Kárpátmedence, 1941 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1941-10-01 / 6. szám
MAGYAR-FINN TESTVÉRI KAPCSOLATOK Az egyes emberhez hasonlóan a nép is vágyódik a családi körbe, hisz annak gyengéd szeretete kisimítja a homlok redőit, felüdíti a megfáradtat és vigaszt, bizalmat, bátorságot lehel a csüggedőbe. Minél rögösebb a pálya, minél fenyegetőbbek a veszélyek, annál érezhetőbb az ősi fészek melegébe kívánkozó ösztön. Mi magyarok is társtalanul állunk itt Európa egyik legkényesebb pontján, idegen népek terjeszkedő lendületének útjában, a finnek hazáját is háborgó népóceánok hullámai mardossák , a testvéri kapcsolatok ápolása nem érzelmi fényűzés, hanem mindkét félnek létérdeke. A népcsaládok tagjait a pánszlávizmus, a pángermánizmus, a spanyoldélamerikai pánikerizmus vagy az angolszász tömörülés tanulsága szerint politikai célok vagy gazdasági érdekek szokták összefogni. Milyen más a magyar finn viszony! A mi együvétartozásunk gondolatát nem politikusok, nem közgazdák, nem vezérkari főnökök, hanem igazságkereső tudósok, a szép szolgálatában álló művészek, a nemzeti művelődés lelkes apostolai vetették fel és iparkodnak hatóerővé fejleszteni. Ők állapították meg, hogy a magyar és a finn egyazon alapnyelv hajtása, közös a vérünk, műveltségi meg jellembeli örökségünk, valamint népi egyéniségünk alapállománya, eredeti értékeinket, önmagunkat akkor őrizzük tehát meg leghívebben, ha minél szorosabb kapcsolatban maradunk egymással, ha minél többet tanulunk egymástól. A finn lelket megtermékenyítette Széchenyi, Kossuth, Deák, Petőfi, Arany és Jókai magyarsága. Megbecsülhetetlen haszonnal, mindennél üdvösebb nevelő tanulságokkal jár reánk nézve is északi testvéreink sajátos gondolat és érzésvilágának, szervesen kialakult társadalmi és művelődési életformáinak megismerése, megszívlelése. Korábban megnehezíthette, sőt meghiúsíthatta a hídverők igyekezetét a »halzsíros atyafiság« csúfondáros babonája, manapság azonban a közművelődési, tudományos, művészeti, politikai és gazdasági életben elért hatalmas eredményeit, tiszta férfiasságuk legendás hősiességük és erkölcsi felsőbbrendűségük láttára a legfinnyásabb rátartiság is örvendező büszkeséggel vállalhatja a finnekkel való rokonságot. A magyar-finn rokoni kapcsolatoknak nemcsak befelé, a nemzeti műveltség szerves továbbfejlesztése vonalán kell hatniok, hanem kifelé, történelmi hivatásunk, létjogosultságunk elismertetésében is érvényesülniök kell. Finn testvéreinkkel együtt harcolnunk kell az ellen a hazug közhely ellen, hogy Európának a román, a germán és a szláv népek az egyedüli őslakói, a nyugati műveltség megteremtői és kiváltságos letéteményesei, mi pedig holmi Ázsiából ideszakadt rendbontó jövevények vagyunk csupán. Finn testvéreinkkel karöltve meg kell győznünk és meg is fogjuk győzni a világot igazunkról, hogy a finnugor őshaza Európában volt, egész történetünk Európában zajlott le s bár ma számban kisebbek vagyunk a románoknál, germánoknál és szlávoknál, a múlt és jövő jogán nagykorúság és hivatás tekintetében bárkivel egyenrangúak vagyunk. Zsirai Miklós