Kárpáti Igaz Szó, 1991. október-december (72. évfolyam, 188-247. szám)
1991-10-01 / 188. szám
A »NAHIMOV ADMIRÁLIS« REJTÉLYE Széltében-hosszában mesélik, hogy a Nahimov admirális sétahajó 1986 augusztusában történt balesete körül nincs minden rendben és nem véletlen a Vaszjev fehérhajóval való összeütközése sem. Az összeütközés okainak egyik verzióját veti fel A. DOVZSENKO nyugalmazott ezredes, az Állambiztonsági Bizottság odesszai területi hivatala harmadik osztályának egykori parancsnoka és V. ZIMARIN, egykori odeszszai területi ügyész. A. Dovzsenko: Az összeütközés során életét vesztette A. Krikunov vezérőrnagy, az Állambiztonsági Bizottság odeszszai területi hivatalának főnöke, felesége, leánya és unokája. A Nahimov kihajózásának napján Krikunov telefonált Moszkvából, ahová jelentéstételre utazott a felső vezetéshez, s kérte V. Kondratovot, az Állambiztonsági Bizottság hivatala közlekedésügyi főnökét, közvetlen helyettesét, hogy mindenképpen szerezzen neki egy külön kajütőt a hajón. Krikunov családját teljesen váratlanul érte ez a döntése. Krikunovnak olyan okmányok kerültek a kezébe, amelyek adatokat szolgáltattak az ukrajnai és moszkvai pártvezetés nagyméretű korrupcióiról. Halála után dolgozószobájának páncélszekrényéből eltűnt sok fontos okmány, egyeseket pedig megsemmisítettek. És még egy fontos részlet: Krikunov távozása előtt hivatott engem és J. Bobovszkij KGB-őrnagyot és azt mondta: »Néhány nap múlva hívatni fogom önöket oda, ahová üdülni utazok. Olyan nyomra bukkantam, amelyre gondolni sem mertem. Legyenek óvatosak!« V. Zimarin. Krikunov ismerte azon magas rangú hivatalnokok, köztársasági és szövetségi pártvezetők nevét, akiket megvesztegettek s akiknek közük volt Malisevnnek-, az Odeszszai Gazdasági Rendészet főnökének bűnügyéhez, amelyben épp a Nahimov balesete idején nyomoztak. Ismereteink szerint Maliseven keresztül közvetítették a pénzeket, melyeket milliókban számoltak. A nyomozás során többször is beszélgettem Malisevvel. Ő nemegyszer így érvelt: »Ha engem leültetnek, olyan vallomást teszek a magas rangú vezetőkre, hogy a föld is megnyílik.« A. Dovzsenko. Malisev magas rangú védelmezőire utal az a tény is, hogy miután az ügybe beavatkozott a Szovjetunió Ügyészsége, és a vádlott Malisevet Moszkvában szabadon engedték, beszélgetésre hívták M. Szolomencevhez, az SZKP KB Pártellenőrzési Bizottságának akkori elnökéhez és N. Szavinkinhez, az SZKP KB adminisztratív szervei osztályának vezetőjéhez. Maga Malisev állandóan hangoztatta, hogy ő G. Alijev, a Politikai Bizottság tagjának törvénytelen fia (családjaik Bakuban korábban szomszédok voltak). Furcsa, hogy épp G. Alijevet bízták meg a Nahimov admirális katasztrófája körülményeinek kivizsgálásával foglalkozó állambizottság vezetésével. A SZERKESZTŐSÉGTŐL: Ez csak egy verzió, amelyet vagy elvet vagy megerősít az új nyomozás. Nemhivatalos értesülések szerint a Szovjetunió Ügyészsége felül akarja vizsgálni a Malisev-ügyet. Szó van a Nahimov admirális sétahajó katasztrófájának felülvizsgálásáról is. VÁLOGATÁS A HÍRÜGYNÖKSÉGEK, A KÖZPONTI ÉS A KÖZTÁRSASÁGI LAPOK ANYAGAIBÓL »Parancsot kaptam Jelcin letartóztatására« — jelentette ki VIKTOR KARPUHIN, a KGB vezérőrnagya. E magas rangú tiszt által vezetett alegységről eddig nemigen olvashattunk. A junta tagjai az államcsínyben ezen alegység vezetőjének szánták a főszerepet. — Tudott-e ön arról, hogy az országban államcsíny készül? — Nem tudtam. V. Krjucskov parancsára augusztus 18- án az alegység harckészültségben állt. Akkor arra gondoltunk, hogy kommandóbrigádunkat a Karabah-hegyvidéki túszok kiszabadítására fogják vezényelni. 19-én hajnali 4 órakor hívattak a KGB elnökéhez. Konkrét feladatot nem kaptam. A parancs úgy szólt, hogy biztosítani kell az ország felsőbb katonai vezetése és az oroszországi vezetés közötti találkozó védelmét, amelyet a Moszkva környéki Jelcin-dácsán akartak megtartani. Embereim rögtön a helyszínre érkeztek és megszervezték az utak védelmét, körülzárták a nyaralót. Hat órakor a gépkocsi rádióján keresztül értesültem a rendkívüli állapot bevezetéséről, s akkor azt gondoltam, hogy ez Gorbacsovnak, a Szovjetunió elnökének a tudtával történik. Rádiótelefonon kaptam parancsot Jelcin letartóztatására. — A parancsban szó volt-e Jelcin meggyilkolásáról? — Nem. Csak letartóztatásáról és izolálásáról. Közölték velem, hogy Gorbacsov nagyon beteg, nem képes irányítani az országot, ezért likvidálni kell a destruktív erőket, rendet kell teremteni az országban és érvényesíteni kell az alkotmányos hatalmat. — Miért nem engedelmeskedett a parancsnak? — Mert nem voltam hajlandó teljesíteni. Nem vagyok én robot. Felháborított az álszenteskedés, és csak most értettem meg, miért is volt harckészültség alegységemnél. — Milyen lépéseket tett? — Jelentést tettem a központnak, hogy felkészültünk a feladat teljesítésére, panaszkodtam a bonyolult helyzetre és arra, hogy az itteni letartóztatásnak lehetnek fölösleges tanúi és ártatlan áldozatai. Tudomásom volt Jelcin minden lépéséről, bármelyik pillanatban minden fölösleges bonyodalom nélkül letartóztathattam volna. Fél tízkor kiengedtük a községből az orosz kormányautókat, két ZIL-t és két Volgát. A Moszkva felé vezető úton bárhol letartóztathattuk volna őket, hiszen a fiúk rendkívül edzettek és tanúk sem lettek volna... Egyszóval mindent megtettem azért, hogy semmit se tegyek. — Krjucskov nem gyanakodott? — Talán igen. De a KGB vezetése tudta, hogy az én megkerülésemmel nem tudnak parancsot közvetíteni, mert a fiúk csak az én parancsomat teljesítik. Ha engem félreállítanak, a puccs azonnal meghiúsult volna. Ez az alegység volt az egyetlen reális erő, amelyre a puccsisták támaszkodhattak. — Talán ez az egyetlen ilyen szovjet kommandó? — Van még néhány alegység, de felkészültség tekintetében ez a legjobb. Strukturálisan ez nem egy katonai alegység, hanem egy operatívan manőverező csoport. Valamennyien tisztek. Fizikai és pszichológiai felkészültségükről már nem is beszélve, mert különleges rostán esnek keresztül. — Ön visel magánál fegyvert ? — Mindig. — És most a legfontosabb kérdés: mikor értesült arról, hogy meg kell rohamozni az orosz parlament és kormány épületét? — Augusztus 19-én este a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumában zárt tanácskozás volt, melyet Ocsalov tábornok, a honvédelmi miniszter akkori helyettese vezetett. Jelen volt Mojszejev tábornok, Abromejev marsall és többször is bejött a tanácsterembe maga a honvédelmi miniszter, Jazov marsall. Konkrét parancsot kaptam: vezessem a támadást. Elit alegységeket vezényeltek parancsnokságom alá, köztük a Dzerzsinszkij nevét viselő hadosztályt, a moszkvai milícia különleges egységeit és a KGB három alegységét, összesen 15 ezer embert. — Tájékozódott-e az oroszországi kormányépület körüli eseményekről? — Természetesen. Állandóan felvételek készültek. Ügynökeink ott voltak a védők között és bent a parlament épületében. Éjjel körüljártuk a barikádokat és nyíltan megmondom, hogy azok játékszerek számunkra. — Mi volt a támadás terve? Éjjel háromkor az OMON-egységek gázzal és vízágyúkkal megtisztítják a teret. A mi egységeink követték volna őket a földről és a levegőből helikopterekről, gránátvetőkkel és más speciális fegyverekkel. A fiúk gyakorlatilag feltartóztathatatlanok. Az egész akció mindössze 15 percet vett volna igénybe. De hál’ istennek nem adtam ki a parancsot. — Egyedül döntött? — Szerettem volna megtanácskozni a dolgot valakivel, de egyszerűen nem volt rá módom. S akkor felhívott Ivanyenko, a KGB oroszországi elnöke: azt tanácsolta, hogy maradjak ki ebből. Ezt megígértem. A bázison összegyűjtöttem a csoportparancsnokokat és közöltem velük a parancsot. Ők jelentették, hogy a fiúk nem hajlandók megtámadni a kormányépületet, az ártatlan embereket. Magam is tudtam, hogy ez esztelenség. A KGB-alegységek néhány parancsnoka közölte a vezetéssel, hogy nem hajlandók megtámadni a kormányépületet. Az alegységekhez tartozó csoportok tagjai közül senki sem vett részt a puccsban. A parancs megtagadása után Krjucskov nehéz helyzetbe került. Ezután nem kaptam tőle semmilyen más parancsot. Miután Gorbacsov visszakerült a helyére, és Bakatyint kinevezték a KGB elnökévé, állásomból felfüggesztettek. — Milyen indokkal? — Nem közölték. Azóta is hallgatnak. Az interjút Dmitrij Beloveckij és Szergej Bogoszlavszkij készítette Hogyan élnek az egykori Régen elmúltak azok az idők, amikor nevük a protokoll által meghatározott rendben ott szerepelt az NDK sajtójának hivatalos közleményeiben. Az NSZEP KB legutóbbi összetételű Politikai Bizottsága korlátlan hatalomtól megfosztott tagjainak manapság nincsenek fontos dolgaik. És mégis ritka az a nap, hogy valamelyikük neve így vagy úgy ne szerepelne a lapokban. Úgy látszik, hogy azoknak a vezetőknek a sorsa, akik évtizedeken át kapcsolatban álltak az NDK történelmével, továbbra is érdekli az egykori NDK állampolgárait. Ezt támasztotta alá az Extra című folyóirat cikke is. íme, hogyan alakult az NSZEP egykori vezetőinek élete. ERICH HONECKER: A legtöbbet róla olvashatunk, ezért nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Németországban bírósági ítélet vár a 79 esztendős emberre. Anyagi helyzete eléggé ingatag: személyi bankszámláját zárolták és a 2 ezer márkás havi nyugdíját csak Németország területén kaphatja meg. WILLI STOPH: Az NDK egykori miniszterelnöke ma 77 esztendős. Villájából kilakoltatták, s feleségével, Aliával, egy kétszobás lakásban élt Berlin egyik régi negyedében. Kettőjük nyugdíja 900 márka, amelyből 350-et elvisz a lakbér. Annak idején fehér színű Ford Fiesta kocsin járt, mosta moabiti börtönben ül és a bírósági tárgyalására vár. ERICH MIELKE: Ezzel a 83 esztendős emberrel gyakorlatilag az NDK Állambiztonsági Minisztériumának egész történelme kapcsolatban áll. Mind a mai napig kijut neki a német sajtóból, akárcsak Honeckernek. 1990 augusztusától ül, jelenleg börtönkórházban van. Súlyos beteg. Gyakran esik tartós depresszióba. Az orvosok szerint állapota nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen a bírósági tárgyaláson. A Mielke ellen felhozott vádak igen súlyosak: két rendőr meggyilkolása 1931-ben és az NDK más vezetőivel együtt olyan parancs kiadása, amelynek értelmében rálőttek azokra az emberekre, akik megpróbálták átlépni a német—német határt. HEINZ KESSLER. Az NDK 71 esztendős utolsó nemzetvédelmi minisztere szintén a moabiti börtön lakója. Nem túl jó egészségi állapota ellenére igazi katonához illően viselkedik, őt szintén az említett parancskiadással vádolják. Rossz viccet csinált vele a sors. Annak idején Kessler volt az értelmi szerzője annak a parancsnak, amelynek értelmében a nyomozati fogságban lévő katonák zsoldjuk felét kapják. Most ő maga is nyugdíjának csak a felét veheti kézhez — ezer márkát. GÜNTER MITTAG: 64 esztendős. Az NDK gazdasági pártvezérek? nak egykori vezetőjét azzal vádolják, hogy több mint egymillió márka kárt okozott a német gazdaságnak. Előzetes letartóztatásából egészségi állapota miatt bocsátották szabadon. Súlyos cukorbeteg, mindkét lábát amputálták. Feleségével együtt lányánál lakik egy kényelmes családi házban Berlin környékén. Munkanélküli segélyt kap. HERMAN AXIEN. A Politikai Bizottságban a külpolitikáért felelt. Jelenleg Berlin Karlsdorf negyedében lakik lányánál. Részben megbénult. Ennek ellenére 75 évesen nyomozati fogságban van. WERNER KROLIKOWSKI. Annak idején az NSZEP KB mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó titkára volt. Feleségével, Elfridával, egy kétszobás lakásban él a hellersdorfi lakónegyedben. KURT HAGER: Az NSZEP fő ideológusa. Akárcsak Joachim Herman, a gorbacsovi peresztrojka változatlan és következetes ellensége. Berlin központjában egy háromszobás lakásban él. Szeret sétálgatni feleségével, Sabinával. Kerül minden beszélgetést. A 79 éves Hager csak azokkal az amerikai professzorokkal tartja a kapcsolatot, akikkel az NDK történelmének megírásán fáradozik. GÜNTER SCHABOWSKI. Feleségével, Irinával, anyósával, papagájával és két fiával egy kétszintes lakásban él Berlinben K. Hager, I. Herman és Katerina Witt, az egykori műkorcsolyázónő szomszédságában. Az NSZEP berlini szervezetének vezetője bekerült a történelembe, mivel ő jelentette be a berlini fal megnyitását, »Zuhanás« címmel, könyvet írt. »Aleginkább azért érzem magam hibásnak, mert a humanizmus és az egyenjogúság szocialista megítélése, amelyre oly nagy szüksége van a világnak, rossz hírnévre tett szert.« MARGARETE MÜLLER: A Politikai Bizottságban az egyedüli nő. Saját vidéki házában él egyedül, kocsija nincs. EGON KRENZ: Erich Honecker utódjának igen jól megy a dolga. Sokkal fiatalabb kollégáinál. 54 esztendős és bár hosszú ideig munkanélküli volt, mégis jó munkahelyet talált Berlin nyugati részében egy ingatlanközvetítő irodában. Milliomos főnöke a következőképpen indokolta meg döntését: »Ahhoz, hogy valaki főszerepet játsszon a szocialista rendszerben is, észre van szükség. Miért ne adjak neki munkát, ha jó szervezőképessége van«. Feleségével, Erikával, az egykori kormánynegyed egyszintes lakóházában él. A házat még az NDK fennállása idején vásárolta. »Amikor leomlottak a falak« címmel könyvet írt az 1989-es eseményekről. Könyve nem kelt el: A. Sztyepanov n PaBAfi Kárpáti Igaz Szó, 1991. október