Kárpáti Igaz Szó, 1993. július-szeptember (74. évfolyam, 74-112. szám)

1993-07-01 / 74. szám

MEGHALT A TURIZMUS, ÉLJEN A TURIZMUS! A REALITÁSOKBÓL KELL KIINDULNI Az egyik köztársasági lap azt írta, hogy a festői szépségű Kárpátalján meghalt a turizmus. Itt, helyben azonban úgy tudjuk, hogy ez nem egészen így van. Ezt támasztja alá a turisztikával foglalkozó cikksorozat első kockája. A munkácsi Latorca Turisztikai Komplexum vidékünk egyik legna­gyobb ilyen jellegű szervezete, jó hír­névvel, nagy tapasztalatokkal. Össze­forrott, évek óta együtt dolgozó kol­lektívája mindent megtesz annak érde­kében, hogy a vidékünkre érkező ven­dégek valóban jól érezzék magukat. — Megszűnt a turizmus? — néz rám csodálkozva Ivan Dzsumurat, a turisztikai komplexum igazgatója. — Ki állít ilyesmit? Erről szó sincs. To­vábbra is jönnek a turisták mind bel­földről, mind külföldről és a FÁK or­szágaiból is. Érdekességként említe­ném, hogy a közelmúltban népes cso­port járt nálunk Izraelből. Nagyon jól érezték magukat. Kiválóak kapcsolata­ink a jugoszláv utazási irodákkal. A külföldi csoportok valutával fizetnek az itt-tartózkodásért, de vannak úgyneve­zett barter-csoportok is, főleg Romá­niából, Magyarországról és Szlovákiá­ból. Öt hónap alatt jövedelmezőségi szintünk 21,9 százalékos volt, valuta­­számlát nyitottunk, amelyen komoly mennyiségű USA-dollár van. Sikerült rendezni az itt dolgozók fizetését is. Az átlagfizetés hozzávetőlegesen 40 ezer karbovancc. Reméljük, hogy jö­vőre befejezzük a komplexum épüle­teinek felújítási munkálatait és átadjuk az itt dolgozóknak a 24 lakásos lakó­házat is. — Mi az, amivel különösképpen elégedett? — Nézze, komplexumunk profilja olyan, hogy nekünk mind a belföldi, mind a külföldi turizmus nagyon fontos. Viszont külön örülök annak, hogy ebben az évben 1200 kárpátaljai iskolás a mi segítségünkkel vehetett részt élmény­dús kirándulásokon Kijevben, Minszk­ijén, Lvovban. A gyerekeket vonattal utaztatjuk. Ezt a kampányunkat nagyon sikeresnek tartom. A közeljövőben cso­portok érkeznek Belaruszból, Taskent­­ből, Oroszországból és a FÁK más ál­lamaiból. Kárpátalja természeti adottsága és szépsége óriási vonzerő. És bár beuta­lóink ára nem alacsony — 12 napra 110— 150 ezer karbovanecbe kerül — jelentkezőkben még sincs hiány. — Mi az, ami gondot okoz? — Véleményem szerint mindig a rea­litásokból kell kiindulni. Tény, hogy ne­héz gazdasági problémákkal küszkö­dünk. De a siránkozás egyáltalán nem segít rajtunk. Ellenkezőleg, inkább hát­rahúzó erőként hat. Munkatársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy tekintettel­­a körülményekre, a legapróbb lehető­séget is meg kell ragadni és arra kell törekednünk, hogy önerőből oldjunk meg nagyon sok feladatot. Igen, vannak gondjaink. Talán sok is. De hát keressük megoldásuk útjait és nem hallgathatom el, hogy olyan kollektívában van sze­rencsém dolgozni, amelyik valóban lel­kesen foglalkozik a turizmus fejleszté­sének kérdéseivel. Természetesen ne­künk is gondot okoz az üzemanyagel­látás, az építőanyagok óriási hiánya, az állandóan változó árak, a beszerzési problémák. De végül is ez van, és ne­künk az a feladatunk, hogy kisebb-na­­gyobb sikerekkel leküzdjü­k ezeket a nehézségeket. A Kárpátaljára érkező vendégek és turisták nem kíváncsiak arra, hogy milyen áron biztosítunk szá­mukra kedvező körülményeket. Pihenni akarnak, gyönyörködni a természet szépségeiben és mi megteszünk min­dent azért, hogy ez így is legyen. Tóth Éva »SZERETNÉNK TÖBBET TENNI AZ ITTENI MAGYARSÁG ÉRDEKÉBEN!« (Befejezés.) szándékozik támogatni mind anyagi eszközök biztosításával, mind az újságírók cikkeinek magyarországi és külföldi lapokban való elhelyezé­sével. A helytörténeti bizottság a szórványmagyarság felkutatását, fel­­térképezését, segítését tartja elsődleges feladatának. Mindezekről a problémákról, feladatokról bőven esett szó ez alatt a két nap alatt mind a plenáris ülésen, mind a szakbizottságok értekezletein. Volt azonban egy kérdés, ami körül élénk vita folyt. A Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetem már két éve szorgalmazza a Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskola kihelyezett tagozatának megnyitását Beregszászon. Je­lenleg 39 kárpátaljai diák tanul ingyen és ösztöndíjjal Magyarország különböző mezőgazdasági főiskoláin, számuk az idén tovább gyarapodik. Jóval könnyebb és egyszerűbb lenne azonban helyben oldani meg a mezőgazdasági szakemberek képzését, természetesen magyarországi tanárok közreműködésével. Az ügy előrehaladott állapotban van. Az ülésen felolvasták Jurij Ka­­raszjuk, Ukrajna mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztere 014236. számú levelét, amelyben támogatja ezt az elképzelést, sőt biztosítja a diákok ösztöndíjának folyósítását 1993 második felétől. Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, teljes mértékben támogatva a Kárpátaljai Szövetség minden jó szándékú kezdeményezését, megkér­dőjelezte azonban, hogy vajon elsősorban mezőgazdasági szakem­berekre van-e szüksége Kárpátaljának? Hiszen, mint mondta, az ügy­védek között például nem ismer magyar nemzetiségűt. Kifogásolta azt is, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nem hirdette meg a diákok felvételét egész Kárpátaljára, nem egyeztette azt a KMKSZ elnökségével. Tulajdonképpen ezen a véleményen volt Orosz Ildikó, a KMF­SZ elnöke is. A jelenlévők megértették ezeket az aggályokat, de mégis azon a véleményen voltak, hogy nem szabad elszalasztani ezt a lehetőséget. Kátyúba jutott mezőgazdaságunknak korszerű, képzett szakemberekre — agronómusokra, zootechnikusokra, gépészmérnökökre, közgazdá­szokra van szüksége. Egyébként ezen a véleményen volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke is. — A tanulatlan népek mindig szegények voltak — mondotta. — A magyar kisebbségek ma mindenütt válságos helyzetben vannak, létükért küzdenek, maguknak kell megtalálni a kiutat. Értelmiség nélkül a nemzet nem maradhat fenn, tudás nélkül nincs jövő. Csak azok a népek marad­hatnak meg, akiknek kultúrájuk van, a jövő Európája a kultúra Európája lesz. Bartók Béla szavaival élve: »Csak kultúránkkal tudunk kiemelkedni a népek sorából«. Csoóri Sándor a Kárpátaljai Szövetség egyik legfontosabb feladatául a kárpátaljai magyarok a világ magyarságának vérkeringésébe való be­kapcsolását tartotta. Ezért, akárcsak a vajdasági magyarokat tömörítő Hunyadi Szövetség, a felvidéki Rákóczi Szövetség és a romániai Erdélyi Szövetség, ezentúl a Kárpátaljai Szövetség is a Magyarok Világszövet­ségének tagjává vált. Rengeteg hasznos ötlet, javaslat, elképzelés született e két napon, sok fontos feladat fogalmazódott meg. Mindent egy csapásra megoldani természetesen nem lehet, lépésről lépésre előre haladva, téglát téglára rakva kell leküzdeni a nehézségeket, az akadályokat, elsősorban az emberek közömbösségét. Hogy ez sikerülni fog, ennek legnagyobb biztosítéka az, hogy a Kár­pátaljai Szövetség élén lelkes, művelt, szorgalmas és tenniakaró vezetők állnak, túlnyomórészt beregszászi Vérke-parti öregdiákok, olyan nagy­szerű emberek, mint dr. Báthory Katalin, Benda István, Gera József, Osváth Lajos, dr. Göndöcs László, Faragó István és mások, akik ezer szállal kötődnek szülőföldjükhöz, ismerik az itteni magyarság problémáit, már eddig is sokat tettek azok enyhítése érdekében. Kísérje siker­mun­kájukat! (Tudósítónk) KÁRPÁTI 1993. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK MEGALKUVÁS? ÁRULÁS? Annak dacára, hogy mind keservesebb időket élünk, a mindennapi betevő falat előteremtésének gondja nyomaszt bennünket, s teljes kilátástalanság ködösíti a jövőt, a ballagás magasztossága most is — bár rövid időre — feledtetni tudta gondjainkat, a reménytelenségben is felcsillantotta a jövőbe vetett hitet. Az érettségi bizonyítvány kiosztásához felsorakozó, ünneplőbe öltözött fiatalok csoportja az idén is megdobbantotta a szívünket, örömkönnyeket fakasztott szemünkben. Az idei esemény jelentőségét az is fokozta, hogy az érintettek első ízben kaphatták kézbe az önálló, független ukrán állam okiratát, melynek progresszí­­vebbnek kellett volna lennie az összes előbbi hasonló okmánynál, mivel az előírások szerint a nemzetiségi iskolákban a bizonyítványokat az állami nyelven kívül anyanyelven is ki kellett volna állítani. Annál nagyobb volt az érettségizettek és a szülők csalódottsága és megbot­ránkozása, amidőn rádöbbentek arra, hogy a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskolában az oroszt tartják anyanyelvüknek, ugyanis a bizonyítványokat oroszul állították ki. Ezek után még fájóbbnak, sértőbbnek tűnt az érettségi album felirata, mely betűről betűre így festett: A Mukacsevói 3 s­I. KÖZÉPISKOLA TANULÓINAK EMLÉKALBUMA II-osztály 1993 Elsősorban nem is az e feliratban elkövetett helyesírási hibák törtek le bennünket, hanem az a tudat, hogy akik beletörődtek, tiltakozás nélkül elfogadták az említett dolgokat, nem éltek a törvény adta lehetőségekkel, nem értékelik kellően azt, hogy sokunk hosszas fáradozásának eredményeként városunk nevét magyarul immár hivatalosan is Munkácsként, nem pedig Mukacsevóként használhatjuk, valamint az iskola felvehette nagy Fejedelmünk nevét. Az illetékeseknek tudniuk kellett volna, hogy ezek az »apróságok« a nemze­ti-kulturális autonómiának fontos összetevői, s a kiharcolt lehetőségekkel nem élni — több, mint hitvány megalkuvás, nem más, mint gaz árulás. A megfelelő nyomtatványok hiánya sovány kifogás. Több áthidaló megoldás is elképzelhető lett volna. Az orosz nyelvű űrlap magyarul való kitöltésére gondolok, vagy esetleg egy magyar nyelvű betétlapra. A múlt gyakorlata alapján igazán számolhattak volna a felmerült visszásságokkal. A KMKSZ és a KMPSZ akkor sem volt a helyzet magaslatán, amikor a probléma már előttük állt. Megtanulhattuk volna már, hogy e gondok megoldását értelmetlen elvárni azoktól, kiknek ez igazán sohasem volt szívügyük: a Megyei Álami Közigazgatástól, a közoktatási, illetve nemzetiségi főosztálytól,­ ­ a megyei tanács képviselője, Majorossy István. Markovics M. fotóetűdje ROTARY CLUB LVOVBAN Vasárnap Lvovban befeje­ződött a Rotary Club megnyi­tásával kapcsolatos intézkedések programja. A klub fő célja a humanitárius és jótékonysági segítségnyúj­tás. Eljöttek Lvovba az Egye­sült Államok, Kanada, Ausztria, Franciaország, Svájc képviselői, valamint Ki­­jevből is érkeztek vendégek, ahol már működik ilyen klub. A vendégek felkeresték a lvovi Gal-Expo’93 kiállítást, a vá­ros számos gyógyintézmé­­nyét, a Lvovi Állami Opera- és Balettszínházat. A Rotary Club tagjai találkoztak Lvov és a megye állami közigazga­tásának vezetőivel, akikkel megvitatták a klub idei prog­ramját. A POSTÁS HARAPTA MEG A KUTYÁT... GYÓGYSZER — MAGYARORSZÁGRA Az újságíró-főiskolákon, -tanfolyamokon az előadók gyak­ran felhoznak egy példát, miszerint ha a kutya megharapja a postást, az hétköznapi dolog, nem érdemes foglalkozni vele, ám amennyiben netalán a postás harapja meg a kutyát — az már hír, tollhegyre kívánkozó esemény... A napokban Ungvárról egy bizonyos gyógyszert küldtek egy magyarországi betegnek. Gondolom, az itteni gyógyszerhiányt ismerve, ez nem kevésbé meghökkentő hír. De miről is van szó? Az Ung­vári Polgármesteri Hivatal, sze­mélyesen Kövér György alpol­gármester június 18-án levelet kapott Radnai Antal dombóvá­ri lakostól. »82 éves, beteg em­ber vagyok, két infarktuson túl. Önöknél kapható életmentő gyógyszerre lenne szükségem, a neve nitroglicerin. Van ma­gyar megfelelője, csak az nem azonnali életmentésre való. Az volna a tiszteletteljes kérésem, ha mód és lehetőség van rá, akkor szíveskedjen részemre ebből a fontos életmentő gyógyszerből küldeni« — állt a levélben. — Előbb saját magunk pró­báltuk megszerezni a kért gyógyszert — mondja Kövér György alpolgármester —, fel­hívtuk telefonon az összes pa­tikát, de mindenütt nemleges választ kaptunk. Ezután a Kár­pátaljai Gyógyszerellátó Egye­süléshez fordultunk. Első neki­futásra itt sem sikerült célhoz érnünk, de végül is Andrij Szla­­tinya vezérigazgató utasítására rendelkezésünkre bocsátották e gyógyszerből csaknem az egész készletet — 5 üvegcsét, egyen­ként 42 tablettával. Az orvosok szerint ez jó pár évig elegendő lesz a betegnek. — Hogy került el a gyógy­szer Magyarországra? — Ebben Povázsai Sándor, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja sietett a segítségünk­re, aki vállalta, hogy haladék­talanul eljuttatja a gyógyszert a címzetthez. Különösen örü­lünk az akció sikerének, hiszen Magyarországról gyakran ka­punk gyógyszereket — leg­utóbb a Békéscsabán megtar­tott országos vöröskeresztes kongresszuson jelenlevő kár­pátaljai képviselők több tízezer forint értékű gyógyszert, orvosi felszerelést hoztak magukkal —, most az egyszer pedig leg­alább viszonozhattuk valamivel a magyarországiak segítőkész­ségét. (barát) і ' ■ . п|;і» |ул г

Next