Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1993-08-31 / 7. szám
15 Könyvismertetés Beregújfalu kitárulkozó mesevilága Vajon egyfajta megszállottság, vagy „csak” a kincskeresés várható izgalmai késztetik a néprajzosokat arra, hogy újra és újra alábukjanak a népi hiedelemvilágba, hagyományaink gyökereit, népmeséink eredetét kutatva? Akár az egyik, akár a másik — szerintem mindkettő egyszerre — a legfőbb ösztönző, fejet kell hajtanunk azok előtt, akik igazi értékeket, a múltban oly termékeny népköltészet szép gyöngyszemeit fedezik fel és teszik elénk, hogy gazdagodhassunk általuk. Ezekkel a gondolatokkal tettem le a Tűzoltó nagymadár című könyvet, Penckóferné Punykó Mária könyvét, amely az általa Beregújfaluban gyűjtött népmeséket és mondákat adja közre, s amelyet a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma, valamint a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány támogatásával a budapesti Hatodik Síp Alapítvány adott ki. Penckóferné Punykó Mária aránylag keveset publikált ezidáig, nincs körülötte nagy zaj - ez utóbbitól távol tartja dicséretes és természetes szerénységet, ám ha valamilyen gyűjtött anyagot elkészít s közread, annak értéke, rangja van; nem véletlen tehát, hogy néprajzos kollégái körében neve egyre ismertebb, kutatómunkájának eredményei pedig elismertek. Magyar tanári és néprajzkutatói alaposságáról rég ismerem őt, ezért csöppet sem meglepetés számomra, hogy mostani könyvével valódi, brilliáns módon tökéletesre munkált kincset adott a kezünkbe. Ő tudja igazán — mi csak elképzelhetjük — mennyire idő- és munkaigényes feladat volt a gyűjtés, a rendszerezés, a sajtó alá készítés. „Ebben benne van az életem” - vallja, majd így folytatja: „Minden faluban van mese, csak meg kell keresni. Én is azt hittem sokáig nincs”. Milyen igaz! Csakhogy a mesemondók bárki előtt nem tárulkoznak ki, mert nem mindenki találja meg hozzájuk az utat. Vissza kell járni hozzájuk, személyes ismerősüknek lenni ahhoz, hogy igazán kitárulkozzanak, s megengedjék, hogy meséiket magnószalagon rögzítse a gyűjtő. Mindez nem könnyű feladat, Penckóferné Punykó Máriának azonban sikerült elvégezni. A Tűzoltó nagymadár olvasása öröm volt számomra: lélekben magam is ott barangoltam a kis Mérce partján, két teljes napon át Nádasdi István és a többi, több mint harminc mesemondó elbűvölt rabjaként. A kötet bevezetőjében a szerző Beregújfalu községet mutatja be az olvasónak. Ebből megtudhatjuk, hogy a község a nyelvhatáron fekszik, északi és keleti szomszédai ruszinlakta települések, nyugatról a Szernye-mocsár mára lecsapolt földjei határolják, s csupán déli szomszédja magyar település: Nagybereg. A lakosság lélekszáma 2018 fő, ebből magyarnak vallja magát 1410 fő, a többi ukrán, illetve ruszin, mintegy 150- 200, külön telepen élő cigányt is beleszámítva. A község nemzetiségi összetétele a csehszlovák érában változott meg. Györke István, a falu lelkésze írta 1939-ben: „...a cseh uralom egyik, talán leggyászosabb emléke, hogy ezt a 90 %-ban református, 100 %-ban magyar falut vegyes nyelvű és vallású faluvá tudta változtatni". Penckóferné Punykó Mária bevezetőjéből sugárzik a szeretet a falu, az itt élő emberek iránt. Különösen magával ragadja a táj, amelyről így ír: „ Nagyon szép Beregújfalu fekvése. Dombok, völgyek, a lecsapolt Szernye-mocsár titokzatos, gyönyörű síksága, az erdők, melyekben valaha a nagyságos fejedelem is szívesen vadászott, mert abban szarvasok, hiúzok, farkasok és medvék bőven tanyáztak: távolban a kéklő Borzsa-havasok, a kis Mérce-patak teszi széppé, meghitte ezt a tájat. Természeti szépségével vetekszik a vidék néprajzi gazdagsága. A viszonylagos zártság, gazdasági elmaradottság kedvezett a hagyományok megőrzésének”. Nem kevésbé kedvesek azok a sorok, amelyek a szerző mesegyűjtő körútjáról szólnak, s különösen meghatóak a Nádasdi István mesemondóról és fiairól írott sorok. A szerző jól látja, hogy a közös mesélésnek vége, hiszen — sajátos paradoxon! — a kolhoz megalakulásával éppen a hagyományőrzésben oly termékeny együttlét alkalma lett mindegyre kevesebb. A könyvnek nemcsak néprajzi, hanem nyelvtörténeti értéke is van: a mesék gyűjtője ugyanis a kiejtés szerinti írásmóddal jelöli a kettős hangzókat (ié), az é helyett í (szíp), ó helyett ú (ú), stb. A szerző feldolgozza Beregújfalu nyelvjárási kincsét; itt a gyűjtőből „kibújt” a nyelvész. Emeli a kötet értékét, hogy szerzőnk a mesélők életrajzának közlésével még közelebb hozza hozzánk a falu világát. A maguk nemében külön kis tanulmányok ezek az életrajzok. Olvasva azokat, óhatatlanul megjelenik előttünk az élő történelem. Azt gondolom, érdemes lenne már egyszer olyan könyvet kiadni, amelyben parasztemberek mesélnek életükről... Miként minősíthetjük a Tűzoltó nagymadár című könyvet? Mindenekelőtt a beregújfalusi népmesék és mondák gyűjteményeként, de nemcsak akként, hiszen benne s általa ízelítőt kapunk a falu történetéből, szokásaiból is. A kötet felépítése: mesék, legenda-mesék, eredeti — történeti — hiedelemmondák és igaz történetek. A gyűjtő nagy erénye, hogy mindvégig igyekszik a háttérben maradni, mert számára az adatközlő személye fontosabb: közli a nevét, életrajzi adatait, a gyűjtés időpontját. Érdekes, hogy a mesemondók nem adtak címet meséiknek, ezért a gyűjtő a maga választotta címeket zárójel közé teszi. Maga a kötet ríme Marinka Bertalan meséjéből származik. Marinka meséi közül különösen megkapó a Terülj, terülj, kövecském, Tűzoltó nagymadár, A csodálatos kisostor. Jellemző a mesevilág alakulására, hogy a magyar nyelven előadott mesékben szláv szavakkal is találkozhatunk: szud, büfét, stb. Penckóferné Punykó Mária könyvében 8 mesemondó 46 meséjét, 31 adatközlő 103 legendáját, eredetmagyarázó és történeti mondáját és 7 igaz történetet olvashatunk. A típusmutató után Nagy Ilona ismert magyarországi néprajzkutató elemző tanulmánya található a mesélők nyelvéről. A kötetet szómagyarázat zárja. A meséket külön-külön ismertetni képtelenség, s talán felesleges is, hiszen ahhoz, hogy igazából megismerkedhessünk velük, el kell azokat olvasni. Meggyőződésem, hogy Vári Fábián László, Vannak ringó bölcsők és Keresztyén Balázs, Rákóczi virágai című ballada- és mondagyűjteményével együtt Penckóferné Punykó Mária Tűzoltó nagymadár című könyve igazi ajándék minden, a népi kultúra iránt őszintén érdeklődő olvasó számára. Nagy kár, hogy a kötet viszonylag kis példányszámban jelent meg, s annak is csak kisebb része került terjesztésre Kárpátalján, ma már nemigen kapható. Bizonyos, hogy érdemes lenne utánnyomásban ismét kiadni. Bagó Balázs Hangverseny Continental Singers-szolgálat „Ha gitár, akkor fülsiketítő zaj, zene, amely húszon túl érdektelen, idegesítő, érthetetlen”. Hajlamosak vagyunk az általánosításra, különösen péntek este, egyheti taposómalom után. Pedig akik július 16-án összesereglettek a beregszászi járási kultúrház előtt, hogy meghallgassák a Magyar Continental Singers hangversenyét — amely a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási Szervezete vendégeként tartózkodott városunkban, kárpátaljai turnéjuk első állomáshelyén — felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Amíg az együttes a fellépésre készült, felkértük Tornai Andrást, a Magyar Continental Singers vezetőjét, egy villáminterjú erejéig mutassa be a közösséget. - Talán furcsa, de mi csak egy apró része vagyunk a több mint 10 ezer tagot számláló világszervezetnek. A világon 39 olyan csoport tevékenykedik, amely küldetésnek tartja, hogy tisztán és egyértelműen bemutassa Jézus Krisztus evangéliumát. A világszervezet 1967- ben alakult. Magyarországon négy esztendeje működik a Continental Singers. Kárpátaljai turnénkon 32 tagunk vesz részt. Nagy örömmel jöttünk ide, hiszen fő feladatunknak tartjuk Krisztus követőinek bátorítását. -A Continental Singers ezek szerint ökumenikus közösség? - Olyannyira, hogy még azt sem kérdezzük meg a hozzánk csatlakozóktól, milyen vallásúak. Ellenben minden Continental Singers-tag felvételit tesz, majd meghívást kap az alakuló csoportba. Egy nagyon intenzív, 10 napos próbatábori felkészülés után (amely lelki, zenei, színpad- és mozgástechnikai fejlesztést tartalmaz), a csoportok turnéra indulnak és különböző közösségek előtt lépnek fel. - Kárpátalján még nem szerepelt az együttes, de a híre eljutott hozzánk is. Tudjuk, hogy az előadások nagy élményt jelentettek mindazoknak, akik szívesen hallgatják a modern, igényes zenét. Mit várnak ettől a hangversenytől? - Előadásunk ingyenes, tehát anyagi hasznot nem. Annak viszont örülnénk, ha az előadás nyomot hagyna a hallgatókban. Hiszen a Continental Singers olyan világszervezet, amely életeket változtat meg... folyamatosan. Bár még nem volt alkalmunk igazán körülnézni Beregszászban, de úgy hiszem, az életek (életfelfogás, életmód) megváltoztatására itt is nagy szükség van. Köszönöm a beszélgetést és missziójuk betöltéséhez erőt, kitartást kívánok Füzesi Magda KÁRPÁTALJA