Kárpáti Igaz Szó, 1994. október-december (75. évfolyam, 97-133. szám)

1994-10-04 / 97. szám

4. Január—augusztus folyamán a városi és járási foglal­koztatási központokban 8671 munkanélküli állampolgárt jegyeztek be. Ebből 6006 munkás, 1760 alkalmazott, 191 kolhoztag. Főleg azok jelentkeztek a foglalkoztatási központokban, akiknek a munkahelye meg­szűnt (2984 személy). 2640- en saját kérésükre hagyták ott munkahelyüket. A munkát keresők közül 2312 azoknak a száma, akik a középiskolák, ipari szakiskolák, egyetemek elvégzése után nem találtak munkahelyet. Az ipari szak­iskolát végzettek közül mint­egy 600-an keresnek megye­­szerte munkát. A fent említett mennyiségből a foglalkoztatási központok­nak 2724 személy számára sikerült munkát találni, 321- et irányítottak szakmai to­vábbképzésre, 153-an pedig fizetett közhasznú tevékenysé­get folytattak. 3967 személyt nyilvánítottak munkanélkülinek, akik folya­matosan kapják a munkanél­küli segélyt. Jelenleg a kárpátaljai vál­lalatoknak mindössze 838 munkásra és 115 alkalma­zottra van szükségük 940 vállalatnál ellenőrizték hogy betartják-e a foglal­koztatással kapcsolatos tör­vényt és 663 olyan esetre derült fény, amikor megszeg­ték Ukrajna törvényét. Ezek közé tartozik többek között, hogy nem tájékoztatják ide­jében a foglalkoztatási köz­pontokat a szabad munkahe­lyekről, nem állítják össze idejében a szükséges jegyző­könyveket (a munkások fel­vételéről és elbocsátásáról), nem fordítanak kellő figyel­met a szociális védelemre szorulókra Territoriális megoszlásban a munkanélküliek száma a következőképpen alakul: Ung­­vár 196, Munkács 600, be­regszászi járás 486, nagy­­bereznai 327, nagyszőlős­ 292, volóci 168, ilosvai 652, ökörmezői 464, munkácsi 289, perecsenyi 160, rahói 261, szolyvai 37, técsői 204, ung­vári 22, huszti 281. Tóth MI A HELYZET A MUNKAERŐPIACON? Jegyzet A BÉREMELÉST AZ UTCÁN KELL MEGVÍVNI?... Országunkban úton-útfélen sokszor elhangzik e rövidke kérdés: Mennyit keresel? És akkor, a legtöbbször inge­rült (tudjuk miért) válaszok siralmas összegeket tartal­maznak. Lehet-e a csak állam bácsi nyújtotta havi bérekből tisz­tességesen megélni? Nem. Mindenkinek van valami­lyen mellékjövedelme. Egyesek másodállásban vagy csupán otthon dolgoznak, mások viszont üzletelnek. Hogy ki él meg jobban? A mérleg nyelve bizonyára az utóbbiak javára billen minden egyes vizsgált eset­ben. Szállóigévé lett errefelé a következő mondat: Aki nem dolgozik, annak van mit a tejbe aprítani. Vagy ennek folytatásaként: Aki dolgo­zik, koldusbotra jut. Egy-két határral arrébb merőben más a helyzet. Né­metországban például nem illik a fizetésekről beszélni. A hozzávetőlegesen 12 mil­lió tagot tömörítő szakszer­vezetek azonban rend­szeresen érintik ezt a kényes témát. Jelenleg a németek legfőbb gondja az, hogyan »nyugatosítsák« a keleti bé­reket. Az azonos teljesítmé­nyeknél nem egyformák ugyanis a bérek a keleti és nyugati vidéken. Németországban a munka­adók és a foglalkoztatottak bérmegállapodása jobbára egy évre rögzíti a fizeté­seket. Keleten az ipari mun­kások havi 3015 márkát kapnak, míg nyugaton 4600 az iparban a bruttó átlag. Ma hivatalosan 3,7 millió ember van állás nélkül a szövetségi köztársaságban. Ez megnehezíti a béralkut. A létminimum itt 11 ezer márka évente. Többen mondják, hogy Németország egy kollektív szabadidős­­központ. Itt a sok pénzért keveset kell dolgozni, de jól. A német szakszerveze­tek azt is kiharcolták, hogy a munkások évi fizetett szabadsága 6 hetet tesz ki. Ausztriában sem mennek az utcára bérharcot vívni. Ott is inkább a kerekasztal mellett egyeznek meg az érintettek. Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás szerint az osztrákok 72 szá­zaléka arra a legbüszkébb, hogy hazájuk szociális biz­tonságot nyújt. Ausztriában az úgynevezett paritásos bi­zottság ura a szociális biz­tonságnak és ezzel a poli­tikai helyzetnek is. Ez a párthatárokat nem ismerő, munkaadókat és munkavál­lalókat egy asztal körül­­ egyesítő szakembergárda­­ hozza meg a józan ész és a politikai fegyelem által diktált íratlan törvényeket, amelyekhez aztán valameny­­nyi partner tartja is magát. Mi van nálunk? A szak­­szervezetek megvannak még ugyan, fizetjük is a tagdíjat becsületesen, s mit kapunk cserébe? A havi bér mire elegendő? Meddig lehet még becsületből járni be a mun­kába? Vagy álljon be min­denki üzletelni? De akkor ki fog dolgozni — helyettük is... Bernáth Csaba hérdeti­k­.A/ 570 Az Ungvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának soros ülésén arra próbál­tak választ kapni, hogyan készültek fel a város készletezési és kereskedelmi szervezetei a téli időszakra. A kérdésben a végrehajtó bizottság kereskedelmi, közétkeztetési és szolgáltatási osztályá­nak vezetője tartott tájékoztatót. Jurij Turjanica rámutatott, hogy ebben az évben megyénkben alacsony volt a gyümölcs- és zöldségfajták terméshoza­ma, a gazdaságok nem kapták meg a kedvezményes célhiteleket, a gyümölcs­ös zöldségkészletezési egyesülés illeté­kesei sem tették meg a szükséges in­tézkedéseket. Emiatt a készletezésben kritikus helyzet akakult ki. A végrehajtó bizottság külön munka­­csoportot hozott létre, melynek az a feladata, hogy megszervezze a lakosság zöldséggel és burgonyával való ellátását a téli időszakra. A bizottság vezetője Sztepan Szember, a városi tanács első elnökhelyettese. A kórházak, iskolák, óvodák és bölcsődék vezetői kötelesek október 10-ig kellő mennyiségű zöld­ségfélét és burgonyát készletezni, úgy, hogy az elegendő legyen 1995 áprili­sáig. A gyümölcs- és zöldségkészletezést egyesülés igazgatóját arra kötelezték, hogy a zöldséglerakatban helyiségeket biztosítson azon szervezetek részére, amelyek mezőgazdasági terméket kész­leteznek. A városi szövetkezeti keres­kedelmi egyesülést utasították, hogy kel­lő mennyiségű gyümölcs- és zöldségfé­lét, valamint burgonyát tároljanak. A végrehajtó bizottság azzal a kéréssel fordult az iparvállalatok és kereskedelmi struktúrák vezetőihez, hogy a különböző barter-műveletekhez járuljanak hozzá mind anyagilag, mind késztermékkel. Az őszi-téli időszakkal kapcsolatos előké­születeket 1994. november 15-ig el kell végezni. A végrehajtó bizottság ülésén nagy figyelmet fordítottak a városban épülő úgynevezett déli kazánház problémájá­ra. Rámutattak: még 1994-ben át kell adni ezt az objektumot, ezért elő kell teremteni az építés folytatásához szük­séges mintegy 6 milliárd karbovanecet. A városi végrehajtó bizottság a me­gyei kommunális fejlesztési főosztállyal közösen arra kérte a megyei tanács vég­rehajtó bizottságát és a miniszteri kabi­netet, hogy utaljanak ki 15 milliárd kar­bovanecet a déli kazánház építésének befejezésére. Az ülésen külön foglal­koztak azzal, hogy a város számos sport­­létesítménye nem készült fel kellőkép­pen az oktatási, edzési folyamatokhoz. Ezek közé sorolható többek között a Junoszty sportkomplexum és a Dinamo komplexum. A város egyes iskoláinak és az egyes házkezelőségeknek a sport­­termei szintén elhanyagolt állapotban vannak. Pedig van kihez igazodniuk, hi­szen az Ippon testnevelési és egész­ségklub, valamint a gimnázium sport­­komplexuma, a 4., 6. és 12. számú kö­zépiskolák tornatermei jól felkészültek az új tanévre és megtalálták a módját annak, hogy elvégezzék a javításokat és megvásárolják a szükséges sportfel­szereléseket. Az ülésen szó volt arról is, hogy a Junoszty és a Tisza sport­­komplexumokat a város kommunális tu­lajdonába kell átadni. Javasolták ezen­kívül, hogy a kulturális, ifjúsági és sport­­osztály az Állami Egyetem testnevelési tanszékével közösen dolgozzon ki ja­vaslatokat az egyetem uszodájának hasznosítására. A városi tanács végrehajtó bizottsá­gának soros ülésén elemezték az Ungvár Ukrán—Cseh Vegyescég munkáját és rámutattak bizonyos szabálysértésekre, ezért tevékenységét ideiglenesen befa­gyasztották. T. É. Ülésezett az Ungvári VB HA ŐSZ, AKKOR JÖNNEK A GONDOK 1994. OKTÓBER 4., KEDD MEZEI SZARKÁK Megyénkben befejezéséhez közeledik az őszi betakarítás. A földeken termett javak egy jelentékeny része sajnos úgy megy semmibe, hogy tol­vajok mezei szarkák marta­lékává válik A termőföldek fosztogatói az idén soha nem tapasztalt tömegekben árasztották el a gyü­mölcsösöket, veteményeseket. Nem kímélték sem a közöst, sem pedig a farmergazdák földjeit. — Vannak olyan magán­gazdák akiknek a földjét szinte teljesen letarolták a tolvajok — mondta a témával kapcsolatban Királyházán megtartott sajtótájékoztatón Vaszil Rebrej milíciaezredes. — Most már nemcsak a gazdaságok földjeit kell megvédenie a milíciának ha­nem a kistermelőkét is. Ez a feladat azonban megha­ladja az erőnket. A milícia megpróbálja a lehető legtöbb termést meg­menteni, de munkájukat szá­mos tényező nehezíti. Eltűntek például a gyümölcsösöket egykor körbevevő kerítések A szőlőkből, kukoricásokból, s más földekről is hiányoz­nak a kilátók vagy ha van­nak is, azokra életveszélyes felmászni. A zsiványok így könnyedén, akadály nélkül jutnak be a kiszemelt ker­tekbe. — Nagy baj, hogy a me­zőőrök nincsenek felfegyve­rezve — mondja a milícia­ezredes. — Egy-egy tolvaj­bandát egymaga meg sem próbál feltartóztatni, hisz a saját testi épsége mindennél fontosabb. Ha legalább pus­kájuk lenne, talán a tolvajok is jobban tartanának a ke­rülőktől. A másik probléma, hogy kevesen vannak a me­zőőrök s a rájuk bízott területet egyszerűen képtelenek belátni és bejárni. — Ha valakit mégis fel­tartóztatnak a kerülők — fűzi hozzá az előbbiekhez Mikola Motomij, a Király­­házi Sevcsenko Szovhozüzem igazgatója —–, az sem túl jó megoldás. A tolvajokkal szembeni hivatalos eljárás ugyanis oly hosszadalmas, bürokratikus, hogy inkább sze­met hánynak a kisebb lopások felett. Ermatt, no meg a nevetségesen alacsony fizetés (50—60 ezer kupon) miatt nem is nagyon van vállalkozó a gazdaságban a mezőőri állásra. A királyházai szovhozüzem sajátos módon úgy próbálja megóvni a még kint lévő termését, hogy maguk a ve­zetők szerveznek járőrszolgá­latot. Az üzemanyaghiány mi­att azonban ez a megoldás sem teljes értékű. — Gazdaságunk körzetében nagyarányú tolvajlások nem történtek — mondja az igaz­gató. — A legtöbb elfogott tolvajnál 20—30 kilónyi gyü­mölcs, zöldség volt. Egy-két esetben haladta meg a zsák­mány az egy mázsát. Megyénkben meglehetősen gyenge termés volt gyü­mölcsökből, zöldségfélékből. A nagyszőlősi járásban pél­dául mindössze a 20 szá­zaléka termett a tervezett mennyiségnek. S ha még ebből is ellopnak, azt nagyon meg­érzi mindenki, s elsősorban a fogyasztó. S ami még cifrábbá tesz a helyzetet, hogy a tolvajok egy része nem is a földeket látogatja meg, ahol azért fáradtságos munkába kerül a burgonya felszedése, vagy a gyümölcs leszüretelése, hanem egyenesen a raktárakba megy. Itt már sokkal egyszerűbb beszerezni ezt-azt. Mint azt a belügyi­ tisztek elmondták, elsősorban azok lopnak, akik nem a gazdaságokban dolgoznak. — A milícia minden évben ott van a földeken — is­mertette véleményét Ivan Po­­povics, a Nagyszőlősi Járási Belügyi Osztály főnöke. — Már tavasszal, a vetőmagvak megóvásával elkezdődik a munkánk. Sok a burkolt lo­pás, amikor maguk a gaz­daságok vezetői engedélyezik a dolgozóknak néhány kilónyi zöldség, termény vagy gyü­mölcs hazavitelét. Ez érthető, hisz nagyon kevés a fizetés, amit ily módon próbálnak kiegészíteni. Nem is itt van a baj, hanem a valódi tolvajokkal, akik egyre gátlástalanabbak, s már nemcsak az éj leple alatt lopnak, hanem fényes nappal, mindenki szeme láttá­­ra. Jól tudják, hogy nincs erőnk mindentát megfogni. Meg aztán az emberek éhesek, nincs pénzük. Mennek a föl­dekre, ahol van valami. Enni csak kell, s a tél is közeleg... Balogh Csaba P. S. Az ilosvai járási belügyisek eljárást indítot­tak Tyúk Mária és Maskali Rozália bilkei lakosok el­len. A két nő ellen az a vád, hogy 500 kilogramm szilvát loptak el a helyi gazdaság gyümölcsöséből. Szoboszlai Béla, a Baktai Mezőgazdasági Kísérleti Ál­lomás raktárosa és Telinger László féltonnányi szemes­takarmány eltulajdonítása miatt lesz kénytelen a tör­vény elé állni. Markovics Mátyás felvétele a sajtótájékoztatón készült.

Next