Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1993-08-31 / 7. szám

15 Könyvismertetés Beregújfalu kitárulkozó mesevilága Vajon egyfajta megszállottság, vagy „csak” a kincskeresés várható izgalmai kész­tetik a néprajzosokat arra, hogy újra és újra alábukjanak a népi hiedelemvilágba, hagyo­mányaink gyökereit, népmeséink eredetét kutatva? Akár az egyik, akár a másik — szerintem mindkettő egyszerre — a legfőbb ösztönző, fejet kell hajtanunk azok előtt, akik igazi értékeket, a múltban oly termé­keny népköltészet szép gyöngyszemeit fe­dezik fel és teszik elénk, hogy gazdagod­hassunk általuk. Ezekkel a gondolatokkal tettem le a Tűz­oltó nagymadár című könyvet, Penckóferné Punykó Mária könyvét, amely az általa Be­­regújfaluban gyűjtött népmeséket és mondá­kat adja közre, s amelyet a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériuma, valamint a Csehszlovákiai Ma­gyar Kultúráért Alapítvány támogatásával a budapesti Hatodik Síp Alapítvány adott ki. Penckóferné Punykó Mária aránylag ke­veset publikált ezidáig, nincs körülötte nagy zaj - ez utóbbitól távol tartja dicséretes és természetes szerénysége­t, ám ha valami­lyen gyűjtött anyagot elkészít s közread, an­nak értéke, rangja van; nem véletlen tehát, hogy néprajzos kollégái körében neve egyre ismertebb, kutatómunkájának eredményei pedig elismertek. Magyar tanári és néprajz­­kutatói alaposságáról rég ismerem őt, ezért csöppet sem meglepetés számomra, hogy mostani könyvével valódi, brilliáns módon tökéletesre munkált kincset adott a kezünk­be. Ő tudja igazán — mi csak elképzelhetjük — mennyire idő- és munkaigényes feladat volt a gyűjtés, a rendszerezés, a sajtó alá készítés. „Ebben benne van az életem” - vallja, majd így folytatja: „Minden faluban van mese, csak meg kell keresni. Én is azt hittem sokáig nincs”. Milyen igaz! Csak­hogy a mesemondók bárki előtt nem tárul­koznak ki, mert nem mindenki találja meg hozzájuk az utat. Vissza kell járni hozzájuk, személyes ismerősüknek lenni ahhoz, hogy igazán kitárulkozzanak, s megengedjék, hogy meséiket magnószalagon rögzítse a gyűjtő. Mindez nem könnyű feladat, Penckó­ferné Punykó Máriának azonban sikerült el­végezni. A Tűzoltó nagymadár olvasása öröm volt számomra: lélekben magam is ott barangol­tam a kis Mérce partján, két teljes napon át Nádasdi István és a többi, több mint harminc mesemondó elbűvölt rabjaként. A kötet bevezetőjében a szerző Beregúj­falu községet mutatja be az olvasónak. Ebből megtudhatjuk, hogy a község a nyelvhatáron fekszik, északi és keleti szomszédai ruszin­lakta települések, nyugatról a Szernye-mo­­csár mára lecsapolt földjei határolják, s csupán déli szomszédja magyar település: Nagybereg. A lakosság lélekszáma 2018 fő, ebből magyarnak vallja magát 1410 fő, a többi ukrán, illetve ruszin, mintegy 150- 200, külön telepen élő cigányt is beleszámít­va. A község nemzetiségi összetétele a csehszlovák érában változott meg. Györke István, a falu lelkésze írta 1939-ben: „...a cseh uralom egyik, talán leggyászosabb em­léke, hogy ezt a 90 %-ban református, 100 %-ban magyar falut vegyes nyelvű és vallású faluvá tudta változtatni". Penckóferné Punykó Mária bevezetőjéből sugárzik a sze­retet a falu, az itt élő emberek iránt. Különö­sen magával ragadja a táj, amelyről így ír: „ Nagyon szép Beregújfalu fekvése. Dombok, völgyek, a lecsapolt Szernye-mocsár titokza­tos, gyönyörű síksága, az erdők, melyekben valaha a nagyságos fejedelem is szívesen vadászott, mert abban szarvasok, hiúzok, farkasok és medvék bőven tanyáztak: távol­ban a kéklő Borzsa-havasok, a kis Mérce-pa­tak teszi széppé, meghitte ezt a tájat. Természeti szépségével vetekszik a vidék néprajzi gazdagsága. A viszonylagos zárt­ság, gazdasági elmaradottság kedvezett a hagyományok megőrzésének”. Nem kevésbé kedvesek azok a sorok, amelyek a szerző mesegyűjtő­ körútjáról szólnak, s különösen meghatóak a Nádasdi István mesemondóról és fiairól írott sorok. A szerző jól látja, hogy a közös mesélésnek vége, hiszen — sajátos paradoxon! — a kolhoz megalakulásával ép­pen a hagyományőrzésben oly termékeny együttlét alkalma lett mindegyre kevesebb. A könyvnek nemcsak néprajzi, hanem nyelvtörténeti értéke is van: a mesék gyűjtő­je ugyanis a kiejtés szerinti írásmóddal jelöli a kettős hangzókat (ié), az é helyett í (szíp), ó helyett ú (ú), stb. A szerző feldolgozza Beregújfalu nyelvjárási kincsét; itt a gyűjtő­ből „kibújt” a nyelvész. Emeli a kötet értékét, hogy szerzőnk a mesélők életrajzának közlésével még köze­lebb hozza hozzánk a falu világát. A maguk nemében külön kis tanulmányok ezek az életrajzok. Olvasva azokat, óhatatlanul meg­jelenik előttünk az élő történelem. Azt gon­dolom, érdemes lenne már egyszer olyan könyvet kiadni, amelyben parasztemberek mesél­nek életükről... Miként minősíthetjük a Tűzoltó nagyma­dár című könyvet? Mindenekelőtt a beregúj­­falusi népmesék és mondák gyűjteménye­ként, de nemcsak akként, hiszen benne s általa ízelítőt kapunk a falu történetéből, szokásaiból is. A kötet felépítése: mesék, legenda-mesék, eredeti — történeti — hie­delemmondák és igaz történetek. A gyűjtő nagy erénye, hogy mindvégig igyekszik a háttérben maradni, mert számára az adatköz­lő személye fontosabb: közli a nevét, élet­rajzi adatait, a gyűjtés időpontját. Érdekes, hogy a mesemondók nem adtak címet mesé­iknek, ezért a gyűjtő a maga választotta cí­meket zárójel közé teszi. Maga a kötet ríme Marinka Bertalan meséjéből származik. Ma­rinka meséi közül különösen megkapó a Te­rülj, terülj, kövecském, Tűzoltó nagymadár, A csodálatos kisostor. Jellemző a mesevilág alakulására, hogy a magyar nyelven előadott mesékben szláv szavakkal is találkozhatunk: szud, büfét, stb. Penckóferné Punykó Mária könyvében 8 mesemondó 46 meséjét, 31 adatközlő 103 legendáját, eredetmagyarázó és történeti mondáját és 7 igaz történetet olvashatunk. A típusmutató után Nagy Ilona ismert magyar­­országi néprajzkutató elemző tanulmánya ta­lálható a mesélők nyelvéről. A kötetet szómagyarázat zárja. A meséket külön-külön ismertetni képte­lenség, s talán felesleges is, hiszen ahhoz, hogy igazából megismerkedhessünk velük, el kell azokat olvasni. Meggyőződésem, hogy Vári Fábián László, Vannak ringó böl­csők és Keresztyén Balázs, Rákóczi virágai című ballada- és mondagyűjteményével együtt Penckóferné Punykó Mária Tűzoltó nagymadár című könyve igazi ajándék min­den, a népi kultúra iránt őszintén érdeklődő olvasó számára. Nagy kár, hogy a kötet vi­szonylag kis példányszámban jelent meg, s annak is csak kisebb része került terjesztésre Kárpátalján, ma már nemigen kapható. Bizo­nyos, hogy érdemes lenne utánnyomásban ismét kiadni. Bagó Balázs Hangverseny Continental Singers-szolgálat „Ha gitár, akkor fülsiketítő zaj, zene, amely húszon túl érdektelen, idegesítő, érthetetlen”. Hajlamosak vagyunk az általánosításra, külö­nösen péntek este, egyheti taposómalom után. Pedig akik július 16-án összesereglettek a be­regszászi járási kultúrház előtt, hogy meghall­gassák a Magyar Continental Singers hangversenyét — amely a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási Szer­vezete vendégeként tartózkodott városunkban, kárpátaljai turnéjuk első állomáshelyén — fe­lejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Amíg az együttes a fellépésre készült, felkértük Tornai Andrást, a Magyar Continental Singers vezető­jét, egy villáminterjú erejéig mutassa be a kö­zösséget. - Talán furcsa, de mi csak egy apró része vagyunk a több mint 10 ezer tagot számláló világszervezetnek. A világon 39 olyan csoport tevékenykedik, amely küldetésnek tartja, hogy tisztán és egyértelműen bemutassa Jézus Krisztus evangéliumát. A világszervezet 1967- ben alakult. Magyarországon négy esztendeje működik a Continental Singers. Kárpátaljai turnénkon 32 tagunk vesz részt. Nagy öröm­mel jöttünk ide, hiszen fő feladatunknak tart­juk Krisztus követőinek bátorítását. -A Continental Singers ezek szerint öku­menikus közösség? - Olyannyira, hogy még azt sem kérdez­zük meg a hozzánk csatlakozóktól, milyen vallásúak. Ellenben minden Continental Singers-tag felvételit tesz, majd meghívást kap az alakuló csoportba. Egy nagyon inten­zív, 10 napos próbatábori felkészülés után (amely lelki, zenei, színpad- és mozgástech­nikai fejlesztést tartalmaz), a csoportok tur­néra indulnak és különböző közösségek előtt lépnek fel. - Kárpátalján még nem szerepelt az együttes, de a híre eljutott hozzánk is. Tud­juk, hogy az előadások nagy élményt jelen­tettek mindazoknak, akik szívesen hallgatják a modern, igényes zenét. Mit várnak ettől a hangversenytől? - Előadásunk ingyenes, tehát anyagi hasznot nem. Annak viszont örülnénk, ha az előadás nyomot hagyna a hallgatókban. Hi­szen a Continental Singers olyan világszer­vezet, amely életeket változtat meg... folyamatosan. Bár még nem volt alkalmunk igazán körülnézni Beregszászban, de úgy hi­szem, az életek (életfelfogás, életmód) meg­változtatására itt is nagy szükség van.­­ Köszönöm a beszélgetést és missziójuk betöltéséhez erőt, kitartást kívánok Füzesi Magda KÁRPÁTALJA

Next