Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)
2020-05-14 / 19. szám
TÖRTÉNELEM Kárpátalja _ _________________2020. május 14.__________________________________ Gecse Endre, az 1956-os magyar forradalom kárpátaljai vértanúja „ Vallását, nemzetét papi esküjéhez híven legjobb tudása szerint minden erejével igyekezett szolgálni. Sikeresen. Tartotta a lelket a pásztor nélkül maradt gyülekezetekben. ” (Csirpák Emil, Gecse Endre anyai ági unokaöccse így emlékezik a mártírra) A második világháború után a határok lezárása, az utazások korlátozása, az utazáshoz szükséges dokumentumok beszerzésének nehézségei miatt a Szovjetunióban rekedt magyar nemzetrész kapcsolata szinte teljesen megszakadt az anyaországgal és az anyaországtól elcsatolt más régiókkal is. A hazai és külföldi világról, eseményekről a lakosság általában csak a szovjet sajtó alapján tájékozódhatott, ami viszont a Szovjet Kommunista Párt szócsöve volt. A kárpátaljai magyar otthonokban, 1956 októberének végén, egész nap szólt a rádió, mindenkit érdekelt, mi zajlik az anyaországban. A helyi magyarság főként a Kossuth Rádiót vagy a Szabad Európa Rádiót hallgatta, persze azt sem engedéllyel. Az adásokat pedig folyamatosan zavarták. A magyar forradalom idején, az anyaországban zajló történések hatására Kárpátalja sokat sanyargatott magyar lakossága azt remélte, hogy elkezdődött a szovjet diktatúra összeomlása. A forradalomról nyilvánosan azonban nem sokan mertek beszélni, mivel az bűncselekménynek, szovjet kommunista rendszerellenesnek számított. Az emberek féltek a megtorlásoktól - hiszen az 1944-es elhurcolások, málenkij robot emléke még mindenkiben elevenen élt - ezért lázadásról, az anyaországihoz hasonló forradalmi cselekvésekről, fellépésekről Kárpátalján nem beszélhetünk. Az 1956-os szabadságharccal egy időben, valamint a forradalmat követő néhány hónappal később Kárpátalján kisebb-nagyobb csoportosulások, röplapterjesztő középiskolások, fiatalok fejezték ki szolidaritásukat a magyarországi fiatalokkal és tetteikkel. Ilyen csoportok működtek például Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, Csonkapapiban, Kaszonyban, Munkácson, Muzsalyban, Nagybégányban, Gálocson, Fertősalmáson, Csapon, Csepén, Lucskán, Salánkon, Rahón stb. A helyi lakosság szolidaritási tettei - amelyekkel kifejezték, hogy ők is elutasítják a kommunista rendszert - a meghatározó jellemzői a kárpátaljai reagálásoknak a forradalomra. Bár főként spontán érzelmi megnyilvánulásokról beszélünk, néhány olyan eseményre is sor került, amelyek komoly szervezői munkát igényeltek. Természetesen a csoportok röplapterjesztő tevékenysége hamar lelepleződött, hiszen főként tapasztalatian fiatalok, iskolások voltak a csoportok tagjai, és a besúgóhálózat is nagyon jól működött. A lakosságot pedig erősebben megfigyelték, mint valaha. A letartóztatásokat követően a „politizáló” csoportok tagjai ellen a fő vád: „ellenforradalmiság”, „rendszerellenesség”, „fegyverrejtegetés”, amiért több év börtönbüntetés járt. A gálácsi csoport például 1956 végén alakult meg. A három fiatalt, Perdák Tibort, Pasztellák Istvánt és az alig 13 éves Molnár Lászlót röplapterjesztéssel, továbbá a második világháborúból viszszamaradt fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok összegyűjtésével, rejtegetésével vádolták meg. Pedig elmondásuk alapján csupán annyi történt, hogy egy kiszáradt kútban találtak rá az elrozsdásodott, használhatatlan fegyverekre. A csoport tagjai elítélték a bevonuló szovjet hadsereget Az egyik röplapjuk szövege így kezdődött: ,A véreskezű szovjet diktátorok vérbe fojtották a magyar forradalmat.” A csoportot 1958-ban tartóztatták le. A hatóságok vezetőjüknek Gecse Endre református lelkészt tartották. A KGB és a kommunista párt helyi vezérei az 1956-os forradalom leverését követően Kárpátalján igyekeztek példát statuálni, megfélemlíteni a másként gondolkodókat. A megtorlásoknak lett vértanúáldozata a gálácsi református tiszteletes, Gecse Endre, akit az ungvári börtönben halálra kínoztak. Kárpátalján a DS világháborút követően az egyházak puszta létükkel is kihívást jelentettek a kommunista ideológia egyeduralmával szemben. A teljhatalmat szerzett kommunista vezetés egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy a vallásos emberek számát csökkentse, az egyházak tevékenységét a maradék hívek hitéletének gondozására korlátozza. Gecse Endre 1907. június 7-én született, édesapja Gecse Géza (1859-1930) református lelkész volt Gálocson, aki 14 hold egyházi földbirtokon gazdálkodott és az 2. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltáréban őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959.175. old. egyházközség tulajdonában lévő házban élt. Édesanyja, Gecse Erzsébet (1873-1846) Magyarországon, Kemecse községben, egy vidéki földbirtokos családban született. Gecse Endréék négyen voltak testvérek. Egy fiú és két lánytestvére volt Bátyja, István az iskola elvégzése után jegyző lett Beregszászban, akit 1944 novemberében a szovjetek elhurcoltak a lágerbe, ahonnan sohasem tért haza. Két kiskorú gyermeke sohasem látta újra. Egyik nővére Gecse (házasságkötés után Csirpák) Anna, másik nővére Gecse Terézia volt. Anna tanító lett Kistárkányban, a másik lánytestvére háztartásbeli volt. A felesége, Gecse (leánykori nevén Rózsa) Dona volt, és volt egy nevelt lánya, Golubec Jolán. Gecse Endre 1916 és 1924 között gimnáziumban tanult; az első, a harmadik és a nyolcadik osztályt Magyarországon, a sárospataki gimnáziumban végezte el, a 2., 4., 5., 6., 7. osztályokat pedig az ungvári magyar tannyelvű gimnáziumban. 1924 és 1928 között a sárospataki Református Akadémián tanult teológia szakon, ahol 1928-ban kapott diplomát. 1928 és 1930 között református segédlelkészként dolgozott Gálocs községben édesapja mellett, majd 1931-től 1958 májusáig református lelkészként ugyanitt. 1930 óta 14 holdnyi egyházi földbirtoka volt, amit a falu lakóinak adott ki bérbe, főként Tárczy Istvánnak, Pápa Eleknek, vlamint Ruszkó Ferencnek. 1946-ban elkobozták tőle az egyházi földterület nagy részét, mindössze 0,15 hektárnyi területe maradt, amelyen élt, azonban 1948-ban ezt is elkobozták, klubot és könyvtárat létesítettek ott, ő pedig bérlőként élt magánlakásokban Gálocs községben. 1945 szeptembere és 1946 márciusa között a közel 70 éves Tóth János otthonában élt. 1946 márciusától 1948-ig abban a templomi ingatlanban élt, amelyben korábban 1945 szeptemberéig, amíg azt át nem alakították klubbá 1948- ban a közel 51 éves Orémusz Endrétől bérelt lakhelyet 1951 és 1955 között az idősebb Tárczy Istvánná élt, 1955-től 1958-ig pedig az ifjabb Tárczy István házában. Nagy szeretettel és odaadássá készítette elő a gálocsi templomszentelést 1957 decemberében, azonban a templom sikeres felszentelése után egy héttel el kellett hagynia szülőfáuját. Egy este egy tehergépkocsi az árokba kényszerítette, miután a szomszéd fáuban végzett szolgáat után hazafelé kerékpározott. Ezután jobbnak látta elhagyni Gálácst. Megpályázta az éppen megüresedő lelkészi állást Huszton, amelybe 1958 májusában iktatta be Gencsy Béla kárpátaljai református püspök. A huszti gyülekezet szeretettel fogadta, ahol egészen a letartóztatásáig, 1958. december 2-ig élt. 1958. november 22-én és 29-én tartottak ná a házkutatást ellenforradami tevékenységre hivatkozva, mivel a „gáocsi politizáló csoport egyik tagjáról, Pasztellák Istvánról a nyomozás során kiderült, hogy az általa külföldi rádióadásokon át hallgatott szovjetellenes műsorok, valamint az általa olvasott régi kiadású magyar történelem-könyvek hatására elkezdett szovjetellenes nacionalista elveket vallani. Ezek az elvek akkor erősödtek meg benne, amikor Gálocs községben a református egyház lelkésze, Gecse Endre elkezdte őt buzdítani a szovjetellenes nacionalista magatartásra; ezt követően Pasztellák elhatározta, hogy létrehoz egy szovjetellenes csoportot a faluban. Pasztellák elmondta, hogy 1957-1958-ban rendszeresen járt a lelkész otthonában szépirodalmi és egyéb írásokért. A látogatások során Gecse dicsérte az 1956-os magyarországi szovjetellenes lázadás résztvevői, ami arra sarkallta Pasztellákot, hogy a magyarországi események második évfordulójára szovjetellenes szórólapokat készítsen, ami meg is történt az 1958. október 23-ára virradó éjszakán” - olvassuk a KGB-dokumentumok egyik jelentésében. 1958. december 2-án a lelkészt letartóztatták. Letartóztatását követően Ungvárra, a KGB börtönébe szállították, ahol vallatás közben agyonverték, ugyanis nem volt hajlandó elismerni, hogy „1956-1958 között Gálocsban magyar nacionalista szellemben szovjetellenes propagandát fejtett ki és fegyveres felkelésre szólította a fiatalokat”, emlékszik vissza Molnár László, a gálácsi politizáló csoport egyik tagja. Az ügyészségen többek között az alábbi, a házkutatás során lefoglalt szakirodalom szolgált bűnössége bizonyítékául: 1. Kosáry Domokos, Magyarország történelme, Budapest, 1943, 412 oldalas könyv. 2. A Budapesten, 1925-ben kiadott A magyar nép története című 5-6. osztályos tankönyv. 3. Mezey evangélikus német nyelvű imakönyv. 4. A Budapesten 1943-ban kiadott, 188 oldalas magyar nyelvű Levente ifjúsági kézikönyv. 5. Az 1944 júliusában kiadott Református Világszemle című magazin 3. száma. 6. Az 1942. október 10-én, Budapesten íródott magyar református egyházi körlevél. 7. Az 1944. július 1-én kiadott Magyar Nők Lapja 16. száma 8. Új Honfoglalás című, 1939- ben Budapesten kiadott 32 oldalas brosúra. 9. A Pesti Hírlap című újság 1939. április 23-i száma. 10. A Felvidéki Magyar Hírlap 1939. április 15-i száma 11. Az Új magyarság 1940. szeptember 17-i száma 12. A Prágai Magyar Hírlap. 13. írógéppel készült versgyűjtemény 7 költeménnyel, különböző szerzőktől, magyar nyelven. 1958. december 17-én az Ungvári Állami Egyetem idegen nyelv tanszékének docensét, a filológiai tudományok kandidátusát, valamint a dialektológiai és történelmi materializmus tanszékének oktatóját jelölték ki arra a feladatra, hogy szakértőként irodalomtudományi vizsgálatot végezzenek a Gecse Endre otthonában lefoglalt irodalomról. A szakértői vizsgálat eredménye az alábbi lett: „Az általunk megvizsgált és kielemzett irodalom, amelyet a vádlottól Gecse Endrétől foglaltak le, tipikus szellemi táplálék a fasiszta magyar burzsoázia számára; [...] rosszindulatú rágalmakat tartalmaz a magyar kommunistákkal szemben; [...] szinte hemzsegnek a szovjet társadalmi rend elleni rágalmaktól, és számos felszólítás található benne a kommunizmus megsemmisítésére; [...] ezek a káros eszmék semmit sem veszítettek aktualitásukból a magyar fasiszta ifjak számára napjainkban sem. Erről tanúskodnak a Magyarországon 1956 októberében történt forradalomellenes események, amikor a belső forradalomellenes mozgalom maradványai a nemzetközi imperialista erőkkel közösen felemelték véres kezüket a magyar munkásosztályra, és az elkobzott irodalomban található eszmékhez hasonló jelmondatokkal nemcsak megpróbálták tönkretenni 8. ábra A gálocsi református templomban elhelyezett emléktábla Gecse Endre vértanú emlékére Magyarország nemzeti demokratikus rendszerét, hanem Kárpátalja elfoglalását is követelték” - olvashatjuk a KGB-iratok között. Golovánov őrnagy, főnyomozó a tiszteletes hosszú órákig tartó, többszöri kihallgatását követően az alábbit határozatot hozta .Miután átvizsgáltam a 3429. számú ügy nyomozati anyagát, és figyelembe vettem azt a tényt, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy Gecse Endre református lelkészi hivatása során a magyar nemzetiségű ifjúság körében terjesztette a szovjetellenes nacionalista szellemiséget, a velük folytatott beszélgetések során dicsőítette az 1956-os forradalomellenes magyarországi lázadás résztvevőik igazságosnak ítélte a magyar nép állítólagos fellépését Magyarország szabadságáért és függetlenségéért, valamint szovjetellenes és kommunistaellenes irodalmat terjesztett. [...]a BTK 126. és 127. cikkelyei szerint Gecse Endrét büntetőjogi felelősségre vonom vádlottként a BTK 54-10 cikkelye szerint...” A hatalom egy nagyszabású kirakatpert akart kreálni a gyerekek akciójából. Mindenáron találni kellett egy felnőttet a csoport vezetőjének, így mivel a tiszteletes egyébként is zavarta létezésével a szovjet rendszert, belekeverték az ügybe, ártatlanul. Pasztellák István kérte, hogy szembesítsék a lelkésszel, s ki fog derülni: a tiszteletesnek semmi köze nem volt az ő tevékenységükhöz. A szembesítésre azonban nem került sor. Az elmúlt években a „gálácsi politizáló csoport” tagjaival készült interjúk alátámasztják Gecse Endre igazát: nem politizált, nem vett részt a csoport tevékenységében, nem rejtegetett fegyvereket, nem szervezkedett, csak a könyvtárába jártak hozzá a fiatalok könyvekért vagy olvasni. Lelkileg a lelkészt nem tudták megtörni, azonban 1959. január 4-én belehalt a kínzásokba. Haláljelentésében ez áll: „1959. január 4-én Gecse Endre váratlanul elhunyt a kárpátaljai KGB-hivatal fegyházában kardioszklerózis és hipertónia által okozott szívrohamban.” 1959. január 7-én egy katonai autó hozta halálhírét a feleségének, Rózsa Leonának. Azért jöttek, hogy elvigyék őt a temetésre. „... közel nem szabad volt hozzá menni, csak néhány méterről láthatták. A kezét eltakarták a palástjával, csak az arca látszott, az egyik halántéka kék volt Lelkészt nem engedtek hozzá hívni... Őt, aki számtalan ember felett mondott beszédet és imát, ima nélkül hantolták el” - emlékezett vissza az özvegyasszony. 1992-ben a gálácsi református templomban emléktáblát állítottak a mártír lelkész tiszteletére. Ungváron, a Kapos utcai temetőben lévő sírját exhumálták, és 1992. október 24-én földi maradványait a gálocsi temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár Huszton alig néhány hónapot töltött, az ottani gyülekezet sem feledte el Gecse Endrék 1996 óta márványtábla örökíti meg emlékét a templom falán. 1993 március 13-án Göncz Árpád magyar köztársasági elnök posztumusz 1956-os Emlékéremmel tüntette ki. Gecse Endre sohasem politizált, inkább romos templomokat varázsolt újjá és teljes odaadással végezte papi hivatását. Jól tudták a szovjet vezetők, a hatalom birtokosai, hogy az egyházak a kisebbségi sorban élő kárpátaljai magyarok számára hitük gyakorlása mellett nemzetiségük, kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik megőrzésének egyik zálogai is. „Látjátok, ez a vár összeomlott, de a mi hitünk vára áll! És örökké állni fog!” - emlékszik vissza Tárczy Lajos gálácsi presbiter Gecse Endre egyik levelére, amelyben a huszti várról ír, és mely állítás a mai napig megállja a helyét. Dr. Váradi Natália, PhD, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 1. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltárában őrzött KGB- dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959. 140. old. 3-4. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltárában őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429.1958-1959. 51-52. old. 7. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltárában őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429. 1958-1959. 94. old 5-6. ábra Az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Levéltárában őrzött KGB-dokumentum. Fond 2558. Opisz 1. No. 3429.1958-1959. 56-57. old. 9. ábra A Gálácsi Pogármesteri Hivatal falán elhelyezett 1956-os emléktábla a röplapterjesztő fiatalok és Gecse Endre emlékére