Kárpáti Igaz Szó, 1995. július-szeptember (76. évfolyam, 69-107. szám)

1995-07-01 / 69. szám

»r · » i* w ‡ Ma szövetkezeti világnap A fogyasztási szövetkezetek nem új keletű ötlet szüleményei. Ezek a szövetségek azért jöttek létre, hogy sajátos gazdasági tevékenysé­gükkel javítsanak az emberek jóléti állapotán. A szövetkezetek tevékenysé­gének legfontosabb profilja a kereskedelem, mely elsősorban a falusi lakosság kiszolgálását céloz­ta meg. Megyénk fogyasztási szövetkezeteinek sorában 1910 üzlet, 136 elárusítóhely, 1020 közétkeztetési vállalat próbálja kielégíteni a lakosság igényeit. A megye viszonylatában a fogyasztá­si szövetkezetek az áruforgalom mintegy 31,4 százalékát képezik. Meg kell azonban említeni, hogy az általános gazdasági válság közepette a szövetkezetek helyzete is alaposan megromlott. Ez a ten­dencia elsősorban az elmúlt egy­két évben figyelhető meg leg­inkább, amikor nem a kereslet és a kínálat irányították a szövetkezetek áruforgalmának növekedését, ha­nem az elszabadult infláció. A valóságban az áruforgalom mintegy 20 százalékkal csökkent, s ez csak az ipari temmékeket érinti. Azaz pont azon áruk körét, melyek elsődleges fontossággal bírnak a mezőgazdasági termelésben. Tör­vényszerű következménye az egésznek, hogy a fogyasztási szö­vetkezetek boltjaiban silány az ár­kínálat, s meglehetősen magasak az árak, s a minőség is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A megye fogyasztási szövet­kezeteinek egyik fő profilja a közét­keztetés. Az év eddig eltelt sza­kaszában a közétkeztetés forgalma mintegy 283 milliárd kulön­ meccs telt ki. E forgalom több mint har­madrésze a magánszektor javára írandó. Nagyon sajnálatos azonban, hogy a forgalomba került termékek minősége, a kiszolgálás színvona­la messze elmarad a kívánatostól. Persze a fogyasztási szövet­kezetek nemcsak kereskednek, hanem termelnek is. Hálózatukba tartozik 30 vállalat, melyek közül 13 kenyérgyár, 5 húsfeldolgozó, 3 konzervgyár, három varróüzem és hét vállalat a kereskedelem részére termel, avagy más ipari termékeket állít elő. A megye fogyasztási szövet­kezetei az idei év öt hónapja alatt 21 tonna pékárut, 230 tonnányi kolbászfélét, 16 tonna cukrász­készítményt, 36 ezer szabvány­doboz húskonzervet, csaknem két­millió palack ásványvizet állítot­tak elő. A fogyasztási szövetkezetek sa­ját szállítóeszközökkel rendelkez­nek, így az áruszállításban nin­csenek másokra utalva. Vannak sa­ját építővállalatai, s meg tudják oldani a kistermelők árufeles­legének a felvásárlását. Ezek a feladatok azonban nehezen meg­oldhatók, mivel felettébb sok pénzt emésztenek fel. Most, amikor a piaci viszonyok felé próbál orientálódni az ország gazdasága, az elsődleges kérdés a szövetkezetek létében a túlélés mikéntje. Csak másodlagos a piac­­gazdaságra való alapos felké­szülés. A piacgazdaság közeledté­vel ugyanis folyamatosan nő a konkurencia. Egyre-másra jönnek létre a különféle, általunk is for­galmazott élelmiszereket gyártó kisvállalkozások. Ebben a kemény harcban csak az győzhet, aki rugalmasabb, merészebb, minőségben és árakban is jobbat tud nyújtani. A fogyasz­tási szövetkezeteken belül is nagy kérdés ma, hogy csak fogyasztá­siak legyenek-e, avagy inkább a vállalkozói szférát támogassák? Ivari Illyo, a megyei Állami Statisztikai Hivatal főnöke ._______________________________ r­mám Ti­rtnsít­nünk­ 1995. július 1 .szombat ■ g fiTii an KU­remn --------------------------------------------------------------------------------------------------— ' . Jobban megismerni *— jobban megérteni Meg lehet-e ismerni két nap alatt egy vidéket? Persze, hogy nem. És bár Leonyid Kucsma már korábban is járt Kárpátal­ján, s megyénk lakosságának vívmányairól és problémáiról nem most hallott először, teljes képet még így sem alkothatott régiónkról. De abban biztosak lehetünk, hogy e látogatást követően jobban megérti a kár­pátaljaiakat, szándékaink és cél­jaink mozgatóerejét. És ez nem kevés. Itt-tartózkodása második napján az elnök először a szép­művészeti múzeumba látogatott el, ahol érdeklődéssel tekintette meg a jubileumi retrospektív kiállítást, a kárpátaljai festőisko­la nagyjainak és a fiatalabb nem­zedéknek az alkotásait, el­beszélgetett a festőművészek­kel, írt néhány sort a vendég­könyvbe. Ezután útja az Ungvári Gimnáziumba vezetett. Megyei székvárosunk legkorszerűbb tan­intézetében a szaktantermektől a konyháig mindent megnézett, szót váltott a pedagógusokkal. Nem sokkal később a megyei tanács épületének előcsar­nokában köszöntötte azokat a kárpátaljaiakat, akiknek kiváló munkáját, helytállását magas kitüntetésekkel ismerték el. Leonyid Kucsma a Bátorságért keresztet adományozta halála után Andrij Bászáráb munkácsi mili­­cistának, s a kitüntetést most anyjának, Hanna Bászárábnak nyújtotta át. Ugyanilyen magas elis­merésben részesült Volodimir Dozorcev huszki tűzoltó. Elnöki kitüntetést kapott Vaszil Ruszin, a köztársasági elnök mellett működő, az egykori partizánok ügyeivel foglalkozó bizottság he­lyettes elnöke, Volodimir Szlivka, az egyetem rektora. Az érdemes tanító, orvos, egészségügyi dolgozó, tudományos dolgozó, művész, újságíró stb. címet közel negyvenen kapták meg. A kitünte­tettek között volt Lizanec Péter pro­fesszor, a magyar filológiai tanszék vezetője, Pelageja Árendás szoly­­vai járási tanítónő, Petro Rak, a megyei művelődési főosztály he­lyettes vezetője, Mikola Krasznya­­nik, a m­izshirjai járási lap szerkesz­tője. A kitüntetetteket Szerhij Usz­tics, a megyei tanács elnöke és Olekszandr Tkacsenko, a Legfelső Tanács elnökének első helyettese is köszöntötte. Kora délután Leonyid Kucs­ma és a kíséretében lévő személyek, valamint a jubileu­mi ünnepségekre Kárpátaljára érkezett megyei tanácselnökök a Hősök temetőjébe mentek, a helyi vezetőkkel együtt ko­szorúkat helyeztek el a Di­csőség-halmon, s egyperces hallgatással adóztak azok em­lékének, akik életüket vesz­tették a honvédő háborúban. Leonyid Kucsmát kárpátaljai látogatására Olekszandr Tka­­csenkón kívül elkísérte Jurij Kravcsenko, Ukrajna Vámügyi Bizottságának elnöke és Vikto Bannih vezérezredes, Ukrajna határőr-csapatainak parancsno­ka, valamint a Legfelső Tanács néhány képviselője. Az ünnepi gyűlést követően a vendégek számára a megyei tanácson fogadást adtak. fi­a­csa Lujza mm Ünnepi ülés a Jubileum alkalmából (Befejezés.) Az ülésen Szerhij Usztics, a me­gyei tanács elnöke, Ukrajna nép­­képviselője tartott ünnepi beszédet, melyben méltatta az újraegyesülés jelentőségét, majd kitért az addigi történelmünk főbb állomásaira. »Különös hely illeti meg eme ese­mények között — mondotta a szónok — Kárpát-Ukrajna ki­kiáltását 1939. szeptember 15-én. És bár a fasiszta megszállás idején megszakadtak a pozitív folyamatok, az újraegyesülésre való törekvés nem csökkent. Ezért is fogadta örömmel a lakosság a vidéket fel­szabadító Vörös Hadsereget 1944 októberében. Közel 40 ezren közülük közvetlenül részt vettek a fasizmus elleni harcban.­ Az új élet kezdetének nevezte a népbi­zottságok első kongresszusát, mely­nek 663 küldötte egyöntetűen el­fogadta az újraegyesülésről szóló kiáltványt 1944. november 26-án. Elnézést kért a küldöttektől, amiért nem tudunk ma olyan életet biz­tosítani számukra, amilyet megér­demelnének, amilyenért ők har­coltak. Eljön azonban az idő, fe­jezte ki meggyőződését Szerhij Usztics, amikor jómódban fogunk élni, hiszen a nehézségek átmeneti jellegűek. Meghatározó jelentősége volt a kárpátaljaiak sorsának alakulásában a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió által 1945. június 29- én aláírt egyezmény a Kárpát- Ukrajnáról. Ez a dokumentum, idézte a szónok Benes akkori csehszlovákiai elnök szavait, poli­tikai jellegű jogi okmány, kétség­be vonása megengedhetetlen, s ma is meghatározza országunk kap­csolatait a szomszédos országokkal. A továbbiakban a szónok em­lékeztetett rá, milyen nagy segít­séget kapott Kárpátalja az újrae­gyesülés utáni években, nemrég pedig a természeti csapások okoz­ta károk felszámolása érdekében Ukrajna más vidékeitől. Köszöne­tet mondott ezért Ukrajna megyei és városi vezetőinek, akik ugyan­csak eljöttek Kárpátaljára, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Ugyanakkor emlékeztet a szónok a háború utáni történelem tragikus napjaira is: az ártatlan emberek el­pusztulására, a helyi káderek iránti bizalmatlanságra, a politikai és a vallási üldöztetésekre, a nemzetisé­gi politika visszásságaira... Az igaz­ság ellen vétünk azonban, ha csak sötét színekben látjuk a múltat. Az újraegyesülésről hozott határozat — ezt bizonyítja Kárpátalja történelme — a vidék sorsa meghatározásának egyetlen helyes útja volt. Ezt mindenkinek tuda­tosítania kell magában, s elsősor­ban azoknak, akik megpróbálják re­­vidiálni Kárpát-Ukrajna népbi­zottságai első kongresszusának okmányait, igyekszenek elferdíteni az igazságot, elhinteni a kétely magvait az­ emberekben e történelmi válaszút kapcsán. Visszautasította a szónok az egyes politikai erők által és a tömeg­­tájékoztató eszközökben kifejtett véleményeket is, akik, illetve ame­lyek szeparatizmussal vádolják a kárpátaljaiakat. A kárpátaljaiak síkraszálltak, de ma és a jövőben is síkraszállnak az egységes Ukrajna felépítéséért, határainak sértetlen­ségéért és területi egységéért. A szónok a továbbiakban nap­jaink teendőiről, problémáiról be­szélt, hiszen a jubileum nemcsak az ünneplésre, hanem a feladatok átgondolására is okul szolgál. El­mondta, mit tesz a megyei tanács a gazdasági válság leküzdése, a szo­ciális és kulturális szféra fejlesztése érdekében. A szomszédos orszá­gokhoz fűződő kapcsolatokról szól­va kiemelte a Kárpátok Eurorégió jelentőségét, melynek központja Ungváron van. Adjon az Isten számunkra erőt, bölcsességet, hogy megőrizhessük Ukrajna függetlenségét, fejezte be ünnepi beszédét Szerhij Usztics. Az ünnepi szónoklatok elhangzása után Vaszil Zvonor, a népbizottságok első kongresszusának küldötte em­lékezett a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre. Olga Szemencsuk, a Nevickei Általános Iskola tanárnője a fiatalok nevében méltatta az újra­egyesülés, az egységes független ukrán állam meglétének je­lentőségét. Az ország régióinak üd­vözletét Leonyid Koszakivszkij, a Kijevi Városi Tanács elnöke tolmá­csolta a kárpátaljaiaknak. Az újraegyesülés jubileuma alkal­mából rendezett ünnepség színes hangversennyel zárult. A felvételeket Markovics Mátyás készítette VÁRJÁK A JELENTKEZŐKET 1995 őszétől lehetőség nyílik két kárpátaljai magyar fiatal posztgraduális képzésére az ETTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ szervezésében. A képzés kétéves és angol nyelven folyik, ezért mindenképpen jó angoltudással rendelkező diákok jelentkezésére számítanak. A jelentkezők levélben kérelmezhetik felvételüket. Ezt követően beszélgetés során döntenek a diákok alkal­masságáról. A felvételt nyert hallgatók ösztöndíjban részesülnek. A jelentkezést 1995. jú­lius 8-ig kell elküldeni a KMKSZ központi irodájába (Ungvár, Moszkva part 5). Tiltakoznal­ a fuvarozók A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete azonnali intézkedést köve­tel a vám- és határőrizeti szervektől a záhonyi határátkelőnél kialakult ál-­­lapotok normalizálása érdekében. Az MTI-t pénteken arról tájékoz­tatták az egyesület képviselői, hogy a várakozási idő ma már meghaladja a három napot is, s a magyar kamio­nosok tapasztalata szerint a határ in­nenső oldalán sem tesznek meg min­dent a helyzet javítása érdekében. Az elviselhetetlenül hosszú várakozás miatt jelentős bevételtől esnek el a fuvarozók. A háromnapos várakozás miatt pihenni sem tudnak, ami a köz­lekedés biztonságát és a gépkocsi­­vezetők életét veszélyezteti. Jelenleg 300 kamion várakozik, és a magyar vámosok óránként 15 kamion átengedését tudják vállalni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék