Kárpátalja, 2009. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-25 / 39. szám
HÉTVÉGI KALENDÁRIUM Kárpátalja 2009. szeptember 25. 111 év kőben, bronzban Huszonöt (Folytatás az 1. oldalról) A szobrász, különösen, ha közterekre, templomokba, középületekbe készít szobrokat, emlékműveket, oltárokat vagy domborműveket, abban a kényelmetlen helyzetben van méretre és rendeltetésre eltérő alkotásokat létrehozó társaihoz képest, hogy nemigen tudja egy kiállítóterembe gyűjteni munkáit Még inkább így van ez, ha - mint May Péter esetében - ezek a munkák szét vannak szórva a nagyvilágban Munkácstól Japánig, Vereckétől az Egyesült Államokig. Ezért aztán a kiállításra ellátogató művészetkedvelő közönség ezúttal sem élő valójukban csodálhatja meg ezeket a kőből, fémből vagy fából készített alkotásokat, hanem színes fotókon. Mégis különös súlyt és hangulatot kölcsönöz a tárlatnak, hogy egy helyen tekinthető meg negyedszázad munkásságának legjava, köztük olyan meghatározó alkotások, mint a Vereckei-hágóra álmodott honfoglalási emlékmű, Zrínyi Ilonának és a gyermek Rákóczi Ferencnek a munkácsi vár bástyáján álló egészalakos szobra vagy éppen a csetfalvai római katolikus templom meseszép oltára és fafaragványai. A kiállítás anyagát a művész több grafikája és festménye teszi változatosabbá és teljesebbé. A tárlat egyetlen „élő” alkotása a terem közepén magasodó, ácskapcsokkal összekötött hársfa rönkökből álló kompozíció, tetején egy csónakban két titokzatosan suttogó emberalakkal. „Ez tulajdonképpen életem egyik epizódját jelképezi, amikor igyekeztem több nemzetiségnek egy emlékművet építeni - magyarázta lapunk kérésére az alkotást a vereckei emlékműre utalva Matl Péter. - Olyan emlékművet szerettem volna, amely összeköti az embereket, de úgy látszik, valakiknek az az érdeke, hogy szítsák a nemzetek közötti feszültséget. Ők azok, akik a kompozíció tetején látható csónakban ülnek és suttognak. Hogy miről, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.” Az ünnepélyes megnyitóra számos művész-barát és közéleti személyiség jelenlétében került sor. Elsőként Vaszil Maljuhnics, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kulturális főosztályának helyettes vezetője köszöntötte a kiállítót, méltatva munkásságának társadalmi és a régió kulturális életére gyakorolt hatását. Viczián Tamás, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja beszédében Matl Péter munkássága kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy nem törvényekkel és rendeletekkel lehet egy és fában népből nemzetet csinálni, hanem például kimagasló kulturális teljesítményekkel. „Nagyon szeretném, ha Péter szűkebb szülőhazájában is olyan ismert lenne, mint a nagyvilágban. Bízom benne, hogy ez az adott esetben nehéz fizikai munka, amit ő már hosszú évtizedek óta végez, és aminek szimbóluma a vereckei emlékmű, meghozza gyümölcsét itt, Kárpátalján is” - hangsúlyozta a szónok. Mihajlo Primics, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese, művészettörténész mindenekelőtt Matl Péter szakrális művészetét méltatta, kiemelve jelentős hozzájárulását a kárpátaljai szobrászat fejlődéséhez. Mint hangsúlyozta, napjainkban, amikor a templomok újjászületésének korát éljük, különösen fontos, hogy a templomfalak között megjelenő tárgyak ízlésességükkel és tökéletességükkel is kifejezzék Isten üzenetét. Vári Fábián László József Attila-díjas költő beszédében egyebek mellett elmondta: „Matl Péter itt kiállított munkáinak mindegyike egy-egy szoborköltemény. Azért hozta őket létre a művészi szándék, hogy nemesedjék általuk lelkünk, hogy díszítsék sokkal többre érdemes környezetünket. Köztünk járnak, velünk egy levegőt szívnak, akik ezt képtelenek megérteni. Festékkel, emberi mocsokkal, tűzzel mennek neki a néma, mozdulatlan kőnek a szobrok és emlékművek lincselői, s meg sem fordul korlátolt fejükben, hogy az emlékművek által kifejezett eszmét nem lehet elpusztítani. Nem ünneprontásként azért mondom mindezt, mert a vereckei emlékmű kálváriája egyben az alkotó kálváriája is.” Kk Matl Péter Munkácson született 1960-ban. 1979-ben jelesre diplomázott az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola kerámiaművészeti szakán 1980-tól iskolai tanárként, később dekoratőrként és monumentalista képzőművészként dolgozott. Jelenleg köztéri szobrokat, díszkutakat, egyházi oltárokat és szobrokat készít. Művészeti tevékenysége még 1970-ben kezdődött, részt vett több országos és nemzetközi képzőművészeti kiállításon és szimpóziumon. Az utóbbi 15 évben többnyire köztéri szobrokat készít fából, kőből és bronzból. Alkotásai Ukrajna és Magyarország mellett megtalálhatók Ausztriában, Csehországban, Svédországban, Franciaországban, Japánban, Németországban és az Egyesült Államokban. Munkája elismeréseként 2003-ban megkapta a Magyar Köztársaság Középkeresztjét, 2006-ban a Kárpátaljai Képzőművészeti Nívódíjat, 2007-ben a Kárpátaljai Boksay József és Erdélyi Béla Megyei Képzőművészeti Díjat. A KIT tagjaként 2006-ban Kisebbségekért Díjban részesült. Matl Péter kiállítása unváron Az antibiotikumok hőskora, tündöklése és mai problémái Az emberiség az antibiotikumok felfedezését Sir Alexander Flemingnek (1881-1955) köszönheti. E jeles tudós hosszas kutatás után még 1928-ban jött rá, hogy a Penicyllium gomba törzsei olyan nedvet termelnek, amely elpusztítja az ismert bacilusok legtöbbjét Ez lett a későbbiek során a világ köztudatába szenzációként berobbanó modern antibiotikum - a penicillin. Istennek hála Fleming nemcsak megszállott tudós, de türelmes ember is volt. Szinte heteket-hónapokat tudott a laboratóriumában eltölteni. „Lusta” gombái csak hosszas noszogatás után kezdtek használható mennyiségű nedvet termelni, de ezt még el kellett különíteni, majd dúsítani, tartósítani. A feladat nehéz volt, mert addig járatlan utakon, szinte a sötétben tapogatózva dolgozott. Ráadásul csinos felesége sem nézte jó szemmel férje örökös elfoglaltságát, ezért minduntalan azon fáradozott, hogy elterelje figyelmét az „unalmas” gombáiról, így Flemingnek azon is törnie kellett a fejét, hogy lehetne a feleség „zaklatásait” fájdalommentesen kivédeni. „Heuréka”, jött az ötlet: felkérte legkedvesebb barátját, hogy kísérje el feleségét mindazokra a társasági eseményekre, ahová úrihölgy férfikíséret nélkül nem mehetett. A barát szófogadónak bizonyult, Fleming pedig rátalálhatott az áhított nyugalomra: kutatásai felgyorsultak. Mindezek után szinte egyazon napon nyert a tudós és veszített a férj. Élete párja elköltözött, s vigasztalóként vele tartott a jóbarát is. Fleming is így látta ezt jónak: nem tiltakozott, minden a feleség kívánsága szerint történt A válás után konok elszántsággal dolgozott tovább, de a pozitív eredmény csak nem akart megszületni. És jött az újabb ötlet. A munkálatokba bevonta két másik jóbarátját - dr. Howard Walter Florey-t és dr. Ernst Boris Chaint. A három tudós 1940 táján már a megtisztított és iparilag is gyártható penicillinnel rendelkezett. Az új szer klinikai megmérettetését London melletti belgyógyászati klinikák végezték el. Önkénteseket nem volt nehéz találni, mindenki az új szerrel akarta kezeltetni magát. A klinikai eredmények fantasztikusak voltak. Persze a kissé naiv Fleming itt is majdnem pórul járt A,barátok” minden dicsőséget maguknak követeltek. De a tudós irigylésre méltó elszántsággal küzdött a találmányáért és győzött az igazság! 1945-ben Fleming, Florey és Chain megosztott Nobeldíjat kaptak. A világ orvostársadalma diadalmámorban úszott. Az új szer minden szinten szinte mindent kezelt-gyorsan és tökéletesen. Ki figyelt oda az 1950-es évek elején-közepén, hogy a klinikai eredmények a kezdeti adag tízszeresévelszázszorosával tarthatóak? Hamarosan jelentkeztek az első döbbenetet keltő mellékhatások is. Az allergikus tünetek sokaságán kívül folyamatosan olyan bacilusok is kitermelődtek a betegek szervezetében, amelyek jobban fejlődtek, ha a sikeres gyógyszert kapták. Ráadásul veszélyes tulajdonságukat milliárdszám szaporodó utódaik is örökölték és hatványozva adják tovább. Ám hamarosan piacra került a második, szintén csodaszerként kikiáltott antibiotikum - a sztreptomycin. Ezt egy Oroszországból az Államokba kibujdosott Waksman nevű orvos-mikrobiológus fedezte fel 1944- ben. A gyógyszert már 1950-ben lehetett iparilag gyártani és sokoldalúan felhasználni. Legnagyobb előnyévé az vált, hogy kezelni tudta a tüdőbajt - az intelligencia és a gyermekek könyörtelen vámszedőjét. Waksmanról még azt is érdemes feljegyezni, hogy elsőként mutatott rá, hogyan lehet más-más tulajdonságú antibiotikumokat előállítani és iparilag termelni. Mindezért ő is Nobel-díjat kapott 1982-ben. A XX. század 70-es éveiben azonban a két, már matuzsálem korú csodaszerrel szinte senkit és semmit sem lehet kigyógyítani. És jöttek az újabbnál újabb antibiotikum-generációk, de egyben halmozódtak a velük járó problémák is. A sztreptomycinről, gentamycinről kiderült, hogy hallóidegszálakat elroncsolva végleges siketséghez vezetnek. Megint másokról meg az, hogy szinte lenullázza az ember immunrendszerét. Olyan antibiotikumok is léteznek, amelyek roncsolják a májsejteket, a vesét. Tönkreteszik az ember bélrendszerét, diszbakteriózist okoznak, mert elpusztítják nemcsak a káros, de a hasznos bakkat is. Ezért az antibiotikumokat nem lenne szabad csupán tüneti kezelésként felelőtlenül, nem orvos által előírt adagban és ideig szedni, mert ezek a szerek olyanok, mint a kétélű kés: gyógyítanak, de ölhetnek is! Szakszerűtlen használatuk már a XX. század második felében oda vezetett, hogy a betegek körében egy veszélyes gombafaj ütötte fel a fejét. Ez okozza a Candidosist, amit egyre nehezebb gyógykezelni. A XXI. század elején igen nagy gondot okoznak az egész emberi társadalomnak a multiellenálló (multirezisztens) bacilusfajok, amelyek - sajnos - sikerrel veszik fel a harcot minden eddig legyártott antibiotikummal. Mi lenne a megoldás? Azon nal le kellene mondani az antibioti kumok állattenyésztésben való felhasználásáról. Ne kerülhessen asztalunkra antibiotikummal gyógykezelt állatokból származó húsvagy tejtermék. Az antibiotikumokat csak okosan, megfontoltan, orvosi előírásra szedjük. Itt az ideje a homeopátiát, a fitoterápiát édestestvérként elfogadni és a felhalmozott tapasztalataikat intézményesen a betegek javára fordítani. Dr. Kertész Árpád Versajánló Petőfi Sándornak ez a költeménye a Szeptember végén, a Beszél á fákkal a bús őszi szél vagy az Amióta én megházasodtam... című híres versek megírása idején született, Kohón, 1847 szeptemberében, amikor költőnk a legboldogabb időszakát élte. De ha megfigyeljük, ennek az időszaknak korántsem valamennyi költeménye árasztja az önfeledt boldogságot. Az ember című verse is inkább számvetés és filozófia. Az emberi természet egyik legsajátságosabb tulajdonságára, a kevélységre kérdez rá, hogy valójában mire is lehet kevély - beképzelt, pöffeszkedő, gőgös és felfuvalkodott... -, hogy valójában miért is olyan elbizakodott és fölényes az ember. És a versben sorakozó ellenérvek most is elgondolkodtatóak. Azokra figyelve bizony sokkal szerényebbnek, alázatosabbnak kéne lennünk... Csak hát mely korban, miféle ember szeret szembesülni értelmetlen tetteivel, a hiábavaló cselekedetekkel? Inkább hazudunk magunknak, és elhisszük, hogy nagyok vagyunk, nagy dolgokat hajtunk végre életünk során. És ettől a fölény érzése - a kevélység - mindjárt megkísért... Penckófer János Petőfi Sándor Az ember Nincs nevetségesebb az embernél, Oly kevélységben oly gőgben él! A világot fitymálja ajkai, S mintha az eget akarná szántani orrával, oly magasra tartja fel. Kevély ember, miben kevélykedel? Egy szempillantásnál mi rövidebb? Ember barátom, a te életed. Rohanva jő az idő, s elrohan, Egyik kezében bölcsőd pólyája van, S másikra koporsódva szemfödél Kevély ember, miben kevélykedel? S mit végezhetsz egy szempillantás alatt? Hódítál népeket, országokat? Hódítani csak gyávákat lehet, S az uralkodás ilyenek felett Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell. Kevély ember, miben kevélykedel? S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet? Veled hal meg s a föld alá viszed, Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig, S ott őrzi azt egy pár kis századig, S előbb-utóbb éhen-szomjan veszel. Kevély ember, miben kevélykedel? Dicsőséged, neved maradjon! hol? A nép is elvész, melyhez tartozol. Az ország, melyben most él nemzeted, Tenger volt egykor, s újra az lehet. S a föld is semmiségbe oszlik el. Kevély ember, miben kevélykedel? Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Riskó György Munkatársak: Radó Zsolt, Fischer Zsolt, Kacsur Gusztáv Szerkesztőségi titkár: Olasz Éva Tördelőszerkesztő: Molnár Ferenc Szedés és tördelés: Tóti Viktória LAPUNK MEGJELENÉSÉT A SZÜLŐFÖLD ALAP TÁMOGATJA Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel./fax: 23277. E-mail: karphetlap@azm.uz.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net www.karpatalja.com.ua/index2.html Lapengedély száma: 3T Ne: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15530 Rendelési szám: 761. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget KapnaTOJiHO (na gropoi.Kia mobí) iaciioBiiHK iBH/iaBeub: TOB “KapnaTOJifto” la téra lacHOBaHa 18. 12. 2000 p. PeecipauÍHiie cbí/ioiitbo 3T Ni 209 bíji 25. 12. 2000 p. Ta3eTa »i;i/ipyKonana y BAT uBH/iaBi<HUTBO “3aKapnanH” 88011 m. yacropoji, syji. Farapiiia, 42/1, 3aicapnaTCbicoi oöji. yKpaiiih. HoMep 3aMOBjieHiiH: 761 (0<)>c. apyic. yMOB. apyic. apic. 4.) Tapaac: 15530