Kárpáti Igaz Szó, 1994. január-március (75. évfolyam, 1-23. szám)

1994-02-03 / 5. szám

IV. VÁDIRAT Múlt év április 21-én emberölési kí­sérlethez riasztották a Técsői Járási Belügyi Osztály nyomozóit. A járás egyik kis falujában egy férfi sörétes lőszerrel töltött vadászfegyverrel bele­lőtt egy embercsoportba. A helyszínre kivonult milicisták egy zúgó méhkast találtak a hegyvidéki falucskában. Az eset első látszatra családi per­patvarnak tűnt. Az Opris család egykori tulajdonát képező Mocsár nevű cserjés néhány árnyi területének birtokjogáért ugyanis évek óta súlyos viszály dúlt a családban. Az apa halála után elsősor­ban Iván Opris, a legidősebb fiú formált kizárólagos jogot a földre, mely hiva­talosan még mindig a kolhoz tulajdona. Ezzel azonban még nem is lett volna semmi gond, ha a földet nem akarták volna megkaparintani a család más tag­jai is. Elsősorban Iván Opris öccsének elvált felesége és annak három fia, akik magukénak vélték a cserjést. A család­ban emiatt nagyon elmérgesedett a vi­szony. A felek közt gyakoriak voltak a perpatvarok, melyek olykor-olykor tettlegességig fajultak. A tényleges tu­lajdonjogról azonban hivatalos döntés nem született. Senki nem lépett közbe az illetékes szervek részéről, hogy pontot tegyenek GYILKOSSÁG a viszály végére, s megelőzzék a tra­gédiát. Iván Opris mindenesetre meg volt győződve arról, hogy öccsének egykori felesége a válással minden jogát elvesztette az apai örökségre. Április 21-én az exsógornő, Mária Opris és három fia elindultak, hogy a vita tárgyát képező cserjésben tűzifát vágjanak. Útjuk a volt sógor, illetve a nagybácsi portája előtt vezetett. Iván Opris meglátta őket és hatalmas vesze­kedést csapott. A rokonok azonban en­nek ellenére nekiláttak a favágásnak. Javában dolgoztak, amikor megjelent Iván Opris nővére. A nagynéni, aki szin­tén jogot formált az örökségre, perle­kedni kezdett. A dologból dulakodás, majd verekedés kerekedett. A nagynéni sivalkodott, segítségért kiabált. Az égtelen ricsajt Iván Opris is meghallotta. Leakasztotta a szögről a vadászpuskát, sörétes lőszerrel csőre töltötte és a verekedés színhelyére si­etett. Úgy 5—6 méterre a dulakodó társaságtól megállt és célzásra emelte fegyverét. A megrémült asszonyok kér­lelni kezdték, térjen észhez. Opris azonban volt sógornőjét vette célba. Ekkor az egyik unokaöccs karjait szét­tárva próbálta eltakarni a többieket. Iván Opris valóban gondolkodóba esett. Átlátva, hogy egyetlen­­lövéssel többeket is megölhet, így csak az őket fedezni akaró fiúra célzott. Meghúzta a ravaszt. Valósággal szitává lőtte az unokaöccs nyakát és vállát. A sérült napokig feküdt élet és halál közt, de végül mégis sikerült az orvosoknak megmenteni őt. Sörétek tucatjait szed­ték ki a testéből. A sérülések életve­szélyesek voltak, s könnyen vezethettek volna a fiú halálához. Hogy ez nem következett be, az nem Iván Oprison múlott. A lövés következtében a fiú édes­anyja is könnyebb sérüléseket szenve­dett. A nagybácsi, miután elsütötte fegyverét, nyugodtan hazament. Letar­tóztatása után nem is tagadta tettét. Elmondta, hogy valóban látta a cser­jésbe induló rokonokat, akikkel csak­nem összeverekedett. Nem sokkal ké­sőbb meghallotta nővére kiabálását. Csőre töltötte a puskát és szaladt ki a cserjésbe. Látta, hogy Oprisék ütik a nővérét. A fegyvert azért emelte cél­zásra, hogy őt megvédje. Nem akart senkit eltalálni, csak vaktában sütötte el a puskát. Amikor látta, hogy az egyik fiú összeesik, nagyon megijedt. Egy nőismerősénél bújt el. A megmentett áldozat elmondta, hogy szerinte teljesen jogosan hasz­nálták nagyapjuk egykori birtokát. A nagybácsi és a nagynéni azonban ezt egészen másként gondolták, s folyton perlekedtek. Iván Opris az édesanyju­kat akarta lelőni, de ő elébe állt, hogy megvédje a mamát. Iván Oprist előre megfontolt szán­dékból elkövetett emberölési kísérlet vádjával állították bíróság elé. A bíró­ság nem adott helyt a vádlott azon állításának, hogy nem szándékozott öl­ni. Az oly közelről leadott célzott lövést ugyanis semmi esetre sem lehet vélet­lennek tekinteni. A törvényszéki elme­­szakértő szerint a vádlott nem szen­vedett elmezavarban. Pontosan tisztá­ban kellett lennie tette súlyosságával és a lehetséges következményekkel. A bíróság bűnösnek mondta ki Iván Oprist az ellene felhozott vádban, s nyolcévi szabadságvesztésre ítélte. — bacsa — EGY TALPALATNYI FÖLDÉRT AZ OPRIS-ÜGY MEGJELENTEK A LOPOTT AUTÓK Nagyüzem van mostanában a közleke­désrendészet házatáján. Külföldről tömegével érkeznek megyénkbe a használt gépkocsik, melyek közt szinte valamennyi hazai és világmárka megtalálható. A behozott járművek gyakran idehaza újra gazdát cserélnek. Bizony nem leányálom a bejegyzéssel, átírásokkal foglalkozó kollégák munkája. Az autók közt ugyanis megjelentek a törvénytelen úton szer­zettek is. A lopott járművek rendszerint fiktív, hamis iratokkal vannak ellátva. Ezeknek ki­szűréséhez olyan felkészült profi szakemberek szükségeltetnek, mint a felvételen látható Iván Medzsul, aki a Nagyszőlősi Járási Állami Közlekedésrendészeti Osztály főfelügyelője. Valerij Odarcsenko, az Állami Közlekedésrendészet munkatársa A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szer­kesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadását, levélben történő megválaszolását, valamint más intézményhez, szervezethez való átküldését nem vállaljuk. A publikációkban közölt tényekért és vélemé­nyekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. Megbízott főszerkesztő: SZABÓ BÉLA TELEFONSZÁMAINK: Titkárság: 2-05-23. Főszerkesztő-helyettesek: 2-74-76, 2- 39-16. Felelős szerkesztő: 2-77-82. Reklám és hirdetések: 2-39-16; további számaink: 2-78-03, 2-37-06, 2-55-93. LAPALAPÍTÓK: a Népképviselők Megyei Tanácsa és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség. Ofszetnyomás: 14 500 példányszám. Rend. sz. 79. Készül a Kárpátalja Lapkiadó nyomdájában. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Megjelenik hetente háromszor. Index 61 164. Címünk: 294 006 Ungvár, Gagarin u. 42/1. kAkfAti IGAZ szó — Gyermekhalál az utakon Furcsa szerzet az ember. Mindenre képes azért, hogy megvédje vagyon­tárgyait, értékeit, de egészsége, élete megóvásával vajmi keveset törődik. S nemcsak a saját életét veszi semmibe, de gyermekei, családtagjai életét is könnyen kockára teszi. Ez a felelőtlen magatartás pedig nagyon gyakran megbosszulja magát. A közúti közle­kedésben rengeteg bajt, tragédiát okoznak a felelőtlen egyének. A leg­szomorúbb pedig az, hogy az áldoza­tok közt nagyon sok a gyerek. Vegyünk csak példának egy konkrét esetet, hisz a tények magukért beszél­nek. Még a múlt nyáron történt: Leonyid Puskalov katonatiszt alaposan besze­­szelve ült gépkocsija volánja mögé. S hogy tetézze felelőtlenségét, a közle­kedési szabályokat megszegve a meg­engedettnél jóval több utast is felvett a kocsijába. Nem jutott messzire. Ami­kor Szerednye közelében ki akart ka­nyarodni a főútra, megfeledkezett az óvatosságról és egyenesen egy teher­autó elé fordult. Az ütközés következ­tében alaposan összetört a gépkocsi, ám az igazi tragédia az, hogy két utas, köztük egy kétéves gyermek, a hely­színen meghalt. Hat másik személy pe­dig súlyos sérüléseket szenvedett. Egy öt- és egy tízéves gyermek is volt közöttük. Az esethez, azt hiszem, nem kell kommentár. S hogy mennyire nem gon­dolnak a felnőttek gyermekeikre, arról valljanak a számok. Az utóbbi öt év során megyénk közútjain a felnőttek hibájából 84 gyermek vesztette életét. 728 tizenhat éven aluli szenvedett ma­radandó nyomokat hagyó sérüléseket. Igaz, ha az elmúlt évi adatokat tekint­jük, némi javulást láthatunk. Ha ugyanis az előző években húsz körül volt a fiatalkorú halálos áldozatok száma, úgy az elmúlt évi 14 halott nem tűnik sok­nak. Csakhogy a rideg számok mögött nagyon is véres és tragikus emberi sor­sok vannak. A 14 ártatlan gyermeket már senki sem tudja visszaadni az élet­nek, a szüleiknek. Ak­i gyermekbalesetnek 1993 so­rán, ugyanennyi sérültje is volt. Leg­többjük egy életen át kénytelen majd viselni a következményeket. Az esetek egyharmada Ungváron, illetve az ung­vári járásban történt, ahol hat gyermek meghalt és harminc súlyosan megsérült. Ezek után logikusan következik a kérdés: ki a felelős az ártatlan élete­kért? A közlekedésrendészet munka­társainak felmérései szerint minden második gyermekáldozatot követelő balesetnél a gépjárművezetők a hibá­sak. A fennmaradó ötven százalékban pedig egyértelműen a gyermekek okozzák a tragédiát azzal, hogy vá­ratlanul, körültekintés nélkül rohannak ki az úttestre. Gyakorta történik ez játszás közben, amikor az elgurult lab­da után fut ki a gyermek az autók közé, de az sem ritka az okozatok sorában, hogy nem a kijelölt gyalogát­kelőkön kelnek át a túloldalra. Teszik ezt gyakorta felnőttek társaságában is. A bajok gyökerei pedig abból az egyszerű tényből fogannak, hogy a gyermekeink számára a legelemibb közlekedési szabályok, viselkedési nor­mák is ismeretlenek. Ez azonban nem az ő hibájuk. Mert, ha tisztában van cselekedete súlyával és a reá leselkedő veszéllyel az a tízéves kisfiú, akit Kő­rösmezőn halálra gázolt egy gépkocsi, akkor biztosan körülnézett volna az úttestre való lelépés előtt. Az ungvári járási Cigányócon sem ült volna mo­torkerékpárra az a két, 5 és 12 éves kisfiú, akik egy teherautó kerekei alatt haltak meg, ha a szülők nem engedik meg nekik, de legalábbis kioktatják őket a KRESZ-szabályokból. Az elvesztett fiatal életeket már nem adhatja vissza senki. A nyomorékká vált gyermekeknek azonban hosszú ideig szükségük van gyógykezelésre, gondoskodásra. Ez azonban rengeteg pénzbe kerül. Az anyagiakat pedig messze nem minden család tudja elő­teremteni. Segítségre van szükségük. Épp ezért fogtak össze az Ukrán Bel­ügyminisztérium és az Országos Gyer­mekalap tisztviselői, s hoztak létre egy segélyalapot. Az alap számlájára bárki átutalhat pénzt, ha egy kicsit is átérzi a sérült gyermekek szüleinek baját, bánatát. A bajbajutottak megsegítését célzó alap Kárpátalján is nyitott fo­lyószámlát, s arra fizethetik be ado­mányaikat a magánszemélyek és kö­­zületek egyaránt. Az összegyűlő pénz­összegek jó helyre kerülnek, nemes célt szolgálnak majd — ígérik az il­letékesek. Aki tehát nem sajnál a közúti bal­esetekben maradandó sérüléseket szenvedett gyerekektől egy kis pénzt, akiben még izzik az isteni könyörület szikrája, az a következő címre küldheti adományát: Po3paxyHKOBoro paxymcy 70701 3ak­apnaTCbKoro opjiBijtflijieHHs flHTauoro­­­­OHfly yxpaiHH b­ooji/t­­­pe Kitii «y tcp confiaii Kv* m. Yuan pe­ttá, MT 1 20 312011 3 o6ob’h 3 koboio no MITKOio «AiTHM, mo nocrpaxy ta­­jiM y ATn». Gulyás Gergely VICCSAROK KÖNYVÚJDONSÁG A Zagyvalék helyi Könyvkiadó a változó étkezési szokásokat figyelem­be véve jelentette meg legújabb re­ceptgyűjteményét. Ebben a kutya, macska, kanegér, százéves sánta varjú elkészítésének módozatai mellett a könyv megismertet a fészkéből kisze­dett öthetes varjúból készíthető ízletes fogásokkal. A szerkesztők előrelátását dicséri, hogy a ház körül és azon túl (például a szomszédban) megtalálható valamennyi állat befogására használ­ható különböző csapdák, lépfogók, hurkok és tőrök készítési módját, il­letve rajzát is közlik. (A farkasverem kivételével.) A kiadó nem feledkezik meg az irodalomkedvelőkről sem. A kötet végén olvashatjuk a befűtött ke­mencében felejtett kilenc kismacska érzelmes történetét. A kötet végén található a témába vágó anekdota­gyűjtemény, mely Finom az őzmáj, a sógorom látta fejezetcím alatt lá­tott napvilágot. ELŐREJELZÉS Ukrajnában tevékenykedő nyugati hírszerzői jelentések alapján sokan úgy vélekednek, hogy a köztár­saságban hamarosan bevezetik az új nemzeti pénzt, a hrivnyát. A legsú­lyosabb érv, ami emellett szól, mutat­nak rá az elemzők, az, hogy a köz­társaságban működő valutaüzérek a napokban új, az eddiginél jóval kisebb sporttáskákat varrattak maguknak. — csele — _________________________/ 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK HOGY MIK VANNAK... LEÁNYRABLÁS KÍNÁBAN. A le­ányrablás ősidők óta dívik az ázsiai országban. Csakhogy az utóbbi idő­ben szervezett csoportok végzik. Egy menyasszony ára ötszáz dollár. A ke­reslet állítólag lényegesen nagyobb a kínálatnál. Kínában kevés a lány. A születési arány: száz lány, száznegy­ven fiú. Mivel manapság már a kor­szerű orvosi eszközökkel a terhesség korai stádiumában is megállapítható a magzat neme, sok leendő anya nem akar leánygyermeket szülni és inkább vállalja a terhesség megszakítását. A kínai hivatalok tavaly 16 ezer leány­­rablási esetet tárgyaltak, ami a való­ságnak mindössze elenyésző hánya­da. Ám a leányrablókat a legszigo­rúbb bírósági ítéletek sem riasztják vissza. Múlt év júniusában például há­rom elítéltet nyilvánosan végeztek ki 14 leány elrablásáért. Talán a leányo­kat fenyegető veszéllyel is magya­rázható, hogy Kínában a 20—24 éves leányok között az átlagosnál jó­val magasabb az öngyilkossági arány­szám. PÁRATLAN SZERENCSE. Georges, a 40 éves lyoni teherau­­tósofőr is arról álmodott, amiről a legtöbb ember: gazdagságról, gondtalan életről. 1981-ben sike­rült megütnie a főnyereményt: kö­zel hárommillió frankot nyert a lottón. Azonnal felmondott a munkahelyén és gyökeresen vál­toztatott életmódján. Gyakran hívta meg rokonait és barátait, új házat épített, sokat utazott és olyankor megvendégelt ismeretle­neket is. Amilyen gyorsan meg­gazdagodott, olyan hamar sikerült elvernie a vagyont. Szegénységé­ben senki sem akart róla tudni, még a felesége sem. Georges el­vált, majd újra megnősült, egy 20 évvel fiatalabb nőt vett el. Laká­suk bérét és a rezsit csak nagy ne­hezen tudták fizetni a munkanél­küli segélyből. Telefonjukat ki­kapcsolták, a végrehajtó tartozá­saik fejében lefoglalta a régi Re­­naultjukat. Georges utolsó négy frankjából vett egy lottószelvényt és bejelölte rajta azokat a számo­kat, amelyek azelőtt szerencsét hoztak: 4, 12, 23, 25, 32, 45. És visszatért hozzá a szerencse! A lot­tótársaság házhoz küldte a 15 mil­lió frankról szóló csekket. »Ez az­tán az igazi szerencse« — mondja az azóta bölcsebbé vált Georges. — »Most már jobban f­ogok a pénz­re vigyázni. Hiszen még egy esélyt már nem ad az élet«. AKI SZÓ SZERINT ESZI A CI­GARETTÁT, Amerika Nevada álla­mában él egy Wes Haskins nevű te­tőfedő, aki már negyven éve naponta három doboz cigarettát fogyaszt el. Szó szerint: megeszi. Legjobban a Winston és a Marlboro ízlik neki, ke­vés sóval és mustárral fejedelmi étel­nek tartja. Szülővárosában, Renóban a pincér is felszolgálja neki kedvenc csemegéjét. A ma 62 éves férfi 22 éves korában fogadásból kóstolta meg a cigis szendvicset és azóta eszi. Az egészben a legérdekesebb, hogy Haskins úr soha életében nem do­hányzott. A KÖNYVET IS VISSZA LE­HET VINNI. Angliában a közel­múltban különös könyvkereske­dések nyíltak. Ha valaki kiválaszt egy könyvet és kifizeti, négy hé­ten belül visszaviheti a boltba és visszakapja a pénzt. Termé­szetesen a könyvnek sértetlennek kell lennie. Évente mindenki 13 könyvet cserélhet így. A kérdés csak az, ilyen körülmények között ki fog könyveket vásárolni? MILYEN IDŐS AZ EMBERISÉG? Erről vitatkoznak a tudósok. Az af­rikai Kenyában olyan koponyatöre­déket találtak a régészek, melynek alapján egy amerikai kutatócsoport azt állítja, hogy 2,4 millió éve él em­ber a Földön. A szakemberek a ko­rábban ismert leletekből ítélve csak 1,9 millió évesnek tartották az emberi fajt. Az új feltételezés alátámasztá­sára Andrew Hill amerikai tudós ki­fejtette, hogy a legrégibb kőszerszám 2,6—2,4 millió évvel ezelőtt készült. «Kapnari i­a3 co» («Kapnarcbxe cjiOBO npaBAH»). SacHOBiiHKH: 3a­­xapnaTCbra oojtacna Pauta uapoA­­Hhx jtenyTa­riB Ta TosapHCTBO jjTOpcbKOi KyjibTypH 3aKapnarni ■ (Ha­yropcbKiH mobi). TaaeTa r.MCnosaHa 31 civil» 1920 poly, [ ‘ 294006, yacropofl, Byj. Tarapiui 42/1, 3axapnarcbKo7 oojiach­ Yk­­pariiH.

Next