúz Mária földi maradványaival való össze­hasonlítás megtagadása után még min­dig nem hangzott el a Megamorv Petőfi Bizottság részéről az „ELÉG!”, és nem temették el Petőfi földi maradványait, azt csak azzal lehet magyarázni, hogy Morvaiék valóban azt hitték, hogy az MTA által képviselt tudományos közé­let nyitott az esetleges újabb bizonyíté­kok elfogadására. Hitték, mert nem tud­ták, ami ma már bizonyítható: a magyar állam bennfentes, beavatott intézmé­nyei már több mint száz éve tudják, hogy Petőfi Sándor nem halt meg Segesvárnál. És a régi recept most is bevált: korrekt párbeszéd, együttműkö­dés helyett a ravasz profik csapdát állí­tottak a gyanútlan amatőröknek, és a fősodratú lakáj média támogatása mel­lett már nem lehetett kétséges az egyen­lőtlen harc eredménye. És hol tartunk ma? A Magyarok Világszövetsége az elmúlt négy évben újra közbeszéd tárgyává tette a Petőfi­­témát. Számtalan publikáció, valamint több tucat rendezvény mellett sikerült a két elfelejtett veteránt, V. V. Pagirját és A. V. Tyivanyenkot bekapcsolni a munkánkba, az előbbit a „halálból visz­­szahozva”. Borzák Tibor P. S. - Titkok a barguzini csontváz körül c. könyvének terjesztését segítjük, azzal a szándékkal, hogy már soha többé ne lehessen hazug­ságnak álcázni az igazat, és a világ is megismerje egyik legnagyobb fiának tel­jes életét és életművét, a máig tartó Petőfi-kálváriát. Az elmondottakból kiindulva gondol­juk, hogy nincs mire várni; hónapok, évek óta ígért és be nem tartott vizsgá­latok megint azok malmára hajtják a vizet, akik a feledésre a kihalásra játsza­nak - mert a nagy tanúk lassan maguk is elindulnak a sír felé. Már nincsenek sokan ideát. Akik rendelkeznek a szent hamvakkal, mert nem az ő tulajdonuk, adják vissza a magyar népnek, hogy eltemethesse Petőfi Sándort! Védhető és őrzött helyre. Pár év múlva ez lesz a magyarság egyik legfontosabb zarándok­­helye! Úgy érzem, csak ebben a kérdésben van más véleménye a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottságának, mint a Morvai Ferenc vezette Megamorv Petőfi Bizottságnak és Kéri Editnek: ők nem tanultak az elmúlt 25 év történéseiből, mi nem aka­runk újabb 25-öt várni. Amikor három évvel ezelőtt Varga Béla, a barguzini expedíció régésze­­ hangjában elkeseredettség elszántsággal vegyült , azt mondta: „Eljön az idő, amikor felteszem a kérdést, hogy ma vajon ki tartja fogva Petőfi Sándort?” - akkor még nem értettem a kérdés élét, de ma már magam is érzem, hogy kér­dezni kellene. Talán éppen Kéri Editet... Fuksz Sándor Nagytárkány, 2015. január 6.­­ - Szuromi Lajos: Rusligvaj poemoj cu de Petőfi??? - Petőfi orosz versei??? c. tanulmányában írja 1990-ben: „...Egy volt tanítványom révén hozzájutottam ahhoz a két orosz nyelvű vershez, amely­ről homályos híreket hallottam csu­pán... Amikor e két költeményt - elég alapos elemzést követően — Petőfi verse­ivel vetettem egybe, megrendült a vele agyamban. Számomra valószínűbbé vált a fogoly Petőfi legendája, mint az a különben természetes föltevés, hogy ál- Petőfi írta a verseket...”­­ - Vaszilij Vasziljevics Pagirja a szi­bériai Petőfi-kutatás újkori kezdemé­nyezője, mai napig lelkes apostola. Négy évvel ezelőtt, amikor folyamatosan megismerkedtem a Megamorv Petőfi Bizottság volt és mai tagjaival, minden­ki halottnak mondta őt. Leszármazottait akartam felkeresni tavaly Munkácson, hogy megismerkedjek munkásságával, amikor kiderült, hogy él az elhivatott Petőfi-kutató. 1923. január 1-én szü­letett!!! Isten éltesse sokáig! !­­ . ) KAPU XXVII. évfolyam

Next