Kapu, 2015. február (27. évfolyam, 2. szám)

INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Sipka Tamás: Karády Katalin, a "megosztó"

KAPU XVII. évfolyam OSipka Tamás Karády Katalin, a „megosztó” f------rtek Önök már Karády-szeletet? A~~ Lekvárral töltött, omlós, kakaós­­ piskóta tészta, csokibevonattal. v—" A Sacher tortához hasonlatos. Nos, úgy lehet szétszedni villával, akár a mozicsillag személyét, mint éltében és most, halálának 25-ik évfordulóján. Jobb és baloldali sajtó egyaránt tartós (és hálás) mocskolódásban fürdik. Szóval, a Karády-szelet. Mikor a színész­nő­ már New Yorkban, jól-rosszul, kalap­szalont működtetve élte végnapjait, házvezetőnője, egyetlen társa, Mohácsi Ilona, mint a vasárnapok rítusaként, lement a közeli olasz cukrászdába süte­ményért. Karádynak úgy megízlett ez a piskótaféle, hogy elkérte a receptjét. Maga is költött hozzá titkos összetevőt belecsempészve. A Karády-szelet a ház­vezetőnő rokonai révén került Magyarországra, s négy éve honosította egy cukrász, szintén olasz, Szekszárdon.) _A vonatokon biztosan különb emberek ülnek..." A süti szekszárdi honosulásáig azonban a friss kenyér illata vezetett. A kis Karády, született Kanczler Katalin Mária (a K- infó netes oldal zsidózza is rendesen) a Százados út kőbányai fertálya lakóne­gyedében bőven szívhatta magába az új kenyérgyárból szállongó friss sütések hódító illatait. A telepet, közel a Kerepesi út, északon a Keleti pályaudvar felé tartó vasút szegélyezte. A kislány esténként a rejtélyes sínpárokat nézte, a rajtuk suhanó vonatok fényes ablakait. Naplója szerint, a vonatokon biztosan különleges és különb emberek ülnek, mint ő, és akiket ismert: „Utaznak, messze, szép vidékekre”. Nyolcéves koráig nem is ült vonaton. Varázsos volt még számára a másik, köze­li kolónia, a Százados úti művésztelep. Ide át-át­szökve, félve csodálta az ember­nél nagyobb szobrokat, angyaltrilógiákat. Apja Kanczler Ferenc cipészmester, és édesanyja Lőrinc Rozália még Nagyszénáson kötnek házasságot. Katalin a hetedik, legkisebb gyermek, már Budapesten születik 1910. decem­ber 8-án. A Százados úti bármilyen modern, s az Auguszta telephez képest polgári a kis előkertes telep, ám a szoba­konyha kilenc embernek igen szűkös. Ráadásul Ferenc apa lóversenyfüggő volt - közel esett a Kerepesi úti ügetőpá­lya az örökös veszteségek miatt vagy merev depresszióban gunnyasztott, vagy mániásan terrorizálta a családot. A Karády Katalin halál-évforduló kap­csán „megemlékező” egyik szoc-lib. netes oldal szerint lóverseny spekuláns bukméker volt. (Lehet, hogy innen ered ugyanezen cikk kedves tétele, miszerint Karádyt első férje egyszerűen csak lóarcú­­nak titulálta...) Ám a házasság még odébb volt. A befe­lé forduló Katalin szerencséjére, a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekakci­­ójával hétévesen kikerül Svájcba, majd Frollandiába. Öt évet tölt a „művelt” Nyugaton. Ott érezte magát először füg­getlennek, szabadnak. Visszafogott elegancia utáni igényét is a külhoni intézetekből hozta haza, akár­csak kitűnő nyelvismeretét. Ki is tűnik a kőbányai polgáriban, hová iparosok és tisztviselők gyerekei járnak. Különlegességét kivételesen nem csu­pán irigylik, de értékelik is. Önképzőköri tag, iskolai ünnepségeken ő szaval. „Ott éreztem először a pódium * 2015.02

Next