Karcagi Napló, 1933 (32. évfolyam, 1-103. szám)

1933-09-13 / 73. szám

í Karcagi Napló Karcag, 1933 szeptember 13 senek Duna—Tisza csatorn­ái, hogy a 750 kilométeres kerülőt megtakarítsák. A felsőtiszai gaz­­dák Tokajtól Pestig vonaton an­­­nyit fizetnek a szállításon, mint a viziúton Brailáig. Nekik tr­á­­zsánként 1—1­50 P. fuvardíjkü­­lönbözetet jelent a Tisza szabá­lyozása és Duna—Tisza csatorna ügye. Ha a sok, itt olvasott kápráz­­tató idea közül a Duna—Tisza csatorna ügye mellett megállunk, attól kell félnünk, hogy ha jól bele­gondolunk ennek a csator­nának az ügyébe, az egész or­szágra nézve olyan építkezéssé fog válni utólag, mint vált Lilla­füred a várkastéllyal, a vízesés­sel, halastóval. Nagyszerű dolog de ma már mindenki visszacsi­nálná, ha lehetne. A Duna—Tisza csatorna építé­sének nagy harcosai kézzel fog­­hatólag megmagyarázzák a vízi utak nagy előnyét, amely elő­nyöket természetesen élveznek majd a Duna—Tisza csatornát használó szállítók is. Mintha csak elfelednék ezek a harcosok, hogy a természet által adott vizi út olcsóságát nem lehet hasonlítani egy óriási összegbe kerülő csa­torna által adott viziut költsé­géhez. A csatorna építésének, fenttar­­tásának évenként jelentkező kia­dásait majd arra a gazdára igyek­szenek rányomni, akit rá oktat­nak, hogy vizi uton szállítsa ter­ményét, mivel pedig nem lehet hinni, hogy a csatornán egymást kerülgeti a sok teherszállító ha­jó, a díjakat, hogy a kiadás fe­dezhető legyen, oly­képpen lesz­­nek kénytelenek megállapítani, mint Lillafüreden. A Duna—Tisza csatornán kü­lönben a szállítások zöme hat hónapig tartana, aztán megfogyat­koznék. Tömeg­áru csak a búza, meg a fa. Mind­kettőnek s­zllí­tási ideje az augusztustól—febru­árig terjedő idő. Tavasztól nyá­rig a teherhajók ritkán telnének meg. A Duna—Tisza csatorna feltét­lenül nagy előnyt jelentene an­nak a két városnak, amelynél a Dunába, illetőleg a Tiszába tor­kollik. Ezt két a várost fellendí­tené. Ennek a fellendülésnek iszonyatos árát azonban vagy az állam fizetné meg, vagy azok, akik a csatorna vizét szállításra igénybe veszik. Ilyen fizetésre a­­zonban egyik sem képes. ELADÓ HÁZ a Kinizsi utcában, esetleg földért ELCSERÉLHETŐ. Értekezni lehet a Kinizsi utca 2066 szám alatt­i NAGY LŐRINCNÉNÉL. A pénzügyminiszter a nagy­­mérvű adóhátralékoknak be­­hatására azt a lehetőséget állapította meg, hogy a gaz­dák adójukat bu­toan fizet­hetik be s a hátralék befiz­e­tése esetén a befizetett búza mennyisége szerint 10—15— 20 százalékos kedvezményt kapnak A búéban való adófizetésre a felhívás publi­kálva lett és szeptember 5 volt az utolsó nap, ameddig a jelentkezéseket elfogadta az adóhivatal. A felhívásnak nagyon gyen­ge eredménye lett. Némely újság azt híresztelte hogy mintegy félmillió ugyan, mé­termázsa búzát aján­oltak fel a gazdák az egész ország területén, de ez az összeg a legnagyobb valószínűség sze­rint légből kapott szám így a valóságtól nagyon mes­­­s­sze áll. Karcagon például csak 21 kisbirtokos jelentke­zett a szept. 5-i terminusig, Debrecenben — amint azt onnan írják — senki se je­lentkezett és az egész Hajdú megye követte Debrecen pél­dáját. Nagykőrösön 5 kis­gazda jelentette, hogy adó­­buzával akarja fizetni adóját. Ezek az adatok arról beszél­­nek, hogy a legnagyobb bú­zatermő vidékeken csak egé­szen minimális felajánlások történtek. Honnan került hát elő az a félmillió métermá­­zsa, amelyről írnak ? A leve­gőből. Ez a sikertelenség nem is csodálatos, mert az óvatos gazdák közül kevés akad o­­lyan, aki búzát ajánljon fel a kincstárnak olyan időben, a­mikor még nem tudja, hogy a kincstár mennyiért számolja el a búzáját és azt sem tudja, hogy hova kell majd a bú­zát számtani és hogy mikor kell szállítani ? Már­pedig ennek a három kérdésnek mindenike nagyon fontos. Az első miniszteri rendelet, a­­mely az adóbuza fizetésről megjelent, e kérdések egyi­kére sem felel. E hó 10-én vasárnap jelent meg az adóbuzáról a pénz­ügyminiszter második rende­­lete, amely már sokkal vilá­gosabban beszél s tudtul ad­ja, hogy egy gazda sem kap­hat az adóba felajánlott búza má­sása után, a bolettát is beleszámítva, 11 pengő 50 fillért. Ez az újabb rendelet a szeptember 5-iki bejelentési határidőt szeptember 20-ig terjedő végső határidőig ki­tolta A rendelet, amely a gaz­dákat igen közelről érdekli, a következőleg szól : A felajánlott és a kitűzen­dő határidőkben beszolgálta­tott termények árát — fel­téve, hogy a beszolgáltatott termények a 122 000/1333 V.l/a. sz. hirdetmény 11. ré­szében minőségi feltételeknek megfelelnek — Budapesten az 1933 szeptember 5 éig bezárólag felajánlott búzára né­ve­n pengő 50 fillérben, az annál később, 1933 s­ep­­tember 20 áig felajánlott bu­zára nézve ellenben 9 pen­gőben, az 1933 szeptember 5-éig felajánlott rozsra nézve 5 pengő 50 fillérben, az en­nél később, 1933 szeptember 20 áig felajánlott rozsra nézve 5 pengőben állapítom meg. A Budapesten kívül beszol­gáltatott mennyiségek után ezekből az­ árakból a feladó­­állomás és a Budapest kö­zötti, az átéles időpontjában érvényes vasút, illetőleg, a­hol az els állítás hajón tör­ténik, hajófuvardíj, a mérleg­­díj és a kövezetvám címen eszközlendő levonás azonban má­sánként 1 pengőnél több nem lehet, még abban az esetben sem, ha az e címen felmerülő költségek mázsán­ként az egy túl is haladják. pengőt tényleg kiszámított helyi Az e éppen átvételi ár­hoz még mázsánként a 3 pengő bolettaérték is hozzá­jön. Vagyis amennyiben beszolgáltatott ban, illetőleg a rozs az előírt minőségnek megfelelt, úgy hogy minőség címén levonásnak helye nincs, az átvételi ár még a Buda­pesttől legtávolabb fekvő he­lyeken is a gabonajegy érté­kének betudásával sem lehet kevesebb a búzánál 11 pengő 50 fillérnél illetőleg 11 pen­gőnél, a rozsnál pedig 7 pen­­gő 50 fillérnél, illetőleg 7 pengőnél. Ez a megállapított átvételi ár a lefoglalt, de fel nem a­­jánlott búza- és rozsmennyi­ségekre nem alkalmazható. A lefoglalt, de fel nem ajánlott termények átvétele a helyi piaci napi áron történik. E­zeknek a terményeknek át­­vételi ára olykép állapittatik meg, hogy a budapesti áru- és értéktőzsdén az illető ga­bona származási helyére és minőségére vonatkozólag jegy­zett hivatalos középárfolyam­ból a feladóállomás és a Budapest közötti, az átvétel időpontjára érvényes vasúti, illetőleg hajófuvardíjakat, mér­legdíjakat és kövezetvámot le kell vonni­. Amennyiben azonban valamely viszonylat­ban ezek a díjak egyáltalá­ban nem, vagy csak részben merülnek fel, úgy az átvételi ár ennek a körülménynek figyelembevételével fog meg­­állapíttatni. Azok az adózók, akik ga­­bonajegymentes búzával, ille­tőleg rozzsal nem rendelkez­nek, a felajánlott búza, ille­tő­eg rozs beszolgáltatásakor a gabonalevelet is kötelesek beszolgáltatni. Új rendelet az adóbúzáról i 1 o0 pengő a búza átvételi értéke 700 pengős büntetés a horogkereszt viselőinek. Egy 1874 évbeli belügymi­niszteri rendelet minden idegen címer, zászló, vagy más ilynevü jelvény használatát eltiltotta és egy 1885-beli belügyminiszteri rendelet ezt a tilalmat felújítva, az idegen jelvény használatát ki­hágásnak minősítette. Erre való utalássá a belügyminiszter, mint a M. T. I. jelenti, megtiltotta a horogkeresztes jelvények bármi­­lyen formában való használatát minthogy az újabban egy idegen állam hivatalos jelvényének mi­nősült. A miniszter az erre vo­natkozó rendeletben felhívja az alispánokat, valamint a rendőr­­ség budapesti és vidéki főkapi­tányait, utasítsák az alájuk ren­delt rendőrhatóságokat, hogy a horogkeresztes jelvény viselését, vagy bármely formában való hasz­nálatát akadályozzák meg, a horog­­keresztes jelvényeket, vagy azzal ellátott tárgyakat kobozzák el és a tilalom ellen vétőkkel szemben haladéktalanul indítsák mag a ki­­hágási eljárást. Aki ezt a tilalmat megszegi, vagy kijátsza, amennyi­­ben a cselekmény nem esik sú­lyosabb rendelkezés alá, kihágást követ el s azt 200 pengőig ter­jedhető pénzbüntetéssel kell bün­tetni. Hirdessen a Karcagi naplóban

Next