Kapu, 2016. augusztus (28. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Magyaródy Szabolcs: Hol volt, hol nem volt...

HOL VOLT. HOL NEM VOLT.. Hunhinia rövid, de velős története A hegyeken, talán az Óperencián is túl, volt egyszer egy sze­gény ország. Azért volt szegény, mert kb. hatszáz éven keresztül küzdött a fennmaradásért, azaz a puszta életéért. Először egy idegen, harcias vallási biro­dalom ellen harcolt vagy százötven éven keresztül, majd egy döntő vereség után a megszállók, majd a felszabadítók ellen kellett harcolnia. Majd’ négyszáz éven keresztül két fronton kellett küzdenie, míg a kisebbségei nehezen megközelít­hető helyeken túléltek és szaporodtak. Persze össze is fogtak a megszállókkal többször is a “divide et impera” elv alap­ján, így adódott, hogy az ország nemességének nem jutott sok lehetősé­ge a pályaválasztásira. A nemes ifjak közül az első katona, a második jogász, a harmadik pedig pap let, mert erre volt szüksége a hazának. A középkori kalmár réteg kipusztult vagy összeállt a meg­szállókkal. Az idegenszívű császár ellen fellázadt nemzet keserves küzdelem után elvesztette a sorsdöntő háborúját. Sötét korszak következett, a nemzet legjobbjai a csatatereken aludták örök álmukat, másokat kivégeztetett vagy várbörtö­nökbe záratott a császár, a legényeket pedig bekényszerítették a megszálló, elnyomó hadseregbe és idegen országok­ba vitték meghalni, idegen érdekek szol­gálatában. Amikor az idegenérdekű cézár háborúkat vesztett, kénytelen volt lát­szólag kiegyezni a nemzettel, számukra nagyon rossz feltételek mellett. Ekkor elszabadult a gazdaságpolitikai pokol. A változatlan földpolitika és az iparosí­tás teljes hiánya miatt az ország, a ter­vük szerint élelmiszert és ágyútöltelék­nek szánt katonákat termelt az imperá­­tornak. A burkolt és titkos terv szerint az anyaország szervezőket, politikai, kul­turális és katonai vezetőket szolgálta­tott, míg az egyik északi provincia kapta a gyáripart. Ez annyit jelentett, hogy az az ország hamar felzárkózott az ipari forradalom élvonalába, minőségileg és mennyiségileg egyaránt és az iparuk fel­szívta a népfelesleget, életszínvonaluk emelkedett. Miután a nemzet maradék színe-világa elvesztette befolyását az ország vezetésében, schwarzgelb árulók, buta idealisták, jóindulatú, de naiv vezetők elkezdték a nemzet “liberalizá­lását” és egyes népcsoportok emanci­pálását. A beözönlő tömeg gyorsan szétoszlott az országban. Kezükbe vették a helybeli kocsmákat, termény kereske­déseket, szatócs üzleteket. Majd elkezd­ték a szesz, ecet, élesztő gyártását és a malomipart is átvették. Majd az elsze­gényedett, katonáskodó, jogászkodó, minden reményét vesztett földbirtoko­sokat kamatrabszolgaságba döntötték. A tönkremenő családokba benősültek, vagy bérbevették a birtokokat. Amikor a császárság ereje hanyatlóban volt, elkezdődött az ország iparosítása. A nehéz ipar a nyugati bevándorlók kezében volt, míg a köny­­nyű ipar a keleti népcsoport tulajdona let. A tőke nem volt probléma, mert a külföldi kézben lévő bankok boldogan és fenntartás nélkül szolgáltatták a szükséges pénzt a vezetőik ajánlására és a kisebbségeknek a termőföld felvásár­lására egyaránt. Mivel a földbirtokokat a csá­szár és követői nem engedték felosztani és a gyáipar kezdetben nem tudta fel­szívni a természetes népszaporulatot, megindult a kivándorlás. Vagy másfél­­millió embert vesztettek. Ennek tetejé­ben belekényszerült ez az ország abba háborúba, amelyet csak elveszíteni lehetett. Azóta háborúkba, felkelések­be keveredtek, országukat többször elpusztították. Gyáriparukat, amelyet az utolsó pillanatokig a front érkezéséig nagy iramban fejlesztettek arra is alkal­mas volt, hogy elszívja a munkaerőt a hitbizományokból és kikényszerítse a békés, természetes földreformot. Ezt, a már fejlett ipart, amely modern repülőgépeket, elektromos és diesel mozdonyokat, motorvonatokat, teher­autókat, traktorokat exportált, szétbom­bázták, kirabolták mindkét irányból érkező hadak. Majd az részbeni újjáépí­tés után, a megszálló hatalmak cseréje után, bagóért kiárusították. Az új tulaj­donosok leállították az üzemeket. Az eladáson elrabolt hatalmas összegeket a helyi bűntársaik kivitték az országukból. Helyükre bejöttek a multinacionális cégek és hunhinek nyakába sózták a túl­termelésüket vagy a máshol eladhatat­lan selejtet. Állandóan vesztésre állnak és tovább pusztulnak. Ideje volna észhez térniük és felkészülniük a közeljövőre, amikor a Föld túlszaporodása, víz és élelemhiánya miatt óriási felfordulás­nak néznek elébe. M.Sz. (Kanada) KAPU XXVIII. évfolyam * 2016.8.

Next