Kárpátalja, 2014. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-20 / 25. szám
__KALEIDOSZKÓP írott örökségünk tárháza II. (Elejét lásd lapunk előző számában.) Szovjet levéltárügy 1944-1991 1944 októberében Kárpátalját elérte a szovjet hadsereg és megkezdődött a szovjet mintájú államapparátus kiépítése. Levéltári szempontból is jelentős változások következtek be. Kárpátukrajna Néptanácsa rendeletének értelmében 1945. november 6-i hatállyal megalapították Kárpátalja Központi Állami Történelmi Levéltárát, és rendelkeztek annak rendezéséről. Ettől kezdve az iratgyűjtemény rohamosan gazdagodott, mivel a totális államosításnak köszönhetően az egyházi és magánlevéltárak gyűjteményeit lefoglalták, és ide összegyűjtötték. Különösen nagy kár érte a magántulajdonban őrzött iratgyűjteményeket, mivel azok vidéki kúriákban, kastélyokban voltak tárolva, így nem mindig jutottak el az állami gyűjtőhelyre. A háborús körülmények miatt számos intézmény iratanyaga elveszett. A Központi Történelmi Levéltár 1946 januárjában a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár nevet kapta. Az újonnan kinevezett levéltári felelősök, élükön egy belügyis megbízottal, felkutatták a szervezetek, vállalatok, intézmények iratait, amelyeket a magyar közigazgatás hátrahagyott. A Kárpátukrajnai Néptanács határozata értelmében megalakultak a járási és városi archívumok, illetve az anyakönyvi hivatalok. Elkezdődött a levéltári anyag rendszerint szakszerűtlen selejtezése, a munka végrehajtásához nem voltak meg a megfelelő szakemberek. Akik meg tudták volna oldani az iratrendezést, vagy elmenekültek, vagy „megbízhatatlanok” voltak. A levéltár - mint állami hivatal - a belügyi szervek fennhatósága alá került. Számos rendelet született a régi iratok felkutatása és rendezése céljából, de megfelelő épület hiányában képtelenség volt eleget tenni a határozatokban foglaltaknak. Sajnos, a kárpátaljai iratanyag egy része ebben az időszakban semmisült meg. A berendezkedő katonai közigazgatás, majd a szovjet hivatalnokok nyűgnek tekintették a számukra érthetetlen nyelven írt dokumentumokat, és sokszor - mint a Beregszászi Törvényszék iratanyagát is - megsemmisítették azokat. Hasonló sorsra jutott azon iratoknak a jelentős része, amelyeket a Kárpátaljai Néptanács épületében tároltak. Ennek ellenére a szervezett gyűjtőmunka eredményeképpen 1948-ban már közel 1 millió 300 ezer levéltári egységet tartottak számon, ezzel alapjában véve befejeződött az iratok begyűjtése. Az egyházi iratok jelentős része valamivel később került az államhatalom kezelésébe a belügyi szervek lefoglalásai nyomán, így maradhatott a kárpátaljai felekezetek jelentős része iratanyag nélkül. A görög, a római katolikus és a református egyház iratainak jelentős része ekkor veszett el. Kíméletlenül bántak a zsidóság dokumentális örökségével is, erre jellemző példa a beregszászi eset, ahol szinte minden iratot megsemmisítettek. A görögkatolikus püspökség példásan rendezett A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztálya levéltára csak az egyház betiltása után (1949), a konfiskálások eredményeképp kerülhetett a levéltárba. Anyagát kíméletlen selejtezésnek vetették alá, miután az iratanyag jelentős része a területi levéltárba, a kéziratok egy része pedig a Honismereti Múzeum birtokába került. A szovjet éra elején szállították át Csehszlovákiából a Földművelésügyi Minisztérium hegyvidéki kirendeltségének az iratgyűjteményét, mivel erre a szovjet hatóságok igényt tartottak. A továbbiakban az alaptalanul megvádolt papok, ellenzéki értelmiségiek elkobzott irat- és könyvtáranyaga került a levéltári állammány közé. 1949-ben szervezték meg a területi pártbizottság levéltárát, amely a területi levéltártól függetlenül működött. Itt gyűjtötték össze a Csehszlovák Kommunista Párt kárpátaljai szervezetének iratait, valamint a területi és járási szintű párt- és komszomolszervezetek dokumentumait. Ez a levéltár 1986-ban egy új, impozáns, kimondottan irattárolásra szolgáló épületet kapott Ungváron, amely később a Szovjetunió megszűntével (1991) a területi levéltár tulajdonába ment át. 1945 után Ungváron helyhiány miatt a levéltári okiratokat különböző helyeken tárolták: az egykori kormányzóság (mai megyei tanács) épületének néhány szobájában, a belügyi osztályon és az újságszerkesztőségekben. Ez az áldatlan állapot 1953-ig tartott, amikor az egész levéltárat Beregszászba szállították. Itt az egykori, 1865 körül épült börtönépületben kapott helyet, ahol már jóval nagyobb létszámmal folytatták az iratrendezést a szovjet levéltári szabályoknak megfelelően: a hivatalok, gyárak, intézmények iratanyagai külön rendszámot kaptak, ezen belül a rendszerezés a kronológiai elv szerint történt. Az új természetű iratrendezés nagyfokú szakértelmet és felelősséget követelt, aminek a korra oly jellemző mennyiségi mutatók hajszolása miatt nem tettek maradéktalanul eleget. A beregszászi levéltári épület állapota az évtizedek folyamán fokozatosan romlott, ami ma is negatív kihatással van a levéltári okiratok felhasználására, a levéltár kutathatóságára. A mesterségesen felállított szovjet levéltári rend megbontotta az egykori hivatali ügyrendet: az iratok nagyfokú átdolgozását-átrendezését, tematikai csoportosítását, az egységek bekötését, restaurálását, a lapok számozását és különböző kísérő lapokkal való ellátását, címzését, kartonfedővel való ellátását irányozta elő. Mindezen követelmények óriási feladatokat róttak a levéltárosokra. Az iratrendezés ily módon nagyon lelassult, és hosszú idő telt el, amíg egyes „nélkülözhetetlen” iratok kutathatóvá váltak, nem beszélve azokról, amelyeket egyáltalán nem tartottak fontosnak. A rendszerezés a beregszászi levéltárban 1953-tól a mai napig folyik. Ma elmondhatjuk, hogy a levéltár iratanyagának alig több mint a fele rendezett az említett követelményeknek megfelelően. Az 1990-es évek végétől a beregszászi történelmi levéltárban megszüntették a restaurációs műhelyt, így az iratokat sem tudják a szabályok szerint rendszerezni és a kutatók rendelkezésére bocsátani. Természetesen az iratok levéltári egységekbe vannak rendezve, de szakmai feldolgozásuk még sok időt fog igénybe venni. A levéltár a szovjet időkben több okmánytárat adott ki, amire erősen rányomta bélyegét a politika, az egypártrendszer, ennélfogva az így publikált iratok tartalma egyoldalúan tendenciózus, és a történészek csak fenntartásokkal használhatják. Levéltárügy a független 1991 után a politikai enyhülés adta lehetőségeket a régi nomenklatúra továbbélése, valamint pénzhiány miatt a levéltár nem tudta kihasználni. Az iratrendezés tovább folytatódott immár az új követelmények szerint, a levéltári ügyvitelbe is fokozatosan bevezették az ukrán nyelvet. A beregszászi fióklevéltár régi munkatársai a ’90-es években mentek nyugállományba, új történész-levéltáros szakembereket azonban nem alkalmaztak. Némi kivétellel azóta csupán technikai munkát végeznek a levéltárosok, tudományos kutatásra a mai napig nem vállalkoznak. 1995-ben sikerült kiadni a levéltárnak Váradi Sternberg János történészprofesszor kéziratát Kárpátalja levéltáráról. Ez egy rövid ukrán nyelvű ismertető a levéltárban őrzött iratokról a teljesség igénye nélkül. A későbbiekben a Magyarországgal kötött nemzetközi levéltári szerződések értelmében kaphattuk kézhez Bereg vármegye főispánja iratgyűjteményének jegyzékét, amely az első magyar nyelvű tájékoztató a beregi iratok egy részéről. Sajnos, az iratgyűjtemény bemutatása az első kötet kiadása után megszakadt. Reméljük azonban, hogy lesz folytatása, és a továbbiakban megvalósul a levéltár felújítása. Dr. Csatáry György Az építészet remekei A sibeniki Szent Jakab-katedrális A sibeniki Szent Jakabkatedrális (Katedrala sv. Jakova) római katolikus templom Horvátországban, a sibeniki püspökség székhelye, 2000 óta az UNESCO Világörökség része. A templom építésének gondolata már 1298-ban felmerült, de a döntés csak 1402-ben született meg. Az építés három szakaszban történt 1431 és 1535 között. A gótikus stílusú katedrális építésén kezdetben velencei és helyi mesterek dolgoztak. 1441-ben Sibenik város tanácsa a munkát a zárai (ma Zadar) Juraj Dalmatinacra, vagyis Dalmáciai Györgyre bízta, akit Velencében Giorgio Orsini néven is ismertek. Ő egy oldalhajóval és apszisokkal, illetve keresztelőkápolnával bővítette ki a katedrálist, és különböző díszítőelemeket alkalmazott. Dalmacinac 1473-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a dómon. A mester eközben néha évekre szóló egyéb megbízásokat is elvállalt Olaszországban. A sibeniki templom építésének megszállottjaként itáliai keresetét is élete ezen főművébe ölte. 1475-től a toszkánai Niccolo di Giovanni Fiorentino mester folytatta a munkát 1505-ig, reneszánsz stílusban. Ő fejezte be a dómot, a homlokzat felső részét, valamint a külső szobrokat, amelyek Szent Mihályt, Szent Jakabot és Szent Márkot ábrázolják. Ő építette a párhuzamos galériákat és tovább dolgozott a szentélyen. Fiorentino halála után az építkezést egy csapat velencei és helyi mesterember fejezte be. A katedrálist 1555-ben szentelték fel. 1991-ben a délszláv háborúk következtében a dóm egyik oldala és a külső díszítés több helyen károsodott, amit - azonos stílusban és azonos anyagokkal - részben helyreállítottak, további részei még helyreállításra várnak. Ilyen az északi kapu Szent Péter és Pál reliefjének pótlása (ma csak felirattal díszített), valamint a nyugati kapuoszlopok fülkeszobrai stb. Az értékes templombelső szintén megérett az építészeti felújításra. A remekmű a velencei késői gótika és az úgynevezett „diadalmaskodó reneszánsz” jegyeit mutatja. A templom háromhajós, bazilikális elrendezésű, főhajója dongaboltozattal fedett. A négyezeti tér felett kupolával készült, ezt negyedgömb fedésű szentély követi. A templom építési-kivitelezési érdekessége, hogy egyetlen téglát vagy fa alkatrészt sem tartalmaz. Anyaga korculai, braci, rabi és krki kő és márvány. Még a dongaboltozat is tartóhoronyba csúsztatott nagy kőlapokból készült A reneszánsz hatás erőteljesebb érvényesülése a Dalmatinac halála után munkáját továbbfolytató tanítványának, Niccolo Fiorentinónak tulajdonítható, aki szintén halálig, 155-ig építette a templomot. Az ő megoldása a főhajó szerkezeti jellegzetességét képező dongaboltozás és a főhomlokzatnak a dongaboltozathoz idomuló lekerekítése. A katedrális viszonylag egyszerű homlokzatának alsó része még tisztán gótikus, a rozettát (rózsaablakot) és az azt közrevevő két oszlopot azonban már a reneszánsz méltóságteljes aranytartása jellemzi. A katedrálisnak a térre néző oldalsó főkapuja, az úgynevezett Oroszlán kapu román-gótikus szellemet sugároz. A két oroszlán hordozta oszlopon gótikus vonalú az Ádám- és Éva-képmás. Fölöttük csúcsíves tabernákulumban helyezkedett el Szent Péter és Pá szobra, melyek a délszláv háború idején megsérültek. A kis térre nyíló nyugati gótikus főkaput két oldalról a tizenkét apostol képmása díszítette középen Krisztus ábrázolásával, melyek szintén megsérültek, helyük ma üresen ál. A katedrális külső falának szentély felőli szobrászati kialakítása különösen figyelemre méltó: a jellegzetes reneszánsz fülkécskékiatt 72 kőből faragott fej sorakozik. Ezek a különböző embertípusokat megjelenítő és különféle korokat - vele különféle hangulatot - kifejező fejek Dalmatinac mesternek és tanítványainak az alkotásai. A hagyomány szerint a város egyes polgárait - köztük magát a mestert is-ábrázolják. A katedrális hátsó oldalának kiképzése is érdekes, mert ide az építők - kihasznáva a lejtős terep adottságait - a szentély alatti keresztelőkápolnát helyezték el. (A templomnak ezen a részén válik uralkodóvá az építés befejezése idején már meghatározó reneszánsz stílus.) A templombelsőt a gazdag kiképzésű gótikus oszlopsor osztja három hajóra, s itt mutatkozik meg a legjobban a dongaboltozat mesteri elrendezése. A kupolát (Fiorentino műve) a szentélyben négy rózsaszín márványoszlop tartja. A főkaputól jobbra látható püspöksíremlék Dalmatinac alkotása, a presbitériumba vezető hatásos lépcsősor viszont Niccolo Fiorentino remeke, de a sekrestyébe vezető lépcsőkorlát már ismét Dalmatinac mestert dicséri. A templomnak talán legművészibb része a lóhere alakú kis keresztelőkápolna, amelyet egyetlen darabból kifaragott, rendkívül finom szobrászati kialakítású hatalmas zárókő fed, alatta a keresztelőmedencével. E kápolna szobrai és domborművei is Dalmatinac alkotásai. Az áttört oszlopfőknek az az érdekességük, hogy azokat szoprán, alt, tenor és basszus hangokra hangolva faragta ki a mester, s ezért kis dallamokat lehet kikopogtatni rajtuk. A korabeli művészet nagyszerűségét csillogtatják meg a keresztelőkápolna egyéb szobrászati díszei is. (wikipediaorg/Kárpátalja) Programajánló 2014. június 22-én 9.00 órai (k.e. i. sz.) kezdettel kerül sor az immár hagyományos Csapi Nemzetközi Gyermeknapra a Csapi 2. Sz. Középiskolában a KMKSZ szervezésében. A programból: 09.00- 15.00 - kézműveskedés (szövés, körmöcskézés, papírfonás, gyöngyfűzés stb.); 10.00 - a Salánki íjászkor bemutatója; 10.30 - ügyességi és sportvetélkedők; 11.00 - aszfaltrajzverseny, tűzoltó-bemutató; 11.30 - népi ételek kóstolója; 12.00- Csernik Szende mesemondó lábbábos előadása; 15.00 - az ünnepi rendezvény zárása. Lesz állatsimogató, ugrálóvár, pónilovaglás. Az első 150 gyerek lufit kap! Mindenkit szeretettel várunk! 2014. június 22-én a KMKSZ Szsnyétei Alapszervezete a református egyházzal karöltve ifjúsági és családi napot szervez. Az eseményen különböző sportversenyekre, vetélkedőkre kerül sor. Fellépnek a magyar iskola tanulói, az ifjúsági református énekkar, valamint Pintér Béla énekes. Program: 09.00- 11.30 - sportvetélkedők, program kicsiknek 12.00- 13.00 - istentisztelet 13.30- 15.30 - Szabadtéri programok Megnyitó, vendégek felszólalása Az iskolások előadása Az izsnyétei református énekkar szolgálata Almanach együttes fellépése 15.30- 16.30- szeretetvendégség, kiállítás, vásár 16.30- 18.00 - Pintér Béla-koncert Szeretettel fogadunk minden kedves érdeklődőt. A szervezők FelhíváS mmmmmammmmmmmmmmmmmmwmmm A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete a dédai tó partján szeretettel várja az egyesületi tagcsaládokat és a belépni vágyókat szeptember 23-ig ingyenes fürdőzésre, akár sátoros táborozásra. Bővebb információ, jelentkezés a 0958386256-os telefonszámon.