Kárpátalja, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)

2004-04-16 / 16. szám

114 Kárpátalja 2004. április 16. Mozaikrejtvény A rejt­vény hálóba pontosan illeszkednek az alatta lévő­ (betűket és fekete négyzeteket tartalmazó) négyzetek. Keresse meg a helyüket a hálóba beírt betűk segítségével! Helyes megfejtés esetén egy kitöltött keresztrejtvényt kap. Összeállította: Papp Géza Sandrit a szomszédasz­­szonyra bízta az anyja, meg­kérte, hogy vigyázzon rá, míg ő odajár a fatelepen mészért. A tökmagnak ez nem nagyon tet­szett, de bele kellett nyugod­nia. Hallotta, amint indulás előtt édesanyja és a szomszéd­­asszony beszélgetett. Azt mondta a szomszédasszony: - Olyan messziről akarod cipelni a meszet? Nehéz ám tizenöt kiló! Nemrégen még beteg voltál, megint meg akarsz betegedni? Hisz olyan gyenge vagy, édes lelkem, hogy majd elvisz a szél. Mi­ért nem fogadsz valakit, aki hazahozná? - Ugyan, Mari néni, nem nehéz az, ha nehéz lesz, majd leteszem. Csak vigyázzon Sandrira, ki ne szökjön a gye­rek az utcára! Mikor az any­a elment, a kövér Mari néni ráripakodott a gyerekre: - Ki ne tedd a lábad innen az udvarból, mert szíjat hasítok a há­tadból! Itt játsszál szépen a kis ta­licskával! Sandri egyedül játszogatott az udvaron. Folyton az járt az eszé­ben, hogy édesanyjának nehéz lesz cipekedni, mi lenne hát, ha ő a kis talicskájával elébe menne a fatelep­re, és hazahozná a meszet. Mert az úgysem igaz, hogy Mari néni szí­jat hasítana a hátából, ha kiszökne! Máskor is mondta ezt Mari néni, s habár akkor is elszökött, mégsem hasított szíjat a hátából. Nem is érti, hogy mi az: szíjat hasítani a hátá­ból. Nem lehet az olyan borzasztó, biztos valami verés, afféle elnadrá­­golás. Az meg nem is olyan na­gyon fáj. Kiszökik tehát, és elmegy édesanyja elé. Van szép kis talics­kája, hazatolja hát benne a tizenhúsz kiló meszet. Édesanyjá­nak nem kell majd letennie, ha ki­fárad. A kapu felé somfordált, és ki­surrant. Szorosan a házfalak mel­lett haladt, ment be a városba, édesanyja elé, a fatelepre. Ha tud­ná, hol is a fatelep! De biztosan megtalálja, hisz ott lesz az édes­anyja. Mindenütt a házfalak tövé­ben haladt. Édesanyja gyakran mondogatta: „Kisfiam, ha vélet­lenül az utcára tévedsz, mindig a fal mellett menj, nehogy véletle­nül elüssön az autó vagy a villa­mos. És a bácsikáknak és a néni­kéknek mondd meg: Bácsi, ké­rem, eltévedtem. Dobó Sanyika a nevem. Nyár utca tízes szám alatt lakom, vezessenek haza.” De so­kat kikapott anyjától, mire ezt a mondókát megtanulta, mint vala­mi verset. Most nem szól a bácsi­káknak meg a nénikéknek, mert akkor hazavezetik, és Mari néni szíjat hasít a hátából, édesanyjá­nak pedig nem segíthet hazahoz­ni a tizenhúsz kiló meszet, ezen­kívül édesanyját elviszi a szél... Boldogan és elszántan haladt előre. Egyre több autó és teherau­tó robogott el mellette, csörögtek és száguldottak a villamosok, egyre fokozódott a rohangászás és a zűr­zavar, már majd beleszédült, egy kicsit félt is már, mert más az, ha édesanyjával kézen fogva megy ebben a nagy forgalomban; amikor édesanyja fogja a kezét, oly bizton­ságban érzi magát, sohasem fél, de most mintha az autók mind neki akarnának szaladni. Mégis elszán­tan tolta maga előtt kicsi talicská­ját, s apró alakját mind jobban el­nyelte a sűrű forgalom. Amikor édesanyja holtfárad­­tan hazaért a mésszel, a kövér Mari néni már sírt és átkozódott, mindent tűvé tett, de Sandrit se­hol sem találta. Az anya kétség­beesve azonnal fia keresésére in­dult. Előbb körülszaladta a kör­nyék házait és játszótereit, de per­sze Sandrit sehol nem lelte. Kez­detben csak szidta gyermekét, majd fogadkozott magában, hogy ha előkeríti, nagyon, de nagyon megveri. Már dél is elmúlt, Sandri még nincs sehol. Mari néni a város egyik irányába, az anya a város másik irá­nyába indult a keresésére. Minden házba bekopogtak, min­den kapualjba bekukkantottak, min­den zugot felkutattak, minden járó­kelőtől érdeklődtek, de Sandrit sehol sem lelték, Sandrit senki sem látta. - Ha elütötte az autó? - sírt fel az anyában a kétségbeesés. - Jaj, drága gyermekem! Az anya fogadkozott magában: csak találja életben a fiát, egy ujjal sem nyúl hozzá. Csak még egyszer megölelhesse, többé soha senkire nem bízza. Majd ismét a harag dúlta fel kétségbeesett lelkét, és eltökélte, hogy nagyon megveri Sandrit, úgy megveri, hogy többé nem lesz ked­ve elcsavarogni. Csak megtalálja!... Csak életben maradjon! Csak még egyszer összecsókolhassa, dehogy veri meg, dehogy... Hazafutott, hátha már otthon van a gyerek. De itthon csak Mari nénit talál­ta, aki holtfáradtan, tehetetlenül sír­­dogált. Az anya újra elindult. Már véresre sírta a szemét. Jelentet­te a rendőrségen az esetet. Már alig vonszolta magát, olyan fáradt volt. Amint egy néptelen utcán botorkált, egy talicskás kisfiút látott köze­ledni. - Ez Sandri, a fiam! - ki­áltott fel örömében, és össze­szedte utolsó erejét, futni kez­dett fia felé. Sandri csodálkozva szólalt meg: - Mit sírsz, édesanyám? Ne sírj, én segítek hazahozni a meszet. Itt van a kis talicskám, ebbe belefér a tizenhúsz kiló... De olyan éhes vagyok már, édesanyám... Az anya felemelkedett, né­mán hazafelé indult Sandrival a karján. Bár ő vitte gyerme­két, mégis úgy érezte: kicsi fia egy drága, mélyre ásott oszlop, mely oly szilárdan támogatja fáradt életét. Nem tudta eldönteni, mit mondjon most Sandrinak, azt­­­, hogy: „Fiam, többé ne tégy ilyet”, vagy hogy: „Fiam, min­dig ilyen légy” - ezért hát hall­gatott, és ölelte fiát egész hazá­ig­ Németh István...................■■■ Mélyre ásott oszlop HÉTVÉGI AGYTORNA Keressük a poént! - Dohányzik? - kérdezi az orvos a beteget. (A csattanó a kimaradó szavakból állítható össze.) Kétbetűsek: AZ, HA, HL, KN, LA, LE, LZ, NS, OM, OT, PL, RA, SÍ, TI, UE. Hárombetűsek: ADE, AIK, ALÁ, ARK, BEJ, CAT, CZK, GRO, LAA, MÁR, OSO, RÁM, RÉR, RUM, TÁS, TEN, TMK. Négybetűsek: ÁCSI, ALOÉ, BASA, ELAD, ERKI, ETEL, HALF, IKES, IMÁI, IRTE, LUCA, MASA, MOSÓ, SPAL. Ötbetűsek: ANCSA, AORTA, ATOLL, FONAT, HÁGÁS, ILYEN, INNÉK, ITALO, KERES, KULKA, LÉGIÓ, LENTI, MERSZ, ÓLMOS, ORURO, RAJTA, SIMON, SONKA, TERMO,­­ VÉTEK. Hatbetűsek: ABROSZ, ALPÁRI, ANGOLA, ARAMIS, HALASI, HÁRSFA, INKÁBB, MA­KACS, NESZEL. Hétbetűsek: BOCSKOR, ELCSALÓ, KIOLVAS, LEVÁLTÓ, LOKÁLIS, PALAKÉK, VA­LAMIT. Nyolcbetűsek: ÉSZLELÉS, HALÁNTÉK, KIELEMEZ, SZÉLLÁDA. Kilencbetűsek: AKVATINTA, DIALEKTUS, FELSZALAD, FIGYELMES, KIKOSARAZ. írja be a hiányzó számot! tmmmmiEkXlMI A költészet napja alkalmából: A virágnak megtiltani nem le­het, hogy ne nyíljék, hajon a szép kikelet. (Petőfi Sándor) Keressük a poént!:­­ Tegye ezt, kérem, és hagyja az előírást! Keresztszavak: Vízsz.: csapat, kaland. Függ.: szalag, kopasz. Keresd meg az állatokat!: elefánt, gólya, hiéna, pávián, egér, cica, oroszlán, póniló, írja be a hiányzó számot!: 304. (Ha a felső két szám összegé­ből kivonjuk a háromszögön belüli számot, megkapjuk az alsó számot.)

Next