Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)
1993-04-01 / 37. szám
11. A TUDOMÁNY ÖSSZEKÖT (Befejezés.) — Én a regionális együttműködést felettébb hasznosnak tartom, s nem csak a tudományban. Ezért üdvözlöm a Kárpáti Eurorégiót. Mert hát az a helyzet, hogy e térségiben nagyon komoly szellemi tőke halmozódott fel. Sok itt az igazán jó fej, megvan a szorgalom, de a Nyugattal, a világgal való kapcsolattartás szörnyen nehéz. Egymással kell tehát összefognunk. — Hallottam az ön nemzetközileg elismert kutatási eredményeiről a negatív töltésű ionokkal kapcsolatban. Elmagyarázná nekünk, miről is van szó? — Mivel pedagógus is vagyok, talán sikerül közérthetően elmondani kutatásaim lényegét Középiskolai tanulmányai során mindenki találkozott a pozitív ionok fogalmával. Ez azt jelenti, hogy egy atom tartósan magához köt egy extra elektront. Ezt nem minden atom tudja, csak azok az atomok képesek magukhoz kötni egy plusz elektront, melyeknek a külső elektronhéjuk hiányos. Ilyen elemek a lítium, kálium, nátrium. Kiderült azonban,, hogy nem csak a hiányos elektronhéjjal rendelkező atomok képesek elektronokat magukhoz kötni, hanem kivétel nélkül ,minden atom. Persze, csak gerjesztett állapotban és nagyon rövid ideig. Emberi elmével szinte elképzelhetetlen ez az időtartam, ami kevesebb, mint a másodperc milliomod része milliomod részének a milliomod része. — Ennek a jelenségnek a felfedezése az ön nevéhez fűződik. De vajon akkor is sikerült volna elérnie ezt a nagyszerű eredményt, ha Ungváron marad? — Na, ez azért így nem igaz. A jelenség felfedezése ugyanis amerikai tudósok érdeme. Én a tudományos diszszertációmban foglalkoztam a témakörrel. Az eredményeim pedig még itt, Ungváron születtek. Az viszont tény, hogy a volt Szovjetunióban én voltam az első, akinek kísérletileg sikerült bizonyítani a jelenséget. — Ha már visszatértünk a tudomány témaköréhez, elmondaná, hogyan ítéli ön meg a kárpátaljai tudományos életet? — A képességek mindenképpen a legpozitívabb irányba mutatnak. Más lapra tartozik a lehetőségek hiánya. Elsősorban három dolog kevés: a pénz, pénz és pénz. Az egyre romló általános anyagi kondíciók elvonják a nagyobb dolgokra érdemes kutatók figyelmét a tudományos munkától. Ahogy mondják nekem, élelmiszerek és más létfontosságú dolgok beszerzése a legnagyobb gondjuk. Hozzátennék mindehhez egy dolgot. Szerencsém volt ellátogatni több amerikai egyetemre, számos konferencián vettem részt. Az ezeken tapasztaltak alapján állítom, nem kell hasra esni sem a nyugat-európai, sem pedig az amerikai tudósok előtt. Elég, ha fellapozzuk a világ leghíresebb tudományos folyóiratait. Megtaláljuk bennük a kárpátaljai tudósok munkáit. A publikációk alapján nyugodtan nevezhetjük világhírűnek a kárpátaljai tudományos életet. Nem rosszabbak, csak mérthetetlenül sanyarúbb körülmények közt kell csinálniuk azt, amit Nyugaton sokkal jobb viszonyok közt tesznek. Ha egy amerikai tudós idecseppenne és olyan életkörülmények között és anyagi feltételek mellett kellene dolgoznia, mint az ittenieknek, elhagyná a tudományt, két hét múlva feladná az egészet. Balogh Csaba ORSZÁGÚTJAMON TÖRTÉNT A közlekedésrendészet dolgozóit aggasztja, hogy a járművezetők és a gyalogosok egyaránt figyelmetlenek, sőt fegyelmezetlenek az utakon. Egy hét leforgása alatt emiatt hét baleset történt, köztük három gázolásos. Más okokból is történtek közlekedési balesetek, öszszesen tíz, s ezek során 13 személy, köztük két gyerek megsérült, íme, néhány konkrét eset. Két falubelijének okozott testi sérülést Palágy-Komorócon Vas Gyula, a községi tanács elnöke, aki durván megszegte a közlekedésbiztonsági előírásokat. Az esti órákban ittasan ült a volánhoz, világítás nélkül száguldott a sötét utcán, Zsigulijával elütötte az út szélén haladó Sz. Józsefet és V. Tibort, akiket kórházba kellett szállítani. Az alkoholfogyasztás okozta azt a közúti balesetet is, amely Munkácson történt. Georgij Penzeniknek nincs ugyan jogosítványa, sőt gyakorlata sincs a járművezetésben, mégis »kölcsönvette« N. István beregszászi lakos VÁZ—2101 típusú személygépkocsiját, mellyel egy társuk ütközött. Mind ő, mind a gépkocsi sérülést szenvedett. Beregszászban is történt egy hasonló baleset, ahol Sütő István ütközött a fának VÁZ -■■•‘1 101 típusú gépkocsijával. Március 16-án súlyos baleset történt a szolyvai járási Kereckiben, ahol egy VÁZ— 207-es személygépkocsi nagy sebességgel a betonkerítésnek ütközött. Mind a vezetőt, mind utasát (kilétük megállapítása még folyamatban van) súlyos sérülésekkel szállították be a kórházba. Ugyancsak március 16-án Munkácson cserbenhagyásos gázolás történt, minek következtében a gyalogosan közlekedő Vaszil Szofilikanics megsérült. A milícia dolgozói nyomozást folytatnak a tettes kilétének kiderítése végett. A técsői járási Bedevlján történt közúti baleset okozója viszont ismert: Ivan Bilanics, a járási fogyasztási szövetkezet ellenőre gázolta el ZAZ— 1102 típusú gépkocsijával az ötödik osztályos B. Natáliát, ■akit sérülésekkel szállítottak a kórházba. És még egy figyelmeztető adat: március 15 és 21 között, vagyis hét nap alatt a közlekedésrendészet felügyelői 71 olyan gépkocsivezetőt igazoltattak, akik alkoholt fogyasztottak, mielőtt a volánhoz ültek. Természetesen valamennyiük ellen eljárást indítottak. Igor Mihajlisin, a megyei közlekedésrendészet felügyelője A víz nem áll meg. Zsigmond Szilvia fotója KÁRPÁTI ісж/ sm 1993. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK ZENEISKOLÁSOK A HANGVERSENYPÓDIUMON Megszokottá vált, hogy az Ungvári Csajkovszkij Zeneiskola évente több hangversenyt rendez a diákok közreműködésével. Ezek a koncertek mindig tartogatnak valami meglepetést. Vagy egy együttes mutat be valami érdekes művet, vagy valamelyik tanítvány ejti ámulatba a hallgatóságot azzal, hogy mennyit fejlődött a legutóbbi fellépése óta. A filharmónia kistermében nemrég megtartott hangversenyen is tapasztalhattunk ilyesmit. Különösen az egyik produkcióra hívnám fel a figyelmet. A felső tagozatos zongoristák énekkara Valentina Révész vezetésével bravúrosan adta elő Hromusin ukrán zeneszerző népdalok témájára írt fantáziáját. A kis énekesek hihetetlen könnyedséggel oldották meg a bonyolult ritmusképleteket, a jó tempóváltásokról már nem is beszélve. A tanárnő hozzáértése és szorgalmas munkája érződött ki e mű megszólaltatásából. A vonószenekar levben Szenderovics vezetésével Bartók három magyar népdal-feldolgozását, Berkovics Románcát és Haydn C-dúr fnivertimentoját (az utóbbi műben a zongoraszólót Scsoka Katalin hetedikes játszotta) mutatta be kiegyensúlyozottan, szépen, muzikálisan. Fellépett még az alsó osztályosok énekkara, a baján együttes, a hegedűsök uniszon együttese, a csellisták együttese, a népi hangszeres zenekar, a fúvószenekar. Az egyéni előadók közül kiemelném Olena Korsakot, aki saját szerzeményét szólaltatta meg zongorán. Rakov Vokaliz c. művét szépen játszotta hegedűn Okszana Szvitlik hetedikes tanuló. A többi kis szólista is tapsra ragadtatta a közönséget. Galyás Sándor fuvolázott, Varga Andrea gitározott, Viktória Kemszka és Ivan Lengyel csellóztak, Okszana Hanuszics hegedült, Varga Sándor trombitált, Miroszlava Sevcsenko dombján, Andrij Mikitiv klarinéton, Ardó Júlia zongorán játszottak egy-egy előadási darabot. Egészben véve, mind az együttesek és zenekarok, mind a jól felkészített szólisták kedvező benyomást gyakoroltak a hallgatóságra, akik szép számban jöttek el erre a nagy körültekintéssel és gondosan megrendezett hangversenyre. Kétségtelen, hogy egy-egy ilyen rendezvény előreviszi zenekultúránkat, s bizonyítja, hogy még ezekben a nehéz időkben is lehet örülni a szépnek. Boniszlavszky Tibor zenetanár A BŐSÉG SZARUJÁHOZ MÁS ÚT VEZET. A nagy »Unió« széthullásáig gyakran lehetett hallani, hogy olyan korban élünk, amikor minden út a kommunizmushoz vezet. Miután meggyőződhettünk a kommunizmus valótlanságáról, megdöbbenve szerezhettünk tudomást egy újabb *us«-ról, az úgynevezett maffiózásról. Egy olyan szervezetről, mely félig illegálisan, félig legálisan működik, s az utóbbi időben valósággal rettegésben tartja a lakosságot, de pompás, anyagi javakban dúskáló életet biztosít a hozzátartozóknak. Sajnos, a karhatalmi szervek, a rendőrség elég gyakran tehetetlen velük szemben, amit egyébként ők maguk is elismernek olykor az újság hasábjain. A maffiózók ellepték az úgynevezett bolhapiacokat, ahol szabadon »csencselnek«, valutáznak, olyan árukat, portékákat értékesítenek, persze busás feláron, amelyeket árulerakatokon, üzletekben szereznek be. Bár a bolhapiacokon a hangosbeszélőkből gyakran bejelentik, hogy az üzletekben vásárolt áruk realizálása szigorúan tilos, ám ők fittyet hánynak erre. A potenciális üzérkedés busásan jövedelmező »munkának« bizonyult. Nem volt nehéz rájönniük arra, hogy a privatizálás címén létrejött spekuláció gyors meggazdagodáshoz, haszonszerzéshez vezet. Nem szeretném untatni az olvasót a felsorolással, de elzárkózni se lenne helyes a tényektől. Köztudott, hogy komoly problémák vannak az üzemanyag-ellátás terén. Az üzérkedőknek viszont van elég üzemanyagjuk, még eladásra is jut belőle. Nálunk, Munkácson, a római katolikus templom mellett például 13—15 ezer kuponért lehet venni 20 literes tételekben (kannában) benzint, méghozzá korlátlan mennyiségben. Miközben az egyik legnagyobb gond most az, hogyan fogják elvégezni a tavaszi munkálatokat a mezőkön. Államunk vezetőinek tehát jó lenne elgondolkozni azon, hogy érdemes-e továbbra is a merev és fellengző politika mellett kitartani. Hogy képes lesz-e az ország lakóinak szociális helyzetét olyan útra terelni, amely végérvényesen megzabolázza az inflációt, elkerüli a gazdasági csődöt, nem utolsósorban pedig legalább olyan anyagi és kulturális színvonalat biztosítani a közeli években, mint 15—20 évvel ezelőtt volt. Mert olyan kilátástalan gazdasági helyzetbe kerültünk, amely aligha vezet jóra. Tény, hogy nem azon az úton haladunk, amely a bőség szarujához vezet... Pólyák Mihály munkácsi lakos Mivel törődik a tanácselnök? Tiszaújlak lakosainak többsége el van foglalva az ukrán — magyar piacgazdasági tapasztalatok cseréjével. Nem képez kivételt ez alól a tanácselnökünk, Brjaszkalov úr sem. Bizony, elég sok idejét elveszi ez a tevékenység, így nem csoda, hogy a helybeliek panaszainak orvoslásával már nem tud törődni. Azzal például, hogy a múlt év második felében nem kaptuk meg a cukrot. Amikor ezt szóvá tettem, azzal »vigasztalt«, hogy a falunak járó 1,5 tonna cukor megvan, de nincs mivel kiszállítani. Mondanom sem kell, hogy ez a válasz nem édesítette meg a teánkat. Jó dolog a külgazdasági kapcsolatok ápolása, én mégis úgy vélem, egy tanácselnöknek elsősorban és főként a választók gondjainak-problémáinak intézésével kellene foglalkozni. Nem így van? Virágh Zsuzsanna tiszaújlaki nyugdíjas SZERGEJ DUBOVEC GRAFIKÁI Sajátos módon alakult e fiatal alkotó pályája. Noha az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola fémművészeti szakán diplomázott, mindig is inkább a grafikához érzett vonzódást, így aztán fokozatosan felhagyott az ötvösmunkák készítésével — bár sokak szerint ezen a téren is sikerrel próbálgatta tehetségét, és kizárólag grafikával kezdett foglalkozni. A nyolcvanas évek derekától fogva gyakran szerepel a nagyközönség előtt. Részvevője a megyei és köztársasági tárlatoknak, sőt volt már egy önálló kiállítása is a messzi Ausztráliában, Sidneyben, ahol egy bizonyos időt töltött ottani rokonai meghívására. Az egzotikus tájakon lett utazgatása egyébként sok mély élménnyel gazdagította és arra is alkalmat adott, hogy tanulmányozza az ausztráliai őslakosok egyedi népművészetét, különleges szokásaikat, hagyományaikat. Ezek a színes benyomások valahol megmutatkoznak — ha nem is közvetlenül — Dubovec grafikáin, melyeket a szépművészeti múzeumban láthatnak a nézők egy szerény, de tartalmas kiállítás keretében. Mindössze két kisebb terem falain sorakoznak ezek a grafikák, mégis úgy érezzük, hogy tágas világba cseppenünk. Megkapó a művész elegáns színkezelése, a zöld, szürke és rózsaszín tónusok felrakása. Nagyrészt akriltussal dolgozik, a kontúrokat pedig szénceruzával húzza meg, s ezzel a kombinált technikával különleges hatásokat ér el. Könnyedség és formaérzék jellemzi munkáit. A kiállítás április tizedikéig tekinthető meg. (barát)