Kárpáti Igaz Szó, 1991. április-június (72. évfolyam, 63-123. szám)

1991-04-02 / 63. szám

ÉLÉNK VITA (Folytatás.) a tanácsi testület megtudhatta, miért is foglalja el Kárpátalja a 25. helyet a köztársaságban a hírközlés fejlettsége tekinte­tében. Hogy miért, arra rövid a válasz: mert a legfejletlenebb. Íme, néhány adat, mely lemara­dásunkat illusztrálja: a terület 30 településén még nincs te­lefon; 48 806-an vánnak a ké­szülék felszerelésére; a telefon­­központok berendezései rég elavultak; nincs elegendő szál­lítóeszköz és üzemanyag; ala­csony a postások fizetése, ma­holnap nem lesz kinek kikézbe­síteni az újságokat, nyugdíjakat, mert alig van vállalkozó erre a nehéz fizikai munkára. Szóval­ nagyon sok a probléma. A be­számolóban említett kérdések körét a felszólalók még tovább bővítették, de javaslatokat is tettek megoldásukra. Vaszil Ko­cán, az olcsvai járási Szőlész Kolhoz elnöke például szüksé­gesnek tartja, hogy évente ki­adják a telefonkönyveket, hiszen a 10—15 évvel ezelőtt kibocsá­tottak már rég elavultak, tehát hasznavehetetlenek. Ha van mód arra, hogy Ungváron detektív­­történeteket jelentessenek meg, akkor ez sem jelenthet olyan nagy gondot. Andrij Policsko, a Nagyszőlősi Járási Tanács el­nöke indokolatlannak tartja, hogy a városban épülő 10 ezer hívószámú telefonközpontot csak 1995-ben akarják üzembe helyez­ni. Úgy véli, kis akarattal már jövőre meg lehet kezdeni a be­rendezés felszerelését. Gyenge a hírközlés anyagi­­mű­szaki bázisa, a telefonvona­lak túlterheltek, az összekötte­tés egyes települések között és azokon belül sokszor hónapokon át szünetel. Hogy miért, azt Volodimir Delikatnij, az Uk­rán SZSZK hírközlési minisz­tere és Vlagyiszlav Satrov, a területi hírközlési főosztály ve­zetője megmagyarázta. Objektív okokkal. Ugyanakkor mindket­ten válasz nélkül hagytak olyan kérdéseket, melyek a képviselő­kön kívül a lakosságot is érdek­lik. Azt például, hogy miért kell fizetni a hónapokon át nem működő telefonokért? Tény­leg: miért? Hiszen a telefondíj tulajdonképpen használati díj. De ha egyszer egy telefont nem lehet használni, akkor nincs is miért fizetni — nem igaz? Gon­doljuk mi, a tulajdonosok. A hírközlés vezetőit azonban MEGFONTOLT DÖNTÉSEK mindez hidegen hagyja. Csoda, ha nem sietnek szerelőt küldeni, aki megjavítaná a meghibáso­dott készüléket vagy vonalat? Ugyan miért törjék magukat, amikor a pénzt úgyis megkap­ják, ha nem csinálnak semmit... És így van ez az újságok kéz­besítésével is. Vaszil Lintur megjegyezte: nem lehet megbé­kélni azzal, hogy a lapok 2—3 napos késéssel jutnak el az olvasókhoz. Tegyük hozzá: már amikor eljutnak. Volodimir De­likatnij ezt is az ágazat nehéz helyzetével magyarázta. A töb­bi között azzal, hogy a postá­sok munkáját ma sem tudják megkönnyíteni. Kilométereken át cipelik a nehéz táskát, s e rész­legen a »gépesítés« annyiból áll, hogy egy biciklit bocsáta­nak a rendelkezésükre. Da ami­lyen jelenleg a gazdasági helyzet, lehet, hogy jövőre már kerékpárt sem tudnak ad­ni nekik. Tény, hogy a kézbesítés özön­víz előtti módszerrel történik. De nehéz elhinni, hogy e komoly fizikai megterhelésnek kitett em­berek érdekében semmit sem lehet csinálni. Hiszen épp ezért emelték az idén a lapterjesztés díját, hogy javítsanak az ágazat dolgozóinak helyzetén. Első lépésként a postások fi­zetését kellett volna emelni, hi­szen ők a legalacsonyabban dí­jazottak. Miként lehetséges, hogy még most is ebbe a kate­góriába tartoznak? S hogy miért kritikán aluli a lapok terjesztése? A­­ miniszter szerint azért, mert Lvovból gép­kocsin kell Kárpátaljára szállíta­ni a köztársasági lapokat, s gyakran nincs autó, üzem­anyag... Jó lenne hát, ha­­itt nyomnák azokat. Talán el is fogadnánk érvelését, ha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogy az Ungváron megjelenő területi lapok még a kioszkok­ba sem jutnak el idejében reg­gelenként, a mi előfizetőink mennyit bosszankodnak amiatt, hogy késve vagy egyáltalán nem kapják meg az újságot. Vagyis nemcsak az objektív kö­rülmények teszik, hogy az ága­zat munkájával az emberek elé­gedetlenek. Az igazság az, hogy nagy a rendetlenség a postákon, a sajtóterjesztő ki­­rendeltségein. A képviselők intézkedés-terve­zetet fogadtak el a hírközlés fejlesztésére. Az abban felvázol­tak teljesítését a minisztérium és a területi tanács közösen vál­lalta. Az előbbi a berendezések beszerzését és felszerelését, az utóbbi a megfelelő helyiségek biztosítását, tehát az anyagi bá­zis megteremtését fogja tekinte­ni elsődleges feladatának a je­lenlegi ötéves tervidőszakban. A számok lenyűgözőek. Ha ez, amit elterveztek, mind megvalósulna, akkor minden bizonnyal köze­lebb kerülünk ... no, nem Eu­rópához, legfeljebbb egymáshoz. Amire igazán nagy szükség lenne. Hiszen miközben a szomszédos országokból már a világ számos nagyvárosát közvetlenül lehet tárcsázni, mi — jegyezte meg Orosz Ildikó, a Nagydobronyi Középiskola igazgatója — a tőlünk 5—6 kilométerre lévő települést sem tudjuk felhívni, mert hogy az egy másik járáshoz tartozik... Az ülésszakon jóváhagyták, a terület közoktatási, egészség­­ügyi és művelődési dolgozói munka- és jóléti körülményei­nek javítására irányuló intéz­kedéseket. E dokumentum ér­telmében a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak ez év július 1-jéig ki kell dolgozniuk a közoktatási, egészségügyi és művelődési intézmények anyagi bázisa megszilárdításának öt évre szóló komplex tervét. Esze­rint mindenekelőtt a balesetve­szélyes állapotban lévő létesít­mények átköltöztetését kell meg­oldani, ezenkívül elő kell irá­nyozni az Ungvári Állami Egye­tem könyvtárának, a területi tudományos könyvtárnak, a terü­leti klinikai és gyermekkórház­nak, az Ungvári Zeneművészeti Szakiskolának, a Beregszászi Egészségügyi Szakiskolának, a tanítók területi továbbképző in­tézetének, Ungváron és Mun­kácson egy-egy 70 lakásos ház­nak, az Ungvári Gyógyszergyár­nak, a területi onkológiai ren­delőintézetnek, a Csöven gyer­mekszanatórium újabb épület­­komplexumának, valamint a Huszti Egészségügyi Szakis­kola 240 férőhelyes diákszálló­jának az építését. A határozat intézkedik a szóban forgó szféra dolgozói lakáskörülményeinek, jóléti feltételeinek, élelmiszer­rel történő ellátásának javítá­sáról is. Baksa Lujza Szabó Béla Az ülésszak további eseményei­ről lapunk következő számában tudósítunk. EMELIK AZ ORVOSOK FIZETÉSÉT Az Ukrán SZSZK Miniszter­tanácsa határozatot fogadott el az egészségügyi dolgozók fizetésének emeléséről. A dokumentum előirányozza, hogy az egészségügyi dolgozók bérét és fizetését a népgazda­sági átlagfizetés szintjére kell emelni. A kormány az Ukrán SZSZK Munka- és Szociális­­ügyi Minisztériumát, az Egész­ségügyi Minisztériumot és a Pénzügyminisztériumot bízta meg a konkrét összegek megha­tározásával. Az új munkafeltételek ápri­lis 1-jétől lépnek érvénybe. En­nek az intézkedésnek a megva­lósítására, egy évre több mint 1,7 milliárd rubelt utalnak ki. Célja az, hogy fokozzák az egészségügyi dolgozók érde­keltségét munkájuk hatéko­nyabbá tételében és minőségé­nek javításában, valamint, hogy javítsák a piacgazdálkodás kö­rülményei közepette szociális védelmüket. Az Ukrán SZSZK Minisz­tertanácsának tájékoztatási osztálya KEDVEZMÉNYEK FALUSI FIATALOKNAK A falvak szociális fejlesztésé­nek és Ukrajna népgazdaságá­ban az agráripari komplexum prioritásáról szóló törvény meg­valósítása céljából a Köztársaság Minisztertanácsa döntést foga­dott el arról, hogy kedvezmé­nyekben részesítik a falusi fia­talokat a főiskolákra és a szak­­középiskolákba való felvétel so­rán. Az Ukrán SZSZK tanintéze­tekkel rendelkező minisztériu­mait és főhivatalait megbízták, hogy évente állapítsák meg a falusi fiatalok felvételének kere­tét, akik a tanintézet elvégzése után falun fognak dolgozni. Jóváhagyták e keretről szóló szabályzatot, ki fogják dolgoz­ni azt a típusszerződést, amely elő fogja irányozni a fiatal szakemberek és a vállalatok, szer­vezetek, intézmények kölcsönös kötelezettségeit, valamint e köte­lezettségvállalás megsértése ese­tén viselt felelősséget. Javasolták, hogy a tanintéze­tek kössenek szerződéseket a vállalatokkal, szervezetekkel és intézményekkel a szakember­képzésről úgy, hogy ez utóbbi­ak megtérítik a szakemberek el­­mélyült vagy egyéni képzésével kapcsolatos kiadásokat. Az Ukrán SZSZK Minisz­tertanácsának tájékoztatási osztálya PLUSZ 5 RUBEL KOMPENZÁCIÓ Az USZSZK­­ Minisztertaná­csa 1991. március 21-én hozott határozatot a közszükségleti cik­kek új kiskereskedelmi árairól és a lakosságnak nyújtott szolgál­tatások új díjtételeiről, illetve a lakosság szociális védelméről. A szövetségi kormány által meg­állapított kompenzációs összeg­hez képest Ukrajnában 5 rubel­lel több kompenzációt fizetnek, így tehát a munkások és alkal­mazottak 60 rubel helyett, 65 rubelt, a nyugdíjasok 65 rubel helyett 70-et, a gyerekek 40 he­lyett 45-öt, az egyedülálló anyák 90 helyett 95-öt, a főiskolai diá­kok 120 helyett 125 rubelt kap­nak. Emelik úgyszintén azokat a költségeket, amelyeket a köztár­sasági és helyi költségvetésből finanszírozott kórházak, polikli­­nikák, óvodák és bölcsődék, is­kolák, más intézmények és szer­vezetek fordítanak élelmezésre, fehérnemű vásárlására, kultúr­­jóléti és gazdasági rendeltetésű cikkek vásárlására. AZ UCAI JELENTI Ukrajnában új tömegtájékoztatási eszközt jegyeztek be. Neve UCAI, jelentése pedig Ukrán Alternatív Tá­jékoztatási Központ. Az alapítók véleménye szerint egy sorban áll majd az olyan hírügynökségekkel, mint az Interfax, a Postfaktum stb. Nem hivatalos tájé­koztatási hírügynökségről van tehát szó. Az UCAI-t újságírók és riporterek egy csoportja, valamint az Ukrajna szociális-gazdasági fejlődését elő­segítő szövetség, a Szlavutics alapította. Ez a »szim­biózis« határozta meg a központ programcéljait és feladatait. Az alkotó kollektíva az ukrán és külföldi partnerek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés új formáit és irányait fogja alkalmazni, hitelesen informálja a partnereket a köztársaságban zajló ese­ményekről és folyamatokról. Az UCAI egyetlen politikai párt érdekeit sem szol­gálja. A központ hitvallása: objektivitás, független­ség, operativitás. TOLLHEGYEN -----------------—.................. HUMÁNUM HUMÁNUS, a szocialista internacionalizmus és testvériség szellemében nevelkedett társadalom a mienk. És kismillió példa akad arra, hogy bebizonyítsuk: országunk mindezt nem csu­pán szavakban deklarálta, hanem tett is ezen elvek betartása ér­dekében. Évekig, évtizedekig tángáltuk például a nyomor szélén tengődő, de velünk baráti rezsimeket, így például Kambodzsát, Vietnamot, Etiópiát, Kubát, Irakot és a listát még hosszasan lehetne sorolni. Tettük mindezt teljesen önzetlenül, és annak ellenére, hogy a nyo­mor szele állandóan csapkodta széles e hazát is. Humánusságunk, testvériségünk azonban nem merült ki az anya­gi támogatásokban. Ha kellett, és a testvéri országok botcsinálta vezetői úgy kérték, a vérünket is hajlandók voltunk feláldozni. Emlékezzünk csak Csehszlovákiára, Magyarországra vagy éppen Afganisztánra. Jó szívünk nem ismert határokat sem egyenes, sem átvitt értelemben. Egyébként egyebek mellett a fenti megállapításnak tudható ki az is, hogy barátainktól akkor sem fordultunk el, amikor őtőlük már igencsak elfordult a szerencsecsillaguk. A népszerű hetilap­ban, az Argumenti i Faktiban olvasom, hogy Mongólia egykori koronázatlan kánja, Jumzsagij­ Cedenbal egy Moszkva melletti nyaralóban morzsolgatja öreg napjait. Hogy miként került oda, arról nem szól a fáma, hogy mi okból, azt — hallgatva a Mon­góliából eredő tudósításokat — sejteni lehet. A hivatalos közlemények szerint ugyancsak humánus megfonto­lásból került sor Erich Honecker Németországból való kilopására. Mert ugye, ugyancsak sejteni lehetne, hogy milyen ítéletet hozott volna egy német bíróság a berlini falért és egyebekért. Mi szeren­csére a rideg németeknél sokkal emberségesebbek vagyunk. Az utóbbi időben mind többen rebesgetik, hogy egy másik ba­rátunk is Moszkva felé kacsingat. Nevezetesen Szaddam Husszein­ről van szó, az arab nép általunk — is — megtámogatott új Messiásáról. Logikusan következik tehát, hogy nincs kizárva: ha­marosan Fidel Castrót, Kuba rettegett oroszlánját is a köreink­ben üdvözölhetjük. De Isten bennünket úgy ne segéljen! Fertőss Álmos Orenburgi terület. Az UNESCO határozata értelmében az idei esz­tendőt Szergej Akszakov évvé nyilvánították. A kiváló orosz író 200 évvel ezelőtt született. Hogyan készülnek Akszakov földijei a jubileumra. A hatóságok több mint kétmilló rubelt utaltak ki a kúria restaurálására, és a terület állampolgáraitól is érkeznek te­kintélyes felajánlások. Ám a pénz, sajnos, még nem minden. A kár ugyanis túlságosan nagy. A melléképületek romosak, rossz ál­lapotban van az urasági ház és a családi kápolna is. Elhanyagolt a tó és a park. Az Akszakov ház, bútorait és sok más tárgyat Sza­mara, Orenburg, Moszkva múzeumaiban őrzik. Az októberben sorra kerülő jubileumi ünnepségekre már készül­nek. Az egykori iskola épületében kiállítás nyílik. Az orenburgi művészeti alap munkatársai hozzáláttak a bútor felújításához. Az uljanovszki restaurátorok segítettek az Akszakov ház tervmásola­tának elkészítésében. Az emberek gondoskodásán múlik, hogy is­mért kivirít-e a varázslatos virág azokon a helyeken, ahol Palageja kulcsárnő valamikor a kis Szerjozsának mesélt... Képeinken: (fent) Borisz Mizerov bútorrestaurátor munka közben; (lent) ebben az épületszárnyban élt Palageja kulcsámól ma a Sztuk szövetkezet munkásszállója van itt. V. Busuhin felvételei (TASZSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék