Kárpáti Igaz Szó, 1991. január-március (72. évfolyam, 1-62. szám)

1991-01-01 / 1. szám

1. (14 355.) szám * 19­91. JANUÁR 1., KEDD # Ára 10 képek EGYÜTT A JOBBÉRT írta: Mihajlo Voloscsuk, a népképviselők területi tanácsának elnöke Megtiszteltetés számomra, hogy az új esztendő első nap­ján szólhatok a lap olvasóihoz. Ezért engedjék meg, hogy rövid mondandómat jókívánsággal kezdjem. Eredményekben gazdag, bol­dog új évet kívánok mindenki­nek. Legyen ez az év minden vonatkozásban jobb az előzőnél egész társadalmunk és minden kárpátaljai lakos számára. A szerkesztőség munkaegyüt­tesének azt kívánom, alkotó munkájával járuljon hozzá Kár­pátalja szociális és gazdasági fejlődéséhez, a vidék soknemze­tiségű lakossága barátságának elmélyítéséhez. Kívánom, hogy objektíven, igazságosan és élet­hűen világítsa meg a terület dolgozóinak életét, mozdítsa elő valamennyi haladó erő kon­szolidálását, segítsen a taná­csoknak szerteágazó és felelős­ségteljes feladataik teljesítésé­ben. Fölöttébb sajnálatos, hogy üre­sek üzleteink, hogy azok az egy­szerű termékek, amelyeket ké­pesek vagyunk előállítani, hi­­­ánycikkek sittek. Gondolom, e jelenség okai világosak. A régi parancsuralmi-bürokratikus rend­szer teljesen kimerítette önma­gát, bebizonyította, hogy mind­az, amit igen könnyű volt pa­píron állítani, teoretizálni, élet­képtelennek bizonyult. Az ob­jektív gazdasági és szociális törvények, melyeket semmivel sem lehet helyettesíteni, előbb vagy utóbb érvényre jutnak. Ezért nem kell kísérletezni ve­lük. Másrészt, egyesek úgy vé­lik, hogy a demokrácia azt je­lenti, mindenkinek minden meg van engedve. Szerintem a bajok zöme a laza végrehajtói fegye­lemből, a közömbösségből, a lel­kiismeretlen munkából ered. Szilárdítanunk kell a fegyel­met minden szinten, kezdve a vezetőkkel a munkásokig, alkal­mazottakig, mezőgazdasági dol­gozókig. Fegyelem nélkül soha­sem lesz rend. Értem alatta a végrehajtói fegyelmet, a munka­­fegyelmet, a szociális fegyel­met, a jogrendet, vagyis társa­dalmi életünknek mindazokat az alkotó elemeit, amelyek nélkül szó sem lehet demokráciáról. Napjainkban divatba jött az önállóság. Szinte minden utca kinyilatkoztatja szuverenitását. S nem is pusztán az utcák, ha­nem a házak, a kolhozok, szov­­hozok és állami vállalatok is kezdik diktálni feltételeiket. Fel­tételekre szükség van, de azok ne viseljenek harácsoló jelleget, ne tartalmazzanak célszerűtlen követeléseket. A feltételeknek a becsületességre és az objektív realitásokra kell épülniük. Fö­löttébb csökkent a végrehajtói fegyelem, s az emberek egy ré­sze ahelyett, hogy keresné-kutat­­ná a jobb munka módjait, ki­búvók után kutat, hogy ne csi­náljon semmit sem. Fájó szívvel olvassuk, tapasz­taljuk, hogy világszerte gyűjte­nek annak az országnak a meg­segítésére, amely a fejlett szo­cializmus országának titulálta magát. És fegyelem, kemény munka nélkül nem tudunk ki­­vergődni a válságos helyzetből. Nagyon szeretném, ha a­lap területünk valamennyi nemzeti­ségének érdekeit fejezné ki, ha hozzájárulna a csaknem 40 nemzetiség képviselői hagyomá­nyos barátságának szilárdulá­­sához és fejlődéséhez, hiszen ezek az emberek itt mindenkor békességben, megértésben éltek, tisztelték egymást, egymás ha­gyományait és nemzeti szoká­sait. Itt sohasem voltak nemze­tiségi villongások, az emberek egységes baráti családban éltek. És nagyon szeretnénk megőriz­ni ezt a családi légkört. Mert nincs rosszabb a sovinizmusnál, a nemzeti elszigetelődésnél. Mélységes aggodalom tölt el bennünket az úgynevezett forró pontokon uralkodó helyzet halla­tára. Karabah, Szumgait, Na­mangan, Moldova... Ne adj Is­ten, hogy ez a hullám hozzánk is átcsapjon. A Kárpáti Igaz Szónak is mindent meg kell ten­nie, hogy erősítse a különböző nemzetiségű emberek barátságát. Nem nézhetjük közömbösen, hogy egyesek vallási alapon pró­bálnak torzsalkodást szítani. Hát ez lenne a keresztényi erkölcs?! Ellenségeskedni csupán azért, mert az egyházi naptárak nem esnek egybe?! Tiszteletben kell tartanunk egymás méltóságát, a lelkiismereti szabadságot, a szabad akaratnyilvánítást. Azt akarjuk hogy a pravoszlá­vok, görög és római katoliku­sok, s minden más vallás hívei szabadon tarthassák szertartá­saikat, szabadon járhassanak templomba. Európa-szerte szá­mos templomban szinte órákra be vannak osztva a szertartá­sok. Németország városaiban és falvaiban például egy és ugyan­azt a templomot látogatják — más-más időben — a katoliku­sok, protestánsok, kálvinisták, lutheránusok, adventisták és baptisták. Társadalmunk elindult a jog­­államiság, a többpártrendszer felé. Számos egyesület, szövet­ség és csoportosulás jött létre. Úgy vélem, hogy ez helyes, le­gyen meg mindenkinek a maga véleménye, a maga társadalmi elhivatottsága, de ennek a vé­leménynek, ennek az elhivatott­ságnak haladó irányúnak kell lennie, humánus jelleget kell vi­selnie, s elő kell segítenie mind a társadalom, mind az egyén szellemi fejlődését. Azt akarjuk, hogy ezen a téren is rend le­gyen, hogy minden szervezet be legyen iktatva, rendelkezzen alapszabállyal, s jogi felelőssé­get viseljen akcióiért. Nehéz időket élünk, de le­gyünk derűlátóak. S alapozzuk ezt a derűlátást a lelkiismeretes, fegyelmezett munkára. A jó munka feltétlenül jobb élethez vezet. BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET AZ ÚJ ESZTENDŐBEN! Markovics Mátyás felvitele BESZÉLGETÉS TÓTH MIHÁLLYAL, A KMKSZ ALELNÖKÉVEL 2. OLD. A Kálvária kálváriája 3. old. VEND­ÉGÜNK, A TÁROGATÓ 6. OLD. ­ KEDVES OLVASÓ! A MEGÚJULÓ Kárpá­­­­ti Igaz Szó 1991. évi első számát nyújtjuk most át önnek. Ne tévesz­­sze meg, hogy (a régi lexikon divatos szavával mondva) határidő előtt, vagyis már szilveszter napján kézbe kapta az új­évi újságszámot. A lapter­jesztők is átépítik ugyan­is (hogy a mostani diva­tos kifejezést is használ­juk) munkájukat. Ők is pihenni akarnak a szün­napokon, tehát Újévkor is, ezért a szerkesztősé­geknek is hozzájuk kell igazodniuk. Ezentúl tehát hetente csak ötször — va­sárnap és hétfő kivételé­vel — kopogtat be önhöz a postás. Ha egyáltalán bekopogtat, vagy legalább becsúsztatja a lapot a pos­taládába. Az elmúlt év­ben ugyanis sok olyan jelzést kaptunk — példá­ul Csapról és Ungvárról —, hogy napokon át nem kézbesítették a pos­tát. Nem szidni akarjuk most azonban a lapter­jesztőket, a postásokat, hanem éppen fordítva: kö­szönetet mondunk nekik munkájukért, s azt szeret­nénk, ha olyan lapot vin­nének nap mint nap ön­nek, kedves Olvasó, amely elnyeri a tetszését. Ez természetesen tőlünk, újságíróktól függ. Mi pe­dig szeretnénk érdekes, olvasmányos lapokat kibo­csátani. Operatív és hi­teles tájékoztatást nyúj­tani az eseményekről, va­lós képet festeni az élet­ről, elősegíteni a múlt fe­hér foltjainak a feltárását, védelmezni az igazságot. Köszönettel vesszük az olvasók ötleteit, vissza­jelzéseit, ami mindig se­gít nekünk munkánkban, önnek és önnel akarjuk írni a Kárpáti Igaz Szót, kedves Olvasó. Az Újév a tervezgeté­­sek, a jókívánságok napja. Mit is kívánhatnánk így olvasóinknak? Mindenek­előtt azt, amit nagyapá­ink is kívántak egymás­nak: »Bort, búzát, békes­séget!« Milyen jó is len­ne, ha elfeledhetnénk az üzletek polcait, a meg­váltónak vélt kuponokat, a hosszú sorokat, a vá­sárlás reményében egy­mást öldöklő tömegeket! Milyen jó lenne, ha az új évben már nem kellene írni nemzetiségi villongá­sokról, az emberek éle­tét kioltó összecsapások­ról. Nem akarunk azonban írni a testvériség látsza­tát keltő álbékéről, a ha­mis barátságról, a valósá­got kozmetikázó talmi dolgokról sem. Az igazat, a valóságot akarjuk közöl­ni önnel, kedves Olvasó. Kívánjuk, hogy minél több jó hírt mondhassunk a piacgazdálkodás funk­cionálásáról, a szabad vállalkozási övezet létre­jöttéről, a radarállomások felszámolásáról, a nyújtó­tábla simaságú utak át­adásáról, az árubőségről, a világútlevéllel tett uta­zások során szerzett él­ményekről... És hogy soha­se kelljen írnunk az erő­szakról, a bürokráciáról, a visszaélésekről, a leegy­szerűsített határátlépéssel utazók kálváriájáról... Vagyis kívánunk önnek nagyon boldog új eszten­dőt, kedves Olvasó.

Next