Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)

2020-05-14 / 19. szám

TÖRTÉNELEM Kárpátalja _ _________________2020. május 14.__________________________________ Gecse Endre, az 1956-os magyar forradalom kárpátaljai vértanúja „ Vallását, nemzetét papi eskü­jéhez híven legjobb tudása szerint minden erejével igyekezett szolgálni. Sikeresen. Tartotta a lelket a pásztor nélkül maradt gyülekezetekben. ” (Csirpák Emil, Gecse Endre anyai ági unokaöccse így emléke­zik a mártírra) A második világháború után a határok lezárása, az utazások kor­látozása, az utazáshoz szükséges dokumentumok beszerzésének ne­hézségei miatt a Szovjetunióban rekedt magyar nemzetrész kapcso­lata szinte teljesen megszakadt az anyaországgal és az anyaországtól elcsatolt más régiókkal is. A hazai és külföldi világról, eseményekről a lakosság általában csak a szovjet sajtó alapján tájékozódhatott, ami viszont a Szovjet Kommunista Párt szócsöve volt. A kárpátaljai magyar otthonok­ban, 1956 októberének végén, egész nap szólt a rádió, mindenkit érdekelt, mi zajlik az anyaországban. A helyi magyarság főként a Kossuth Rádiót vagy a Szabad Európa Rádiót hall­gatta, persze azt sem engedéllyel. Az adásokat pedig folyamatosan zavarták. A magyar forradalom idején, az anyaországban zajló történések hatására Kárpátalja sokat sanyarga­tott magyar lakossága azt remélte, hogy elkezdődött a szovjet diktatúra összeomlása. A forradalomról nyil­vánosan azonban nem sokan mertek beszélni, mivel az bűncselekmény­nek, szovjet kommunista rendszer­­ellenesnek számított. Az emberek féltek a megtorlásoktól - hiszen az 1944-es elhurcolások, málenkij robot emléke még mindenkiben elevenen élt - ezért lázadásról, az anyaországihoz hasonló forradalmi cselekvésekről, fellépésekről Kár­pátalján nem beszélhetünk. Az 1956-os szabadságharccal egy időben, valamint a forradalmat követő néhány hónappal később Kárpátalján kisebb-nagyobb cso­portosulások, röplapterjesztő közép­­iskolások, fiatalok fejezték ki szoli­daritásukat a magyarországi fiata­lokkal és tetteikkel. Ilyen csoportok működtek például Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, Cson­kapapiban, Kaszonyban, Munká­cson, Muzsalyban, Nagybégányban, Gálocson, Fertősalmáson, Csapon, Csepén, Lucskán, Salánkon, Rahón stb. A helyi lakosság szolidaritási tettei - amelyekkel kifejezték, hogy ők is elutasítják a kommunista rend­szert - a meghatározó jellemzői a kárpátaljai reagálásoknak a forra­dalomra. Bár főként spontán érzelmi megnyilvánulásokról beszélünk, né­hány olyan eseményre is sor került, amelyek komoly szervezői munkát igényeltek. Természetesen a csoportok röplapterjesztő tevékenysége hamar lelepleződött, hiszen főként tapasz­­talatian fiatalok, iskolások voltak a csoportok tagjai, és a besúgóhálózat is nagyon jól működött. A lakossá­got pedig erősebben megfigyelték, mint valaha. A letartóztatásokat követően a „politizáló” csoportok tagjai el­len a fő vád: „ellenforradalmiság”, „rendszerellenesség”, „fegyverrej­tegetés”, amiért több év börtönbün­tetés járt. A gálácsi csoport például 1956 végén alakult meg. A három fiatalt, Perdák Tibort, Pasztellák Istvánt és az alig 13 éves Molnár Lászlót röplapterjesztéssel, továbbá a második világháborúból visz­­szamaradt fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok összegyűjtésével, rejtegetésével vádolták meg. Pedig elmondásuk alapján csupán annyi történt, hogy egy kiszáradt kútban találtak rá az elrozsdásodott, hasz­nálhatatlan fegyverekre. A csoport tagjai elítélték a bevonuló szovjet hadsereget Az egyik röplapjuk szö­vege így kezdődött: ,A véreskezű szovjet diktátorok vérbe fojtották a magyar forradalmat.” A csoportot 1958-ban tartóztatták le. A ható­ságok vezetőjüknek Gecse Endre református lelkészt tartották. A KGB és a kommunista párt helyi vezérei az 1956-os forrada­lom leverését követően Kárpátalján igyekeztek példát statuálni, megfé­lemlíteni a másként gondolkodókat. A megtorlásoknak lett vértanúáldozata a gálácsi református tiszteletes, Gecse Endre, akit az ungvá­ri börtönben halálra kínoztak. Kárpátalján a DS világháborút követő­en az egyházak pusz­ta létükkel is kihívást jelentettek a kommu­nista ideológia egyed­uralmával szemben. A teljhatalmat szerzett kommunista vezetés egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy a vallásos em­berek számát csök­kentse, az egyházak tevékenységét a maradék hívek hitéletének gondozására korlátozza. Gecse Endre 1907. június 7-én született, édesapja Gecse Géza (1859-1930) református lelkész volt Gálocson, aki 14 hold egyházi földbirtokon gazdálkodott és az 2. ábra Az Ukrajna Állambiz­tonsági Hivatalának Levéltáré­ban őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959.175. old. egyházközség tulajdonában lévő házban élt. Édesanyja, Gecse Erzsé­bet (1873-1846) Magyarországon, Kemecse községben, egy vidéki földbirtokos családban született. Gecse Endréék négyen voltak test­vérek. Egy fiú és két lánytestvére volt Bátyja, István az iskola elvég­zése után jegyző lett Beregszászban, akit 1944 novemberében a szovjetek elhurcoltak a lágerbe, ahonnan soha­sem tért haza. Két kiskorú gyermeke sohasem látta újra. Egyik nővére Gecse (házasságkötés után Csirpák) Anna, másik nővére Gecse Terézia volt. Anna tanító lett Kistárkányban, a másik lánytestvére háztartásbeli volt. A felesége, Gecse (leánykori nevén Rózsa) Dona volt, és volt egy nevelt lánya, Golubec Jolán. Gecse Endre 1916 és 1924 kö­­zött gimnáziumban tanult; az első, a harmadik és a nyolcadik osztályt Magyarországon, a sárospataki gim­náziumban végezte el, a 2., 4., 5., 6., 7. osztályokat pedig az ungvári magyar tannyelvű gimnáziumban. 1924 és 1928 között a sárospataki Református Akadémián tanult teo­lógia szakon, ahol 1928-ban kapott diplomát. 1928 és 1930 között református segédlelkészként dolgozott Gálocs községben édesapja mellett, majd 1931-től 1958 májusáig református lelkészként ugyanitt. 1930 óta 14 holdnyi egyházi földbirtoka volt, amit a falu lakóinak adott ki bérbe, főként Tárczy István­nak, Pápa Eleknek, vlamint Rusz­­kó Ferencnek. 1946-ban elkobozták tőle az egyházi földterület nagy részét, mindössze 0,15 hektárnyi te­rülete maradt, amelyen élt, azonban 1948-ban ezt is elkobozták, klubot és könyvtárat létesítettek ott, ő pedig bérlőként élt magánlakásokban Gá­locs községben. 1945 szeptembere és 1946 márciusa között a közel 70 éves Tóth János otthonában élt. 1946 márciusától 1948-ig abban a templomi ingatlanban élt, amelyben korábban 1945 szeptemberéig, amíg azt át nem alakították klubbá 1948- ban a közel 51 éves Orémusz End­rétől bérelt lakhelyet 1951 és 1955 között az idősebb Tárczy Istvánná élt, 1955-től 1958-ig pedig az ifjabb Tárczy István házában. Nagy szeretettel és odaadássá készítette elő a gálocsi templom­szentelést 1957 decemberében, azonban a templom sikeres fel­szentelése után egy héttel el kellett hagynia szülőfáuját. Egy este egy tehergépkocsi az árokba kénysze­rítette, miután a szomszéd fáuban végzett szolgáat után hazafelé ke­rékpározott. Ezután jobbnak látta elhagyni Gálácst. Megpályázta az éppen megüresedő lelkészi állást Huszton, amelybe 1958 májusában iktatta be Gencsy Béla kárpátaljai református püspök. A huszti gyülekezet szeretettel fogadta, ahol egészen a letartóz­tatásáig, 1958. december 2-ig élt. 1958. november 22-én és 29-én tartottak ná a házkutatást ellenforradami tevékenységre hivatkozva, mivel a „gáocsi po­litizáló csoport egyik tagjáról,­­ Pasztellák Istvánról a nyomozás során kiderült, hogy az általa kül­földi rádióadásokon át hallgatott szovjetellenes műsorok, valamint az általa olvasott régi kiadású ma­­gyar történelem-könyvek hatására elkezdett szovjetellenes nacionalista elveket vallani. Ezek az elvek akkor erősödtek meg benne, amikor Gá­locs községben a református egyház lelkésze, Gecse Endre elkezdte őt buzdítani a szovjetellenes nacio­nalista magatartásra; ezt követően Pasztellák elhatározta, hogy létre­hoz egy szovjetellenes csoportot a faluban. Pasztellák elmondta, hogy 1957-1958-ban rendszeresen járt a lelkész otthonában szépirodalmi és egyéb írásokért. A látogatások során Gecse dicsérte az 1956-os magyarországi szovjetellenes láza­dás résztvevői, ami arra sarkallta Pasztellákot, hogy a magyarországi események második évfordulójára szovjetellenes szórólapokat készít­sen, ami meg is történt az 1958. október 23-ára virradó éjszakán” - olvassuk a KGB-dokumentumok egyik jelentésében. 1958. december 2-án a lelkészt letartóztatták. Letartóztatását köve­tően Ungvárra, a KGB börtönébe szállították, ahol vallatás közben agyonverték, ugyanis nem volt haj­landó elismerni, hogy „1956-1958 között Gálocsban magyar nacio­nalista szellemben szovjetellenes propagandát fejtett ki és fegyveres felkelésre szólította a fiatalokat”, emlékszik vissza Molnár László, a gálácsi politizáló csoport egyik tagja. Az ügyészségen többek között az alábbi, a házkutatás során lefog­lalt szakirodalom szolgált bűnössége bizonyítékául: 1. Kosáry Domokos, Magyar­­ország történelme, Budapest, 1943, 412 oldalas könyv. 2. A Budapesten, 1925-ben kiadott A magyar nép története című 5-6. osztályos tankönyv. 3. Mezey evangélikus német nyelvű imakönyv. 4. A Budapesten 1943-ban ki­adott, 188 oldalas magyar nyelvű Levente ifjúsági kézikönyv. 5. Az 1944 júliusában kiadott Református Világszemle című ma­gazin 3. száma. 6. Az 1942. október 10-én, Bu­dapesten íródott magyar református egyházi körlevél. 7. Az 1944. július 1-én kiadott Magyar Nők Lapja 16. száma 8. Új Honfoglalás című, 1939- ben Budapesten kiadott 32 oldalas brosúra. 9. A Pesti Hírlap című újság 1939. április 23-i száma. 10. A Felvidéki Magyar Hírlap 1939. április 15-i száma 11. Az Új magyarság 1940. szeptember 17-i száma 12. A Prágai Magyar Hírlap. 13. írógéppel készült vers­gyűjtemény 7 költeménnyel, különböző szerzőktől, magyar nyelven. 1958. december 17-én az Ungvári Állami Egyetem idegen nyelv tanszékének docensét, a filológiai tudományok kandidá­tusát, valamint a dialektológiai és történelmi materializmus tan­székének oktatój­át jelölték ki ar­ra a feladatra, hogy szakértőként irodalomtudományi vizsgálatot végezzenek a Gecse Endre ott­honában lefoglalt irodalomról. A szakértői vizsgálat ered­ménye az alábbi lett: „Az álta­lunk megvizsgált és kielemzett irodalom, amelyet a vádlottól Gecse Endrétől foglaltak le, ti­pikus szellemi táplálék a fasiszta magyar burzsoázia számára; [...] rosszindulatú rágalmakat tartalmaz a magyar kommunistákkal szemben; [...] szinte hemzsegnek a szovjet társadalmi rend elleni rágalmaktól, és számos felszólítás található benne a kommunizmus megsemmisítésé­re; [...] ezek a káros eszmék semmit sem veszítettek aktualitásukból a magyar fasiszta ifjak számára nap­jainkban sem. Erről tanúskodnak a Magyarországon 1956 októberében történt forra­dalomellenes események, amikor a belső forrada­lomellenes mozgalom ma­radványai a nemzetközi im­perialista erőkkel közösen felemelték véres kezüket a magyar munkásosztályra, és az elkobzott irodalomban található eszmékhez hason­ló jelmondatokkal nemcsak megpróbálták tönkretenni 8. ábra A gálocsi református temp­lomban elhelyezett emléktábla Gecse Endre vértanú emlékére Magyarország nemzeti demokrati­kus rendszerét, hanem Kárpátalja elfoglalását is követelték” - olvas­hatjuk a KGB-iratok között. Golovánov őrnagy, főnyomozó a tiszteletes hosszú órákig tartó, többszöri kihallgatását követően az alábbit határozatot hozta­ .Miután átvizsgáltam a 3429. számú ügy nyomozati anyagát, és figyelembe vettem azt a tényt, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy Gecse Endre református lelkészi hivatása során a magyar nemzetiségű ifjúság körében terjesztette a szovjetellenes nacionalista szellemiséget, a velük folytatott beszélgetések során dicső­ítette az 1956-os forradalomellenes magyarországi lázadás résztvevőik igazságosnak ítélte a magyar nép állítólagos fellépését Magyarország szabadságáért és függetlenségéért, valamint szovjetellenes és kommu­nistaellenes irodalmat terjesztett. [...]a BTK 126. és 127. cikkelyei szerint Gecse Endrét büntetőjogi felelősségre vonom vádlottként a BTK 54-10 cikkelye szerint...” A hatalom egy nagyszabású kirakatpert akart kreálni a gyerekek akciójából. Mindenáron találni kel­lett egy felnőttet a csoport vezetőjé­nek, így mivel a tiszteletes egyéb­ként is zavarta létezésével a szovjet rendszert, belekeverték az ügybe, ártatlanul. Pasztellák István kérte, hogy szembesítsék a lelkésszel, s ki fog derülni: a tiszteletesnek semmi köze nem volt az ő tevékenységük­höz. A szembesítésre azonban nem került sor. Az elmúlt években a „gálácsi politizáló csoport” tagjaival készült interjúk alátámasztják Gecse End­re igazát: nem politizált, nem vett részt a csoport tevékenységében, nem rejtegetett fegyvereket, nem szervezkedett, csak a könyvtárába jártak hozzá a fiatalok könyvekért vagy olvasni. Lelkileg a lelkészt nem tudták megtörni, azonban 1959. január 4-én belehalt a kínzásokba. Halál­jelentésében ez áll: „1959. január 4-én Gecse Endre váratlanul elhunyt a kárpátaljai KGB-hivatal fegyházá­­ban kardioszklerózis és hipertónia által okozott szívrohamban.” 1959. január 7-én egy katonai autó hozta halálhírét a feleségének, Rózsa Leonának. Azért jöttek, hogy elvigyék őt a temetésre. „... közel nem szabad volt hozzá menni, csak néhány méterről láthatták. A kezét eltakarták a palástjával, csak az arca látszott, az egyik halántéka kék volt Lelkészt nem engedtek hozzá hívni... Őt, aki számtalan ember felett mondott beszédet és imát, ima nélkül hantolták el” - emlékezett vissza az özvegyasszony. 1992-ben a gálácsi református templomban emléktáblát állítottak a mártír lelkész tiszteletére. Ung­váron, a Kapos utcai temetőben lévő sírját exhumálták, és 1992. október 24-én földi maradványa­it a gálocsi temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár Huszton alig néhány hónapot töltött, az ottani gyülekezet sem feledte el Gecse Endrék 1996 óta márványtábla örökíti meg emlékét a templom falán. 1993 március 13-án Göncz Árpád magyar köztár­sasági elnök posztu­musz 1956-os Emlé­kéremmel tüntette ki. Gecse Endre soha­sem politizált, inkább romos templomokat varázsolt újjá és teljes odaadással végezte papi hivatását. Jól tudták a szovjet vezetők, a hatalom birtokosai, hogy az egy­házak a kisebbségi sorban élő kár­pátaljai magyarok számára hitük gyakorlása mellett nemzetiségük, kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik megőrzésének egyik zálogai is. „Látjátok, ez a vár összeomlott, de a mi hitünk vára áll! És örökké állni fog!” - emlékszik vissza Tár­czy Lajos gálácsi presbiter Gecse Endre egyik levelére, amelyben a huszti várról ír, és mely állítás a mai napig megállja a helyét. Dr. Váradi Natália, PhD, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 1. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltárában őrzött KGB- dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959. 140. old. 3-4. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levél­tárában őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429.1958-1959. 51-52. old. 7. ábra Az Ukrajna Állambiz­tonsági Hivatalának Levéltárá­ban őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959. 94. old 5-6. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levél­tárában őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429.1958-1959. 56-57. old. 9. ábra A Gálácsi Pogármesteri Hivatal falán elhelyezett 1956-os emléktábla a röplapterjesztő fiata­lok és Gecse Endre emlékére

Next