Kárpátalja, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)
2004-04-16 / 16. szám
114 Kárpátalja 2004. április 16. Mozaikrejtvény A rejtvény hálóba pontosan illeszkednek az alatta lévő (betűket és fekete négyzeteket tartalmazó) négyzetek. Keresse meg a helyüket a hálóba beírt betűk segítségével! Helyes megfejtés esetén egy kitöltött keresztrejtvényt kap. Összeállította: Papp Géza Sandrit a szomszédaszszonyra bízta az anyja, megkérte, hogy vigyázzon rá, míg ő odajár a fatelepen mészért. A tökmagnak ez nem nagyon tetszett, de bele kellett nyugodnia. Hallotta, amint indulás előtt édesanyja és a szomszédasszony beszélgetett. Azt mondta a szomszédasszony: - Olyan messziről akarod cipelni a meszet? Nehéz ám tizenöt kiló! Nemrégen még beteg voltál, megint meg akarsz betegedni? Hisz olyan gyenge vagy, édes lelkem, hogy majd elvisz a szél. Miért nem fogadsz valakit, aki hazahozná? - Ugyan, Mari néni, nem nehéz az, ha nehéz lesz, majd leteszem. Csak vigyázzon Sandrira, ki ne szökjön a gyerek az utcára! Mikor az anya elment, a kövér Mari néni ráripakodott a gyerekre: - Ki ne tedd a lábad innen az udvarból, mert szíjat hasítok a hátadból! Itt játsszál szépen a kis talicskával! Sandri egyedül játszogatott az udvaron. Folyton az járt az eszében, hogy édesanyjának nehéz lesz cipekedni, mi lenne hát, ha ő a kis talicskájával elébe menne a fatelepre, és hazahozná a meszet. Mert az úgysem igaz, hogy Mari néni szíjat hasítana a hátából, ha kiszökne! Máskor is mondta ezt Mari néni, s habár akkor is elszökött, mégsem hasított szíjat a hátából. Nem is érti, hogy mi az: szíjat hasítani a hátából. Nem lehet az olyan borzasztó, biztos valami verés, afféle elnadrágolás. Az meg nem is olyan nagyon fáj. Kiszökik tehát, és elmegy édesanyja elé. Van szép kis talicskája, hazatolja hát benne a tizenhúsz kiló meszet. Édesanyjának nem kell majd letennie, ha kifárad. A kapu felé somfordált, és kisurrant. Szorosan a házfalak mellett haladt, ment be a városba, édesanyja elé, a fatelepre. Ha tudná, hol is a fatelep! De biztosan megtalálja, hisz ott lesz az édesanyja. Mindenütt a házfalak tövében haladt. Édesanyja gyakran mondogatta: „Kisfiam, ha véletlenül az utcára tévedsz, mindig a fal mellett menj, nehogy véletlenül elüssön az autó vagy a villamos. És a bácsikáknak és a nénikéknek mondd meg: Bácsi, kérem, eltévedtem. Dobó Sanyika a nevem. Nyár utca tízes szám alatt lakom, vezessenek haza.” De sokat kikapott anyjától, mire ezt a mondókát megtanulta, mint valami verset. Most nem szól a bácsikáknak meg a nénikéknek, mert akkor hazavezetik, és Mari néni szíjat hasít a hátából, édesanyjának pedig nem segíthet hazahozni a tizenhúsz kiló meszet, ezenkívül édesanyját elviszi a szél... Boldogan és elszántan haladt előre. Egyre több autó és teherautó robogott el mellette, csörögtek és száguldottak a villamosok, egyre fokozódott a rohangászás és a zűrzavar, már majd beleszédült, egy kicsit félt is már, mert más az, ha édesanyjával kézen fogva megy ebben a nagy forgalomban; amikor édesanyja fogja a kezét, oly biztonságban érzi magát, sohasem fél, de most mintha az autók mind neki akarnának szaladni. Mégis elszántan tolta maga előtt kicsi talicskáját, s apró alakját mind jobban elnyelte a sűrű forgalom. Amikor édesanyja holtfáradtan hazaért a mésszel, a kövér Mari néni már sírt és átkozódott, mindent tűvé tett, de Sandrit sehol sem találta. Az anya kétségbeesve azonnal fia keresésére indult. Előbb körülszaladta a környék házait és játszótereit, de persze Sandrit sehol nem lelte. Kezdetben csak szidta gyermekét, majd fogadkozott magában, hogy ha előkeríti, nagyon, de nagyon megveri. Már dél is elmúlt, Sandri még nincs sehol. Mari néni a város egyik irányába, az anya a város másik irányába indult a keresésére. Minden házba bekopogtak, minden kapualjba bekukkantottak, minden zugot felkutattak, minden járókelőtől érdeklődtek, de Sandrit sehol sem lelték, Sandrit senki sem látta. - Ha elütötte az autó? - sírt fel az anyában a kétségbeesés. - Jaj, drága gyermekem! Az anya fogadkozott magában: csak találja életben a fiát, egy ujjal sem nyúl hozzá. Csak még egyszer megölelhesse, többé soha senkire nem bízza. Majd ismét a harag dúlta fel kétségbeesett lelkét, és eltökélte, hogy nagyon megveri Sandrit, úgy megveri, hogy többé nem lesz kedve elcsavarogni. Csak megtalálja!... Csak életben maradjon! Csak még egyszer összecsókolhassa, dehogy veri meg, dehogy... Hazafutott, hátha már otthon van a gyerek. De itthon csak Mari nénit találta, aki holtfáradtan, tehetetlenül sírdogált. Az anya újra elindult. Már véresre sírta a szemét. Jelentette a rendőrségen az esetet. Már alig vonszolta magát, olyan fáradt volt. Amint egy néptelen utcán botorkált, egy talicskás kisfiút látott közeledni. - Ez Sandri, a fiam! - kiáltott fel örömében, és összeszedte utolsó erejét, futni kezdett fia felé. Sandri csodálkozva szólalt meg: - Mit sírsz, édesanyám? Ne sírj, én segítek hazahozni a meszet. Itt van a kis talicskám, ebbe belefér a tizenhúsz kiló... De olyan éhes vagyok már, édesanyám... Az anya felemelkedett, némán hazafelé indult Sandrival a karján. Bár ő vitte gyermekét, mégis úgy érezte: kicsi fia egy drága, mélyre ásott oszlop, mely oly szilárdan támogatja fáradt életét. Nem tudta eldönteni, mit mondjon most Sandrinak, azt, hogy: „Fiam, többé ne tégy ilyet”, vagy hogy: „Fiam, mindig ilyen légy” - ezért hát hallgatott, és ölelte fiát egész hazáig Németh István...................■■■ Mélyre ásott oszlop HÉTVÉGI AGYTORNA Keressük a poént! - Dohányzik? - kérdezi az orvos a beteget. (A csattanó a kimaradó szavakból állítható össze.) Kétbetűsek: AZ, HA, HL, KN, LA, LE, LZ, NS, OM, OT, PL, RA, SÍ, TI, UE. Hárombetűsek: ADE, AIK, ALÁ, ARK, BEJ, CAT, CZK, GRO, LAA, MÁR, OSO, RÁM, RÉR, RUM, TÁS, TEN, TMK. Négybetűsek: ÁCSI, ALOÉ, BASA, ELAD, ERKI, ETEL, HALF, IKES, IMÁI, IRTE, LUCA, MASA, MOSÓ, SPAL. Ötbetűsek: ANCSA, AORTA, ATOLL, FONAT, HÁGÁS, ILYEN, INNÉK, ITALO, KERES, KULKA, LÉGIÓ, LENTI, MERSZ, ÓLMOS, ORURO, RAJTA, SIMON, SONKA, TERMO, VÉTEK. Hatbetűsek: ABROSZ, ALPÁRI, ANGOLA, ARAMIS, HALASI, HÁRSFA, INKÁBB, MAKACS, NESZEL. Hétbetűsek: BOCSKOR, ELCSALÓ, KIOLVAS, LEVÁLTÓ, LOKÁLIS, PALAKÉK, VALAMIT. Nyolcbetűsek: ÉSZLELÉS, HALÁNTÉK, KIELEMEZ, SZÉLLÁDA. Kilencbetűsek: AKVATINTA, DIALEKTUS, FELSZALAD, FIGYELMES, KIKOSARAZ. írja be a hiányzó számot! tmmmmiEkXlMI A költészet napja alkalmából: A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, hajon a szép kikelet. (Petőfi Sándor) Keressük a poént!: Tegye ezt, kérem, és hagyja az előírást! Keresztszavak: Vízsz.: csapat, kaland. Függ.: szalag, kopasz. Keresd meg az állatokat!: elefánt, gólya, hiéna, pávián, egér, cica, oroszlán, póniló, írja be a hiányzó számot!: 304. (Ha a felső két szám összegéből kivonjuk a háromszögön belüli számot, megkapjuk az alsó számot.)