Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)
INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Tóbiás Áron: Volt egyszer egy boldog rádió?
2017.09. * 0 Tóbiás Áron Volt egyszer egy boldog rádió? Volt egyszer egy boldog rádió. S ebben a boldog rádióban mi, riporterek boldogok lehettünk egy ideig... Ennek bizonyítéka lehet az a karikatúra is, a rádió új műsorszámáról, a Hangos Újságról, amelyet Sándor Károly rajzolt meg, egész oldalas karikatúrában. Időpont: 1948. november 5__ A karikatúrában ábrázoltak: Lévai Béla, a belpolitikai rovat szerkesztője, jobb kezével tálcán tartva az Országgyűlés házának kicsinyített mását, Lelkes István, a tervrovat munkatársa, hóna alatt összehengergetett tervutasításokkal. Somogyi Pál, a különleges és véres riportok atyamestere, bal kezében halálfejet, jobb kezében pedig vértől csepegő kardot tart. Molnár Aurél, a költői képzelettel megáldott riportok atyamestere boroshordóban ül, fején egy dicsőséget jelképező babérkorona. Randé Jenő, a színes riportok kitűnő és elegáns művelője, palettát tart kezében, Magyarország kicsinyített színes térképes másával. Lukács Antal az ifjúság hangját képviseli, pónilovacskán üldögélve. Tabi Ervin, a „kíváncsi mikrofon” feltalálója és alkalmazója, lelkes buzgalommal riportötleteket gyűjt, vaskos könyvvel a hóna alatt. Szepesi György és Gulyás Gyula a sportrovat szerkesztőiként szerepelnek, egyikük kezében futball-labda, másikuk kezén bokszkesztyű. A nyájas rádióhallgató így tartja kezében a Hangos Újságot, amelynek legtetején egy fakanalat magasba emelő, fején bóbitás-kendős alak, a szövet szerint „Tóbiás, a szerkesztőség boldogtalan mindenese”. (Közel félszázad után, ma már csupán Szepesi neve „él” változatlanul, meg Kende Jenőé, aki később fényes diplomáciai pályát futott be, majd a Magyar Világszövetsége főtitkáraként ment nyugdíjba.) Ez az idilli állapot szinte már megalkotása pillanatában szertefoszlott. Elrettentő példával is szolgálhatok. Mint ifjú riporter, valamikor 1948 őszén, elküldték a Markó-utcába, a Csolnoky-per tárgyalására. A komor felhők már ekkor gyülekezni kezdtek a még koalíciósnak tartott időszak egén. Az ország két közjogi méltósága, Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Béla házelnök már amerikai emigrációban, az évekkel azelőtt még vezető erőt képviselő Kisgazdapárt főtitkára, Kovács Béla pedig még előbb, a szovjet titkosszolgálat ismeretlen helyen lévő börtönének rabja. Aki még a kommunista párt „szalámi” — azaz „leszeletelő” — politikájának útjában állhatott, Tildy Zoltán köztársasági elnök volt. S éppen megbuktatására, pontosabban lemondatására kellett valamilyen konstruált erőszakos ügyet kitalálni. A kiválasztott személy, akin keresztül a köztársasági elnököt lemondásra kényszeríthetik, Csomoky Viktor, Tildy Zoltán leányának férje volt. A magyar követi széket betöltő Csomoky Viktor állomáshelyéről hazahívták és menten letartóztatták. Majd pert akasztottak a nyakába, súlyos, kitalált vádakkal. Ennek a pernek kijelölt rádióriportereként kellett jelentkeznem a Markóutcában Ölti Vilmos tanácselnöknél, miközben a műszakiak felszerelték a mikrofonokat a bírósági teremben. Megkérdeztem a bírósági elnököt: ma este a rádióban erről a perről körülbelül nyolcpercnyi időt terveztek be a híradóban, de honnan tudjam , hogy melyik a legfontosabb nyolc perc a nyilván többórás tárgyalásból? Az elnök rövid gondolkodás után így válaszolt: - A bírói pulpituson ott lesz előttem a szokásos kancsó víz és az üres pohár. Ha felemelem a kezem, hogy töltsék a kancsóból a pohárba, akkor indulhat a rögzítés, a rádiófelvétel... Emlékszem rá, valósággal kitántorogtam az elnök irodájából: Nesze neked, magyar igazságszolgáltatás! A konstruált per vége: Csomoky Viktort halálra ítélték. S mivel a rádiósapparátust a bírósági pulpitus jobb oldalán helyzeték el - egyik oldalon az ügyész, másik oldalon a védő asztala -, szemtől szembe láttam, alig néhány méterrel tőlem, a halálsápadt arcot, amikor a bíróság elnöke kihirdette az ítéletet. A fekete ruhába öltözött hófehér inges vádlott megingott, s ha a fegyőrök nem kapták volna el, elzuhant a kép: Pencso Kulekov metszete KAPU XXIX. évfolyam