Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)

2020-05-14 / 19. szám

_____HÉTVÉGE Az előző szám rejtvényeinek megfejtései: Skandináv rejtvény:­­ Megint eltévesztettem a varázsigét! Ikrek: CM ”fí :=1 0 0) i CM JC .JÉ 0-0) _ ro e ragu ‚ a « r= C g ro 'O 5 E ■= c 1 # a 0 .E t V­E % 1 C fi c ;0 -1:S ® ©■*■* ■ Q. .JÉ .5, ‹/‡ .2 !g 'S ~ ■ 2 ±3 ^.=3 = E g-f | C s 4S c fi -JÉ *a :0 0) ro .ÖT "n "öt ra 2 - 2. a‚ a» 2* E a‚ t; — *■· ”D ■3 (fl (/) a Č .E (a B ·2 o­Ě u 3 c 2 -C c :3 S3 S3 'S ** ■S-S C JÉ '5 í2 « ^ "ti O ö) lö ♦5 a> ^ 'ffi +< ■“ _ ^ ö < ® </) a> 2 >, 'ÖT E 2> o) o E Q> -Q)_T E > ^ a> se « — -5 >, cö i ■«= £ S2 ■* _ o c N <fl ® « 'S s* fO ^ ? N C ‘<5 rJ>‘2 j> g> E a> ® *r Qi CQ ® C ■ ■ a ■ ■ ■ ■ ■■ ■ ■■ JTJT Hat kulonbozo ✓ írjon az ábra üres háromszögeibe 1 és 6 közötti számokat úgy, hogy a belső csomópontok körül lévő 6 háromszög által alkotott hatszögek mindegyikében mind a 6 szám pontosan egyszer forduljon elő! „.­FI. FANTASZ­TIKUS MŰFAJ PÁRAT­LAN CSATI délszláv FÉRFINÉV SZEMÉ­LYÉÉRT SVÉD­ORSZÁG AUTÓ­JELE VÉGTAG RÉSZE ŰZ, HAJSZOL HATVAN­PERCES FUTó­madar RÉGI, ÓDON HOLLAND LÉGICÉG INJEK­CIÓZÓ VILÁG­KUPA, RÖVIDEN LIBA­BESZÉDI CELSIUS, RÖVIDEN A SZOM­SZÉDBA CIKK KÖZEPES PORSZÍVÓ markája KETTŐLI­baj HANGJA LENDÜ­LETES, ERŐTŐL DUZZADÓ AJTÓT SZÉLES­RE NYIT SIEMENS, RÖVIDEN PÁROSAN SZABI GABONA­ŐRLE­MÉNY NYALÁNK­SÁG mocsar­lAz DARABOS GYÜ­MÖLCSíZ ! ANNÁL LEJJEBB SAPKA, TÖKFÖDÖ URIU hatAraii VAN FE­LESÉGE VALÉRIA, BECÉZVE ISKOLAI plAnum NÉMA, pAvai GERECSEI KÖZSÉG KARIMA SZÉL ASZTAL All ~ RAJTA r SEB JELZŐJE ANYA parja GONERIL APJA OLDANI KEZDI AZON A HELYEN? HATAL­­MÁBAN m- TARTÁS ! SEAT­MODELL NEUTRON JELE KÉST ÉLESÍT GYERE! (KÖLTŐI) PLAKÁT SZÖVEGE ÍRÁSJEGY szélen­ kAbel­végeki káposz­taféle­­ zöldség- r NÖVÉNY vetemé­nyes MÉTER RÖVIDEN ­ Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj Magyar népmese ■ Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikat Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legki­sebbiket Málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja ne­kik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették már őt mindenéből. Elindult a legnagyobbik, Nya­kigláb. Ment, ment soká. Találko­zott egy öregemberrel, az felfogad­ta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki: - Adok neked egy asztalt, ami­ért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: „Teríts, teríts, asz­talkám!”, és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? -El, el! Nyakigláb alig várta, hogy kiéljen a faluból. Egy bokor mel­lett előveszi az asztalt, s mondja tüstént neki: - Teríts, teríts, asztalkám! Hát lett azon annyi minden, ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozás­tól. Jól is lakott mindjárt, de úgy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobá­ba. Téríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort. De amíg benn volt, a kocs­­máros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek. Hű, ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopó­­zott, és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Addig ment, míg haza nem ért. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van őneki. - Na, lássuk! - azt mondják. - Épp jó éhesek vagyunk, mint mindig! Mondta szegény Nyakigláb az asztalnak, hogy „Teríts, teríts, asz­talkám!”, de biz’ az nem terített. Az egész család meg már várta, hogy jóllakjanak. Hogy Nyakigláb így becsapta őket, még üresebbnek érezték a hasukat. Kapták magu­kat, jól elverték Nyakiglábot. Elindult most már a második gyerek, Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Őt is megfogadták egy esztendőre. Mikor kitelt az idő, az öreg őt is magához hívta. - Fiam, a szolgálatodért ne­ked is adok valamit. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mon­dani: „Tüsszents, tüsszents, csa­­csikám!”, s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit csak akarsz! El­fogadod?­­Egy ilyen jószágot? Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult­ vele hazafelé. Útközben ő is betért a kocsmába. Evett-ivott, amennyi a bőrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a sza­marat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé, és azt mondta neki: - Tüsszents, tüsszents, csa­csiként! A csacsi hegyezte a fülét, aztán elkezdett tüsszenteni. Tüsszentett is egy régből olyan sokat, hogy Csu­paháj már alig félt a sok aranytól. Felszedte az aranyat, és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor észrevette, hogy Csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá, és a szamarat is elcserélte egy másikkal. Csupaháj vitte haza a csa­csit, ő is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De amikor rászólt a szamárra, hogy tüsszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsz­­szentett a padlóra, hiába várták. Csupadáj se vitte el szárazon, őt is jól elverték. Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a leg­kisebb fiát is, Mátészájt. Ez is el­vetődött az öregember­hez. Őt is felfogadták egy eszten­dőre szolgának. Mikor letelt a szolgálata, azt mondja neki az öreg: - Fiam, jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Itt van egy zsák, ebben van egy furkó. Ennek csak azt kell mondani:, sír a zsákból, fur­­kócskám!”, s akkor a furkó kiugrik, s azt verhetsz meg vele, akit akarsz. Mátészáj a hóna alá vette a furkót, és indult vele hazafelé. Neki is útjába esett a kocsma. Már na­gyon éhes és szomjas volt Bement Evett-ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tőle az árát, de Málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre Málészájt is elfutotta a méreg, elő­vette a zsákot, és azt mondta: - Ki a zsákból, furkócskám! Verd meg a kocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak, és csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből, elkezdett jajgatni: - Jaj, jaj! Hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent, amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. - Mit lopott el kend az én bá­tyáimtól? - Hát a teríts­ asztalt, meg az aranytüsszentő szamarat! De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Azt mondja Málészáj: - Ja, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, akkor nem bán­talak! Vissza, vissza, furkócskám, a zsákba! A furkó visszament, a kocsmá­ros meg behozta az asztalt meg a szamarat, és odaadta Málészájnak. Málészáj hazament. Otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt már mit enni meg inni, volt pénz is, amennyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. Kopinec György rajza

Next