Kapu, 2015. november-december (27. évfolyam, 11-12. szám)
GONDOLKODÓ - Makray Imre: A SÉMITA, domináns faj
Makray Imre A SÉMITA domináns faj Mindkét válfaja: az arab is, a zsidó is IN-TEG-RÁL-HA-TAT-LAN A Krisztus halála után nemsokkal szétszóródott zsidó’sémita nép közel kétezer éves történelmi útja beszédesen példázza ennek a made in Merkel gyártmányú arab’sémita integrálódási koncepciónak, elképzelésnek a teljes csődjét. Lassan de biztosan világossá fog válni, hogy nem is volt olyan „jó üzlet”, jó befektetés Németországra (és Európára) nézve az iszlám (az arab’sémita) „testidegen” tömegnek ez a „ráömlesztése” Németországra. A domináns fajra (a zsidóra is, az arabra is) ugyanis az jellemző, hogy az integrálódást csak úgy képzeli el, hogy a többségi lakosság integrálódjon (illeszkedjen) ehozzá. Például a zsidó’sémita azzal, hogy a lakosság és az állam pozitív diszkriminációval tolerálja a sémita zsidók kiváló éleseszűségéből (szemfülességéből), összeköttetés-kapcsolatteremtő képességeiből, érdekérvényesítő képességeiből származó sikereit, gyorsan felfutó GYARAPODÁSÁT. Amíg ez a tolerancia érvényesül velük szemben (abban az adott országba, ahova mint migránsok menekültek egy másik országból) addig szent a béke, amikor azonban a lakosság (látva a szemük előtt irigylésre méltóan hirtelen történő megtollasodásukat) egyre durvább megjegyzések kíséretében „irigykedni” kezd, elkezdődik egy olyan áldatlan állapot, amelynek folytán egyre kifelébb kezd állni a zsidók szekerének a rúdja az adott országból. Az államhatalom tisztviselői (és az nemzeti értelmiség) — látva ezt a nép körében érthetően lábrakapott ellenszenvet a számos hirtelen gazdagodott ( s ezáltal az átlagpolgártól szemetszúróan elütő, kvázi a szokásostól eltérő, vagyis nem-INTEGRÁLÓDOTT sémita) zsidóval szembeni antiszemitázásba kezd. A zsidók pedig mindezt ellensúlyozandó (az állam rendjével szembenálló), kisebb-nagyobb aknamunkába kezdenek, és külföldi kapcsolatok felé orientálódnak. Az állam pedig kezdi ’’belső ellenségként” kezelni a zsidót, s végül kiűzi őket az országból. (Lásd pl. Portugália, Spanyolország, Franciaország, Németország, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna (Galicia), stb.......) Az INTEGRÁLHATATLAN sémita (zsidó) példa’esete kimutatható nálunk, Magyarországon is. Pedig a mi „sémitáink” már nem a 2-3. bevándorlós nemzedéket jelentik, hiszen nagyrészüknek az ősei Galiciából már több mint kétszáz évvel ezelőtt „regisztráció nélkül” menekültek (migrálódtak) be hozzánk a Vereckei-hágon keresztül, s özönlötték el Kárpátalját s a Párcium vidékét, meg a Nyirség falvait. (És akkor még az ő „budapesti” írástudós elit utódaik - mint pl. ez az Ungvári Rudolf is - „habzanak” arról, hogy a magyar, mennyire nem befogadó nemzet. És hogy mennyire antisémita, azt a magyar kormány napjainkban is bizonyítja a sémita’arab ellenes gyűlölet szításával.) Ha az Európába (Németországba) özönlő sémita’arab bevándorlók integrálásával, törvénytisztelő beilleszkedésével kapcsolatos Merkel-féle kincstári optimizmus csődjének a szükségszerű bekövetkezését illusztrálni akarjuk, akkor a Múlt, a Történelem tényszerű tapasztalatait kell segítségül hívnunk azt bizonyítandó, hogy a sémita faj mennyire domináns faj, ergo mennyire ellentálló az integrációval szemben. Ehhez az egyik illusztris segítőeszközt a Biblia (a Tóra) nyújtja, nevezetesen az EXODUST közvetlenül megelőző egyiptomi helyzetképével. Mint ismeretes, a „kivonulás” előtt 430 évvel az egyiptomiak befogadták az éhség elől menekülő sémita-zsidó „migránsokat”. Ezek nemhogy 2-3 nemzedék alatt, de 430 esztendő alatt sem tudtak az egyiptomi többségi társadalomba INTEGRÁLÓDNI. Egyes térségekben nemcsak hogy túlszaporodtak-túlgazdagodtak az őslakosságot, hanem kezdtek eluralkodni, elhatalmasodni, — „választott nép” mivoltukból következő kiváló éleseszűségük, par excellence érdekérvényesítő képességük révén — felére nőni a többségi őslakosságnak. Erre fel a fáraó a következőket határozta: Tekintettel arra, hogy ezek a valaha hozzánk menekülő sémita’zsidó migráns bevándorlók az utóbbi időben igen-igen elpofátlanodtak, szó szerint: ’’...igen-igen elhatalmasodtak... Nosza bánjuk velük okosan... nehogy az legyen, hogy ha háború támad, ő az ellenséghez adja magát és ellenünk harcoljon...” (Mózes II. Könyve 1. Rész 7- 10. vers). S utána kegyetlen munkaszolgálatra kényszerítették a zsidókat a fáraó gabonatartó városainak (pl. Ramszesz) az építésénél. Mint látható, ez a sémita (zsidó) migráns népség nemhogy 2-3 nemzedék után (ahogy ezt Móricka és Merkel asszony elképzeli), hanem még 430 év után sem INTEGRÁLÓDOTT az egyiptomi törvényekhez, hanem belső, potenciális ellenséget képezett az állammal szemben. S hogy magyar példát is szolgáltassunk (ehhez a Merkel-féle elképzelésnek, ennek a „törvénytisztelő sémita” arab integrációs illúziónak) a csődjéhez, rövidre fogva az alábbi magyar történelmi tényeket hozhatjuk fel a közvéleméy yT 2015.1 M2 KAPU XXVIII. évfolyam