Kárpáti Igaz Szó, 1991. október-december (72. évfolyam, 188-247. szám)
1991-10-01 / 188. szám
......................................... FÉLIG KOMOLYAN .............................................. AZ ÁRNYÉKGAZDASÁG HÍREI Sok szó esik mostanság a piacgazdaságra való áttérésről és az azt gátló tényezőkről. Ezek egyike az árnyékgazdaság, melyet a gazdasági maffia irányít. Bár Kárpátalján még szerencsére nem eresztett vaskos gyökereket a szervezett gazdasági bűnözés, azért túl sok optimizmusra nincs okunk. Az utóbbi évek során ugyanis egyre jobban elharapóznak a gazdasági bűntények. Csupán az idei év eddig eltelt hónapjai alatt 331 gazdasági bűncselekményre derült fény. Ezek közt is vezető szerepet játszanak a kereskedelemben elkövetettek. Az árurejtegetés, a feketézés, csúszópénzek elfogadása, illetve adása, a valutaüzérkedés mára mindennapos jelenségekké, életünk szomorú kísérőivé nőtték ki magukat. BŰNÖS SZENVEDÉLY Beregszászon az Építőanyagkereskedelmi Egyesülés boltjában sajnálatos esemény zavarta meg a mindennapok egyhangúságát. A milícia dolgozóinak tudomására jutott, hogy Pércsi Erzsébet üzletvezető jelentős mennyiségű árukészletet rejteget vásárlói elől. Pércsi Erzsébet alaposan meglepődött az egyenruhások láttán, de döbbenetéből kénytelen volt magához térni és előadni az elrejtett holmit. Mint kiderült, a nyomozók nem tévedtek. Olyan hiánycikkekre bukkantak, mint horganyzott csövek, kazánok, burkolólapok, csempék és még sok minden más. Az üzletvezető gyűjtögető szenvedélyét nem méltányolta a bíróság: kétévi szabadságvesztésre ítélte Pércsi Erzsébetet. Igaz, az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. BEFEJEZŐDTEK A TÁRGYALÁSOK az Ungvári Városi Belügyi Osztály, az Ungvári Városi Népbíróság és a területi jelentőséggel bíró nagystílű feketézők közt. A tárgyalások során Lackó Aranka és Sztarceva Ildikó társvállalkozók előadták — s arra a tárgyaló felek is bizonyítékokat találtak —, hogy a Gyémánt (Gyiamant) ékszerüzlet állandó jellegű látogatóivá avanzsálódtak. A két törzsvendég rendszeresen vásárolt tekintélyes mennyiségű aranyékszert, majd a portékán alapos felárral adott túl. Az utolsó szót a megbeszéléseken a bíróság mondta ki. Ennek értelmében a két vállalkozó szellemű hölgy fejenként ezer rubel pénzbüntetést fizetett. SIKERES KÖRÚT Eredményesnek mondható vállalkozást tudhat maga mögött Vaszilij Furman. A técsői járásból kerekedett fel, hogy megismerje hazáját. Utazásai során Belorussziát is felkereste. Élményekben gazdagodva, valamint 600 csomag eladásra szánt vas társaságában érkezett haza. Az állomáson az alvilág ismert személyiségei köszöntötték kitörő ünnepléssel, majd díszkíséretükkel a piacra vonult. Ott a díszes társaságot, immár kevesebb melegséggel, a milícia dolgozói fogadták. A nem éppen baráti hangulatban lefolyt eszmecsere végére a bíróság tett pontot. Vaszilij Furman 2 000 rubeles megbírságolásával. SZIVESLÁTÁS, VENDÉGLÁTÁS — Miért tölt kevesebb pálinkát a poharakba? — kérdezték a gazdasági rendészek Anna Kosztáktól, a Nagyszőlősi Járási Fogyasztási Szövetkezet büfésnőjétől. — Az utóbbi időben látászavaraim vannak — hangzott a felelet. — Akkor az miért nem fordult még elő, hogy túltöltötte volna a poharakat? — Hát teljesen vak azért még nem vagyok! A fogyasztók becsapásáért Anna Kosziákot végül is 200 rubeles bírsággal sújtották. Kolléganőjét,Talija Omszkót pedig két évre megfosztották a vendégek megkárosításának lehetőségétől. A NÉPSZAVA Több száz fős tömeg skandálta a nagybereznai járási népbíróság épülete előtt, hogy: Szabadságot a büfésnőnek! Felháborodásuk tárgya: 235 csomag cigaretta és egyéb áruféleségek rejtegetése a fogyasztók elől. Ezért szabadságvesztés fenyegette Marija Gorbejt. A nép szavának engedelmeskedve azonban a bíróság mindössze 500 rubelpénzbírsággal sújtotta a büfésnőt, amiért a könnyező szemekkel mondott köszönetet híveinek. VIHAROS ESEMÉNYEK... A HusztiJárási Fogyasztási Szövetkezet gyermeküzletében viharos események söpörtek végig. Történt mindez Kovács Krisztina üzletvezető jóvoltából, aki mintegy 200 rubel értékű gyermekruhát, ingeket, harisnyanadrágokat, trikókat és egyebeket rejtegetett. Az ügy körül a fogyasztási szövetkezet vezetői kavartak vihart, mely magával ragadta az üzletvezetőt is. Kovács Krisztinát a bíróság másfél évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként fizetésének 15 százalékát az állami költségvetésbe utalják át. Vlagyimir Tovtin milícia őrnagy GEOÖKOLÓGIAI SZEMINÁRIUM - 1 1 1 1 ÜDÜLŐÖVEZET VAGY SUGÁRVESZÉLY? RADIOAKTÍV LESZ A SÓNK? SUGÁRZIK MAJD A FORRÁSVÍZ? KÉTFEJŰ GYERMEKEKET SZÜLNEK MAJD AZ ANYÁK? KÁRPÁTALJA PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE? Ezek a rémképek villantak fel lelki szemeim előtt, mikor tudomásomra jutott egy múlt heti értekezlet eredménye. Négy napig ülésezett Lvovban egy nagyon tudós gyülekezet. A szemináriumnak — amelyen 12 tudományos doktor, 48 tudományos kandidátus és még 120 csupacsupa tudós kutató ült együtt — bevallott célja a Kárpátok geoökológiai sajátosságainak megóvása volt. Végighallgatva azonban az előadásokat, a kérdések továbbra is nyitottak maradtak. Kirajzolódott viszont egy másik — be nem vallott — célja a tanácskozásnak: helyet találni a sugárveszélyes, mérgező, a környezetet száz és száz kilométerre elpusztító ipari hulladéknak, amit oly bőségesen termelnek Lvov iparüzemei. A temetkezés helyeként pont a Kárpátokat jelölték meg a tudósok. A területnek a felégetett gyepű, a lakosságnak pedig az áldozatok szerepét szánták ebben a kívánatosnak feltüntetett programban a bölcsek! Legalábbis ezt a hírt hozták el hozzánk az arról a tájról hazatérő látogatók. De ne üljünk fel a szóbeszédnek! Kérdezzük meg az erre legilletékesebbek egyikét, Andren Vakarovot, a területi természetvédelmi társaság elnökhelyettesét, aki maga is részt vett ezen a rendezvényen. Mint hírlik, még a pisztraházi radarállomás elleni tiltakozás megszervezésével és győzelemre vitelével szerzett magának országos tekintélyt, s így itt is nagy érdeklődéssel fogadták felszólalását. Szenvedélyes beszédben védte meg Kárpátalja ugyan kormányszinten még nem deklarált, de Európa népei által üdülőövezetként nyilvántartott vidékét. Elöljáróban hadd mondjam meg: a beszámolók, ismertetők és a kutatásokról szóló jelentések egyöntetűen leszögezték, hogy a Kárpátok gerince még viszonylag fiatal hegylánc. Fiatal, tehát növekvő, mozgó hegytömeg. Méhében hatalmas feszültségek gyülemlenek. Elég, ha a kontinentális pajzs a legkisebbet mozdul, nálunk máris katasztrofális földrengésben oldódhatnak fel a föld alatti erők. Vakarov elnökhelyettes elővette az ott elhangzottakat szemléltető könyvecskék egyikét. Ez Kárpátalja hegyeinek metszete. A grafikus ábrán, mint pókháló az ajtó sarkát, úgy szövik be a hegyek kőzetét az ásványi tömbök közötti járatok, rések, repedések. Ezeken, mint a mozdony kéményén, folyamatosan áramlanak ki a mélyben felmelegedett vizek, gázok. Útjukba nem áll semmi. Nincs fölöttük a legalább száz méter vastag agyagréteg, amely dugóként zárná el a feltörekvő áramlások elöl az utat, így ezek, legyenek akár jóindulatú meleg áramlatok, akár mérgező kipárolgások, mind szabadon törnek a felszínre, tulajdonságaiknak megfelelően serkentik vagy gyilkolják a felszín élővilágát. — S ekkor egy Hruscsov nevű geológus nem kíván egyebet, mint területünk sóbányájába, a sótömb közepében képzett mesterséges üregbe ásni el az atomerőművek ezer évig is sugárzó hulladékát! A szanatórium helyén, amely eddig sok ezer asztmás betegnek adta vissza az egészségét, ettől fogva milliós tömegeknek hintene halált, szolgálna genetikai torzulás forrásául, irtaná a környező természetet — méltatlankodott az elnökhelyettes. Igaz, nem minden volt ilyen zord és fenyegető. Elhúzták területünk képviselőinek orra előtt a mézesmadzagot, mikor halált készítve népünknek, képmutató módon megjátszották a természetbarátot. Azt javasolták, hogy az őserdőinket nyilváníttassuk védett területekké, nemzeti parkokká. Elismerték annak szükségességét, hogy hegyeinknek fokozottabb védelmet kell biztosítani az állandóan fenyegető kőgörgetegek, erdőket pusztító viharok és a hatalmas esőzések nyomán keletkező áradások és földcsuszamlások miatt. Már egymaguk ezek a veszedelmek is elegendők lennének ahhoz, hogy a józanul gondolkodó kutatók riadót fújjanak, segítségért kiáltsanak Kárpátalja népének fenyegetettsége, az ökológiai környezet veszélyeztetése miatt. De nem, ezek a tudósoknak minősülő, de érzésünk szerint embereknek csak megkérdőjelezve nyilvánítható személyek tovább mentek. Ugyancsak a sótömbbe kívánják temetni a veszélyes hulladékok elégetése után visszamaradó mérgező, sugárzó salakot. Szemrebbenés nélkül telepítenének területünkre — akár nemzetközi együttműködéssel is (a franciákkal tárgyalnak róla) — egy nagy teljesítményű égetőkemencét. Nyilvánvaló a törekvésük: a szemetet minél messzebb vinni Lvovtól. Az ipari nagyváros majd termeli azt a szennyet, amit Kárpátalja nyel el, emészt meg. Hogy ezzel megfosztja a köztársaságot az egyetlen európai szintű üdülőövezetétől, csodás természetétől, bőséges ásványvízforrásaitól? Mit sem számít. A gyepű az mindig pusztulásra van szánva. S a gyepű népéért sem kár! A Kárpátok népe azonban nem hagyja magát. A természetbarátok társaságának kitűzött célja a pihenőövezet bővítése, a természetvédelmi területek növelése, erdőségeink, embereink egészségének védelmezése. Programjuk készen áll már évek óta. Igaz, a hivatalos körök erről nem szívesen vesznek tudomást, hiszen végrehajtásában nekik is részt kellene venni... — Nagyjából az ilyen magatartás jellemezte Nyugat-Ukrajna hivatalos köreinek és a kormány hozzáállását is. A rendezvényt még annyira sem méltatták, hogy képviseltessék magukat rajta — zárta nem éppen szívderítő beszámolóját a területi szervezet elnökhelyettese. Az újságírónak az a gyanúja, hogy területünk hivatalos közegei is készek feláldozni bárkit és bármit íróasztalukért. Óvakodtak ugyanis attól, hogy részt vegyenek a Kárpátok sorsáról vitázó szemináriumon és azon szint valljanak! Andor György ÍGY LÁTJA AZ ÉRINTETT ÖRÖMÖK ÉS GONDOK A Beregszászi Ruhagyár Napsugár óvodájában üzemünk mindent elkövet, hogy a gyerekek semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ám az örömök mellett vannak gondjaink is. Az óvoda fenntartása egyre többe kerül az üzemnek. Április elsejéig egy bölcsődés napi élelmezése 81, az óvodásé 86 képekbe került, ma pedig csaknem négyszer többe! Meg kell jegyezni, hogy a szülők a költségeknek csak egy töredékét fizetik, az oroszlánrészt az üzem vállalja magára. Mi lesz, ha továbbra is ilyen ütemben fognak nőni az élelmiszerárak? Félő, hogy előbb-utóbb a gyár képtelen lesz a pótlólagos kiadások megtérítésére, őszintén szólva, szinte félek hozzálátni a jövő évi költségvetés összeállításához. Egyelőre azonban örülnünk kell annak, hogy a gyerekek semmiben sem szenvednek hiányt, mindent megkapnak, amire szükségük van, a búcsúzok — még egy iskolatáskát is. Kielégítőnek mondható az élelmiszer-ellátás, egyedül talán tojásból és halból lenne szükség többre, mint amenynyit kapunk. Zöldség van elegendő, gyümölcs is, az utóbbi egy részét egyébként saját kertünkből fedezzük. Bosszantó viszont, mennyi gondot okoz a kiutalt élelmiszer beszállítása a krónikus benzinhiány miatt. Előfordul áramkimaradás, vízhiány. Szerencsére emiatt komolyabb kiesés még nem volt. Sokkal jobban aggaszt bennünket egy másik probléma: az óvoda kapacitása nincs kihasználva. 170 gyerek részére épült és csak 140 jár hozzánk. A környező utcák ugyanis rettenetes állapotban vannak. Esős időben, hóban szinte lehetetlen megközelíteni az óvodát, valamint a szomszédunkban levő 8. számú középiskolát. Számtalanszor kilincseltem a városi tanácsnál ebben az ügyben, képviselőink is sokszor vetették fel az úgynevezett ONCSA-telep rendbe hozását, változás azonban egyelőre nincs. Legutóbb Kincs Gábor, a városi tanács elnökhelyettese azzal biztatott, hogy a Herzen és a Tompa Mihály, utcák között egy új utat nyitnak az óvoda felé. Ám ehhez szanálni kell a Herzen utca 61. szám alatti házat és a hozzá tartozó kertet. Mikor lesz itt új utca? Ezt ma még senki sem tudja megmondani. Nem lehetne addig legalább a járdákat rendbe hozni? Érthetetlen íz is, mert éppen a város másik végében épült fel a ruhagyár lakótömbje. Innen bizony senki nem hozza hozzánk a gyermekét. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a magyar nyelvű óvodai oktatás bevezetése egyszerű dolog. Sok vegyes házasságból származó gyerek jár hozzánk. Az általuk végzettfelmérés tanúsága szerint a szülők véleménye megoszlik e kérdésben. Minden nehézség ellenére két évvel ezelőtt egy magyar nyelvű bölcsődés csoportot nyitottunk; ma már ezek a gyerekek a középcsoportosok. Juhász Ilona és Macák Irén óvónők már eddig is kiváló eredményt értek el neveltjeikkel, a gyerekek rengeteg magyar népmesét, verset, játékot tudnak. A gyakorlat is bebizonyította, hogy anyanyelvén tanul a legjobban és leggyorsabban az óvodás. Meg kell említenem, hogy ezen a téren nagy segítséget kaptunk a járási művelődési osztálytól, amely módszertani segédkönyvet, sőt, irodalmi szöveggyűjteményt bocsájtott ki a magyar óvodák részére. Sokat segít nekünk Rabár Elza, a járási tanfelügyelőség módszerésze. Több hasznos kiadványt kaptunk a magyar Országos Pedagógiai Intézettől. Juhász Ilona óvónő Nyíregyházán volt tanfolyamon, rövidesen pedig Macák Irén utazik oda. Ám több csoportban »hivatalosan« orosz nyelven folyik az oktatás. Mivel azonban minden óvónőnk tud magyarul is, tulajdonképpen két nyelven vezetik a foglalkozásokat. Erre nagy súlyt fektetünk; a magyar gyerek, még ha orosz csoportba is jár, semmiképp nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Gyakran megkérdezik tőlem, mint a járás legidősebb óvónőjétől: szerintem szükség van-e Beregszászon egy magyar óvoda megnyitására. Véleményem szerint igen! Hiszen köztudott, hogy az utóbbi években Beregszászon jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyar középiskolák iránt, különösen azután, hogy a magyarul érettségizettek lehetőséget kaptak magyarországi továbbtanulásra. Ezzel az igénnyel lépést kell tartani az óvodai nevelésnek is. Ám egy ilyen óvodának feltétlenül a város központjában kell lennie. Hiszen aligha képzelhető el, hogy a szülők a város egyik végéből a másikba fogják kísérni gyermekeiket csak azért, hogy azok magyar óvodába járhassanak. Úgy gondolom, hogy ennek a célnak a legjobban a Frankó utcai 6. számú óvoda felelne meg. A város központjában van, nem üzemi, hanem állami óvoda, felszereltsége, méretei is megfelelőek. Szőke Katalin vezetőnőnek főiskolai pedagógiai végzettsége van, az óvoda személyzete túlnyomórészt magyar nemzetiségű. Nem kellene elodázni e probléma megoldását, de addig is tovább kell gyarapítani a magyar csoportok számát a meglevő óvodákban. Leszkova Magda, a Beregszászi Ruhagyár Napsugár óvodájának vezetője