Kárpáti Igaz Szó, 1993. július-szeptember (74. évfolyam, 74-112. szám)
1993-07-01 / 74. szám
MEGHALT A TURIZMUS, ÉLJEN A TURIZMUS! A REALITÁSOKBÓL KELL KIINDULNI Az egyik köztársasági lap azt írta, hogy a festői szépségű Kárpátalján meghalt a turizmus. Itt, helyben azonban úgy tudjuk, hogy ez nem egészen így van. Ezt támasztja alá a turisztikával foglalkozó cikksorozat első kockája. A munkácsi Latorca Turisztikai Komplexum vidékünk egyik legnagyobb ilyen jellegű szervezete, jó hírnévvel, nagy tapasztalatokkal. Összeforrott, évek óta együtt dolgozó kollektívája mindent megtesz annak érdekében, hogy a vidékünkre érkező vendégek valóban jól érezzék magukat. — Megszűnt a turizmus? — néz rám csodálkozva Ivan Dzsumurat, a turisztikai komplexum igazgatója. — Ki állít ilyesmit? Erről szó sincs. Továbbra is jönnek a turisták mind belföldről, mind külföldről és a FÁK országaiból is. Érdekességként említeném, hogy a közelmúltban népes csoport járt nálunk Izraelből. Nagyon jól érezték magukat. Kiválóak kapcsolataink a jugoszláv utazási irodákkal. A külföldi csoportok valutával fizetnek az itt-tartózkodásért, de vannak úgynevezett barter-csoportok is, főleg Romániából, Magyarországról és Szlovákiából. Öt hónap alatt jövedelmezőségi szintünk 21,9 százalékos volt, valutaszámlát nyitottunk, amelyen komoly mennyiségű USA-dollár van. Sikerült rendezni az itt dolgozók fizetését is. Az átlagfizetés hozzávetőlegesen 40 ezer karbovancc. Reméljük, hogy jövőre befejezzük a komplexum épületeinek felújítási munkálatait és átadjuk az itt dolgozóknak a 24 lakásos lakóházat is. — Mi az, amivel különösképpen elégedett? — Nézze, komplexumunk profilja olyan, hogy nekünk mind a belföldi, mind a külföldi turizmus nagyon fontos. Viszont külön örülök annak, hogy ebben az évben 1200 kárpátaljai iskolás a mi segítségünkkel vehetett részt élménydús kirándulásokon Kijevben, Minszkijén, Lvovban. A gyerekeket vonattal utaztatjuk. Ezt a kampányunkat nagyon sikeresnek tartom. A közeljövőben csoportok érkeznek Belaruszból, Taskentből, Oroszországból és a FÁK más államaiból. Kárpátalja természeti adottsága és szépsége óriási vonzerő. És bár beutalóink ára nem alacsony — 12 napra 110— 150 ezer karbovanecbe kerül — jelentkezőkben még sincs hiány. — Mi az, ami gondot okoz? — Véleményem szerint mindig a realitásokból kell kiindulni. Tény, hogy nehéz gazdasági problémákkal küszködünk. De a siránkozás egyáltalán nem segít rajtunk. Ellenkezőleg, inkább hátrahúzó erőként hat. Munkatársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy tekintettela körülményekre, a legapróbb lehetőséget is meg kell ragadni és arra kell törekednünk, hogy önerőből oldjunk meg nagyon sok feladatot. Igen, vannak gondjaink. Talán sok is. De hát keressük megoldásuk útjait és nem hallgathatom el, hogy olyan kollektívában van szerencsém dolgozni, amelyik valóban lelkesen foglalkozik a turizmus fejlesztésének kérdéseivel. Természetesen nekünk is gondot okoz az üzemanyagellátás, az építőanyagok óriási hiánya, az állandóan változó árak, a beszerzési problémák. De végül is ez van, és nekünk az a feladatunk, hogy kisebb-nagyobb sikerekkel leküzdjük ezeket a nehézségeket. A Kárpátaljára érkező vendégek és turisták nem kíváncsiak arra, hogy milyen áron biztosítunk számukra kedvező körülményeket. Pihenni akarnak, gyönyörködni a természet szépségeiben és mi megteszünk mindent azért, hogy ez így is legyen. Tóth Éva »SZERETNÉNK TÖBBET TENNI AZ ITTENI MAGYARSÁG ÉRDEKÉBEN!« (Befejezés.) szándékozik támogatni mind anyagi eszközök biztosításával, mind az újságírók cikkeinek magyarországi és külföldi lapokban való elhelyezésével. A helytörténeti bizottság a szórványmagyarság felkutatását, feltérképezését, segítését tartja elsődleges feladatának. Mindezekről a problémákról, feladatokról bőven esett szó ez alatt a két nap alatt mind a plenáris ülésen, mind a szakbizottságok értekezletein. Volt azonban egy kérdés, ami körül élénk vita folyt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem már két éve szorgalmazza a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kihelyezett tagozatának megnyitását Beregszászon. Jelenleg 39 kárpátaljai diák tanul ingyen és ösztöndíjjal Magyarország különböző mezőgazdasági főiskoláin, számuk az idén tovább gyarapodik. Jóval könnyebb és egyszerűbb lenne azonban helyben oldani meg a mezőgazdasági szakemberek képzését, természetesen magyarországi tanárok közreműködésével. Az ügy előrehaladott állapotban van. Az ülésen felolvasták Jurij Karaszjuk, Ukrajna mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztere 014236. számú levelét, amelyben támogatja ezt az elképzelést, sőt biztosítja a diákok ösztöndíjának folyósítását 1993 második felétől. Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, teljes mértékben támogatva a Kárpátaljai Szövetség minden jó szándékú kezdeményezését, megkérdőjelezte azonban, hogy vajon elsősorban mezőgazdasági szakemberekre van-e szüksége Kárpátaljának? Hiszen, mint mondta, az ügyvédek között például nem ismer magyar nemzetiségűt. Kifogásolta azt is, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nem hirdette meg a diákok felvételét egész Kárpátaljára, nem egyeztette azt a KMKSZ elnökségével. Tulajdonképpen ezen a véleményen volt Orosz Ildikó, a KMFSZ elnöke is. A jelenlévők megértették ezeket az aggályokat, de mégis azon a véleményen voltak, hogy nem szabad elszalasztani ezt a lehetőséget. Kátyúba jutott mezőgazdaságunknak korszerű, képzett szakemberekre — agronómusokra, zootechnikusokra, gépészmérnökökre, közgazdászokra van szüksége. Egyébként ezen a véleményen volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke is. — A tanulatlan népek mindig szegények voltak — mondotta. — A magyar kisebbségek ma mindenütt válságos helyzetben vannak, létükért küzdenek, maguknak kell megtalálni a kiutat. Értelmiség nélkül a nemzet nem maradhat fenn, tudás nélkül nincs jövő. Csak azok a népek maradhatnak meg, akiknek kultúrájuk van, a jövő Európája a kultúra Európája lesz. Bartók Béla szavaival élve: »Csak kultúránkkal tudunk kiemelkedni a népek sorából«. Csoóri Sándor a Kárpátaljai Szövetség egyik legfontosabb feladatául a kárpátaljai magyarok a világ magyarságának vérkeringésébe való bekapcsolását tartotta. Ezért, akárcsak a vajdasági magyarokat tömörítő Hunyadi Szövetség, a felvidéki Rákóczi Szövetség és a romániai Erdélyi Szövetség, ezentúl a Kárpátaljai Szövetség is a Magyarok Világszövetségének tagjává vált. Rengeteg hasznos ötlet, javaslat, elképzelés született e két napon, sok fontos feladat fogalmazódott meg. Mindent egy csapásra megoldani természetesen nem lehet, lépésről lépésre előre haladva, téglát téglára rakva kell leküzdeni a nehézségeket, az akadályokat, elsősorban az emberek közömbösségét. Hogy ez sikerülni fog, ennek legnagyobb biztosítéka az, hogy a Kárpátaljai Szövetség élén lelkes, művelt, szorgalmas és tenniakaró vezetők állnak, túlnyomórészt beregszászi Vérke-parti öregdiákok, olyan nagyszerű emberek, mint dr. Báthory Katalin, Benda István, Gera József, Osváth Lajos, dr. Göndöcs László, Faragó István és mások, akik ezer szállal kötődnek szülőföldjükhöz, ismerik az itteni magyarság problémáit, már eddig is sokat tettek azok enyhítése érdekében. Kísérje sikermunkájukat! (Tudósítónk) KÁRPÁTI 1993. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK MEGALKUVÁS? ÁRULÁS? Annak dacára, hogy mind keservesebb időket élünk, a mindennapi betevő falat előteremtésének gondja nyomaszt bennünket, s teljes kilátástalanság ködösíti a jövőt, a ballagás magasztossága most is — bár rövid időre — feledtetni tudta gondjainkat, a reménytelenségben is felcsillantotta a jövőbe vetett hitet. Az érettségi bizonyítvány kiosztásához felsorakozó, ünneplőbe öltözött fiatalok csoportja az idén is megdobbantotta a szívünket, örömkönnyeket fakasztott szemünkben. Az idei esemény jelentőségét az is fokozta, hogy az érintettek első ízben kaphatták kézbe az önálló, független ukrán állam okiratát, melynek progresszívebbnek kellett volna lennie az összes előbbi hasonló okmánynál, mivel az előírások szerint a nemzetiségi iskolákban a bizonyítványokat az állami nyelven kívül anyanyelven is ki kellett volna állítani. Annál nagyobb volt az érettségizettek és a szülők csalódottsága és megbotránkozása, amidőn rádöbbentek arra, hogy a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskolában az oroszt tartják anyanyelvüknek, ugyanis a bizonyítványokat oroszul állították ki. Ezek után még fájóbbnak, sértőbbnek tűnt az érettségi album felirata, mely betűről betűre így festett: A Mukacsevói 3 sI. KÖZÉPISKOLA TANULÓINAK EMLÉKALBUMA II-osztály 1993 Elsősorban nem is az e feliratban elkövetett helyesírási hibák törtek le bennünket, hanem az a tudat, hogy akik beletörődtek, tiltakozás nélkül elfogadták az említett dolgokat, nem éltek a törvény adta lehetőségekkel, nem értékelik kellően azt, hogy sokunk hosszas fáradozásának eredményeként városunk nevét magyarul immár hivatalosan is Munkácsként, nem pedig Mukacsevóként használhatjuk, valamint az iskola felvehette nagy Fejedelmünk nevét. Az illetékeseknek tudniuk kellett volna, hogy ezek az »apróságok« a nemzeti-kulturális autonómiának fontos összetevői, s a kiharcolt lehetőségekkel nem élni — több, mint hitvány megalkuvás, nem más, mint gaz árulás. A megfelelő nyomtatványok hiánya sovány kifogás. Több áthidaló megoldás is elképzelhető lett volna. Az orosz nyelvű űrlap magyarul való kitöltésére gondolok, vagy esetleg egy magyar nyelvű betétlapra. A múlt gyakorlata alapján igazán számolhattak volna a felmerült visszásságokkal. A KMKSZ és a KMPSZ akkor sem volt a helyzet magaslatán, amikor a probléma már előttük állt. Megtanulhattuk volna már, hogy e gondok megoldását értelmetlen elvárni azoktól, kiknek ez igazán sohasem volt szívügyük: a Megyei Álami Közigazgatástól, a közoktatási, illetve nemzetiségi főosztálytól, a megyei tanács képviselője, Majorossy István. Markovics M. fotóetűdje ROTARY CLUB LVOVBAN Vasárnap Lvovban befejeződött a Rotary Club megnyitásával kapcsolatos intézkedések programja. A klub fő célja a humanitárius és jótékonysági segítségnyújtás. Eljöttek Lvovba az Egyesült Államok, Kanada, Ausztria, Franciaország, Svájc képviselői, valamint Kijevből is érkeztek vendégek, ahol már működik ilyen klub. A vendégek felkeresték a lvovi Gal-Expo’93 kiállítást, a város számos gyógyintézményét, a Lvovi Állami Opera- és Balettszínházat. A Rotary Club tagjai találkoztak Lvov és a megye állami közigazgatásának vezetőivel, akikkel megvitatták a klub idei programját. A POSTÁS HARAPTA MEG A KUTYÁT... GYÓGYSZER — MAGYARORSZÁGRA Az újságíró-főiskolákon, -tanfolyamokon az előadók gyakran felhoznak egy példát, miszerint ha a kutya megharapja a postást, az hétköznapi dolog, nem érdemes foglalkozni vele, ám amennyiben netalán a postás harapja meg a kutyát — az már hír, tollhegyre kívánkozó esemény... A napokban Ungvárról egy bizonyos gyógyszert küldtek egy magyarországi betegnek. Gondolom, az itteni gyógyszerhiányt ismerve, ez nem kevésbé meghökkentő hír. De miről is van szó? Az Ungvári Polgármesteri Hivatal, személyesen Kövér György alpolgármester június 18-án levelet kapott Radnai Antal dombóvári lakostól. »82 éves, beteg ember vagyok, két infarktuson túl. Önöknél kapható életmentő gyógyszerre lenne szükségem, a neve nitroglicerin. Van magyar megfelelője, csak az nem azonnali életmentésre való. Az volna a tiszteletteljes kérésem, ha mód és lehetőség van rá, akkor szíveskedjen részemre ebből a fontos életmentő gyógyszerből küldeni« — állt a levélben. — Előbb saját magunk próbáltuk megszerezni a kért gyógyszert — mondja Kövér György alpolgármester —, felhívtuk telefonon az összes patikát, de mindenütt nemleges választ kaptunk. Ezután a Kárpátaljai Gyógyszerellátó Egyesüléshez fordultunk. Első nekifutásra itt sem sikerült célhoz érnünk, de végül is Andrij Szlatinya vezérigazgató utasítására rendelkezésünkre bocsátották e gyógyszerből csaknem az egész készletet — 5 üvegcsét, egyenként 42 tablettával. Az orvosok szerint ez jó pár évig elegendő lesz a betegnek. — Hogy került el a gyógyszer Magyarországra? — Ebben Povázsai Sándor, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja sietett a segítségünkre, aki vállalta, hogy haladéktalanul eljuttatja a gyógyszert a címzetthez. Különösen örülünk az akció sikerének, hiszen Magyarországról gyakran kapunk gyógyszereket — legutóbb a Békéscsabán megtartott országos vöröskeresztes kongresszuson jelenlevő kárpátaljai képviselők több tízezer forint értékű gyógyszert, orvosi felszerelést hoztak magukkal —, most az egyszer pedig legalább viszonozhattuk valamivel a magyarországiak segítőkészségét. (barát) і ' ■ . п|;і» |ул г