Kárpátalja, 2014. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-20 / 25. szám

HÉTVÉGI KALENDÁRIUM Híres magyarok Zalaegerszegtől húsz kilométerre délre egy 1461 lelket számláló község hú­zódik meg a szelíd hullá­mokat vető, lágy ívű zalai dombok között: Söjtör. A fa­luban két kastély is magára vonja a látogatók figyelmét: egy hajdani főúri lak, a Fes­tetics grófok kastélya, va­lamint egy szerényebb, ám ugyancsak egyemeletes, egykori köznemesi hajlék, a Deák-kastély, ahol a XIX. század - s egyúttal egész történelmünk - egyik legje­lentősebb politikusa, Deák Ferenc látta meg Isten szép világát 1803. október 17- én. Kossuth Lajos „a haza bölcsének” nevezte a nem­zetét hideg ésszel és forró szívvel szolgáló államférfit, akinek személyéhez első­sorban a kiegyezést kap­csolja az utókor, noha már a reformországgyűlések, majd az első felelős magyar kormány munkájában is tevékeny szerepet vállalt. Ismerkedjünk hát meg éle­tével. Egy nagyravágyástól mentes ellenzéki ve­zető mm—a—mmm A Deák családot tekintélyes köznemesi famíliaként ismerték a zalai tájakon, mert bár csak száz évvel a majdani politikus megszületése előtt, 1703-ban kapták meg a „kutyabőrt”, vagy­is a nemeslevelet, Deák Ferenc nagyapja azonban - dúsgazdag családba benősülve és okosan gazdálkodva - megalapozta a család vagyonát, s ami ezzel együtt járt: közéleti súlyát. Hősünk szüleinek, id. Deák Ferencnek és Sibrik Erzsébetnek a házasságából hét gyermek szü­letett, utolsóként ifj. Deák Fe­renc, világra jöttét azonban ször­nyű tragédia követte: édesanyja pár órával a szülés után elhunyt. A lesújtott férj látni sem akarta „gyilkosnak” tartott gyermekét, s még aznap elvitette testvére, József családjához. Majd öt év múlva az apa is elhagyta a földi világot, s a kis árva - testvéreivel együtt - nagybátyja otthonában élte le gyermekkorát. Középiskoláit három dunán­túli tanintézményben, a Keszthe­lyi Premontrei Gimnáziumban, a Pápai Bencés Algimnáziumban, valamint a Nagykanizsai Piarista Gimnáziumban végezte el. Az is­kolapadból kikerülő fiatalember - a családi hagyományt követve - jogi végzettséget szerzett a Győri Jogakadémián, ügyvédi vizsgája sikeres leadása után pedig előbb Zala vármegye tiszti ügyészeként, majd árvaszéki jegyzőként tevékenykedett, s ekkor még senki sem gondolta - még ő maga sem hogy poli­tikusi pályát fog befutni. Bátyja, Antal azonban, aki Zala várme­gyét képviselte az 1832-1836-os reformországgyű­lésen, 1833 elején váratlanul megbetegedett, s betegségére hivatkozva lemon­dott követi megbízatásáról. A megye nemesei ekkor öccsét vá­lasztották meg új képviselőjükül, s Deák Ferenc - kehidai kastélyát elhagyva - felutazott Pozsonyba, a diétára (ahogy akkoriban az országgyűlést nevezték). A politikába becsöppent köznemes két tulajdonságával tűnt ki követtársai közül: hatal­mas testi erejével, melyet csak Wesselényi Miklós báró múlt felül, illetve érvelői képességé­vel. Az országgyűlés a vitákban a közös kiindulási­ pont meg­keresésével és az abból adódó következtetések levonásával több esetben is elérte, hogy vitapartnerei is elfogadják az ő álláspontját, emellett pedig jó érzéke volt ahhoz, hogy rá­tapintson a dolgok velejére. Hamarosan az alsótáblai (alsó­házi) reformpárti ellenzék egyik vezéralakjává lett­­ vezető sze­mélyiséggé minden hiúság és nagyravágyás nélkül. Az országgyűlésen Deák több tárgyban is felszólalt, így az egyik legfontosabb polgári szabadságjog, a szólásszabad­ságéban is, a legnagyobb ékes­szólással pedig a jobbágyság érdekeit védte az úrbéri törvé­nyek tárgyalásakor. S amit a konzervatívokkal szemben a jobbágyság érdekében a haladók el tudtak érni, az az ő érdeme volt: a földesúr hatalma és az úriszék korlátozásáról szóló törvénycikk bevezetőjébe az ő jogászi bravúrja révén került be a jobbágyok személyi és va­gyonbiztonságának elvét rögzítő passzus. A forradalom előtt és a szabadságharc alatt a A császári kormányzat el­nyomó intézkedésekkel, Wesse­lényi és Kossuth bebörtönzésé­vel akarta elnyomni az ellenzéki hangokat. Az 1839-1840-es or­szággyűlésen azonban a Deák ál­tal vezetett ellenzék csak annak fejében járult hozzá az adó és a katonaállítás megszavazásához, ha cserébe a kormány szabadon bocsátja a politikai elítélteket, s el is érték a nemzeti követelések teljesítését. Amikor viszont a közteherviselést, a nemesség adózását is keresztül akarták vinni, Zalában a maradiak által felizgatott nemesek megbuk­tatták Deákot, aki lemondott a mandátumáról. Az 1847-1848-as utolsó rendi országgyűlés előtt ismét te­vékeny szerepet játszott a refor­mer tábor egybekovácsolásában, s ő állította össze az Ellenzéki Párt programját. A március 15-i forradalom kirobbanása után - Batthyány felkérésére - el­vállal­ta az igazságügyi tárca vezetését. Mint igazságügyminiszter nem­csak tárcája körében dolgozott, az egész magyar igazságügy kor­szerű átalakítását készítve elő, hanem az általános politikai kér­dések eldöntésébe is belefolyt. A legsúlyosabb viszonyok közt is ragaszkodott a törvényességhez, visszautasítva a bécsi császári minisztérium alkotmányellenes követeléseit. Ő formálta meg a képviselőház határozatát az osztrák minisztérium leiratára, mely az 1848-as áprilisi törvé­nyek megváltoztatását követelte, és kitartott a polgári átalakulást és a nemzeti önrendelkezést biz­tosító, ráadásul az uralkodó által is szentesített törvények mellett. Amikor Windischgrätz her­ceg, a magyarországi császári csapatok főparancsnoka 1848 decemberében megindította offenzíváját Pest-Buda ellen, az országgyűlés által küldött bizottság tagjaként ő is elvál­lalta a veszélyes megbízatást, a megbeszélések kudarca után pedig visszatért Pestre, majd személyes ügyben lesietett kehidai birtokára, ahonnan már nem tudta követni Debrecenbe az országgyűlést, mivel az oszt­rák katonaság megakadályozta ebben. A bukás után őt is hadbí­róság elé idézték, de szabadon bocsátották. Az elnyomatás első éveit teljes visszavonultságban töltötte, 1854 után azonban az év nagyobbik részében a fővá­rosban tartózkodott, s az Angol Királynő Szállodában kivett kis lakosztálya a hazafiak talál­kozóhelye lett, akik ezekben a gyászos időkben Deák bölcses­ségétől vártak útmutatást. „A haza bölcse” veszélyesnek ítélt minden fegyveres megmozdu­lást, mert érezte, hogy nemzete pillanatnyilag nem lenne képes győzelmesen megvívni egy újabb szabadságharcot, de bízott abban, hogy a történelem újabb, kedvező fordulatát kihasználva vissza lehet szerezni a nemzet önrendelkezését. S ez a kedve­ző fordulat - 1859 után - el is érkezett. A kiegyezés felé —mm A reménysugár Itália felől érkezett, melynek Habsburg­­ellenes törekvései egybeestek a magyar érdekekkel, s a két nemzet szabadságmozgalma jelentős mértékben összefonó­dott. Az 1859-es piemonti-fran­­cia-osztrák háborúban az olasz földek egy részét addig uraló Habsburg Birodalom súlyos vereséget szenvedett, s igencsak meggyengülve került ki a kato­nai konfliktusból. Elveszítette Észak-Olaszország tekintélyes részét, Lombardia tartományt, valamint közép-itáliai befolyá­sát, miután az ott elterülő kisebb, Habsburg-barát hercegségeket is­­beolvasztották a formálódó egységes Olaszországba. S bár Északkelet-Itália, Veneto tar­tomány egyelőre még osztrák kézen maradt, a császári ud­varban is érezték, hogy belső reformokra, a magyar érdekek részleges érvényesülésére van szükség a helyzet konszolidáló­dása érdekében. 1861 -ben újból összehívták az országgyűlést, melyen Deák Ferenc Pest bel­városának küldötteként vett részt. Képviselőként a császári kormányhoz címzett feliratot szerkesztett, melyben - nem engedve a „negyvennyolcból” - követelte a Magyarországnak a Habsburg Birodalmon belüli nagyfokú autonómiát biztosító 1848-as törvények által garantált nemzeti jogok visszaállítását. A feliratot az országgyűlés elfo­gadta, Schmerling osztrák állam­miniszter azonban hallani sem akart róla, s keresztülvitte azt az uralkodói leiratot, melyben I. Ferenc József császár visszauta­sította a magyar indítványokat. S amikor a Nemzeti Múzeumban ülésező országgyűlés kitartott célkitűzései mellett, ágyúkat szegeztek az épületre, és császári paranccsal berekesztették az országgyűlést. Forradalom nem fenyegette a birodalmat, ahogy egy újabb háború sem olasz részről, mely átterjedhetett volna Magyaror­szágra is, kirobbantva ott egy újabb szabadságharcot. Elhunyt ugyanis Cavour, az Itáliát las­sanként koronája alatt egyesítő II. Viktor Emánuel szárd, majd olasz király miniszterelnöke, az olasz egységtörekvések fő mo­torja, s az európai nagyhatalmak sem ígértek támogatást Olaszor­szágnak egy újabb háborúhoz, mivel a hatalmi erőegyensúly biztosítása érdekében nem kí­vánták túlzottan legyengíteni Ausztriát, így elmaradt a ter­vezett, Veneto felszabadítására indítandó háború. A közpon­tosított birodalom és a néme­tesítés híveként hírhedté vált Schmerling nyeregben érezte magát. Kormányzata azonban nem tudta kezelni a birodalom komoly gazdasági problémáit, s 1865 elején már mindenki látta, hogy politikája csőd felé vezeti Ausztriát. Júliusban meg is bukott az államminiszter, de­cemberre pedig újból összehív­ták a Magyar Országgyűlést. Deák és szövetségesei azt akarták, hogy a Habsburg Bi­rodalom alakuljon át Osztrák- Magyar Monarchiává, dualista állammá, mely részleges önálló­ságot biztosítana Magyarország számára. Az új államminiszter, Belcredi akkor még nem akart kiegyezést, hatalommegosztást Bécs és Pest-Buda között. Ám az 1866-os porosz-olasz-osztrák háborúban a poroszoktól elszen­vedett osztrák katonai vereség után a császári kormányzat is beleegyezett a birodalom dua­lista átalakításába, és 1867-ben megtörtént a jórészt Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezés. Magyarország az osztrákok­kal közösen vezetett külügy és pénzügy kivételével önállósá­got kapott, majd a közös oszt­rák-magyar hadsereg mellett megszervezték a magyar királyi honvédséget (Ausztriában pe­dig az ugyancsak honvédelmi feladatot ellátó landswercht). A kiegyezés korszakának első magyar kormányában azonban nem vállalt miniszteri tárcát De­ák. Magas kora és­ szívbetegsége lassan erőt vett rajta, s 1876. január 28-án elindult a minden élők útján. (Források: Varga Domokos - Csaba József: Vér és arany, Wikipédia) . Lajos Mihály „A haza bölcse” ■ Versajánló A Hajó a ködben jel­legzetes Ady Endre-vers. Aki rokonságot fedez föl e költemény, és például Az eltévedt lovas között, az nem­igen fog mellé. Abban az Ady-versben is ott a kísér­tetiesség, a lezárt szemhatár, a kilátástalanság. Ahogy Az eltévedt lovasban a lovas jel­képezi az egész magyarságot, úgy ebben a versben a hajó. Ám e hajó még nem minden, ehhez hozzátartozik a köd is. E kettő együtt alkotja a magyarságot. Kísérteties közeget érzékelünk: hiányzik a part, hiányzik az ember, és hiányzik az „Új”, ami sok minden lehet: hír, kiemel­kedési lehetőség, „part”, remény. Ha meg is jelenik nagy néha az „Új”, azonnal „köd” vonja körül, kilátástalanság. „Egy köd­ország Magyarország” - így foglalja össze a harmadik versszak, hogy aztán a záró szakaszban hangot kapjon a sóvárgás. De a „valamikor”, „valami”, „valahára” háromszori sorkezdet ebben a strófában is bizonytalanságról tudósít. A társtalan és rokontalan lét önmagába záródó kilátástalansága miatt a hajón lévő ágyúk dörgését nem lehet harciasságnak értelmezni, hanem inkább életjel­adásnak, segélykérésnek... Penckófer János ■ fVr I Ady Endre Hajó a ködben Ködben ül a Tátra orma. Ködben a paloták tornya És itt és ott, néha-néha Lobban egy picike fény És megfeszül a vitorla. Magyar tenger ez a tenger, Vésszel, köddel, gyötrelemmel Szeljük árját néhány százan: Jaj, vajon mi lesz velünk? Nincsen itt part, nincsen ember. És hajózunk, szállunk, szádunk. Sohase lesz megállásunk. Egy köd-ország Magyarország S hogyha Új jön, újra köd, köd előttünk, köd utánunk. Valamikor ki kell kötni. Valaminek kell már jönni. Valahára mutassuk meg: Ágyúk vannak a hajón S az ágyúk tudnak dörögni.­­ Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Molnár Ferenc­­ Munkatársak: Radó Zsolt, Espán Margaréta, Kacsur Gusztáv, Lajos Mihály Szedés és tördelés: Tóti­ Viktória LAPUNK MEGJELENÉSÉT A BETHLEN GÁBOR ALAP TÁMOGATJA ( műi) Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel./fax: 2-50-19, 2-44-32. E-mail: karphetlap@bereg.net.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net Lapengedély száma: 3T Ns: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15550. Rendelési szám: 232. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, s azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk.­­ A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOJiHO (Ha yropcbKiií mobí) iacHOBHHK i BHAasetib: TOB “KapnamnHo” raieTa lacHOBaHa 18. 12. 2000 p. PeccTpauiifHC cbíaoutbo 3T Ai 209 búi 25. 12. 2000 p. TáMTa BUflpyKoáaHa y nPAT “BiuiaBHHirrBO “3aKapnami” 88011 m. Yacropoa, *yji. TarapiHa, 42/1,3aKapnaTCbicoí ofiüi. YicpaÍHH. Hofttep i8MOBjieHHn; 232 (0<J>c. apyic. Ymob. apyic apK. 4.) Tupaac: 15550

Next