Kapu, 2018. április (30. évfolyam, 4. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Dénes András olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás grafikai kivitel gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Heris Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila rejtvény: Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Nádor István Aniszi Kálmán Krausz Tivadar nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vili. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 email: kapu@upcmail.hu Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél, www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a hirlapelofizetes@posta.hu címen, telefonon 06-1-767-8262 számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen. Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238-888 X Gyurcsány és Széll Bernadet (egy ’ts mert sajnos jelen idő) sétáltak a kertemben a virágpompás cseresznye és meggyfám környékén. A hölgy többszázezres fodrász remekművét felborzolta a macskám. Kihajoltam az ablakon, hogy jobban lássak, és hogy rájuk üvöltsék, hogy ne bántsák a tulipánjaimat és a félénk nárciszaimat. És akkor látom, hogy egy varjú és egy szarka civakodtak valami maradékon, amit a cicámnak dobtam ki. Szemészhez kell menjek, úgy látszik új szemüveg kell. Másképpen látjuk hazánkat a választások után? - Nem, mert minden maradt a régi­ben. Orbán is maradt, ami jót tesz a nemzetnek. Bár néhány fékező csinovnyikot reméljük, lapátra tesz... csak kik jönnek utánuk? Fontos, hogy az irány marad, ha Brüsszel nem akaszkodik még jobban belénk. Borzasztó, hogy hajdani példaképünk, Nyugat-Európa mennyire elfajzott. Ma sem hiszik el, hogy szétdúlják őket a migrán­­sok. Szemünk láttára föléjük magasodtak és nemsokára eljön az idő, hogy diktálja­nak és ezt az őslakosok hagyják, mert tetszik tudni a liberális demokrácia már csak ilyen. Kevés utódot nemzettek fehér embertársaink, széthulltak a családok. Bezzeg a migránsok famíliái egységes fegyelemben nemzik gyermekeiket, így most már a mi költségünkre. Aztán tanulnak-e és dolgoznak-e majd - vagy elég a segély? Szétzilálták a fegyelmezett társadalmú svédeket is, akik tűrik és tűrik és lassan beol­vadnak a migránsokba. És mi innen ezt látjuk... mi lesz Európával? A fehér ember­rel? „Ó Istenem ne hagyj el!” Szomorúságunk fokozódott, mert elhunyt Sipka Tamás kollegánk 63 éves korá­ban. Már harminc éve, hogy minden számunkba írt, szójátékos szavakkal hím­zett riportokat. Tizenhat éves volt, amikor édesapja elhozta hozzám, hogy a Tamás verseket ír, íróféle akar lenni. Szakmailag törődjek vele. Napilapoknál kezdte, majd megtanult minden olyan dolgot, ami az újságíráshoz szükségeltetik. Mostanság már brillírozott a szavakkal, és minden számunkban ott ékeskedett opusa. Most meg jött érte a halál. Fáj nekünk, hogy már nincs élete. Illusztrációinkról: lapunk képeit “Díváid Korél: Magyarország művészeti emlékei” című kötetből válogattuk ***

Next