Kárpáti Igaz Szó, 1995. október-december (76. évfolyam, 108-143. szám)

1995-10-26 / 118. szám

I Emlékezzünk Romzsa Teodor püspökre »Becses dolog az Úr szemében szentjeinek halála.« (zsoltár.) A Munkácsi Görög Katolikus Egy­házmegye vezetője 1944. szeptem­berében a 33 éves Romzsa Teodor püspök lett. Korát tekintve akkor a ka­tolikus egyház legfiatalabb püspöke volt. 1947. november 1 -én szenvedett vértanúhalált, miután egy előre megrendezett autókarambol után kór­házba szállították, ahol megmérgez­ték. Ily aljas módon végeztek az egy­ház ellenségei egy kristálytiszta jellemű emberrel, akinek számlájára nem tud­tak sem politikai, sem egyéb bűnt fel­hozni, kinek Istenbe vetett hite szikla­szilárd maradt, melyért hajlandó volt életét is feláldozni. Ugye, jogosan állíthatjuk: méltó ő, hogy a szentek tiszteletével megdi­­csőittessék! Ilyen szellemben nyilatkozott Rom­zsa Teodor püspökről a Szentatya is. II. János Pál pápa 1995 februárjában a Vatikánban tartott találkozón, melyen a 400 éves bresztlitovszki és a 350 éves ungvári unió évfordulójának megünneplését készítették elő. Ahogy a keleti Codex 885. kánonja (mely teljesen megegyezik a latin Co­dex 1187. kánonjával) előírja: »nyil­vános kultusszal Istennek csakis azokat a szolgáit szabad tisztelni, akiket az egyházi hatóság a szentek vagy a bol­dogok jegyzékébe felvett.« Azaz szükséges az ügy hivatalos kivizsgálása. A mi esetünkben tehát a boldoggá és szentté avatási eljárást is meg kell kezdeni, az előírt törvények­nek megfelelően bizonyítani Romzsa püspök életszentségét és hitelesen is­mertetni vértanúhalálának körül­ményeit. Ezen eljárással a Szentszék Kongre­gációja foglalkozik. De a döntés joga, hogy valaki boldoggá vagy szentté avattassák, a Szentatya kezében van, miután áttanulmányozta a Kongre­gáció által előterjesztett anyagot. Jelenleg a Kongregáció kb. 1500 ilyen ügyet tárgyal. Ezért imádkoznunk kell, hogy az Úr Isten — Romzsa püspök közbenjárására — hallgassa meg imánkat és áldja meg munkánkat. Mert a boldoggá és szentté ava­táshoz bizonyítható imameghallgatás is szükséges. A mi esetünkben, ez a bizonyíték Romzsa püspök boldoggá avatása lenne. Általánosan elfogadott szabály, hogy a boldoggá avatási ügy —­ hivatalosan — csak az illető halála után az ötödik esztendőben kezdhető. Nálunk — Kárpátalján — erre nem volt alkalom. Hisz az 50-es évektől kezdve egyházmegyénk illegalitásban élt. Ezért a hivatalos eljárás Pittsburg­­ban vette kezdetét. Csak nemrég értesített minket a Szentszék, hogy a Romzsa püspök boldoggá avatásának ügyét, annak intézését átvehetjük és folytathatjuk. Ezért megalakult az egyházmegyei Bizottság, Szemedi János megyés­püspök elnöksége alatt. A bizottság tag­jai: Puskás László, Vaszkó András­ József és Szabó György atyák. A hi­vatalos iratokat, a bizottság tagjainak véleményét, döntéseit — ha a me­­gyéspüspök-elnök aláírta, a budapesti Szőke János atya, mint »posztulátor« továbbítja a Szentszéknek. Ennek a bizottságnak, Komissziónak a feladata, összegyűjteni a szemtanúk vallomásait és a feljegyzéseket, me­lyek hitelesen ábrázolják Romzsa ifjú- és diákkorát, majd bemutatni őt, mint papot, természetesen emberi voná­sokkal, majd papi munkáját, műkö­dését ismertetni, különösen mint sze­mináriumi spirituálist és teológiai tanárt, majd mint püspököt. Ezen jellemzéseket írásban kell rög­zíteni. Ennek hitelesítésére a helybeli paróchus vagy hitoktató, vagy pedig a kijelölt Bizottság tagjai jogosultak. Más jellegű dokumentumokra is szükség van. Ilyenek például az illető szentbeszédei, előadásai, az általa aláírt hivatalos iratok vagy a róla meg­jelent cikkek, fényképek. Ezért szeretettel fordulok azokhoz, akik ismerték Romzsa püspököt vagy pedig rokonaiktól, ismerőseiktől olyan adatokat tudnának szerezni, melyek­nek a Bizottság hasznát veheti...-küld­je be az egyházmegye irodájába, Ung­­várra, Zakarpatszka u.18. Szentnek senki sem születik, hanem azzá lesz... mondja a bölcs mondás. Ez vonatkozik Romzsa Teodor püspökre is. A tökéletes emberi élethez az isteni kegyelem szükséges. Romzsa püspök e kegyelemben részesült. Mint ifjú­ és kispap zavartalanul felkészülhetett hi­vatására úgy fizikailag, mint szellemi­leg és lelkileg. Fiatal papként, szemináriumi spiri­tuálisként és tanárként olyan munkakörbe került, hogy nap-nap mellett szinte kötelessége volt nyil­vános hitvallást tenni. És a kegyelem, lassan-lassan megér­lelte gyümölcsét. Lelke megedződött és ő bátran vállalta hitünkért a leg­nagyobb áldozatot is: a vértanúhalált. Szemedi János, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke Jegyzet Már az emléktáblákat is őrizni kell(ene)? Egy reggel Beregszászon a Beth­len Gábor utca lakói meglepődve vették észre, hogy a 11. számú szak­munkásképző épületének hom­lokzatán elhelyezett egyik emlék­tábláról az éjszaka folyamán eltűnt Mikes Kelemen domborműve. Nyilvánvaló, hogy nem valami­lyen túlbuzgó »műgyűjtő« követte el ezt a gaztettet, a dombormű el­lopásának más, egészen prózai oka volt, nevezetesen az, hogy Ortu­­tay Zsuzsanna művésznő gyönyörű alkotása... rézből készült. A Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnöksége a Beregi Hír­lapban közzétett nyilatkozatában megdöbbenésének adott kifejezést és egyidejűleg feljelentést tett is­meretlen tettes­­tettesek­ ellen az ügyészségen és a járási belügyi osztályon. Sajnos a nyomozás egyelőre nem hozott eredményt. Néhány nap múlva Kazinczy Fe­renc emléktábláját gyalázták meg ismeretlen egyének. Míg az utóbbi esetben talán fele­lőtlen kiskorúak csínytevéséről le­het szó, Mikes Kelemen dom­borművének ellopása szakavatott »munkára« vall. Azt ugyanis nem volt egyszerű eltávolítani az em­léktábláról! Mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt Petőfi Sándor szobrát gyalázták meg Beregszászon. Akkor azonban bravúros nyomozás eredményeként rövid időn belül sikerült megtalálni a tettest. (Az illető két és fél évi börtön­­büntetést kapott). Reméljük, hogy ezúttal sem lesz eredménytelen a nyomozás ebben az ügyben. Nyilvánvaló, hogy a dombor­művet nem felbecsülhetetlen esz­mei értéke miatt lopták el, hanem azért, hogy a belőle nyert néhány deka rezet külföldön értékesítsék. Jó lenne, ha vámosaink a belügyi szervek segítségével azt is kinyo­moznák, honnan való a csem­pészektől elkobzott színesfém. Egyébként szombaton, október 28-án, Beregszászon ismét szobrot avatnak. A magyar gimnázium előtt kerül sor Bethlen Gábor szob­rának, a bécsi Európa Klub ajándékának leleplezésére. Örvendetes, hogy Beregszász a Beregvidéki Magyar Kulturális Szö­vetség jóvoltából egyre gazdagabb lesz szobrokban, emléktáblákban. Vigyázzunk rájuk, óvjuk őket. Cs. Gy. Manajló-emlékest Most lenne nyolcvanöt éves Fe­dor Manajló kiváló művész, de már tizenhét éve nincs az élők sorában. 1978 januárjában bekövetkezett halálával roppant nagy űrt hagyott maga után, hiszen nemcsak művész, volt, hanem sokoldalú, tekintélyes műveltséggel rendelkező ember, akinél jobban csak igen kevesen is­merték Kárpátalja népművészetét, népszokásait, hagyományait. Többek között ezek a gondola­tok hangzottak el azon az emlékes­ten, amelyet a születésének évfor­dulója jegyében tartottak meg a Manajló-emlékmúzeumban. Gazdag életművét, munkásságát Foltin Viktória, a múzeum igazgató­ja mutatta be a jelenlévőknek , Manajló tisztelőinek, kollégáinak, egykori tanítványainak, értelmi­ségünk képviselőinek. A festő sok mindent megélt, hangsúlyozta. Micsoda eseményeknek volt a szemtanúja és résztvevője! Lezajlott két világháború, gyökeres társa­dalmi változások történtek, vidé­künk lakossága kereste a lehető­ségeket egy jobb, igazságosabb élet megteremtéséhez. Velük együtt küzdött, kereste az igazságot Ma­najló is, hiszen minden gondolata, törekvése szülőföldjéhez, népéhez kötődött. Több, mint egy másfél évtizede nincs közöttünk, ám életművének igazi értéke-súlya csak most kezd tudatosulni bennünk és érzékel­hetővé válni. Nem véletlen ez az időbeli lemaradás, mert Manajló tényleg rendhagyóan sajátos egyé­niség volt, minden kortársától elté­rően ábrázolta vásznain Kárpátalja múltját-jelenét. Sikerek és kudarcok váltották egymást életében, az örömökre olykor csalódások jöttek. De e művész emberi és alkotói nagysá­ga lehetővé tette, hogy leküzdje a nehézségeket, átlépjen az akadá­lyokon, mivel kiapadhatatlan ener­gia és optimizmus fűtötte. Egyéb­ként nemcsak ecsetjével szolgálta népét. Könyveket illusztrált, szín­padi kosztümöket tervezett, plaká­tokat készített, s igen jelentős a pedagógiai tevékenysége is. Bármi­hez is fogott, bármit is tett, azt min­dig professzionális szinten tette, a szó legnemesebb értelmében. Legnagyobb érdeme talán mégis abban volt, hogy valóban szuverén, egyéni művészetet teremtett, kita­­posatlan utakat járt be, úgy tudott ízig-vérig népi maradni, hogy köz­ben az európai művészet nagy vívmányait is beolvasztotta mű­vészetébe. Az esten meleg szavakkal em­lékeztek meg a jeles alkotóról Ivan Harapko szobrászművész, Balla László és Ivan Csendes írók, Vo­­lodimir Mikita kiváló művész és mások. Hangulatos műsorszámokkal szórakoztatták az egybegyűlteket az Ungvári 2. Sz. Középiskola Zsoff­­csák Zoltán vezette diákének­karának és az Ungvári Zádor Zene­­művészeti Szakiskola népi ze­nekarának tagjai (barát) M­éltóságteljes megemlékezés Rendhagyóan méltatta az Ung­­vidéki Magyar Szövetség az 1956-os magyar forradalom 39. évfordulóját. A rendezvényre Ung­­váron, az egészségügyi központ előadótermében került sor. Ezút­tal elmaradtak a hivatalos be­szédek, a szokványos külsőségek, ehelyett a hallgatóságnak bennső­­séges, az eseményhez illő, csendes megemlékezésben volt része. Az Ungvári Állami Egyetem öt diákja: Kemény Lívia, Majorossy Katalin, Gál János, Jakab Lajos és Mimya József visszaemlékezések, dokumentumok, versek felolva­sásával idézte 1956 eseményeit. Röviden szóltak a forradalom nap­jairól, az azt követő megtorlá­sokról. A közönség megtudhatta, hogyan élte át az eseményeket egy beregszászi diák. Szó esett ar­ról is, mi történt akkor Kárpátal­ján, hogyan támogatták az itteni fiatalok budapesti társaik küzdelmét. Az előadást zenei betétek gazdagították. A megemlékezés végén dr. Sza­bó László, az UMSZ elnöke mon­dott zárszót. Horn '56 FELIDÉZÉSE A beregszászi Petőfi Sándor nyugdíjas klub tagjai szokásos pénteki összejövetelüket a múlt héten az 1956-os magyar forrada­lom emlékének szentelték. A Himnusz elhangzása után Kerényi Gyula, a klub elnöke szólt a jelenlevőkhöz, majd Zubánics László, a Beregvidéki Magyar Kul­turális Szövetség elnökségének tagja, történész ismertette a for­radalom előzményeit, lefolyását és elfojtását. A nyugdíjasok vendégei ezúttal az Egri Tanárképző Főiskola diákküldöttségének tagjai voltak. Vezetőjük dr. Bodnár László egye­temi tanár megosztotta a nyugdí­jasokkal a forradalommal kap­csolatos emlékeit, melyeket, mint a Debreceni Csokonai Vitéz Mi­hály Gimnázium diákja élt át. A kötetlen teázgatás közben a klub tagjai felidézték 1956 ok­tóberének utolsó hetét, amikor Be­regszászon át éjjel-nappal dübö­rögtek a Magyarország felé tartó tankok és a város polgárai napo­kon át rettegésben éltek. Cs. Cy. ülésezett az emlékbizottság Szolyván, a Sztálinizmus Ál­dozatainak Emlékparkjában tartot­ta legutóbbi tanácskozását a szoly­­vai emlékparkbizottság. Mint is­meretes, a bizottság Hevesi Antal atya, tiszteletbeli kanonok, pápai prelátus, illetve a kárpátaljai né­met szövetség vezetőinek közben­járásával jelentős segítséget kapott a németországi hadisírgondozó egyesülettől, így a munkálatok újra folytatódhatnak. Az emlékbizottság megjelent tagjai (Hevesi Antal, szolyvai ró­mai katolikus lelkipásztor, Emil Vogel, Pósaháza községi taná­csának elnöke, Vereczkey Béla, a Szolyvai Magyar Kulturális Szö­vetség elnökségének tagja, Tóth Mihály parlamenti képviselő, az emlékbizottság elnöke és Horváth Sándor, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének társel­nöke) úgy értékelték, hogy a ki­vitelező cég a megbeszéléseknek megfelelően tesz eleget felada­tának. Hozzáláttak a koncentrációs táborokban elpusztultak obeliszk­jének építéséhez, folytatják a parkot övező kerítés kialakítását. A bizottság tagjai a kivitelezők képviselőivel megegyeztek a munkálatok finanszírozásának menetében (ezt Hevesi Antal atya irányítja), illetve kérték a vállalat vezetőit, hogy november 19-re, az idei megemlékezés napjára, készítsék el az obeliszket. Az emlékbizottság megszöve­gezte azt a körlevelet és meghívót, melyet többek között a kárpátal­jai társadalmi szervezeteknek, magyarországi, ausztriai és né­metországi hivatalos és társadalmi szervezetek vezetőinek, valamint a határon túl élő magyarságot képviselő szövetségek vezetőinek juttat el. A bizottság tagjai megbeszélést folytattak Mihajlo Torokkal, a szolyvai városi tanács elnökével, és Markó Viktorral, a tanács elnökhelyettesével. A város vezetői megértésükről és segítő szándékukról biztosították őket. H. S. Szergij Usztics úrnak, a Kárpátaljai Megyei Tanács és a Megyei Adminisztráció elnökének Tisztelt Elnök Úr! Az utóbbi időben egyre többen fordulnak Szövetségünkhöz az útle­velek és kishatárátlépők magas árával kapcsolatban. Valóban, az újon­nan megállapított árazás a lakosság széles rétegét fosztja meg a külföl­di utazás lehetőségétől. Elsősorban a bérből élőket, nyugdíjasokat, diákokat. Úgy véljük, hogy ez számos gazdasági, kulturális és rokoni kapcso­lat megszakadásához vezethet, s így nem szolgálja Ukrajna Európához való közeledését. Kérjük az Elnök Urat, hogy segítse elő olyan differenciációs mecha­nizmusok kiépítését, amelyek lehetővé teszik a probléma humánus megoldását. Tisztelettel: Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke Szüreti bál lesz Az Ungvidéki Magyar Szövetség október 28-án 18 órai kezdettel szüreti batyubált rendez a Petőfi téri gyermek zeneművészeti iskola nagytermében. Jegyek a helyszínen válthatók. Mindenkit szeretettel várunk.

Next