Kárpáti Igaz Szó, 1993. január-március (74. évfolyam, 1-36. szám)
1993-01-01 / 1. szám
ISS3. JANUÁR 1., FENTEK Testvérvárosok: Ungvár—Darmstadt. Beregszásziak Budapesten. Budapestiek Ungváron. Bállai György gazda tanfolyamat resettár pátalján. Miliőit з ti і... , í sí -лі š -ts sM ! III FERENCES BARÁTOK KÁRPÁTALJÁN Segítő szándékkal teszik a dolgukat A FEKETE HEGY lábánál kanyargó úton haladva, az Idegen önkéntelenül is felfigyel az egyik előrenyúló sziklatömbön látható düledező falú építményre. A helyi lakosok körében Kankó-vár néven ismert. A ferencesek múltbeli tevékenysége szorosan összefonódott Nagyszőlős történelmével. E szerzetesrendnek évszázados hagyományai vannak ezen a vidéken. Nagyszőlősön például már 500 évvel ezelőtt működtek ferences barátok. A hit ápolásán kívül munkájuk szerves részét képezte a magyar nyelvű oktatás megszervezése. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy Paskai László bíboros 1989-es kárpátaljai látogatását követően a Magyarországról érkezett ferencesek éppen Nagyszőlőst választották missziójuk központjául. A római katolikus egyház hajdan talán a legerősebbek egyike volt e vidéken. Ám az utóbbi négy évtized alatt a többi egyházhoz hasonlóan a római katolikust is megfosztották a működés lehetőségétől. Főként azzal, hogy nem adtak módot a papok kiképzésére. A területen működő néhány templomban hét tisztelendő atya végezte a szertartásokat, akik azonban hajlott koruknál és egészségi állapotuknál fogva egyre nehezebben tudtak eleget tenni kötelességeiknek Paskai László bíboros, beváltva az itteni hívőknek tett ígéretét. 1989 szeptemberében három ferences rendi szerzetest küldött. Ezenkívül Egerből még két pap érkezett Kárpátaljára. A ferencesek számára Nagyszőlősön egy, a hívők által megvásárolt régi házban rendezték be a plébániát. A vikárius a beregszászi, a nagyszőlősi, huszti és técsői járási hívek szolgálatával bízta meg a három papot. A misszió központjának megválasztásánál talán az is közrejátszott, hogy Nagyszőlős útba esik a városok között. De a döntésnél mégis az nyomott a legtöbbet a latban, hogy itt volt a legjobban érezhető a lelki éhség, úgy tűnt, hogy a hívők itt szorulnak a leginkább segítségre. Hisz a római katolikus egyházat megfosztották templomától. A hívők a temető melletti kis kápolnába kényszerültek. Úgy éreztük, itt van a legnagyobb szükség ránk — jegyezte meg Antal atya, aki az elsők között érkezett Kárpátaljára. Nem könnyű feladatot vállaltak magukra a misszionáriusok, hiszen ott kellett folytatniuk, ahol 40 évvel ezelőtt abbamaradt. A beilleszkedéshez meg kellett ismerni az embereket is, hogy erősíthessék az Istenbe vetett hitüket, bepillantást kellett nyerni lelkivilágukba, közelebb kellett férkőzni hozzájuk, megismerni mindennapi gondjaikat, bajaikat. Foglalkozniuk kellett a hitoktatás megszervezésével is, hisz kezdetben csak a templomi prédikáció volt a hitoktatás egyedüli módja. Közben fel kellett készíteni a hívőket a gyónásra, a bérmálásra. Az Itt élő emberek tudatos vonzódása a hithez, az őszinte bűnbánatra való készségük, a lelki szomjúság enyhítésének igénye, újbóli megtérésük szinte váratlanul érintett bennünket — folytatta Antal atya. — Nem az lepett meg, hogy sokan jönnek el a templomba, hisz manapság ez gyakori dolog Magyarorszá- gon. A gyóntatás volt a legnagyobb élmény, ugyanis az itteni embereknek erre nem volt lehetőségük 40 éven át. Természetesen, az idősebb korosztálybeliekkel, no meg a gyerekekkel könnyebb volt kapcsolatot teremteni. A kisfiúk és kislányok — bár kezdetben a nagymamákkal kézenfogva — bátrabban jöttek. Egy generáció azonban a tiltás következtében eltávolodott a vallástól. Noha családon belül élt a vallási szellem, de mivel nem részesültek hitoktatásban, csak ritkán jártak templomba. Igaz sokukban él a szülők emléke, akik jó hívők és templomjáró emberek voltak, és így érdeklődésük a templom iránt megmaradt. Az emberek újramegtérésében sokat segítettek a gyerekek is. Hisz a hittanleckék tanulásában a szülők segítettek a kicsinyeknek, gyakran együtt jöttek az órákra. — No meg a gyerekek által a felnőtteket is jobban meg lehet érteni —, Jegyezte meg Imre atya, aki alig néhány hónapja érkezett hozzánk, s még csak most ismerkedik a környezettel. Az egyszerű emberek nyitottsága, meg az, hoggy szívesen megosztják élményeiket, segít az ismerkedésben. Az idő közben haladó ferencesek immár háromévi munkájának mérlegét vonhatják meg. Bár az atyák nagyon szerényen nyilatkoznak tevékenységükről. Pedig nemcsak a hitet adták vissza az embereknek, s ezen belül a reményt és a bizakodást is, hanem megpróbálták egy kis közösségbe tömöríteni őket, ráébreszteni arra, hogy nemes célokat csak így lehet elérni. Ma már Kárpátalján 58 római katolikus templom működik. Több mint tízet a ferencesek itt-tartózkodása idején adtak vissza a hívőknek. Valamennyit restaurálni, illetve újjáépíteni kellett. Itt van például a nagyszőlősi katolikus templom, mely 30 éven át zárva volt a hívők előtt. — Szinte csodálatra méltó az emberek adakozókészsége — jegyezte meg Tihamér atya, aki mindössze egy éve tesz eleget áldásos küldetésének városunkban. Tőle tudtam meg, hogy a nagyszőlősi templomot, lehet mondani, teljesen a hívők adományából állították helyre, kivéve néhány felszerelést, ami külföldről segélyként érkezett e nemes célra. Úgy érzem, itt kell megemlítenem, abban, hogy a nagyszőlősi templom ma már újra az a szent hely a katolikus hívők számára, ahol lelki vigaszt találnak, nagy érdeme van László atyának, aki Tihamér atya érkezéséig folytatott itt misszionáriusi tevékenységet. Nehéz időket élünk mostanában. Problémáktól terhes hétköznapjainkban nem könynyű emberhez méltó életet élni a szó legtágabb értelmében véve. De meg kell tanulnunk úgy élni, hogy odafigyeljünk mások bajára, bánatára. Éppen ebben segítenek az itteni embereknek a ferences barátok. — Ha bezárkózva élünk, akkor nem láthatjuk, mennyi sok a szegény körülöttünk — vallja Tihamér atya. — Mikor azt ajánlottuk, hogy jó lenne itt is elindulni a szeretet útján, vagyis felkeresni az embereket, néhányan úgy vélték, nincsenek szegények. Amikor viszont elindultunk, egészen mást tapasztaltunk. Az itt élő emberek is segítőkészséget tanúsítottak. Újra magukra találtak. ‘ Igen, a ferencesek híveikkel együtt, a régi hagyományokhoz híven, ma is járják a szeretet és a jótékonyság útját. Csendben, észrevétlenül segítenek a rászorulókon, elosztják a Magyarországról érkezett segélyszállítmányokat, könyöradományokból, felajánlásokból élelmiszercikkekhez juttatják a legszegényebbeket, vagy ha kell, tüzelőt is vásárolnak azoknak, akiknek erre nem telik. De nemcsak a római katolikusoknak nyújtanak segítő kezet, hanem minden rászorulónak, nemzeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, sem szolgálják a ferences barátok a nemzeti, vallási megbékélés ügyét. Ma már a római katolikus egyház hívei között nemcsak magyarok, de ukránok és németek is vannak. Albert atya alig néhány hónapja érkezett Kárpátaljára Németországból, hogy szolgálja az itteni magyarokat, de elsősorban a svábokat, akik bár már nagyon kevesen vannak, de a tisztelendő atya megállapítása szerint, szinte bámulatos, ahogy megőrizték hagyományaikat. A ferences atyák szívellélekkel eleget téve küldetésüknek, már új feladatok, elképzelések megvalósításán gondolkodnak. Szeretnék minél jobban felélénkíteni az egyház tevékenységet, az itt kibontakozó lehetőségekből kiindulva gondoskodnak az utánpótlásról (ma már 13 fiatal diák tanul ferences gimnáziumban). Azt szeretnék, ha a papokkal együtt a hívők is kivennék részüket az egyház tevékenységéből, hozzájárulnának az egyház bővítéséhez. Szinte meglepő az itteni em 'тегек buzgósága, ragaszkodása ahhoz, hogy minél többet halljanak az Evangéliumból, igénylik az Isten igéjét, ez pedig lelkesítő a papok számára. Van egy réteg, mely tudatosan próbál együttműködni az egyházzal — jegyezte meg Tihamér atya. E téren nagy segítséget jelentene, ha végre átadnák Nagyszőlősön az egyháznak a hajdani ferencesrendi kolostor helyiségét. Hiszen a plébánia már nem tudja kielégíteni az igényeket, szűkös a hely mind a segélyek elhelyezésére, mind pedig hitoktatási célokra. A hittanórákat szükségmegoldásként már rég a Perényi Zsigmond Középiskolában tartják. Távlati tervükben szerepel egy vallási könyvtár étesítése, továbbá egy kórus megszervezése. — Úgy vélem, mi közérdekű dologra kérjük a kolostor helyiségét, ez lehetővé tenné számunkra, hogy a továbbiakban még eredményesebben dolgozhassunk — mondotta Antal atya. A misézésen kívül a beteglátogatásoknak is eleget kell tenniük, és sok egyéb tennivalóval is meg kell birkózniuk a ferences barátoknak. Mert jönnek az emberek hozzájuk, ki segítségért, ki egyegy biztató szóért. Egymásra az atyáknak már szinte nincs is idejük — bár a ferences szerzetesi életforma követelménye a közösségi élet, vagyis többet kellene együtt lenniük, közös imát mondaniuk —, csak reggel és késő este találkoznak. De nem zúgolódnak. Igazi ferences lélekre valló türelemmel, áldozatkészséggel teszik a dolgukat, hirdetik Isten igéjét az emberek között. Ltubka Katalin