Kapu, 2016. augusztus (28. évfolyam, 8. szám)
KULTÚRA - Magyaródy Szabolcs: Hol volt, hol nem volt...
HOL VOLT. HOL NEM VOLT.. Hunhinia rövid, de velős története A hegyeken, talán az Óperencián is túl, volt egyszer egy szegény ország. Azért volt szegény, mert kb. hatszáz éven keresztül küzdött a fennmaradásért, azaz a puszta életéért. Először egy idegen, harcias vallási birodalom ellen harcolt vagy százötven éven keresztül, majd egy döntő vereség után a megszállók, majd a felszabadítók ellen kellett harcolnia. Majd’ négyszáz éven keresztül két fronton kellett küzdenie, míg a kisebbségei nehezen megközelíthető helyeken túléltek és szaporodtak. Persze össze is fogtak a megszállókkal többször is a “divide et impera” elv alapján, így adódott, hogy az ország nemességének nem jutott sok lehetősége a pályaválasztásira. A nemes ifjak közül az első katona, a második jogász, a harmadik pedig pap let, mert erre volt szüksége a hazának. A középkori kalmár réteg kipusztult vagy összeállt a megszállókkal. Az idegenszívű császár ellen fellázadt nemzet keserves küzdelem után elvesztette a sorsdöntő háborúját. Sötét korszak következett, a nemzet legjobbjai a csatatereken aludták örök álmukat, másokat kivégeztetett vagy várbörtönökbe záratott a császár, a legényeket pedig bekényszerítették a megszálló, elnyomó hadseregbe és idegen országokba vitték meghalni, idegen érdekek szolgálatában. Amikor az idegenérdekű cézár háborúkat vesztett, kénytelen volt látszólag kiegyezni a nemzettel, számukra nagyon rossz feltételek mellett. Ekkor elszabadult a gazdaságpolitikai pokol. A változatlan földpolitika és az iparosítás teljes hiánya miatt az ország, a tervük szerint élelmiszert és ágyútölteléknek szánt katonákat termelt az imperátornak. A burkolt és titkos terv szerint az anyaország szervezőket, politikai, kulturális és katonai vezetőket szolgáltatott, míg az egyik északi provincia kapta a gyáripart. Ez annyit jelentett, hogy az az ország hamar felzárkózott az ipari forradalom élvonalába, minőségileg és mennyiségileg egyaránt és az iparuk felszívta a népfelesleget, életszínvonaluk emelkedett. Miután a nemzet maradék színe-világa elvesztette befolyását az ország vezetésében, schwarzgelb árulók, buta idealisták, jóindulatú, de naiv vezetők elkezdték a nemzet “liberalizálását” és egyes népcsoportok emancipálását. A beözönlő tömeg gyorsan szétoszlott az országban. Kezükbe vették a helybeli kocsmákat, termény kereskedéseket, szatócs üzleteket. Majd elkezdték a szesz, ecet, élesztő gyártását és a malomipart is átvették. Majd az elszegényedett, katonáskodó, jogászkodó, minden reményét vesztett földbirtokosokat kamatrabszolgaságba döntötték. A tönkremenő családokba benősültek, vagy bérbevették a birtokokat. Amikor a császárság ereje hanyatlóban volt, elkezdődött az ország iparosítása. A nehéz ipar a nyugati bevándorlók kezében volt, míg a könynyű ipar a keleti népcsoport tulajdona let. A tőke nem volt probléma, mert a külföldi kézben lévő bankok boldogan és fenntartás nélkül szolgáltatták a szükséges pénzt a vezetőik ajánlására és a kisebbségeknek a termőföld felvásárlására egyaránt. Mivel a földbirtokokat a császár és követői nem engedték felosztani és a gyáipar kezdetben nem tudta felszívni a természetes népszaporulatot, megindult a kivándorlás. Vagy másfélmillió embert vesztettek. Ennek tetejében belekényszerült ez az ország abba háborúba, amelyet csak elveszíteni lehetett. Azóta háborúkba, felkelésekbe keveredtek, országukat többször elpusztították. Gyáriparukat, amelyet az utolsó pillanatokig a front érkezéséig nagy iramban fejlesztettek arra is alkalmas volt, hogy elszívja a munkaerőt a hitbizományokból és kikényszerítse a békés, természetes földreformot. Ezt, a már fejlett ipart, amely modern repülőgépeket, elektromos és diesel mozdonyokat, motorvonatokat, teherautókat, traktorokat exportált, szétbombázták, kirabolták mindkét irányból érkező hadak. Majd az részbeni újjáépítés után, a megszálló hatalmak cseréje után, bagóért kiárusították. Az új tulajdonosok leállították az üzemeket. Az eladáson elrabolt hatalmas összegeket a helyi bűntársaik kivitték az országukból. Helyükre bejöttek a multinacionális cégek és hunhinek nyakába sózták a túltermelésüket vagy a máshol eladhatatlan selejtet. Állandóan vesztésre állnak és tovább pusztulnak. Ideje volna észhez térniük és felkészülniük a közeljövőre, amikor a Föld túlszaporodása, víz és élelemhiánya miatt óriási felfordulásnak néznek elébe. M.Sz. (Kanada) KAPU XXVIII. évfolyam * 2016.8.