Kapu, 2015. január (27. évfolyam, 1. szám)
OLVASÓ A KAPUBAN - Fuksz Sándor: "Szelíden ...szolgálni ...Petőfi legendáját"!
2015.01 . horrorisztikus történetektől sem mentes az a több mint száz éve tartó igyekezet: Török Aurél tervétől, amely a fehéregyházi csatatér felkutatását célozta, Barátosi Lénárth Lajos szibériai „zarándoklatán” (nagyapja 10 éves várfogságot szenvedett egy írás miatt, amely Petőfi orosz fogságba eséséről szólt), Svigel Ferenc fényképén, a hajdani barguzini kisfiú, Vinokur bácsi eligazításán keresztül Szuromi Lajos verstantanár „megrendült a vele agyamban”- jáig. Megannyi nekibuzdulás és bukás, áldozat és keresztre feszítés eredmény nélkül. És a barguzini feltárás és azonosítás után 25 évvel, még mindig büntetlenül gyalázkodnak azok, akiknek a feladatuk lett volna kutatni, akik az energiájukat a „dilettánsok” lejáratására fecsérlik ahelyett, hogy kalapot emelnének előttük, mint ahogy a Bajkál-tó környékén letelepített honvédek és leszármazottai előtt is - eltagadás helyett. A Magyarok Világszövetsége elnöke, Patrubány Miklós 4 évvel ezelőtt hirdette meg: „El kell temetnünk Petőfi Sándort!“ Akkor még nem tudtuk azt, ami mára egyértelművé vált: Petőfi Szibériába való elhurcoltatása nem legenda, hanem a „hivatalos szervek” által ismert és eltagadott tény. A szabadságharc leverését követő években szigorú büntetésre számíthatott az, aki a költő hadifogságba eséséről adott hírt vagy tanúskodott (Barátosi nagyapja ezért 10 év várfogságot szenvedett), később - a mai napig - „csak“ hazugnak, szélhámosnak, csalónak neveztetnek azok, akik kétségbe merik vonni a Segesvár melletti nyomtalan eltűnés meséjét. Az 1989-ben történt - Morvai Ferenc által finanszírozott és szervezett - barguzini sírfeltárás és az azt követő antropológiai összehasonlítás egyértelműen bizonyította az addigi feltételezéseket, miszerint több szász társával a Bajkál-tó környékére került hadifogolyként és ott hunyt el Petőfi Sándor. A történelmi szenzációval is felérő felfedezést kísérő érdeklődés és össztársadalmi figyelem, még magyarázatot adhatott arra, hogy miért kellett az igazságot még egy vizsgálattal megerősíteni. De hogy a Hrúz Mária földi maradványaival való összehasonlítás megtagadása után még mindig nem hangzott el a Megamorv Petőfi Bizottság részéről az „ELÉG!”, és nem temették el Petőfi földi maradványait, azt csak azzal lehet magyarázni, hogy Morvaiék valóban azt hitték, hogy az MTA által képviselt tudományos közélet nyitott az esetleges újabb bizonyítékok elfogadására. Hitték, mert nem tudták, ami ma már bizonyítható: a magyar állam bennfentes, beavatott intézményei már több mint száz éve tudják, hogy Petőfi Sándor nem halt meg Segesvárnál. És a régi recept most is bevált: korrekt párbeszéd, együttműködés helyett a ravasz profik csapdát állítottak a gyanútlan amatőröknek, és a fősodratú lakáj média támogatása mellett már nem lehetett kétséges az egyenlőtlen harc eredménye. És hol tartunk ma? A Magyarok Világszövetsége az elmúlt négy évben újra közbeszéd tárgyává tette a Petőfitémát. Számtalan publikáció, valamint több tucat rendezvény mellett sikerült a két elfelejtett veteránt, V. V. Pagirját és A. V. Tyivanyenkot bekapcsolni a munkánkba, az előbbit a „halálból viszszahozva”. Borzák Tibor P. S. - Titkok a barguzini csontváz körül c. könyvének terjesztését segítjük, azzal a szándékkal, hogy már soha többé ne lehessen hazugságnak álcázni az igazat, és a világ is megismerje egyik legnagyobb fiának teljes életét és életművét, a máig tartó Petőfi-kálváriát. Az elmondottakból kiindulva gondoljuk, hogy nincs mire várni; hónapok, évek óta ígért és be nem tartott vizsgálatok megint azok malmára hajtják a vizet, akik a feledésre a kihalásra játszanak - mert a nagy tanúk lassan maguk is elindulnak a sír felé. Már nincsenek sokan ideát. Akik rendelkeznek a szent hamvakkal, mert nem az ő tulajdonuk, adják vissza a magyar népnek, hogy eltemethesse Petőfi Sándort! Védhető és őrzött helyre. Pár év múlva ez lesz a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelye! Úgy érzem, csak ebben a kérdésben van más véleménye a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottságának, mint a Morvai Ferenc vezette Megamorv Petőfi Bizottságnak és Kéri Editnek: ők nem tanultak az elmúlt 25 év történéseiből, mi nem akarunk újabb 25-öt várni. Amikor három évvel ezelőtt Varga Béla, a barguzini expedíció régésze hangjában elkeseredettség elszántsággal vegyült , azt mondta: „Eljön az idő, amikor felteszem a kérdést, hogy ma vajon ki tartja fogva Petőfi Sándort?” - akkor még nem értettem a kérdés élét, de ma már magam is érzem, hogy kérdezni kellene. Talán éppen Kéri Editet... Fuksz Sándor Nagytárkány, 2015. január 6. - Szuromi Lajos: Rusligvaj poemoj cu de Petőfi??? - Petőfi orosz versei??? c. tanulmányában írja 1990-ben: „...Egy volt tanítványom révén hozzájutottam ahhoz a két orosz nyelvű vershez, amelyről homályos híreket hallottam csupán... Amikor e két költeményt - elég alapos elemzést követően — Petőfi verseivel vetettem egybe, megrendült a vele agyamban. Számomra valószínűbbé vált a fogoly Petőfi legendája, mint az a különben természetes föltevés, hogy ál- Petőfi írta a verseket...” - Vaszilij Vasziljevics Pagirja a szibériai Petőfi-kutatás újkori kezdeményezője, mai napig lelkes apostola. Négy évvel ezelőtt, amikor folyamatosan megismerkedtem a Megamorv Petőfi Bizottság volt és mai tagjaival, mindenki halottnak mondta őt. Leszármazottait akartam felkeresni tavaly Munkácson, hogy megismerkedjek munkásságával, amikor kiderült, hogy él az elhivatott Petőfi-kutató. 1923. január 1-én született!!! Isten éltesse sokáig! ! . ) KAPU XXVII. évfolyam