Kárpáti Igaz Szó, 1991. október-december (72. évfolyam, 188-247. szám)
1991-10-01 / 188. szám
A KEZDET VIHAROS. MILYEN LESZ A FOLYTATÁS? (Befejezés.) azokban az augusztusi napokban, kihangsúlyozván, hogy a GKCSP-től kapott egyetlen okmányt sem realizált a végrehajtó bizottság, senki sem tett nyilatkozatot a junta támogatásáról. Az események alakulása, folytatta a szónok, bebizonyította, hogy helyesen cselekedtünk. A területen megmaradt a normális társadalmi-politikai helyzet, semmi olyan nem történt, ami destabilizálta volna ezt, rendkívüli intézkedések meghozatalát váltotta volna ki. Ezért határozottan elutasítjuk a nekünk címzett vádakat, és rágalmakat, azt a próbálkozást, hogy kétségbe vonják az államcsíny iránti magatartásunkat. Elutasította a szónok azt a vádat is, hogy tétlenségükkel támogatták a juntát, s hogy a tanács a megválasztása óta eltelt egy év és öt hónap alatt mit sem tett a dolgozók érdekében, s nem is képes erre. Szavainak igazolására Mihalko Voloscsuk tézisszerűen öszszefoglalta, milyen problémákat sikerült megoldani. Ezek közé sorolta a pisztraházai radarállomás építésének, leállítását, a terület szociálisgazdasági fejlesztési koncepciójának kidolgozását, mely a szabad vállalkozási övezet létrehozására épül, megoldottak egy sor kérdést a népgazdasági szakemberek képzése terén. Csupán ez évben 8 millió rubelt fordítottak az egészségügy fejlesztésére, törődtek a közszükségleti cikkek gyártásának, a helyi építőanyagok előállításának növelésével, lépéseket tettek a hírközlés fej- lesztésére. Említést tett a szónok a határátkelés javítására, az útépítés fejlesztésére, a villamosenergia-ellátás teljesebb biztosítására, s a népgazdaságirányítás tökéletesítésére irányuló lépésekről is. A földreformról szólva leszögezte: alaptalannak tekinti a demokratikus tömb ama nyilatkozatát, miszerint a területi tanács gátolja annak megvalósítását, hiszen ez év márciusától, vagyis a földtörvény életbe léptetése óta 19 952 hektár földet adtak a tanácsok az embereknek a gazdálkodás különböző formáinak gyakorlásához. Azt is elismerte ugyan, hogy a földreform megvalósításában sok a fogyatékosság, de erősen gátolja ezt a tényt, hogy még nincs törvény a földtulajdonról, és a föld értékéről, ami a tulajdonjogot garantálná. Ismertette a szónok azt is, mit tett a területi tanács a vallási felekezetek közti probléma leküzdése érdekében, s visszautasította azt a vádat, hogy ő szítja a felekezetek közti viszályt. Ez a vád azoktól származik, akik politikai tőkét szeretnének kovácsolni a vallási problémákból. A szónok véleménye szerint a demokratikus tömb egyes képviselői, ahelyett, hogy a fájó kérdések megoldásának módját keresnék, a rágalmazás, a tények meghamisítása, a hazugság útjára léptek. Azzal a kéréssel fordult a demokratikus tömb tagjaihoz, hogy körültekintőbben válasszák meg a politikai harc módszereit. Kitért a szónok az Ungvári Városi Tanács külön álláspontjára is, leszögezvén, hogy abban fiatal, tettrekész emberek dolgoznak, de sokuk még tapasztalatlan. Ezért van az, hogy olykor meggondolatlanul nyilatkoznak, cselekszenek, ami nem felel meg sem az ungváriak, sem a terület érdekeinek. Kárpátalja autonómiájáról beszélve, a szónok egyebek közt leszögezte: annak nem a szuverén Ukrajna területi feldarabolása a célja, mint ahogyan azt egyes politikai erők állítják. Beszámolójának második felében a szónok azt ecsetelte, hogyan lehetne stabilizálni a területen uralkodó bonyolult gazdasági és politikai helyzetet. A beszámolót követő vita során 11 képviselő fejtette ki véleményét a napirendi kérdésben, s szót adtak az Ungvári Városi Tanács elnökének és egyik képviselőjének is, hogy ismertethessék álláspontjukat. A felszólalások nagyjából két csoportra oszthatók: a képviselők egy része azon az állásponton volt, hogy ne a múltat, a puccs napjaiban történteket, az akkor tanúsított magatartást feszegessék, hanem keressék meg a kiutat a jelenlegi bonyolult helyzetből, s fogjanak össze a problémák megoldása érdekében, mások kategorikusan a mostani vezetők leváltása mellett kardoskodtak. Végül is szavazással próbáltak dönteni a Mihajlo Voloncsuk tanácselnök iránti bizalom kérdésében, de a döntéshez szükséges 61 szavazat helyett csak 57-en voksoltak a bizalom mellett. Ezután Mihajlo Voloscsuk benyújtotta lemondását, de ezt titkos szavazással csak 51 képviselő fogadta el, 53 képviselővel szemben, ami azt jelentette, hogy a tanácselnök továbbra is a posztján marad. Az első kérdés megvitatása után a képviselők határozatot fogadtak el a területen uralkodó politikai helyzetről. Jóváhagyták az Ukrajna Legfelsőbb Tanácsához intézett felhívást a szabad vállalkozási övezet létrehozásának megsürgetéséről. Ugyancsak elfogadták azt a nyilatkozatot, melyben a területi tanács képviselői alaptalannak nyilvánítják a tanács címére az utóbbi időben sűrűn elhangzó vádat, hogy a szeparatizmusra, Kárpátaljának az ukrán állam más régióval való szembeállítására törekszik. A képviselők zöme még a második napirendi kérdésben, vagyis Kárpátalja autonómiájáról is döntést akart hozni e napon. A demokratikus blokk képviselői viszont ezt hangosan ellenezték, mondván, hogy ilyen fontos kérdésben nem lehet vita nélkül határozni. A demokrata képviselők vezéregyéniségei tiltakozásuk kifejezéseként az üléstermet is elhagyták. A bent maradtképviselők ekkor úgy döntöttek, hogy az ülésszakot kedden folytatják. A területi tanács épületét azonban csak a hajnali órákban tudták elhagyni, mert a kijáratnál levő tüntetők megakadályozták távozásukat, követelvén tőlük, hogy mondjanak le mandátumukról. A soron kívüli ülésszak tehát viharosan kezdődött. És vajon milyen lesz ma a folytatás? ÖKÖL-DEMOKRÁCIA Őszintén megvallom, nagyon eltanácstalanodtam. Sehogy sem tudom megérteni, mi az a demokrácia. Évtizedeken át arra tanítottak, s én el is hittem, hogy az az igazi demokrácia, ami nálunk, azaz a Szovjetunióban, a kommunista társadalmat építő szocialista közegben végbemegy. Ami határainkon túl van, az áldemokrácia. Hideg zuhanyként hatott a felismerés: ez egyáltalán nem igaz. A demokratikusnak mondott államforma diktátum, a népek önkéntes szövetsége pedig birodalom. Azt már addig is tudtam, hogy a világon legdemokratikusabbnak mondott választási rendszerünk csupán fikció, s csupán formaság kérdése, hogy csak saját magam, vagy az egész család nevében (megbízásából) adom le »egyöntetűen« szavazatomat (szavazatunkat) a kommunisták és pártonkívüliek megbonthatatlan tömbjének jelöltjeire. Arról azonban nem sok ismeretem volt, milyen is az igazi demokratikus választás. Mígnem azt is megéltem. Tavaly részese lehettem az első igazán szabad, demokratikus választásoknak. Csakhogy... Csakhogy kitűnt, hogy szavazatommal (szavazatunkkal) a pártokratákat juttattam (juttattuk) hatalomra. Tehát ez sem demokrácia. Pedig, amikor a sok név közül az egyiket meghagytam a szavazólistán, senki sem kényszerített erre. A demokrácia mai állása szerint azonban ismét rosszul vizsgáztam, s vizsgáztunk szinte valamennyien. Péntek éjszaka Ungváron, a területi tanács épülete előtt a nemrég létrejött Demokratikus Ukrajna Tömb hangos szószólói szemembe is vágták az igazságot, amikor azt követelték az általam (általunk) választott képviselőktől, hogy tegyék le mandátumukat. S követelésüknek nyomatékot is adtak, kijelentvén: amíg ezt meg nem teszik, nem engedik őket ki az épületből. Hát igen, gondoltam magamban, ez a demokrácia. Mindenki szabadon kifejtheti véleményét. Túl fáradt voltam már azonban ahhoz, hogy tovább meditáljak a dolgokon, hiszen tudósítóként minden idegszálamat megfeszítve hallgattam és jegyzeteltem több mint tíz órán át a tanácsteremben az ülésszakon elhangzottakat, s különben is, szerettem volna néhány szót váltani még azokkal, akik kint a téren töltötték a napot, onnan próbálták befolyásolni a képviselőket. »Állj, hová!« — csattant fel az egyik fiatal tüntető (akár fiam is lehetne!) hangja, amint a kordonhoz értem, s hogy még nagyobb nyomatékot adjon mondandójának, erőteljesen mellbe is taszított, majd így folytatta: »Innen ugyan nem megy sehová!« így, kategorikusan, haveri módon letegezve! Szerencsére megúsztam ennyivel. Még arra sem volt időm, hogy eldöntsem: engedjek a fiatal »demokrata« rábeszélésének, vagy éljek szabadságjogommal, mert a rendre felügyelő milicisták és nem utolsósorban az újságírót felismerő tüntetésszervezők kisegítettek a fogságból. Mégsem hagy nyugton a gondolat: ez lenne a demokrácia? Hála a Demokratikus Ukrajna Tömb által szervezett tüntetésnek, lexikonom most egy újabb fogalommal gyarapodott, aminek én csak ezt a nevet tudom adni: ököl-demokrácia. Csak azt nem tudom sehogy sem megérteni, vajon miben különbözik ez a szocialista demokráciától, amelyről most már tudjuk, hogy diktatúra volt. Szabó Béla ÉHSÉGSZTRÁJK A NÉP TERÉN ÉS A VÁROSI TANÁCS ELŐTT A területi tanács legutóbbi, soron kívüli ülésszakának első ülésén a Demokratikus Ukrajna Blokk képviselői bejelentették, hogy a hazafiak egy csoportja éhségsztrájkot tart mindaddig, amíg a területi tanács vezetői le nem mondanak. Azóta valóságos sátorsor jelent meg a Nép terén, a tanács épülete előtt. Az éhségsztrájkotókat állandóan részvétteljes emberek veszik körül, akik cigarettát, növényi főzeteket, meleg takarót, biztató szavakat vagy csak tekinteteket ajándékoznak nekik. Gyakran keresi fel őket Durkó János, a területi kórház főorvosa, a területi tanács képviselője, Vaszil Risko, a területi egészségügyi osztály vezetője, akik orvossággal, jó tanácsokkal látják el a sztrájkolókat. Többször jártak ott Todó Sándor és Dupka György, a KMKSZ vezetői, valamint a Vöröskereszt képviselői. •Munkatársunk két sztrájkolótól kért nyilatkozatot. * — Mi kinyilatkoztattuk fő követeléseinket, s addig folytatjuk itt az éhségsztrájkot, amíg azoknak eleget nem tesznek — jelentette ki határozottan Romadi Márta, a Técsői Járási Tanács képviselője. — Követeljük, hogy a Voloscsuk — Vorobec klikk azonnal mondjon le. De mondjon le az egész tanács is, mivel a testület többsége bebizonyította, hogy a kommunista maffia tagja, akik a párthatalmat a tanácsi hatalomba mentették át, mert most ez a hatalom biztosítja számukra a jólétet, amit viszont ők nem hajlandók biztosítani a népnek, vagyis választóiknak. Pedig a választások előtt mennyi mindent ígértek, csakhogy bekerüljenek a bársonyszékekbe. Mindez — s ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni ■— nem vonatkozik a képviselők demokratikus blokkjára, köztük a magyar képviselőkre, akik minden cselekedetükkel, minden megnyilatkozásukkal bebizonyították, hogy a képletes kenyérből nem kanyarítottak le saját maguknak nagyobb szeletet, mint amennyit választóiknak tudnak adni. Nekik nem kell félniük letenni képviselői mandátumukat, mert tiszta a lelkiismeretük, s biztosak lehetnek abban, hogy az új, immár valóban demokratikus választások során az emberek újra rájuk adják le voksukat, össze kell fogni minden haladó, demokratikus erőnek, és változtatni kell a jelenlegi helyzeten, hogy a boltokban ne csak üres polcokat lássunk, gyermekeinket ne fenyegesse sem Csernobil, sem Pisztraháza réme. Arra szólítok mindenkit, hogy ma, a nap folyamán jöjjenek el ide, s együttesen nyilvánítsuk ki, hogy új életet akarunk. A Voloscsukok ugyanis bebizonyították, hogy nemcsak az embereket nem tisztelik, de önmagukat sem. — Az ülésszak első ülésén bejelentették — mondja Ljubov Karavanszka, a területi tanács képviselője —, hogy amennyiben megvan a bizalom a tanácselnök iránt, nem célszerű tovább feszegetni a bizalom kérdését. De milyen bizalom az, amikor mindössze két-három szavazat a különbség. Véleményem szerint amorális ilyen esetben egyáltalán bizalomról beszélni. Nagyon szeretném remélni, hogy a kárpátaljaiak zöme valamit megértett, valamire rádöbbent, ráébredt arra, hogy így, ilyen vezetéssel nem élhetünk tovább. Amikor az ülésszak estéjén eltorlaszolták a kijáratot a képviselők előtt, ezzel arra akarták késztetni őket, hogy gondolkozzanak el az átélteken, a helyzeten, és végre cselekedjenek választóik megelégedésére. Tudom, hogy a kijáratok blokádja nem civilizált módszer, de az emberek tűrőképességének is van határa, annál is inkább, mert most már nem babra megy a játék. A demokrácia sorsa forog kockán. Szeretném remélni, hogy az ülésszak ma folytatja munkáját. Sok ugyan a szóbeszéd, sok minden megtörténhet, de én bízom a képviselők józan helyzetmegítélésében és állásfoglalásában, hogy az éhségsztrájk részvevői elmondhassák: akciónk nem volt hiábavaló. * * * UNGVÁRON a városi tanács előtti téren szintén éhségsztrájkot indítottak tegnap. Itt a pravoszláv hívők próbálnak megoldást kicsikarni sérelmeikre. Mi, éhezők — olvasható az egyik plakáton — követeljük a városi tanács lemondását. Hogy miért? Erre az a sztrájkolók válasza, azért, mert lepecsételték a pravoszláv templomot Ungváron és Domonyán, mert nem törlik a katedrális sorsáról hozott döntést, mert, véleményük szerint, nem oldották meg igazságosan a felekezetek közötti viszony kérdését. Az egyik kendős asszony meg is jegyezte, hogy jobb volt a kommunisták alatt, mert akkor nem bántották a pravoszlávokat. Hogy mik vannak! Tóth István felvételei Kárpáti Igaz Szó, 1991. október