Állami Főgimnázium, Karánsebes, 1912

6z­ dítóan tökéletes felépítményének valósággal emberi értelmességű gépeit. Úgy neki, mint a külömböző helyeken bennünket vezető mérnök urak­nak, kiknek neveit, sajnos, nem bírtuk megjegyezni, e helyen is hálás köszönetet mondunk. A­z érdemük elsősorban, ha az ifjúságot meg­kapta valami eddig csak sejtett nagy érzés az emberi munka e nagy csataterének, szorgos műhelyének csodás lendületéből, mi kétség­telenül új szempontokat adott nekik a munka és munkás kellő ér­tékelésére. Háromszoros hurrá­val fogadott napsütésben, de az átázott útra való tekintettel újból vonaton indultunk vissza Oravicára. (Eredetileg gyalog akartuk megtenni Marilla fürdőn át a gyönyörű utat, s ezt kedvező időben mindenkinek ajánljuk is.) A másnapi, az aldunai útról folyt az egész úton a szó a legszebb reményekkel. Este elbúcsúztunk oravicai kedves vendéglátó házigazdáinktól, kik csak a viszontlátás kikötésével bocsátottak el, s egy nyugalmas éjszaka után felüdülve másnap reggel harsány trombitaszóval men­tünk ki az állomásra. Harmadfélórai út után Báziáson voltunk. Fiaink lelkes örömmel köszöntötték a Duna méltóságosan hömpölygő habjait. A cs. kir. Duna­­gőzhajózási Társaság pénztára — „német“ hajó volt u. i. soron, — szives udvariassággal szolgáltatta ki részünkre Orsováig a féljegyeket (111. o. 170 K.) sőt a minden 10 tanuló után a vasúton élvezett ked­vezményt is megadta. A fedélzeten telepedtünk le. Diákjaink a hajó egy zugában hamarosan fölfedeztek 4—5 sebesült szerb katonát, kik a balkáni harctérről igyekeztek hazafelé. Körülfogták őket, s azok alig győztek kérdéseikre felelni. Az intervjú végén elölről, hátulról, oldalról lefotografálták a derék bocskoros hadfiakat, akik nagyszerű hősi pó­zokban álltak művészeink lencséje elé. Ez epizód (no meg a magunk­kal hozott hideg ebéd elfogyasztása) után zavartalanul, szinte áhítattal engedtük át magunkat a Dunavölgy gyönyörűséges panorámájának. Bejárhatjuk a világ legszebb helyeit: itt még mindig kapunk meg­ragadó látnivalókat. Messze földön keresni kell még egy ilyen utat, hol a természet őserejű, genetikus alkotásai mellett az emberi kéz semmitől vissza nem rettenő munkájának nagyságát egy ily gyönyörű folyam tükrében ölelkezve szemlélhetjük. Egynéhányszor zúdít ugyan a nyakunkba Juppiter pluvius egy-egy kevés zuhanyt, de ez nem zavarja élvezetünket. Orsovára érünk. Borțini Péter vagyonközségi erdőmester úr és Tormay Dezső főszolgabíró úr szives gondoskodásából már egy motorcsónak és több ladik vár reánk, hogy a legfrissebb magyar területre, a pár hete annektált Ada-Kalehre vigyen bennünket. Borțini úr vezeti körül 5*

Next