Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)
INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Gy. Pap Zsolt: Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése ..., és kimúlása
Gy. Pap Zsolt Egy nagyvonalas tündöklése, vergődése és.... és kimúlása Nem sokkal a rendszerváltozás után, a 90-es évek elején írtam arról, hogy miként hatott a gazdasági átalakulás a szocialista nehézipar egyik „zászlóshajójaként" , már az előző évtizedekben is a korszerű iparirányítási módszerek kipróbáló helyének tekintett - akkor már 120 éves, országos nagyvállalatára, a TAURUS Gumigyárra. Az 1882-ben alapított Ruggyantaárugyárból, az utóbbi 30 év alatt kialakult, nemzetközileg is ismertté vált, jelentős nyugati és szocialista exportot lebonyolító és ezáltal — az akkori viszonyok között jelentősnek számító - tekintélyes árbevételre és nyereségre szert tevő országos nagyvállalat, a TAURUS Gumiipari Vállalat a rendszerváltozáskor (1990) - más magyar nagyvállalatokhoz hasonlóan - nehéz gazdasági helyzet került. A csaknem teljes egészében import nyersanyagokból dolgozó gyár ugyanis - elveszítvén a nyugati és teljes KGST- piacait, valamint hatalmas világbanki hitellel a nyakában - a tönk szélére került. A felvett hitelt annak az újfajta gumiabroncs terméknek a nyugati értékesítéséből akarta visszafizetni, amire a tervezett áron való piaci igény, azonban hirtelen megszűnt, így a hitel tárgyát képező beruházás meg sem történhetett, vagy csak részben valósult meg. Mivel a gyártáshoz szükséges - nagyrészt importból származó - nyersanyagok ára (cserearányok romlása) megváltozott, amit a késztermék eladási árában - noha a termékek korszerűek és a minőségük megfelelő volt, az előállítási költségek miatt nem voltak versenyképesek — nem lehetett realizálni. (A korábbi állami, „valutaszerző" exportár kiegészítés is megszűnt) . Minderről a KAPU c. folyóirat 1994. 12 számában „Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése (..., és__, és...?!) címmel megjelent írásom azzal fejeződött be, hogy mi következik-hét) ezután? Bukás, megújulás, fellendülés, stb., a nagy múltú, nyereséges nagyvállalat életében? Az eredményesség 1992-es siralmas lecsúszása, veszteségessé válása a mélypontot jelenti-e, vagy van még lejjebb is? Noha az 1993-as évben valamit javult a helyzet, akkor úgy gondoltuk, hogy a továbbiak a '94-es év eredményeitől fognak függeni. Az írásomban ígéretet tettem arra, hogy később, az ígéretes(?) jövő kibontakozása után, visszatérek e nagy és dicsőséges múltú amerikai nagyvállalatnak is licencet eladó, illetve gyártó berendezést is legyártó és szállító magyar cég sorsának alakulására. Ennek kívánok most megfelelni, amikor a következő sorokban az eltelt 23 év történéseiről számolok be. 1989-ben a - az itt kinevelődött vállalatot 15 éven át sikeresen vezető - a felsőbb párt és kormányzati vezetés által is megbecsült — vezérigazgatónő — a korhatárt elérvén — nyugdíjba vonult. Utódja szintén vállalati nevelésű, addigi műszaki helyettese lett. Neki jutott a gazdasági változásokból mindazon a vállalatot súlyosan érintő következmény, amelyből „nagykanállal” meríthetett. Hiába szabadultak meg a sportteleptől, a kastélytól és * 2017.09. KAPU XXIX. évfolyam